Kortárs, 1999. január-június (43. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 4. szám - Szigethy Gábor: (ítélet)Hirdetés
gs (ítélet)Hirdetés Törvénytisztelő magyar állampolgár vagyok, s ha a Fővárosi Bíróság első fokon az országos hírű jogásznőt bűncselekmény hiányában fölmenti, fegyelmezetten tudomásul veszem az ítéletet. Ha másodfokon majd elítéli, azt is fegyelmezetten tudomásul fogom veni. „Ez most a csendes öröm időszaka” - nyilatkozta az ítélet kihirdetése után Tocsik Márta, s láthattuk is másnap minden újság címlapján az addig mindig hátulról fényképezett (vagy arcát gondosan elrejtő) Márta asszony csendes örömtől fénylő tekintetét: örömkönnyek csillogtak ártatlan szemében. Az egyik ügyvéd - a per lényegét összefoglalva - a rögtönzött sajtótájékoztatón higgadtan leszögezte: fontos, hogy megértsük, ha valaki ma Magyarországon sok pénzt keres, az nem bűncselekmény. (Toronyházban húz velem fölfelé a lift. Kócos fruska, nincs még húsz, barátnőjének teli szájjal magyarázza: negyvenezret kínáltak, hát, mondom, az nudli! Ám gondolok, nyugdíj felé ballagó egyetemi oktatóként most megemelt fizetésem havi bruttó negyvenötezer. Szóval nudli! Hallgatok.) Lapozgatom a hírlapokat. Mai Nap: Az MSZP-nek és az SZDSZ-nek szánta Boldvai és Budai az önkormányzati sikerdíj felét. Felmentették Tocsik Mártát. Népszabadság: Tocsikot elsőfokon felmentették. Fogházra ítélték Boldvai Lászlót és Budai Györgyöt. Magyar Hírlap: Első fokon felmentették Tocsik Mártát. Az ÁPV Rt. volt vezetőit nem találták bűnösnek. Boldvai Lászlót és Budai Györgyöt letöltendő fogházbüntetésre ítélték. Napi Magyarország: Első fokon: nem bűnös ítélet a Tocsik-perben. Magyar Nemzet: Elsőfokú bírósági ítélet: Boldvait, Budait s Vitost bűnösnek találták. Tocsik Mártát felmentették. 1999. február 9. Kedd reggel. Tájékozódom, lapozgatom a hírlapokat. Süt a nap. Azt írják: estére nagy havazás várható. Nem vagyok jogász, a bírósági bikkfanyelvtől görcsbe csavarodik a nyelvérzékem, de most megpróbálom egyszerű, paraszti ésszel értelmezni a tényállást. Szóval Tocsik Márta elvégezte a munkát - mennyit, annyit, mindegy: dolgozott! -, és kapott érte több mint 800, azaz nyolcszázmillió forintot. Ezt azért kapta, mert az állam és az önkormányzatok közötti pénzügyi alkuban sikerült tízmilliárdot spórolnia az államnak, azaz a költségvetésnek. Vagyis bár törvény szerint ez a tízmilliárd is - sőt még több! - járt volna az önkormányzatoknak, de a csavaros eszű Tocsik Márta kitalálta (az ÁPV Rt. nem nádkért dolgozó hivatalnokainak semmi okos nem jutott az eszébe), szóval a csavaros eszű jogásznő kitalálta, miképpen lehetne tízmilliárddal szegényebbé tenni az önkormányzatokat, s gazdagabbá tenni az államot. Egyszerűen szólva: ha segítek valakinek az egyik zsebéből áttenni tízmilliárdot a másik zsebébe, akkor nekem jár cirka nyolcszázmillió. Az egyik zseb szegényebb, a másik zseb gazdagabb lesz, de a kabát a pénzénél van. Leszámítva azt a nyolcszázmilliócskát, ami menet közben nekem lepottyant. Summa: a kabát nyolcszázmillióval szegényebb, én ennyivel gazdagabb vagyok. Viszont nem követtem el bűncselekményt. Bűncselekményt az a távoli ismerősöm követett el, az egyik zseb haverja (de csak eleinte gondoltam úgy, hogy ismerem, később határozottan úgy emlékszem, hogy soha nem találkoztam vele, hírét sem hallottam, s csak zavart idegállapotom miatt emlegettem a nevét rendőrségi kihallgatásom során), bűnös tehát a zseb haverja, aki közölte velem: közreműködhetek ebben a kis pénzátpasszírozásban, s szép nagy dohányra számíthatok, mondjuk nyolcszázmillióra (az ugye nem nudli!), csak éppen ennek az összegnek a felét át kell utalnom a zseb haverjának a zsebébe. Nem vagyok Tocsik Márta, nem tudom, egy ilyen remek ajánlatot hallgatva mit tettem volna. Tocsik Márta úgy döntött: elfogadja. S amikor a munka elvégzése után számlájára átutalták a nyolcszázmilliót, a korábban megjelölt két cégnek továbbutalta a kialkudott összeget. Mondják - Tocsik Márta is ezt állítja -, sokat dolgozott, de végtére négyszázmillió sem nudlt! S fájjon a feje Boldvai Lászlónak, az MSZP pénztárnokának s Budai Györgynek, az SZDSZ-hez közel álló vállalkozónak, akik úgy látszik, nem ismerik a magyar büntetőjogot, s nem tudják azt, amit a csavaros eszű Tocsik Márta kökényszemű ügyvédje s a KORTÁRSALGÓ