Korunk 1971 (30. évfolyam)

1971 / 7. szám - ÉLŐ TÖRTÉNELEM - GERSKOVICS, ALEKSZANDR: A szibériai Petőfi-legenda nyomában (Gáll Erzsébet fordítása)

volt a sürgés-forgás, az egyes csapategységek ekkor foglalták el kijelölt helyüket. Mikor Engelhardt a csatatér felé lovagolt, mindenütt, ahol elhaladt, csapatai hangos szóval köszöntötték. Este livlandi ulánusok Segesvárra hozták Bem hintóját. Midőn ők ezzel a piactéren megálltak, egyikük német nyelven a következőket mondta: „Én, néhány ulánustársammal együtt, üldözőbe vettem, majd utolértem a hintót. A kocsiból egy fiatal tiszt ugrott ki, akit lekaszaboltunk, őt egy öregebb tiszt követte [a leírás szerint biztosan Bern — Heinrich Müller megjegyzése]. Ekkor visz­­szatérő huszárok támadtak meg, az idős tisztet egy lóra kapták és elvágtattak vele." Tekintettel arra, hogy én feltehetőleg egy vagyok azon kevés ember közül, aki még életben van, és mint a segesvári evangélikus gimnázium századában szolgáló egykori nemzetőr a fehéregyházi csatát elejétől kezdve annak döntő szakaszáig igen előnyös látóhelyről különös érdeklődéssel figyelemmel kísértem, ezért az ott történteket részletesen és hitelesen tudom ismertetni. Petőfi, aki a harcban szintén elesett, már reggel Bemmel együtt a csatatérre kocsizott, de ő, amint mondják, nem volt a harcosok között, hanem Fehéregyházán egy sütőkemence tetejéről követte az ütközet lefolyását. A brassói Anton Kurz, aki mint íróember volt ismeretes, ugyan­csak a csatatéren lelte halálát. [A fehéregyházi csata után] Bem Keresztúron át Marosvásárhelyre menekült, azonban, miután Kolozsvárról 4000 főnyi erősítést kapott, ezzel augusztus 4-én Nagyszeben alá vonult, és a gyenge orosz védőrséget egy éjszakára kiszorította a városból. Augusztus 6-án Szeben mellett Lüders tábornok döntő győzelmet aratott Bem hadai felett, és ezzel a felkelők hatalma Erdélyben teljesen megtört. Augusztus 12-én Lüders még egyszer a forradalmi hadak ellen vonult, és a szászsebesi csatával felszabadította Gyulafehérvárt. Három nappal ezután Zsibónál 15 000 felkelő letette a fegyvert. Kossuth, Bem és több más tábornok Orsovánál tö­rök területre menekült. Ezzel véget ért a véres dráma. ALEKSZANDR GERSKOVICS A szibériai Petőfi-legenda nyomában Minden népnek halhatatlanok a hősei. Petőfi esetében ez a megállapítás kétsze­resen igaz: őt holtan senki sem látta. Ismeretes, hogy 1849. július 31-én a 26 éves költő, aki sohasem volt katonai szolgálatban, Bem tábornok harcoló seregének önkénteseként részt vett a segesvári véres ütközetben. E csata lényegében az utolsó összecsapás volt a magyar forra­dalmi csapatok, valamint az osztrák császár és az orosz cár egyesült hadseregének erői között. Augusztus 13-án a magyar seregek Világosnál letették a fegyvert. Petőfi ezt a napot már nem érte meg, Segesvár mellett nyomtalanul eltűnt azon, a Fehér­egyháza és Héjjasfalva közti útszakaszon, ahol utoljára látták egy ulánus­ támadás ellen védekezve. Neve nem szerepelt az elesettek, sebesültek és fogságba esettek listáján. És ekkor kezdtek megszületni a legendák.

Next