Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-10-27 / 102. szám

éveni rendeletnek minden vonakodás­­nélkül is­-,a legpontosabban engedelmeskedjenek, és velem egyesülve ezen ország rendje és biztossága iránt gondoskodjanak. Midőn e végett az ország minden, bármi néven nevezhető önkénytes csapatai és nemzetőrségei, melly előbbire nézve mától fogva minden toborzásnak meg kell szűnni, a főhadi kormány pa­rancsa alá állíttatnak; szinte mától fogva a budapesti törvénytelen kormánytól az ezen országba küldött biztosok minden működései megszi­nendnek. Ha azok ezen rendeletnek ellenszegülni, vagy az ellen cselekedni megkísértenék, akkor azok, mint minden egyéb emissáriusok, kik csak vészt akarnak okozni, elfogandók, és a leg­közelebbi katonai hatósághoz haditörvény szerinti elítélés végett törvényes úton szállítandók. A­mi pedig titeket ezen nagyfejedelemség nemzetei és lako­sai illet, kik az örökölt fejedelemhez, és az austriai uralkodó ház­hoz hők és hívek vagytok, tudtotokra kell adnom, hogy most él­tetek legfontosb percze elérkezett, mellyben ragaszkodástokat és hőségteket a legjobb fejedelem iránt, kinek boldogságtok és java­tok, mint szerető atyának szivén fekszik, szó és tett által fényesen meg kell mutatnotok, és az alkotmányos szabadságot és egyenlő­séget minden nemzeteknek a terrorismus és budapesti zsarnok kor­mány feltornyosult részei ellen kivívnotok. Ti erősek vagytok és számosan, keljetek föl egy mindenik­­ért és mindenik egyért. Részeteken van a szent jog, melly az igazságos ég vé­delme alatt elenyészni soha nem fog. Ha ti mindnyájan a hir cs. kir. csapatok körül összes­er­egle­­tek, ezeket vezéreitek gyanánt elfogadjátok , mivel ők sorsotok­ban osztoznak, és ha ti az én parancsaimnak szót fogadtak és a törvényes hatóságok rendeleteinek híven és készséggel engedel­meskedtek, akkor ti ezen közös erőben utalmatokat, és ez által szabadságtokat találjátok, a mit nektek és nekünk isten segedel­mével meg akarunk védelmezni. Én egész bizonyossággal számolok a jog és haza minden igaz barátaira, kiket ezennel császárunk és a király nevében tettre és törekvéseim támogatására a legünnepélyesebben meghívok, hogy ezen ország csendét és rendét, mint szinte az alkotmányos szabadságot és egyenlőséget minden nemzeteknek biztosítsuk.­­Éljen a mi alkotmányos császárunk és királyunk, Ferdinándt Éljenek az austriai összes monarchia hű népei, kik testvériséget és békét akarnak. Szeben, oct. 18. 1848. B. Puchner Antal, al­tábornagy és hadi kormányzó. A kormányszéknek. A következő, Erdély minden ha­tóságihoz és lakosaihoz ma intézett proclamatióból megtudhatja a kormányszék azon okokat, mellyek engem a jelen rendkívüli vi­szonyoknál és a különböző nemzetiségek legfőbb tetőre csigázott egymás elleni ingerültsége mellett, rábirának, hogy míg ezen ország kormányában a törvényes állapot ismét helyre nem áll, a közcsend, rend és biztosság fentartása végett, a kormány gyeplő­jét, ő felsége a császár és király nevében, megragadjam, és ezen nagyfejedelemség minden hatóságit és lakosait rendeleteim alá vessem. Tekintetbe vévén az igaz és szent ügyet, mint szinte azon magas czélt, mellyről itt ezen ország és az egész monarchia ér­dekében szó van, megvárom a kormányszék ő felsége és a csá­szári ház iránti ragaszkodásától és hűségétől, hogy engem a kor­mányszék ezen szándékban becsületesen támogatand, és maga ré­széről is hatását használni fogja, hogy ezen országban a csend és rend helyreállíttassék és a törvényes állapot ismét visszatérjen. A kormányszék tehát ezen proclamatiót, mellyből elegendő példányt küldök , terjeszsze tovább és oszsza szét, és e tekintet­ben mind maga jó példával menjen elő, mind pedig annak pontos megtartása és követése végett a további czélszerű intézkedéseket és rendszabályokat megtegye. Szeben, oct. 18. 1848. Puchner, Nyáry Pál. Mit kelljen határozni a t. háznak e részben, röviden elő akarom adni. Csupa proclamatiókkal bizonyosan nem fogjuk megverni az ellenséget; de azért mégis itt benn az ország­ban nagyon sokra szükséges a népet felvilágosítani, mert ha az illy hangulatú proclamatiók elárasztják az országot s ellenkező proclamatiót nem bocsátunk közre, utójára is csak az lesz belőle: elhiszi a nép, hogy itt Pesten egy olly tribunál áll, a­melly minden embert, a ki csak neki tetszik, felakasztat, vagy pedig lenyakaz­­tat. Azt tudjuk nagyon jól, 1789 év óta a királyoknak és zsoldo­saiknak nem volt más argumentumok, a szabadság ellenében, hanem mindig csak a guilotinra mutatni s azokat, a kik nem gondolkoztak, elrettenteni;­­ mert azt akarták elhitetni, hogy más szabadság, mint mit a császár vagy király ad, guilotinra vezet. Fel kell tehát világosítani a népet s itt a t. ház ha­tározata csak addig terjedjen, hogy mind azon hazudságo­­kat, mellyekkel ez ideig elárasztottak, nem ugyan részletesen, t. i. primo, secundo, tertio, hanem Magyarország jelen állása s ebből kifolyt kormány állásának felvilágosításával meg kell nyug­tatni a kedélyeket, s meg kell mutatni azt, hogy Magyarhon or­szággyűlése s ezen országgyűlés által meghatalmazott kormány, t. i. a honvédelmi bizottmány semmi egyebet nem akar, mint az 1848. törvények által nyert szabadságnak biztosítását, s meg kell mutatni azt, hogy azon egész párt semmit egyebet nem akar, mint azon szín alatt, hogy alkotmányos szabadságot pártol, megbuktatni egészen és rabigába görnyeszteni a népet, sőt talán még b­ebb sü­­lyeszteni mint előbb volt. Itt, hogy arról tanácskozunk, milly sza­vak és gondolatok legyenek benne, nem szükséges, mert nincs kö­zöttünk egy is, ki at ne látná, hogy azon proclamatiónak minden betűje hazugság, s annak ellenében többen vannak itt, kik a tiszta valóságot ki tudnák jelenteni, de ezzel most ne töltsük az időt, ha­nem ha méltóztatnak megegyezni, kérnék meg Deák Ferencz tagtár­sunkat, készítsen el e részben egy proclamatio-tervezetet, s hol­nap mutassa be a háznak (helyes.) Meg vagyok ugyan győződve, hogy Vay Miklós kormánybiztos a mint igérő, eziránt egy ellen­kező proclamatiót bocsátott ki, de mind a mellett szükségesnek tartom, hogy itt a ház hevében ismét egy olly proclamatio készít­tessék, melly felvilágosítsa, mind itt, mind pedig és különösen Er­­délyben a népet az iránt, a­mi hazugság (helyes). Nem akarok an­nak fejtegetésébe bocsátkozni, mit lehetett volna Erdélyben tenni, hogy ez be ne következzék; mert azt hiszem tökéletesen, hogy ha Erdélyben ámbár kisebbségben áll a magyar nemzetiség , de mi­után náluk van az értelmesség, ha azok akartak, vagy talán mer­tek volna tenni,nem jutott volna ide a dolog soha sem; azonban mi­után ez már megtörtént, s a veszedelem elhárításáról van szó, ak­kor reeriminatióhoz folyamodni nagy gyávaság.­­ Nem aka­rok erről szólani, hanem csak annyit kívánok a tisztelt ház­nak kinyilatkoztatni, hogy miután illy combinált erő ellen kell harczolni, a bizottmány gondolkozott s gondoskodott is az ennek ellenébeni szinte combinált erőkről.­­ Azonban ezen erők nem ollyanok, melly­eket egy pillanat alatt elő le­­hetne állítani s a combinált erő sem ollyan, hogy ha ma szólunk róla, már holnap vele az ellenséget legyőzhetni, hanem annyit mondhatok, hogy ha mind­azon adatok, mellyekre a bizottmány épít, helyesek, tökéletesen meg vagyok győződve­­, hogy nem hosszú, idő alatt oda fogunk jutni, hogy azok, a­kik az ellenünk lévő erőre támaszkodnak, t. i. az oláhságra, ezen oláhság őket el­hagyja (s ott is)kudarczot fognak vallani. Minő adatok legyenek azok, mellyek e­ tekintetben részünkre szolgálandanak, azt hiszem, a t. ház nem igényli bemutatását (csak legyen sikerednem szük­séges), nem szükséges azokat, kik félnek most, megnyugtatni , mert majd nem tesznek semmit, mert nénjelly embernek erénye épen abban áll most, hogy fél, mivel mihelytt nem fél nem tesz semmit, tehát ne nyugtassuk meg őket. Ne beszéljünk sokat, hanem bízzuk meg Deák Ferenczet a felvilágosító proclamatio el­készítésével. (Helyes.) Deák Ferencz: A proclamatio készítését bizzuk mi is a honvédelmi bizottmányra. B. Vay Miklós írta, hogy már készített egyet, melly nyomtatás alatt is van. Ha még több proclamatiót is akarunk a népekhez bocsátani, bizzuk a bizottmányra­, a ház ebbe ne avatkozzék. Ehhez járul még az is, hogy a proclamatioknak így olly saját stílusa van, mellyhez én absolute nem értek. Ha az urak törvényjavaslatot akarnak készíttetni, parancsoljanak, meg fogom tenni; de proclamatiok írásába sem most, sem máskor nem fogok bocsátkozni. Nyáry Pál. A honvédelmi bizottmány meg fogná tenni, de miután a proclamatiót kibocsátani ,nem a bizottmány nevében szükséges, hanem a képviselő­ház nevében, kívánom, hogy az országgyűléstől jöjjön ki, mert most, midőn annyira el vagyunk foglalva, hogy ha legalább 12—15 órát ülünk is egy nap, alig tud­juk a folyó dolgokat elvégezni, azt kívánni, hogy proclamatiók formulázásával töltsük az időt, nem volna helyes. Sajnálom, hogy Deák Ferencz társunk a felszólítást elhárította magáról , miután így van, méltóztassanak mást felkérni... R­i­s­k­ó I­g­ná­c­z. Én alelnök Pálffi János és Kemény Zsig­­mond urakat óhajtom felkérendőknek. (Fölkiáltások: Szemere!) Elnök. Nekem azon szerencsén­ vagy szerencsétlenségem van, hogy nemcsak az elnöki tisztet kell betöltenem, hanem a honvédelmi bizottmányi tagságból járó terhes kötelességeket is teljesítenem; annyi foglalatosságon­ van tehát, mint a bizottmány akármellyik tagjának (Felkiáltások: Kes­ény Zsigmond!) Úgy lá­tom , a többség Kemény Zsigmond urat kívánja megbízni, ő tehát el fogja a proclamatiót készíteni. Most nincs több tárgya az ülés­nek. — Ezzel az ülés ’/12-kor eloszlott. Oct. 25. 85 - i­k ülés a képviselő­házban, déli 12 órakor. Elnök: Pálffy János. Tárgy: Jelentések. Az ülés megnyittatván a 24-diki ülés jegyzőkönyve hitele­síttetett. Elnök: A tisztelt háznak azon határozata, melly Erdélyt illeti, közöltetni fog a felső házzal. Van Aradról egy jelentés, ez is fel fog olvastatni. Záborszky jegyző felolvassa: Országos honvédelmi bi­zottmány ! Helyzetünk állásáról kötelességünknek tartjuk folytató­lagos jelentésünket tenni, ugyanis f. hó 21-kén Lippa felől előre nyomult csapatunk a Maros túlpartján Angyalkutig előhaladván, és itt ellenségünknek tetemes veszteség mellett megverésével azon álláspontot vitézül elfoglalván, tegnap azaz e hó 22-kén Máriássy őrnagy parancsnok más oldalról vagyis Pécska felöl előre nyomult, és már e részen a katonaság visszavonulása mellett minden ellen­állás nélkül Úl-Aradot elfoglalta; összes veszteségünk eddig mint­egy 12 halott, 37 sebesült, a katonák részéről mint jelenték 50 holt, köztük 4 tiszt és számos sebesült, ezen hadi operatív alatt a vár városunkat reggeli 6 órától 7 óráig folytonosan ágyúztatta, több házakban sérüléseket okozott, nevezetesen a vármegye házát számos lövésekkel megrongálta, több helyeken a lövések tüzet is fogtak, de ügyesen oltani tudó embereink által a tűz kiütése azon­nal elfoj­tatolt. 7 órakor a tüzelés megszűnvén 1 órai szünet után újra megkezdetett és majd 11 óráig folytattatván, mintegy 400— 500 lövések tétettek, tetemesen megsebesült 7 egyén, s 5 ló ellőn­vetett. Tegnap reggel bal csapatunk Angyalkutról Lippára vonul­ván , ma pedig másik csapatunk részéről Új-Arad felől plenkíroz­­tatván, néhány ágyúlövések arra intéztettek, de minden siker nélkül, általán mondhatjuk, hogy városunkat a vár pénteki na­pokon nyugtalanítá leginkább, hihetőleg azért, hogy piaczunkat szétvervén az ide gyűlő emberek elriasztassanak stb. Az állandó bizottmány nevében, Haika Demeter elnök. Aradon, oct. 23. 1848. Elnök. Jelentem a tisztelt háznak, hogy Simonich tábor­nok csakugyan másodszor is átlépte Magyarország határát, Tren­­csin megyében Szaczánál. A honvédelmi bizottmány intézkedése­ket tett rögtöni elfogatására. Az igazoló választmánynak itt maradt 7 tagja jelenti, hogy működéseiket nem folytathatják, ha több tagok hozzá nem járul­nak. Gondolnám, hogy mindenik osztályból egy egy tagot külde­nénk oda és akkor megkezdhetik működéseiket. (Jól van.) Egyéb­iránt itt van feljegyezve néhány név, ha a tisztelt ház elfogadja, a választmányhoz járulnának: Nagy Ignácz, Szumrák János, Zele­­nay Sebestény, Bodon Ábrahám, Gyergyai, Somogyi. Felszólí­tom a választmányt, hogy a hátralevő meg nem vizsgált válasz­tási jegyzőkönyveket minél előbb adja be. A lajthai táborból semmi újabb hiteles tudósítás nincs. An­nyi igaz, hogy seregeink előnyomultak, az ellenséget szétver­­ték, de tovább nem nyomultak; mi okból ? hitelesen nem tudatik. A proclamatio nincs készen; a­mint el fog készülni, a t. házat összehívandom. Most egyéb tárgy nincs; ha senkinek sincs előadni valója, az ülés eloszlik­. Az ülés 12­­ óra után eloszlott. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Nemzetgyűlésünk egyik tagjá­nak, a derék kövárvidéki képviselő Buda Sándornak fejére, Urbán, 40 darab arany jutalmat tett, ha élve, 20-at, ha halva adják kezébe. Ma pedig Buda Sándortól olvasunk egy hirdetést mellyben ő annak, ki Urbánt leszúrja (a mellett hogy a végrehajtó ezze­l, a haza iránt tartozó legszentebb kötelességét teljesíti), 100 darab aranyat ajánl vagy e helyett, Kövárvidék­­ben kebelezett Remete helységében, egy jó új épülettel ellátott szép telket, egy paripát és egy kardot. Azon hozzáadással, hogy aki élve adja a büntető igazság kefébe Orbánt, e jutalomból 5 arany díjt lesz köteles kifizetni a hóhérnak. Fogadja e tet­téért nyilvános köszönetünket a képviselő úr , s isten adja, hogy e hirdetésnek mielőbb foganatja legyen, őt pedig tartsa meg so­káig a hazának, mellynek leghívebb fia gyanánt van szerencsénk őt ismerni, már az erdélyi országgyűlésekről. — Tyrolnak néhány lelkes ,fiai felhívást intéznek hazánkban tartózkodó honfitársaikhoz, mellyben azokat, szent ügyünk mel­­ett vívandó vadász csapat alakítására szólítják föl; a fővá­ros lakóihoz pedig azon kéréssel járulnak, hogy az általok nél­külözhető vont csövű túrok­, vagy rövid vadász fegyvereiket, kész fizetés mellett, nekik engednék át. Föl vannak-e nyitva sze­meid te fölséges császári udvar, hogy nem látod, miként elle­ned idegen népek jönek harczolni igaz ügyünkért, harczolni, az általad elnyomni akart népszabadságért! A prcziny Torna megyéből 210 önkénytes nemzetőr érkezett városunkba, köztök 26­1 e­n­g­y­e­l, szép, szálas erőtel­jes emberek. — így, dicső bajtársaink, igy mutatjátok meg, hogy méltók voltatok rá, miszerint 1831-ben annyira buzgott mellet­­t­etek Magyarország. A ti akkori helyzetetek ,­és a miénk most, ugyan­az; itt és ott a szabadságot akarták megfojtani. Szövet­kezzetek velünk, — és ha győztünk, a mi diadalunk a tiétek is lesz; mert ha a népek elnyomóit megsemmíthettük, fölöttetek úgy, mint felettünk, a szabadság lobogója fog lengeni. — Szathmári K. — Eszéken, oct. 23-án. A baranyai önkénytesek zász­lóalja, a tetemes áldozattal felszerelt, s a Hardegg vasasok lovai­ból betanított fogatokkal vontatott Batthyány-ágyúteleppel f. hó 20-án indulván ki Pécsről; azt, a derék országos biztos nemzetöri öltözetben, mint egy hódító ülve lován, tegnap este nyolcz órakor vezette be Eszék várába ; honnét a Dráván át már messze Bara­nyába barátságot integetett felénk a magyar lobogó szellős lengé­sével. Megható volt a lelkesedés, és rokonszenv, melylyel fogad­­tatánk. Azaninnak szűnni nem akaró eviva­i, és a nők, és gyerme­kek víg zsibo­lgása mind élénken mutatá, hogy bennünk a rég epedve várt atyafiaknak örülnek. — Annyi kéz nyujtatott felénk, hogy nem tudtuk, mellyiket szorítsuk meg elébb, és alig tudtuk, hová szálljunk be; annyi felé, s annyiaktól hivatánk. — És a nép, és katonaság hangos derültsége csak akkor szűnt meg zajongni a téren, midőn már utasó emberünk is fáklyával elkisértetett szállá­sára. És midőn az eltűnt fáklyavilág visszaadd a sötét csendet az éjnek: a megszólalt „Őrjáró hal­adj“ magyar kiáltás a vár bás­tyáiról diadal­hangban terjedt el a néma Dráva fölött! Ma reggel — a várbeli katonaság tiszti karai által megkezd­ve — tisztelgések történtek a biztosnál. És még ma — mint hal­lám — a derék Zaniniak a felső városba fognak átszállásoltatni, baráti helyöket pedig a mieink foglalandják el, mi valószínűleg azon hírre történik, miszerint a tegnap az alsó városba húzódott mintegy négy­száz határőrt, ma kilencz­száz fogná követni. Hej! az az alsó városi néhány rácz az illyr lobogóval, még nehezen tudja kivel lesz Batthyányban dolga, és hogy a bellyei hídon a baranyai dráva-vidék lelkes magyarjainak nemzetőrsége csak a biztos parancsára vár. Egyébiránt néhány nap múlva aligha eszék­­re nem térnek, mert biztosunk már megkezdte erélyes működését, minek egyik eredménye az is, hogy e közlésemet már az eszéki postán küldhetem. Épen most hallom hiteles kútfőből, hogy a Zanini tisztikar­nak egy része, kik egyébiránt nem magyarok, sem olaszok, ma elbocsáttatását kérte a biztostól. Verőcze megye számos községei­nek elöljáró-küldöttsége ellenben hűséget, és ragaszkodást jött nyilvánítani Magyarország iránt. — Angyal János. — Eszék, oct. 23. Tényt mondok, örvendetes tényt. Az eszéki hatalmas erősség magyar kézen van. Már ezelőtt 4—5 nap­pal kitüzeté ugyan Jovics várparancsnok a magyar lobogót, a hon­védelmi bizottmány rendelete, különösen pedig az itt tanyázó Za­nini , Vasa, Sándor derék közlegénység erélyes föllépése követ­keztében , kikhez már idejövetelünk előtt a lelkes főispán s királyi biztos gróf Batthyányi Kázmér fölszólítást intézett, mind a mellett, hogy a siker biztosítva legyen, a baranyai önkénytes nemzetör­ zászlóalj 5 ágyúval, s a Pé­cs városi önkénytesekkel Pécsről állo­mási helyéből rögtön kiindíttaték, s 3 napi szakadatlan utazás után élén a lelkes hazafi gróffal, s derék őrnagyunk, Molnárral, tegnap szerencsésen a várba vonnult. Estve 6—7 óra közt érkezünk a Dráva hídjához, s ünnepélyes csendben vonultunk rajta végig, el­szántan a történhető véletlennek bátran szemébe tekinteni, a mi­dőn pár percz múlva váratlan jelenetnek tevénk örömittas tanúi. Riadó éljen rázta meg tüstént a léget, mert a várkapunál tömeg­ben álló, s reánk várakozó lelkes közlegénység ezer torokkal üd­vözlő bevonuló zászlóaljunkat, s a testvéri csókok és forró kéz­szorítások könyeket idéztek szemeinkbe; a derék eszéki polgá­rok pedig fáklyákkal kezökben vezérlék utunkat a vár piaczára, hol midőn fölállítatánk, újra magasztos lelkesedésben tört ki a köl­csönös rokonszenv, s a szives eszékiek magok vezetenek bennün­ket szállásainkra, önmagok többet kérve , mint tisztjeink hozzájok adni akartak. Ma tudtuk meg, hogy bevonulásunk után néhány órá­val , mintegy 400 péterváradi határőr, nagy részben nyomorult nép, érkezett 3 verébijesztő ágyúval, a ráczoktól lakott alsó vá­rosba , kiknek holnap vagy holnapután, ha addig meg nem szök­nek , érzésekre adjuk, mit tesz egy lelkes magyar csapattal da­­czolni. — Takács Ágoston, közvitéz. — Temesvár, oct. 23. Azt már megírtuk, hogy itt a polgári törvényhatóságok megszüntették,s a haditanács önkényes­­kedik a polgárok személye­s vagyona fölött. Ez a temesvári hadi kupaktanács a gazságot napról napra föltünőbben űzi. Néhány nappal ezelőtt nyomatott falragaszokon hirdető, hogy gonoszlelkű egyének azon hírt terjesztők, mintha a haditanács az itt lakozó magyarokat összeiratná, hogy adandó al­kalommal ezek személyét és vagyonát kézre keríthesse, a hadita­nács tehát a lakosok megnyugtatása végett oda nyilatkozik, hogy ezen hírek alaptalan koholmányok, s hogy a lakosok bizalommal legyenek a haditanács iránt, melly előtt a tulajdon és a családok biztossága szent és sérthetlen ! Illy placatumot bocsátott ki a haditanács, s mi történt két nappal később ? Karácsonyi László, torontáli főispán, a ka­tonaság becsületében bízva, e placat következtében, és a térpa­rancsnok szavára (ki becsületére fogadá, hogy akadály nélkül be­jöhet és távozhatik) a várba jó családját látogatandó. És a hadita­nács Karácsonyi László főispánt minden ok nélkül elfogatja, s vissza nem bocsátja Torontálba, hol jelenléte olly igen szükséges volna, miután az idevaló katonaság lázító proclamatiók által az egész bánságban a legborzasztóbb polgári háborút idézte elő. Csak azok távozhatnak a várból, kik Bukovinától, vagy a hadita­nácstól engedelmet kapnak, a háztulajdonosoknak, ha négy napnál tovább kinn maradnak, házuk és vagyonuk elkoboztatik. Tegnap és tegnapelőtt néhány század határőrt hoztak a várba, e rablókkal élünk, ők fegyveresen járnak, s ha mi csak egy pisztolyt tartunk házunkban rögtönbiróság alá jutunk. A huszárok és honvédek közöl, kik betegen vagy megsebe­sülve ide hozattak, fölgyógyulva távozni akartak,­de ők is foglyo­kat letartóztattak, s hogy ne zúgolódjanak, azzal bíztaták őket, hogy örüljenek letartóztatásukon, mert odakinn a király ellen föl­lázadt magyar nemzetőrök, minden katonát és minden becsületes embert agyon­vernek. A közlegényeknek szigorú parancs adatott ki, hogy a pol­gárokkal szóba állni ne merjenek, különben rögtönbíróság alá ke­rülnek. Tudjuk miért. Az itt levő tisztikar kényszerítő a várparancsnokot, hogy a nyáron át kitűzött magyar zászlókat levétesse. Kossuthot törvé­­nyenkivüli rebellisnek nyilváníták, s az egész bánságba magyar, német, rácz és oláh nyelven írt proclamatiókat bocsátottak, mellyek­­ben a népet a haza és a­ tisztviselők iránti hűtlenségre,a legezifrább szavakkal lázítják, s a népet általános fölkelésre szólítják az irtó­háborút viselő magyar rebellisek ellen. Ezen fölkelőkkel akarná­nak a bánságból Maroson átnyomulni s az országot elpusztítani. A rászokat, kiket jóérzéssl és hű honfiaknak neveznek, föl­szólítják, hogy megyei tisztviselőket válaszszanak saját körükből, kik a bánságot beutazva, a népet fegyverfogásra buzdítsák. E tiszt­viselők fejévé Ambrózy Lajost akarnák, majd meglátjuk mit tesz­nek. Most minél előbb honvédeket küldjenek e vidékre, hogy a 454

Next