Korunk, 1934. július-december (9. évfolyam, 7-12. szám)
1934 / 7-8. szám - Jócsik Lajos: A szlovák-magyar kulturérintkezés
496 Jócsik Lajos: A szlovák-magyar kulturérintkezés fellé való átorientálódása folytán fölöslegessé vált a kisebbségi fronton. Ilyenkor mindig az állott elő, hogy az uralkodó s a kisebbségi polgári oldal közé került a kisebbségi intelligencia szóba a forgó része. A múltban megszűnt funkciója s bizonytalan jövője közti áthidalásra törekszik a pollgári oldaliról lepattant intellektuális csoport, ha a kultúrértintkezés kérdését veti fel ebben a helyzetében. 3. Az előzőek kapcsán azokra az objektív körülményekre tértünk ki, amelyeket a kultúrérintkezés kérdésénél döntő fontosságunknak ítéltünk. Jeleztük azt is, hogy melyek azok az okok, amelyek a kulturérintkezés kérdésének felvetését kiváltják s hogy ez a kisebbségi intelligencia milyentörekvéseit fejezi ki. A továbbiakban azt kell megvizsgálnunk, hogyan fogalmazták meg a kulturérintkezés problémáját azok, akik felvetették.. A kulturérintkezés kérdését a Sarló diákmozgalma vetette fel először 1929-ben. Ez a mozgalom a jelzett időben, a hivatalos magyarság támadásainak a pergőtüzében állott már s a kulturérintkezés felvetése a kisebbségi oldalról való lepattanását bizonyítja úgy, ahogyan azt előbb jeleztük. A kisebbségi nemzeti kötöttségből kilépő mozgalom előtt az antistézisek erejével pattantak fel a szélesebb perspektívák: Páneurópa, Dunakonföderáció. A nemzetek közti kultúrérintkezés alapját ennek megfelelően foglalják össze: „Ma már túlhaladott az a romantikus álláspont, mely elszigeteltségbe burkolódizó nemzeti és népies problémákról álmodott és önmagából égfelé szökő hajtásokra gondolt. Az univerzális kultúrfejlődés egy végtelenül komplikált szerves egész, melynek minden egyes fejlődő, mozgó, hatni akaró része a többiekkel együtt végzi feladatait.“ (Vetés, 1929 április). Egy egyetemes emberi kultúrára gondolnak, de a kultúrközeledésnek mégsem szabad széles rétegeken át történnie, „csak az öntudatos intellektuelek hivatottak arra, hogy az érintkezést terjesszék, merttudományos és esztétikai-faji meggyőződésük átszűri és a veszélyes fajt bomvasztó elemektől mentesen vezeti tovább az életrevaló eszméket.“ A kiindulásukkal,,ami alatt általános emberi kultúrát kell érteni) otti is ellentmondásba kerülnek, hogy éppen azoknak az értékeknek a cseréjét utasítják vissza, amelyek univerzálisak, így a kollektivizmus által produkált, értékeket is, mert a fajokat nem autonóm egészékként hozzák közel egymáshoz. A kérdés praktikus kiviteli módját úgy gondolják el, hogy felkérnek cseh és magyar folyóiratokat, hogy az irodalmi-tudományos és művészeti formában megnyilatkozó problémákat kölcsönösen felszínen tartsák s humánusan neveljék a cseh-szlovák, illetőleg magyar közvéleményt egymással szemben a kölcsönös megértés és jogtisztelet alapján. Memorandumban kérik (1928 novemberében) a magyar egyetemi hallgatók, hogy a pozsonyi egyetemen magyar tanszéket állítsanak fel, amit teljesítenek is rövidesen. Ezekkel az akciókkal párhuzamosan magánosok és egyesületek serénykednek a kultúrérintkezés kérdésében. A Sarló fiataljai intenzíven leveleznek cseh és szlovák intellektuelekkel, érintkezésbe lépnek a cseh és szlovák haladó ifjúság mozgalmaival eideológiai vonatkozásaiban továbbfejlesztik a kérdést 1929 szeptemberében a cseh és szlovák haladó fiatalság egy konferenciáján a kulturérintkezést már így formulázzák: „Az Étieké Hunti —etikai mozgalom' — fiatal csehei és szlovákjai vegyéktudomásul, hogy az új magyar generáció a szocializmus tiszta világában akar találkozni velük, hogy együtt harcoljunk az új etikai és szociális embertípusért, amely becsüli és fejleszti a maga nemzetének kultúráját, de elismeri és szereti más nemzet kultúráját is...“ Követelik, hogy éppen úgy, ahogy a kisebbségi magyarság az összekötő híd munkáját vállaltja a magyarság-