Korunk 1985 (44. évfolyam)
1985 / 10. szám - SZEMLE - LÁSZLÓ FERENC: A korszerű Eminescu-kutatás alapköve
A korszerű Enescu-kutatás alapköve A legnagyobb román zenealkotó halálának harmincadik évében korszakos könyv hagyta el a nyomdát: a műjegyzék első kötete.* A vállalkozás természetesen nem a harminchárom opus-számokkal ellátott zenemű és az anélkül kibocsátottak fölsorolására szorítkozik; ezt már rég megtették a szakemberek. Műjegyzéken azt a németes „Werkverzeichnis“-t értjük, amelyet például Bach esetében Schmieder, a Haydnéban Hoboken, a Mozartéban Köchel, a Schubertében Deutsch adott a zenetudományos világnak. Ezek a testes — olykor akár többkötetes — kézikönyvek az illető zeneszerző minden fennmaradt művének minden olyan adatát közlik, ami azonosításukhoz és megismerésükhöz nélkülözhetetlen: a címet, a keletkezéstörténet adatait, a tételek kezdetének kottaképét, terjedelmük ütemszámát, a szerzői kézirat és az esetleges forrásértékű másolatok adatait, a kiadások és az illető műről szóló irodalom jegyzékét. Minden ilyen kézikönyv egy-egy teljes életmű adatainak lehető legátfogóbb és lehető legtömörebb foglalata. Akárki akármely alkotásával foglalkozzunk, első dolgunk, hogy a műjegyzék megfelelő cikkét konzultáljuk, azután vesszük kézbe a kritikai összkiadás megfelelő kötetét és a jegyzék fölsorolta könyvészeti anyagot. A műjegyzék lehet időrendi (mint a Köchelé; minél magasabb egy Köchelszám, annál későbbi Mozart-művet jelez), lehet osztályozó (mint a Hobokené; 6 műfajkategóriákban, azokon belül a komponálás időrendjében sorolta föl Haydn hangszeres alkotásait) és vegyes is lehet (mint a Kinsky—Halm-féle Beethovenjegyzék, amely az eredeti opus-számokkal kibocsátott műveket ezek sorrendjében, a többit pedig műnemek szerint osztályozva közli). Clemansa Liliana Firea az Enescu-műveket előbb alkotási időszakokra osztotta; ezek elsője az 1886 és 1900 közöt szerzett műveket tartalmazza, műfajok szerinti osztályozásban: I. próbálkozások, II. kamarazene, III. szimfonikus, IV. vokálszimfonikus zene, V. versenyművek, VI. karművek. Ezek közül csak a kamarazenét volt szükséges három alosztályra tovább bontania (1. hangszeres darabok, 2. szonáták, triók, kvartettek stb., 3. vokális zene), s csak a kamarazene első két alosztálya bomlik tovább műnemek szerinti csoportokra (1A zongoradarabok, 1B hegedűdarabok, 1C más darabok, illetve 2A zongoraszonáták, 2B szonáták szólóhegedűre és hegedű-zongorára, 2C gordonka-zongora szonáták, 2D triók, 2B kvartettek, 2F kvintettek és ennél nagyobb kamaraegyüttesekre írott művek); a műcsoportokon, az osztatlan alosztályokon, illetve az osztatlan osztályokon belül a sorrend időrendi. A jegyzékbe foglalt 309 alkotás (nota bene, a számozás 301-ig terjed, de van nyolc betoldás is, pl. a 216 bis!) mindegyikénél a következőket közli a szerző: 1. cím (az egységes osztályozás szempontjai szerint), 2. az eredeti cím és az esetleges ajánlás, 3. a kézirat ismertetése, 4. a mű terjedelmi adatai, 5. hangnem, 6. tempójelzés, 7. a szerzői aláírás ismertetése, 8. keltezés, 9. életrajzi vonatkozások, 10. más művekhez, illetve más változatokhoz való viszonyulás, 11. az ősbemutató adatai, 12. kiadások kotta és hanglemez formájában, 13. vonatkozó könyvészet, 14. megjegyzések, 15. a mű kezdetének, illetve tételkezdeteinek kottaképe. Ahol csak szükséges, további lábjegyzetek egészítik ki a tizenöt bekezdés adatait. „Rideg“ ténymegállapítások ezrei — izgalmas alkotástörténeti folyamatok képviseletében! Az első, ami az olvasót meglepi: a bőség nem várt zavara. Tudott dolog, hogy Enescu a kevés művű zeneszerzők közé tartozott. Mindössze 33 opusát ismerte el, és azok sincsenek mind meg. (Legendás eset a második zongoraszonátáé, amelyet megkomponált ugyan, a művek végleges jegyzékébe is bevett op. 24 nr. 2 számmal, csak leírni, azaz emlékezetéből kiírni mulasztotta el.) Ez azonban csak az érett mesterre áll, aki roppant szigorral választotta külön, amit a világ elé tárt, attól, amit az életmű puszta hátterének tartott. Az ifjú Enescu azonban csodálatos könynyedséggel nyúlt a toll után, és éppoly könnyen hagyta is cserben megkezdett kéziratait. Legelső, föltételezhetően ötéves korában papírra vetett szerzeménye csak négyütemnyi hegedű-zongora darab, de leírása szabatos, témája jelleges, kibontása pe * Clemansa Liliana Firea: Catalogul tematic al creaţiei lui George Enescu I. (1886—1900). Editura muzicală, Buc., 1985. ............ 824