Korunk 1970 (29. évfolyam)
1970 / 3. szám - TÉKA - Szilágyi István: Üllő, dobszó, harang - Actes du Xe Congres International des Linguistes I
kentő vagy szándékosan eltúlzó végletes álláspontokat. Ennek a könyv írásakor nagy politikai jelentősége is volt, mert a 30-as évek szélsőjobboldali mozgalmai az 1848-asok emlékét befeketítő kampányt indítottak, ami sürgős megcáfolást igényelt. Patrascanu leszögezi, hogy ez a forradalom, ideológiájában és célkitűzéseiben, az 1821-es felkelés kiteljesítését jelentette, bukása viszont az adott társadalmi erőviszonyokból vezethető le: az ipari tőke még nem volt olyan fejlett, hogy a burzsoázia megkockáztassa a francia forradalom radikalizmusát. A XIX. század második felét a kapitalizmus térhódítása, az ipari tőke szerény gyarapodása és a kereskedelmi, valamint az uzsoratőke erőteljes fejlődése jellemzi. Ilyen körülmények között egyre sürgetőbbé válik az agrárkérdés megoldása. Jellemző, hogy Patrascanu, szemben más kutatókkal, nem áll meg az agrárreform elemzésében az 1864-es Cuza—Kogalniceanu reform törvényre emelésénél, hanem figyelemmel kíséri az ezzel kapcsolatos eseményeket még tovább is. Rámutat arra, hogy a parasztság kizsákmányolása ezentúl feudális alapon, kapitalista módon történik majd. Ilyen viszonyok termelik ki az 1888-as megmozdulásokat és az 1907-es parasztfelkelést. Valamennyi megmozdulás tárgyalása tulajdonképpen az egész társadalmi szerkezet elemzését nyújtja, mert ezek kirobbanása az egész hazai fejlődés következménye. Tulajdonképpen e felkelés és a háborúk nyomán kialakult helyzet vezet az 1921-es földreformhoz. Időben ezzel el is érkeztünk addig a korszakig, amelyet a következő, szintén újrakiadás előtt álló három könyv tárgyal. Céljuk annak a társadalmigazdasági-politikai szintnek a meghatározása, ahonnan Romániának a polgári demokratikus forradalom győzelmes kiteljesítése után, a szocializmus útjára kell lépnie. Lucresiu Patrascanu műveit nemcsak tudományos igényesség, hanem akadémiai tartás is jellemzi mindvégig. Ezt már csak azért is hangsúlyoznunk kell, mert az ilyen egyértelműen elkötelezett alkotásokból hosszú időn át hiányzott a mértéktartás. Minden könyvében polemizál, de fő fegyvere mindig az érv és a dokumentáció, s nem a többé-kevésbé alátámasztott minősítés. Tudományos munkáit publicisztikai stílusban írta meg, hogy könynyen hozzáférhetővé tegye őket. Ez azonban mit sem von le tudományos értékükből. Ellenkezőleg. Sok olyan tudományos tétel és megállapítás, amely ma általánosan ismert s mintegy „köznapi“ forgalomban van, felvillantott vagy kifejtett formában megtalálható Patrascanu műveiben. Munkásságának elévülhetetlen értékét mindennél jobban bizonyítja, hogy az igen nehéz időkben és mostoha körülmények között megfogalmazott megállapításai, a közel két évtizedes háttérbeszorítás és mellőzés után is kivívják és biztosítják maguk számára az őket megillető helyet a hazai tudományos életben. Néka csak figyelmeztethet: az olvasó olyan gondolkodóval találkozott, akinek minden sorát el kell olvasni. (Editura politica, 1969.) Szilágyi István Üllő, dobszó, harang „Akkor hát a bármiféle változást megszenvedők miért igyekeznek mégis a magyarázattal, az érvvel, az indokkal, miért sajátítják ki akaratukká mindazt, ami bekövetkezik?“ — kérdi a falura került fiatal tanítónő, a második világháború végét jelentő falusi dobszó utáni hajnalon. „És végül is mibe fáradunk hát bele? A távolságok legyűrésébe vagy a terhek hordozásába, melyeket útjainkon magunkkal viszünk?“ A kérdés kérdést követ, mindaz, ami lezárt Szilágyi István újabb könyvében, csak a történetre és a háború okozta szenvedésekre vonatkozik. Kérdéssé fogalmazott lírai monológok törik meg a neorealista cselekménysorok egymásutánját; emlékek, pillanatfelvételek, érzelmi reflexiók teszik teljessé Anna és Karatna István katonaszökevény alakját. Filozofikus hangvételű, racionálisan gondolkozó hősök vitatkoznak egy kis hermetikus környezetben a jövőről, múltról, csak éppen a jelennel nem tehetnek semmit, a háborúval, s „ma is túléltem magamat“ — fohásszal várják, hogy újra megszólaljon a kovácsok üllője, béke legyen. (Irodalmi Könyvkiadó, 1970.) Actes du Xe Congrés International des Linguistes I Az 1967. augusztus 28. és szeptember 2. között Bukarestben tartott X. Nemzetközi Nyelvészkongresszus négy kö- Rostás Zoltán tetre tervezett anyagának első