Korunk, 2019 (III. folyam 30.)
2019 / 2. szám = Utópia - TÉKA - Tapodi Zsuzsa: A történelmi regény változatairól
XK 2019/2 kitömés céljából. És végignézte a bőr lenyúzását. 1796-ban, amikor Brünnben raboskodott és váratlanul Bécsbe szállították. Szimbolikus értelemben: aláírta a felvilágosodás eszméjének csődjét kimondó dokumentumot. Hogy nem volt a fény százada. Csak barbárság volt.” (248.) Bence Erika úgy olvas, hogy közben - természetszerűleg - össze is hasonlít. A Dragomán György Máglya című regényében felmutatott emberi dilemma kapcsán írja: „Olyan kilátástalan élethelyzetek ezek a történelem sodrásában, amikor majdnem lehetetlen megtalálni a helyes utat, s nem lehet elkerülni a végzetet. Amennyiben a fiatal lány nem bújtatja el az életéért könyörgő Bertukát, kegyetlen és a barátnője vesztét okozó árulóvá lenne, viszont amígy saját családja halálos ítéletében működik közre.” (253.) A főszereplő nagyanyjának fiatalkori tragikus helyzetét Végel László regényének narrátoráéhoz hasonlítja Bence Erika, miközben arra is figyelmezteti az olvasót: a jó irodalom mindig megszólít bennünket, saját egzisztenciánk alapjaira kérdez rá. „Árulását az életben maradásért való küzdelem utolsó reménye idézi elő, életét pedig kétszeresen is mások [...] önfeláldozása menti meg. Nagyon hasonló helyzet áll elő Lazo Pavletic történetében is. Őt partizánok állítják válaszút elé. Hűségét bizonyítandó neki kell kivégeznie fasisztának titulált magyar és német barátait. Ő - állítólag - meghúzta a ravaszt. Vajon mi a helyes magatartás? Hányan lennének olyanok, akik a másik megoldást választanák?” (253.) Ennek a regénynek az értelmezésekor is arra figyel a szerző, „hogy milyen közel van egymáshoz s milyen gyorsan átcsúszhat egymásba a hősi és a martalóci létforma” (252.), „az egyszerre létező többféle igazság” (252.) felmutatására. Engem meggyőzött Bence Erika: biztosan el fogom olvasni Végel Neoplantáját is. Mi más lehetne a paratextusok írójának a feladata, mint meggyőzni a befogadót: a betűkre fordított figyelem megtérül. Érdemes elolvasni egyes műveket, érdemes (együtt) elgondolkozni a formájukról és üzenetükről, érdemes a szövegek útvesztőjében bolyongani. Talán kiderül végül az is, hogy van-e oka Szulimánnak a sírásra. Tapodi Zsuzsa 112