Korunk 1989 (48. évfolyam)

1989 / 6. szám - LÁTÓHATÁR - SZILÁGYI JÚLIA: Eminescu - oroszul (Contemporanul, 1989. 20.) - BOCZOR JÓZSEF: Chaplin füstbement tervei (Film, 1989. 16.)

EMINESCU — OROSZUL (Contemporanul, 1989. 20.) Jurij Zajoncskovszkij, a moszkvai Lo­monoszov Egyetem professzora szerint a tizenkilencedik század orosz olvasóját Eminescu költői egyéniségének, lírai alaphangjának tragikuma ragadta meg. Oroszul először 1891-ben jelent meg verse, a Russzkaja miszl című folyó­iratban. Ekkortájt az orosz társadalom érdeklődéssel fordult az éppen lezaj­lott, győztes háborúban fegyvertárs nép kultúrája felé. Zajoncskovszkij profesz­­szor szerint ezután hosszú ideig csak gyér és a költő jelentőségét korántsem méltóképpen érzékeltető információk késleltették a költészetre oly fogékony orosz közönség és Mihai Eminescu egy­­másra találását. Erre­­ általában a ro­mán költészet tényleges megismerésére csak a második világháború után került sor, akkor, amikor a román nyelv és irodalom már képzett és ihletett isme­rői-fordítói vállalkoztak a közvetítés missziójára. Irodalomtörténészek, kriti­kusok, műfordítók — akiket a Lomono­szov Egyetemen képeztek ki —, a Szov­jet Tudományos Akadémia hathatós tá­mogatásával elvégezték Eminescu élet­művének alapos elemzését. I. Kozsev­­nyikov, M. Pavlova, E. Alekszandrova, I. Mirimszkij, N. Stefanovics és társaik érdeme, hogy széles körben ismertté vált oroszul a nagy román költő szinte minden műve. Az ő lelkes erőfeszítéseik nyomán Mihai Eminescu elfoglalhatta méltó helyét a szocialista országok köl­tészetének olyan világirodalmi rangú alkotói sorában, mint Adam Mickiewicz, Petőfi, Ady, Ivan Vazov. A szovjet ku­tatók és műfordítók munkája lehetővé tette, hogy sor kerüljön a kelet-európai irodalmak monografikus feldolgozására. „Természetes — vallja Zajoncskovsz­kij professzor —, hogy a román nyel­vet ismerő orosz olvasó számára Mihai Eminescu életműve rendkívüli jelentő­ségű, úgy is mondhatnám, személyes él­mény. Magának a román irodalomnak a megértése elképzelhetetlen Eminescu teljes ismerete, alapos tanulmányozása nélkül. Véleményem szerint életművé­ben egészen különleges helyet foglalnak el filozófiai versei... Romantikus világa kozmikus dimenzióival hat, s az emberi értelmet lenyűgözi grandiózus képgaz­­dagsága. Az egyszerűség és a bonyolult­ság harmonikusan összefonódik, az ol­vasó beállítottsága szerint tárva fel egyik vagy másik oldalát. A kevésbé beavatott olvasót Az esthajnalcsillagban a legenda vonzza, a vájt fülűek szá­mára ez a költemény az örökkévalóság­ról való elmélkedés kincsesbányája. Az Eminescu-centenáriumot a szovjet közvélemény is nagy érdeklődéssel kí­séri. A Szovjet—Román Baráti Társaság júniusban ünnepi nagygyűlést tart, ame­lyen részt vesznek a román nyelv és irodalom szakos diákok, az akadémiai kutatóintézetek tudósai, a Társaság tag­jai. Több munkacsoportban tartanak Eminescu életművének szentelt ülése­ket. Mindez tovább fokozza az iroda­lom szovjet barátainak érdeklődését, s egyre szélesebb olvasói körökben teszi ismertté és népszerűvé a román irodal­mat és legnagyobb költőjét. SZILÁGYI JÚLIA CHAPLIN FÜSTBE MENT TERVEI (Film, 1989. 16.) Chaplin születésének 100. évforduló­ján Jerzy Töplitz lengyel filmtörténész és filmkritikus áttekintette a nagy ko­mikus meg nem valósult filmterveit. Chaplin 1925-ben szokatlan ötlettel rukkolt elő. Ekkor Krisztus életét akar­ta megfilmesíteni. A film főszerepét magának szánta. — Zsidó vagyok, színész és ateista. Ezt a szerepet rám szabták — érvelt a First National igazgatói tanácsának ülé­sén. Az egyház bojkottjától tartó film­gyártó vállalat igazgatói tanácsa eluta­sította Chaplin ötletét. A következő, fiókban maradt terve a Napóleonról, pontosabban feleségéről, Josephine-ről készítendő film volt. A filmet a United Artists stúdiójában akarta forgatni, a magas előállítási költségek azonban visszariasztották. A Napóleon-film tervét ismét elővette 1931-ben, a Nagyvárosi fények bemuta­tója után. A film a Szent Hana szige­tére száműzött császár alakját idézte volna fel. Chaplin a forgatókönyv meg­írását Alistair Cook neves angol újság­íróra bízta. Az újságíróval együtt he­tekig görnyedezett egy halomnyi könyv felett, és hónapokig tárgyalt a jövendő­beli film stábjával. — Túl kicsi vagyok egy ilyen nagy feladathoz­­ vallotta be, amikor már megkezdhették volna a film forgatását. 1941-ben vagy 1942-ben Chaplin meg­vásárolta Paul Vincent Carroll Árnyék és lényeg című színdarabjának megfil­mesítési jogát. A színdarabot a 30-as évek végén nagy sikerrel játszották a Broadway-on. Chaplin a női főszerep 479 Látóhatár

Next