Kortárs, 2016. július-december (60. évfolyam, 7-12. szám)
2016 / 12. szám - Bence Erika: Toldi Éva: Önértésváltozatok, identitástapasztalatok
881 kritika (szak)irodalom jegyzéke és egy névmutató is helyet kapott. Bár a könyv sok régi és új információt tartalmaz Rejtőről, mégis maga a szerkesztő, Thuróczy Gergely hívja föl a hiányosságokra a figyelmet. Ezek azonban abból adódnak, hogy a kötet munkálatainak vége felé Rejtő Jenő bátyjának, Gyulának a sógora, Kabályi József ismeretlen és érdekes dokumentumokkal állt elő, így ezek már nem kerülhettek a kötet lapjaira. Úgy vélem, hogy az új dokumentumok másokkal kiegészülve egy új könyv alapjait képezhetik, mint ahogy erre a szerkesztő is utal: „Merem remélni, hogy Jenő mester szolgál még meglepetéssel, és nemsokára lappangó kéziratok, dedikációk, ismeretlen sajtómegjelenések etc.sorával gazdagodhatunk. Az összefoglaló nagy mű, egy Rejtő-monográfia már nagyon elkélne - hát legyen, mert megérdemli..." (Szerkesztői utószó). Az ellopott tragédia a lábjegyzetbeli pontatlanságok és az előző bekezdésben tárgyalt „hiányosságok" mellett is hiánypótló és újító, ugyanakkor nem csak az irodalomtudományban jártas kutatók és tudósok forgathatják haszonnal. Ajánlott mindazon Rejtő-rajongóknak elolvasni, akik szeretnének túllépni az eddig ismert legendákon. Bár igencsak hosszú olvasmány a maga 502 oldalával, ugyanakkor a tanulmányok szerzői a tudást meglehetősen könnyen olvasható stílusban adják elénk. BENCE ERIKA (1967) Újvidék BENCE ERIKA •» Toldi Éva: Önértésváltozatok, identitástapasztalatok zEtna, 2015 Identitásjelölő tárgyak a vajdasági magyar irodalomban című tanulmányának konklúzióit sorolja Toldi Éva A referenciális olvasás lehetősége közcím alá. Nem véletlen, sőt jelentéses mozzanat, hogy jómagam - noha többes számra váltva - szinte ugyanezt a címet adtam 2015-ben megjelent könyvem egyik fejezetének. S ez nemcsak abból következik, hogy 2009-ben Irodalom és referencialitás címmel rendeztek tudományos tanácskozást Budapesten (MTA Irodalomtudományi Intézet), amelyen mindketten jelen voltunk, s hogy természetesen olvassuk és értelmezzük egymás tanulmányait, hanem abból is, sőt elsősorban abból, hogy a legújabb magyar irodalom 21. századi első évtizede olyan „töréspontok" (régebben talán azt mondtuk volna: korszak- és paradigmaváltások) mentén alakult, amelyek a történelmi narrative és a referencialitás szerepe, jelentése újragondolásának igényét hívták életre az irodalomtudományban. A magyar irodalmi recepció történetében az 1990-es évek végén lecsapódó, de az európai irodalomtudományban már egy-két évtizeddel korábban tért nyert (pl. Hayden White, Frank R. Ankersmit, Paul Ricoeur, Umberto Eco) diskurzusok elsősorban a történetírás mint diszciplína és a történelmi regény mint fikción alapuló műfaj közötti határokat mosta el. Egyértelmű tehát, hogy Toldi Éva önértésváltozatok, identitástapasztalatok című könyve első fejezetének az utóbbi két évtized prózatermését vizsgáló tanulmányai is ezekre az elméletekre reflektálnak, s az általuk újragondolt és átértelmezett jelenségeket járják körül, vizsgálják a magyar és a vajdasági magyar irodalomban. Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy a könyv második, a magyar költészet világában mozgó és ott kérdéseket indukáló fejezetének (Újraírottak és újraírók) tanulmányai nem kapcsolódnak - még ha poétikai értelemben is - a történeti hagyományozódás, illetve a múlt tapasztalati jelenségeihez; a palimpszeszt eljárásaival foglalkozó tanulmányok is elsősorban a múltreprezentáció lehetőségeit értelmezik. A kötetkezdő Intertextualitás és történelmi tapasztalat (Egy vajdasági indiánregény tanulságai) című tanulmány egyfajta történeti-poétikai alapvetés szerepét is betölti Toldi Éva könyvében, hiszen az említett elméleti orientációkat és komparatív szemléletet érvényesítve tekint vissza az 1990-es évek elején íródottak közül Varga Zoltán Indiánregény (1992) című regényére, s értelmezi újra a megjelenésének idején viszonylag élénk kritikai reflektáltságot nyert alkotást. Az eltelt évtizedek távlata, illetve az időközben lezajlott alakulástörténeti mozgások ugyanis kiemelt fontosságúvá tették a regény néhány vonását: leginkább a történelmi múlt KORTÁRS 2016/12