Korunk, 1939. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)
1939 / 3. szám - Rozgonyi Endre: Táncsics, Petőfi, Kossuth
104 Rozgonyi Endre: Táncsics, Petőfi, Kossuth b„i;^«MaaiiHHHiini4iii 1иия«шмм1^атш»Ы1Ш111 «fmrniinrii'iiiiiirwH ■UMIWIIMP I | teli, hogy 20 évre visszamenőleg vegyék revízió alá a ,, legelő-elkülönözéseket“ és a földesúr adja vissza az elrabolt legelőt. Követeli, hogy az urbért „tökéletesen“ töröljék el, vagyis a majorsági és nem úrbéri földön élő parasztok az u. n. „szerződéses jobbágyok“ feudális terheit is szüntessék meg. Követeli, hogy a szőlődézsmát is töröljék el, s töröljék el a földesúr mészárszék-, italmérési-, halászati-feudális jogait. Táncsics „vörös publikánus“-nak nevezi magát, tanult a franciáiktól, hisz 1848 előtt bejárta a félvilágot. De alapjában véve — az idegenben beszívott tanok ellenére, nem más, mint a feudalizmus ellen küzdő magyar parasztság következetes szószólója. Petőfi is, Táncsics is ellenfelei a nemességnek. Kossuth ennek a nemességnek a vezére. A forradalom kitörésének pillanatában is azt gondolja, hogy ennek a rétegnek a kezében maradjon a vezetés. „Nekünk most azon nagyszerű feladat jutott, hogy a mozgalmaikat bölcsen vezessük és azon kell lennünk, hogy a gyeplő kezeink között maradjon...“ — mondja március 14.-i nagy beszédében. Kossuth az úrbéri terhek megszüntetésénél gondosan ügyel arra, hogy a nemesség kárt ne szenvedjen. A jobbágyság felé azt hirdeti, hogy „szenvedjen még egy kissé a sajgó kebel s várjon még egy kissé a kivánság“ — mert a haza megmentése mindennél fontosabb. A nemesi kármentesítés elintézését viszont sürgeti, ugyancsak a haza veszélyére hivatkozva, hogy „a nemességnek legyen kedve ezen ,nagy veszélyben a hazát védeni“. De Kossuth nemcsak a nemesség, Táncsics nemcsak a parasztság érdekeit védte, Petőfi nemcsak a népjogokért harcolt. Mindegyikük kiindulópontja az általános nemzeti érdekek voltak, vagyis a magyar nép alapvetően és legelsőreidűen fontos sorskérdésének, az akkor központi kérdésnek megoldása. Ez a központi kérdés, melynek akkor minden egyebet alá kellett rendelni: a nemzeti függetlenség megvédelmezése, az önálló állami lét biztosítása, a honvédelem megszervezése, a honvédelmi háború megnyerése volt. Széchenyi fellépésekor az volt a progresszívebb álláspont, hogy az úrbér ügye előbbrevaló, mint a bécsi udvar ellen folytatott sérelmi politika, a 40-es években még lehetettvitás, hogy a belső reformok fontosabbak-e vagy a nemzeti függetlenség, de 1848 márciusa után nem lehetett vitás, hogy mindinkább a nemzeti függetlenség megvédésére kell összpontosítani, minden más kérdés megoldását a nemzeti önvédelem alapvető érdekeinek kell alárendelni. A magyar polgári forradalom főkérdésévé a nemzeti kérdés lett. Forradalom és ellenforradalom harca nem a jobbágykérdés körül, nem a jogegyenlőség körül zajlott, hanem a nemzeti kérdésben élesedett ki a döntő összecsapásig. Petőfi is, Táncsics is, Kossuth is felismerték ezt az igazságot. De mit jelentett ez a gyakorlatban? Azt jelentette, hogy a Habsburg-ellenforradalommal szemben fennálló széles nemzeti egység fenntartása alapvető érdeke volt a szabadságharcnak. Ezért fordult szembe Kossuth saját osztályának azokkal az elemeivel, melyek a Habsburgokkal szemben való mérséklet dolgában a kapitulációig akarnak menni. Kossuth nagysága éppen abban áll, hogy a forradalom nagy fordulópontjain szembe mer fordulni saját pártjának a zömével és a radikálisokkal, a néppel szövetkezik. Kossuth ,a magyar nép legnagyobb forradalmi politikusa, méltán volt a 48- as forradalom vezére. Az ő forradalmi bátorsága, helytállása, szilárdsága és energiája nélkül 1848 szeptemberében az ellenforradalom