Korunk 1964 (23. évfolyam)
1964 / 5. szám - LÁSZLÓFFY ALADÁR: Eminescu-arc
latban mérte a dolgokat; az, hogy művészi, mesterségbeli színvonala a legnagyobbakéra üt; az, hogy népét, nemzetét múltjának dicsőségével és ügyének igazságával buzdítja, a társadalmi élet megváltoztatását, néha egyenesen forradalmi átalakítását sürgeti — mind-mind világirodalmi rangjának indokai. Bizonyítéka pedig — a költészetét ismerők és befogadók mind növekvő, nyelveken és határokon átcsapó tömege. A román irodalom legnagyobbja, akinek műveit anyanyelvén kívül magyarul ismerik legjobban, de ma már Európa s a világ legtöbb nyelvén elérhető, hat és hódít ott foglal helyet, abban a szivárványban, melyet az ember adott többletként az anyagi valósághoz. S a költött világ mellé, mely Homérosz óta sikerültebb, gazdagabb oldalát jelentette a földön elvégzett munkának, korunkban is egyenrangúan helyezkedik a felfedezett világ is: az érvényes, helytálló igazságok a dolgok fizikájában és etikájában egyaránt. Mintha egy féllábon ácsorgó világnyi óriás végre talpára helyezhetné felemelt lábát is: a kommunizmus építésének hangulatában egyensúlyra talál a költők érzékenységével és a tudósok lelkiismeretességével felszerelt emberiség. S ebben a gesztusban ezer számra ereszkednek talpra a történelemből a mienkhez hasonló igazságot sürgető, valló hagyatékok, költők és tudósok, névtelen harcosok és klasszikusok életművei. S mintha egy végtelen, milliárdokból álló alakulat sorakozna ezzel a gesztussal a földön: népek egyensúlya billen helyre, országnyi tömegek állnak két talppal a hazai földön. A mi társadalmunk is nemcsak jelenét, jövőjét viseli immár szocialista rendszerünk normális statikájában, hanem a haladó, a küszködő múltnak is az ő szabad testtartása adja meg először a megnyugvást, s az igazolást. Eminescu eszményeinek is. Kiss Elek rajza