Korunk 1995 (III. folyam 6.)

1995 / 1. szám = Kinek kell a kisebbség? - KÁNYÁDI SÁNDOR: A bujdosni se tudó szegénylegény éneke (vers)

KÁNYÁDI SÁNDOR A BUJDOSNI SE TUDÓ SZEGÉNYLEGÉNY ÉNEKE AZ­ NOTAM ADY ENDRE D.G. BARÁTOMNAK MONDOM kelendő a burkus minket még egy rongyos forintra se taksál senki emberboltos nem kellünk mi múltnak nem kellünk mi mának kivált jövendőnek minket itt utálnak nem kellü­nk mi testvér sem itten sem ottan a nemkellésekbe beleszomorodtam hitted volna-e hogy nyelvpecérnek álljon a valamikori kenyerespajtásom kivel együtt vittünk vettük meg a sáncot akkor még a világ gyönyörűnek látszott lejárt testvér lejárt rosszul tarisznyáitok felezőideje a vén ideáknak kiszikkadt a nádas kigyéru­lt az erdő nem bujdosó lenne a nevünk tekergő sem unde sem unde semerre az utunk egy-két ezer évet vissza kell butulnunk kelendő a burkus hát vigyék ha adják várjuk mint a holtak az ítélet napját Szerkesztői jegyzet (1994. dec. 30.) Bő interjúnyi beszélgetésünk Kányádi Sándor kolozsvári lakásán, az új év küszöbén, nem szorítkozott az 1995-ös évfolyamunkat nyitó, először az Új Tükör­ben, 1985-ben megjelent versre. E jegyzetbe viszont csak az tar­tozik, ami közvetlenül segíti az­ olvasót a mai értelmezésben Tehát a Sörény és koponya (Debrecen, 1989) s a Vannak vidékek (Kolozsvár, 1992) című Kányádi-kötetben egyaránt A bujdosni se tudó szegénylegény éneke a “Históriás énekek odaátra” című ciklus nyitó darabja. Az “odaátra” — a szerző válasza szerint — természetesen a túlvilágot jelenti. Az “Ad notam Ady Endre” Ady kuruc-verseire (Bujdosó kuruc rigmusa, a Két kuruc beszélget címűekre) utal, a “D.G.” Domokos Géza nevét takarja. Hogy miért Domokosnak, két évtizeden át a Kriterion Könyvkiadó igazgatójának ajánlotta versét a költő? A versszövegben található utalások számos korabeli beszélgetésre emlékeztetnek, gondokra, melyekben a jeles kultúrpolitikus a költővel osztozott. Az első strófa “kelendő a burkus” sora a német nemzetiségű román állam­polgárok (lásd régebbről: “burkus német”) kiárusítását, a Ceauşescu-rendszernek a helybeli német­ kérdést megoldó politikai üzletét tömöríti, ide kapcsolódik az “emberboltos” is, illetve a forint emlegetése (hasonló üzlet ugyanis nem köttetett, több okból, a romániai magyarokra). A “nyelvpecérnek álljon” kapcsán Kányád­ Sándorban felidéződik egy többségi “kenyeres társ” kérdése, a nyolcvanas évekből: “Miért nem írsz románul? Nem akarsz a nagy latin kultúrkörhöz tartozni?” A “felezőideje a vén ideáknak” a marxizmus-leninizmus ifjúkori hitére utal. A “sem inde, sem unde” amolyan romános szólás, tájnyelvi kifejezés, a sem erre, sem arra metaforikus értékű megfelelője (mndenhol, hová). Végül, az utolsó két sorral kapcsolatban a költő Mester Zsoltot, pszichiáter-író barátját emlegette. M.Zs. szerint nem pesszimista ez a Kányádi-vers, hiszen szerzője hisz a feltámadás­ban.­­ Lapzárta után érkezett a hír: Kányádi Sándor Herder-díjas. Tisztelettel és szeretettel köszöntjük a költőt, olvasóink nevében is. — K.L. C <-f ^ W‘. »vr A.X -e. 1 |VA' t k s* J~Lsf'. ítctUv'S C* .

Next