Korunk 1986 (45. évfolyam)

1986 / 9. szám - JEGYZETEK - MÓZES HUBA: Aranymetszés és szimmetria (Eminescu Harmadik levél című költeményében)

Hogy a régi Korunk miként alakult az idők sodrában, arról sokat tudunk már. Ideje volna azonban a mi Korunk változását is fölmérni. Csak egy jelenségre hívnám föl a figyelmet. Az ötvenes évek Korunkjában még sok az eklektika, még jócskán érvényesül az „innen is, onnan is egy kicsit“ elve, a lapba került nem kevés tőlünk távol álló, érdektelen téma, s nem kapott kellő súlyt a hazai tematika. Nem szólva arról, hogy elég sok apró cikkecske is megjelent a folyó­iratban, amelyeknek inkább napilapban kellett volna napvilágot látniuk. Balogh Edgár azonban következetesen küzdött azért, hogy a lap „hazaérkezzen“, többet foglalkozzék a mi problémáinkkal, s a Román Kommunista Párt politikájának szellemében a szocialista építést, integrálódásunkat, önismeretünket, helyes tájé­kozódásunkat, képzettségünket szolgálja. Ez annál meglepőbb, mert az átalakulást főleg a hajdani „légvárépítő“ szor­galmazta. Ki kell mondanom tehát azt, ami sokak számára meglepő: az egykori álmodozó, nemrikán önmagát is ámítgató ember a Korunknál egyre realistább lett. A lappal együtt fejlődött. Ami azonban nem jelenti, hogy a régi Edgár tel­jesen eltűnt volna. — Megsúgom nektek, ez a lapszám az év legjobb lapszáma lesz — mondotta már tavasszal, aztán decemberig még kihoztunk néhány „legjobb“ lapszámot. — Ez az a szám, amelyikben egyetlen sajtóhiba sem lesz — hangoztatta majd minden hónapban. Ilyen lapszám azonban sohasem született meg, de néha a címbe is be­csúsztak sajtóhibák, vagy a klisék fordítottan láttak napvilágot. Ilyenkor Edgar ordítozott, verte az asztalt, ráripakodott a szerkesztőkre, fölkapta a telefont, bele­­ordított, és a nyomdászokat vádolta, majd elrohant. Egy óra múlva azonban vissza­tért, s mintha mi sem történt volna, csevegett, élcelődött, s olvasta a kéziratokat... A szerkesztőre az is jellemző, mint vélekednek róla később a munkahelyén. Több mint tíz éve már, hogy nyugdíjba vonult. De most is emlegetjük. Az utókorra tartozik egy jeles írástudó életművét fölmérni. Az irodalomtör­ténet dönti majd el, mit ér Balogh Edgár közírása, sok riportja, tanulmánya, em­lékirata. Hadd bátorkodjam valamit előlegezni: szerintem az ő főműve a Korunk­nál végzett (sok vonatkozásban szürke eminenciási) szerkesztői munkája. HERÉDI GUSZTÁV Aranymetszés és szimmetria Eminescu Harmadik levél című költeményében Eminescu Harmadik levél című költeményének körülbelül 1872 és 1880 között papírra vetett első tizenegy változata eltérő tárgyú és hangvételű részletek kidol­gozását tartalmazza. Ezeket a részleteket a költő csak a tizenkettedik változatban illeszti egymás mellé, s az 1881 májusában közreadott tizenharmadik változat­ban csiszolja remekké. A végső változat egyetlen hatalmas ívbe rendeződő rész­letei elvesztik heterogenitásukat, mintegy bizonyságául annak, hogy a mű egé­szét összefogó szerkezet nemcsak jelentő, de jelentett is egyben. Ez a szerkezet, amely a részek közötti feszültségeket az élő­világra, valamint a művészetre és irodalomra egyként jellemző dinamizmus visszafogása nélkül egyenlíti ki, a költemény aranymetszéses arányainak szimmetrikus elrendezésé­ben ragadható meg. Az aranymetszés, mint tudjuk, oly módon oszt részekre egy adott egészet, hogy a részek és az egész puszta arányaival esztétikai tetszést vált ki. Ebben a legáltalánosabb esetben az aranymetszés jelenléte és szerepe csupán számokkal is kifejezhető. Bonyolultabb a helyzet akkor, ha a feltételezhető aranymetszés nem részeket határol el, hanem az egésznek az aranymetszés szintjén fellelhető lénye­ges mozzanatát, illetve mozzanatait emeli ki. Ez utóbbi esetben a számszerű ki- 689­4 — KOK: NK 1986/9.

Next