Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-27 / 102. szám
éveni rendeletnek minden vonakodásnélkül is-,a legpontosabban engedelmeskedjenek, és velem egyesülve ezen ország rendje és biztossága iránt gondoskodjanak. Midőn e végett az ország minden, bármi néven nevezhető önkénytes csapatai és nemzetőrségei, melly előbbire nézve mától fogva minden toborzásnak meg kell szűnni, a főhadi kormány parancsa alá állíttatnak; szinte mától fogva a budapesti törvénytelen kormánytól az ezen országba küldött biztosok minden működései megszinendnek. Ha azok ezen rendeletnek ellenszegülni, vagy az ellen cselekedni megkísértenék, akkor azok, mint minden egyéb emissáriusok, kik csak vészt akarnak okozni, elfogandók, és a legközelebbi katonai hatósághoz haditörvény szerinti elítélés végett törvényes úton szállítandók. Ami pedig titeket ezen nagyfejedelemség nemzetei és lakosai illet, kik az örökölt fejedelemhez, és az austriai uralkodó házhoz hők és hívek vagytok, tudtotokra kell adnom, hogy most éltetek legfontosb percze elérkezett, mellyben ragaszkodástokat és hőségteket a legjobb fejedelem iránt, kinek boldogságtok és javatok, mint szerető atyának szivén fekszik, szó és tett által fényesen meg kell mutatnotok, és az alkotmányos szabadságot és egyenlőséget minden nemzeteknek a terrorismus és budapesti zsarnok kormány feltornyosult részei ellen kivívnotok. Ti erősek vagytok és számosan, keljetek föl egy mindenikért és mindenik egyért. Részeteken van a szent jog, melly az igazságos ég védelme alatt elenyészni soha nem fog. Ha ti mindnyájan a hir cs. kir. csapatok körül összeseregletek, ezeket vezéreitek gyanánt elfogadjátok , mivel ők sorsotokban osztoznak, és ha ti az én parancsaimnak szót fogadtak és a törvényes hatóságok rendeleteinek híven és készséggel engedelmeskedtek, akkor ti ezen közös erőben utalmatokat, és ez által szabadságtokat találjátok, a mit nektek és nekünk isten segedelmével meg akarunk védelmezni. Én egész bizonyossággal számolok a jog és haza minden igaz barátaira, kiket ezennel császárunk és a király nevében tettre és törekvéseim támogatására a legünnepélyesebben meghívok, hogy ezen ország csendét és rendét, mint szinte az alkotmányos szabadságot és egyenlőséget minden nemzeteknek biztosítsuk.Éljen a mi alkotmányos császárunk és királyunk, Ferdinándt Éljenek az austriai összes monarchia hű népei, kik testvériséget és békét akarnak. Szeben, oct. 18. 1848. B. Puchner Antal, altábornagy és hadi kormányzó. A kormányszéknek. A következő, Erdély minden hatóságihoz és lakosaihoz ma intézett proclamatióból megtudhatja a kormányszék azon okokat, mellyek engem a jelen rendkívüli viszonyoknál és a különböző nemzetiségek legfőbb tetőre csigázott egymás elleni ingerültsége mellett, rábirának, hogy míg ezen ország kormányában a törvényes állapot ismét helyre nem áll, a közcsend, rend és biztosság fentartása végett, a kormány gyeplőjét, ő felsége a császár és király nevében, megragadjam, és ezen nagyfejedelemség minden hatóságit és lakosait rendeleteim alá vessem. Tekintetbe vévén az igaz és szent ügyet, mint szinte azon magas czélt, mellyről itt ezen ország és az egész monarchia érdekében szó van, megvárom a kormányszék ő felsége és a császári ház iránti ragaszkodásától és hűségétől, hogy engem a kormányszék ezen szándékban becsületesen támogatand, és maga részéről is hatását használni fogja, hogy ezen országban a csend és rend helyreállíttassék és a törvényes állapot ismét visszatérjen. A kormányszék tehát ezen proclamatiót, mellyből elegendő példányt küldök , terjeszsze tovább és oszsza szét, és e tekintetben mind maga jó példával menjen elő, mind pedig annak pontos megtartása és követése végett a további czélszerű intézkedéseket és rendszabályokat megtegye. Szeben, oct. 18. 1848. Puchner, Nyáry Pál. Mit kelljen határozni a t. háznak e részben, röviden elő akarom adni. Csupa proclamatiókkal bizonyosan nem fogjuk megverni az ellenséget; de azért mégis itt benn az országban nagyon sokra szükséges a népet felvilágosítani, mert ha az illy hangulatú proclamatiók elárasztják az országot s ellenkező proclamatiót nem bocsátunk közre, utójára is csak az lesz belőle: elhiszi a nép, hogy itt Pesten egy olly tribunál áll, amelly minden embert, a ki csak neki tetszik, felakasztat, vagy pedig lenyakaztat. Azt tudjuk nagyon jól, 1789 év óta a királyoknak és zsoldosaiknak nem volt más argumentumok, a szabadság ellenében, hanem mindig csak a guilotinra mutatni s azokat, a kik nem gondolkoztak, elrettenteni; mert azt akarták elhitetni, hogy más szabadság, mint mit a császár vagy király ad, guilotinra vezet. Fel kell tehát világosítani a népet s itt a t. ház határozata csak addig terjedjen, hogy mind azon hazudságokat, mellyekkel ez ideig elárasztottak, nem ugyan részletesen, t. i. primo, secundo, tertio, hanem Magyarország jelen állása s ebből kifolyt kormány állásának felvilágosításával meg kell nyugtatni a kedélyeket, s meg kell mutatni azt, hogy Magyarhon országgyűlése s ezen országgyűlés által meghatalmazott kormány, t. i. a honvédelmi bizottmány semmi egyebet nem akar, mint az 1848. törvények által nyert szabadságnak biztosítását, s meg kell mutatni azt, hogy azon egész párt semmit egyebet nem akar, mint azon szín alatt, hogy alkotmányos szabadságot pártol, megbuktatni egészen és rabigába görnyeszteni a népet, sőt talán még bebb sülyeszteni mint előbb volt. Itt, hogy arról tanácskozunk, milly szavak és gondolatok legyenek benne, nem szükséges, mert nincs közöttünk egy is, ki at ne látná, hogy azon proclamatiónak minden betűje hazugság, s annak ellenében többen vannak itt, kik a tiszta valóságot ki tudnák jelenteni, de ezzel most ne töltsük az időt, hanem ha méltóztatnak megegyezni, kérnék meg Deák Ferencz tagtársunkat, készítsen el e részben egy proclamatio-tervezetet, s holnap mutassa be a háznak (helyes.) Meg vagyok ugyan győződve, hogy Vay Miklós kormánybiztos a mint igérő, eziránt egy ellenkező proclamatiót bocsátott ki, de mind a mellett szükségesnek tartom, hogy itt a ház hevében ismét egy olly proclamatio készíttessék, melly felvilágosítsa, mind itt, mind pedig és különösen Erdélyben a népet az iránt, ami hazugság (helyes). Nem akarok annak fejtegetésébe bocsátkozni, mit lehetett volna Erdélyben tenni, hogy ez be ne következzék; mert azt hiszem tökéletesen, hogy ha Erdélyben ámbár kisebbségben áll a magyar nemzetiség , de miután náluk van az értelmesség, ha azok akartak, vagy talán mertek volna tenni,nem jutott volna ide a dolog soha sem; azonban miután ez már megtörtént, s a veszedelem elhárításáról van szó, akkor reeriminatióhoz folyamodni nagy gyávaság. Nem akarok erről szólani, hanem csak annyit kívánok a tisztelt háznak kinyilatkoztatni, hogy miután illy combinált erő ellen kell harczolni, a bizottmány gondolkozott s gondoskodott is az ennek ellenébeni szinte combinált erőkről. Azonban ezen erők nem ollyanok, mellyeket egy pillanat alatt elő lehetne állítani s a combinált erő sem ollyan, hogy ha ma szólunk róla, már holnap vele az ellenséget legyőzhetni, hanem annyit mondhatok, hogy ha mindazon adatok, mellyekre a bizottmány épít, helyesek, tökéletesen meg vagyok győződve, hogy nem hosszú, idő alatt oda fogunk jutni, hogy azok, akik az ellenünk lévő erőre támaszkodnak, t. i. az oláhságra, ezen oláhság őket elhagyja (s ott is)kudarczot fognak vallani. Minő adatok legyenek azok, mellyek e tekintetben részünkre szolgálandanak, azt hiszem, a t. ház nem igényli bemutatását (csak legyen sikerednem szükséges), nem szükséges azokat, kik félnek most, megnyugtatni , mert majd nem tesznek semmit, mert nénjelly embernek erénye épen abban áll most, hogy fél, mivel mihelytt nem fél nem tesz semmit, tehát ne nyugtassuk meg őket. Ne beszéljünk sokat, hanem bízzuk meg Deák Ferenczet a felvilágosító proclamatio elkészítésével. (Helyes.) Deák Ferencz: A proclamatio készítését bizzuk mi is a honvédelmi bizottmányra. B. Vay Miklós írta, hogy már készített egyet, melly nyomtatás alatt is van. Ha még több proclamatiót is akarunk a népekhez bocsátani, bizzuk a bizottmányra, a ház ebbe ne avatkozzék. Ehhez járul még az is, hogy a proclamatioknak így olly saját stílusa van, mellyhez én absolute nem értek. Ha az urak törvényjavaslatot akarnak készíttetni, parancsoljanak, meg fogom tenni; de proclamatiok írásába sem most, sem máskor nem fogok bocsátkozni. Nyáry Pál. A honvédelmi bizottmány meg fogná tenni, de miután a proclamatiót kibocsátani ,nem a bizottmány nevében szükséges, hanem a képviselőház nevében, kívánom, hogy az országgyűléstől jöjjön ki, mert most, midőn annyira el vagyunk foglalva, hogy ha legalább 12—15 órát ülünk is egy nap, alig tudjuk a folyó dolgokat elvégezni, azt kívánni, hogy proclamatiók formulázásával töltsük az időt, nem volna helyes. Sajnálom, hogy Deák Ferencz társunk a felszólítást elhárította magáról , miután így van, méltóztassanak mást felkérni... Riskó Ignácz. Én alelnök Pálffi János és Kemény Zsigmond urakat óhajtom felkérendőknek. (Fölkiáltások: Szemere!) Elnök. Nekem azon szerencsén vagy szerencsétlenségem van, hogy nemcsak az elnöki tisztet kell betöltenem, hanem a honvédelmi bizottmányi tagságból járó terhes kötelességeket is teljesítenem; annyi foglalatosságon van tehát, mint a bizottmány akármellyik tagjának (Felkiáltások: Kesény Zsigmond!) Úgy látom , a többség Kemény Zsigmond urat kívánja megbízni, ő tehát el fogja a proclamatiót készíteni. Most nincs több tárgya az ülésnek. — Ezzel az ülés ’/12-kor eloszlott. Oct. 25. 85 - ik ülés a képviselőházban, déli 12 órakor. Elnök: Pálffy János. Tárgy: Jelentések. Az ülés megnyittatván a 24-diki ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. Elnök: A tisztelt háznak azon határozata, melly Erdélyt illeti, közöltetni fog a felső házzal. Van Aradról egy jelentés, ez is fel fog olvastatni. Záborszky jegyző felolvassa: Országos honvédelmi bizottmány ! Helyzetünk állásáról kötelességünknek tartjuk folytatólagos jelentésünket tenni, ugyanis f. hó 21-kén Lippa felől előre nyomult csapatunk a Maros túlpartján Angyalkutig előhaladván, és itt ellenségünknek tetemes veszteség mellett megverésével azon álláspontot vitézül elfoglalván, tegnap azaz e hó 22-kén Máriássy őrnagy parancsnok más oldalról vagyis Pécska felöl előre nyomult, és már e részen a katonaság visszavonulása mellett minden ellenállás nélkül Úl-Aradot elfoglalta; összes veszteségünk eddig mintegy 12 halott, 37 sebesült, a katonák részéről mint jelenték 50 holt, köztük 4 tiszt és számos sebesült, ezen hadi operatív alatt a vár városunkat reggeli 6 órától 7 óráig folytonosan ágyúztatta, több házakban sérüléseket okozott, nevezetesen a vármegye házát számos lövésekkel megrongálta, több helyeken a lövések tüzet is fogtak, de ügyesen oltani tudó embereink által a tűz kiütése azonnal elfojtatolt. 7 órakor a tüzelés megszűnvén 1 órai szünet után újra megkezdetett és majd 11 óráig folytattatván, mintegy 400— 500 lövések tétettek, tetemesen megsebesült 7 egyén, s 5 ló ellőnvetett. Tegnap reggel bal csapatunk Angyalkutról Lippára vonulván , ma pedig másik csapatunk részéről Új-Arad felől plenkíroztatván, néhány ágyúlövések arra intéztettek, de minden siker nélkül, általán mondhatjuk, hogy városunkat a vár pénteki napokon nyugtalanítá leginkább, hihetőleg azért, hogy piaczunkat szétvervén az ide gyűlő emberek elriasztassanak stb. Az állandó bizottmány nevében, Haika Demeter elnök. Aradon, oct. 23. 1848. Elnök. Jelentem a tisztelt háznak, hogy Simonich tábornok csakugyan másodszor is átlépte Magyarország határát, Trencsin megyében Szaczánál. A honvédelmi bizottmány intézkedéseket tett rögtöni elfogatására. Az igazoló választmánynak itt maradt 7 tagja jelenti, hogy működéseiket nem folytathatják, ha több tagok hozzá nem járulnak. Gondolnám, hogy mindenik osztályból egy egy tagot küldenénk oda és akkor megkezdhetik működéseiket. (Jól van.) Egyébiránt itt van feljegyezve néhány név, ha a tisztelt ház elfogadja, a választmányhoz járulnának: Nagy Ignácz, Szumrák János, Zelenay Sebestény, Bodon Ábrahám, Gyergyai, Somogyi. Felszólítom a választmányt, hogy a hátralevő meg nem vizsgált választási jegyzőkönyveket minél előbb adja be. A lajthai táborból semmi újabb hiteles tudósítás nincs. Annyi igaz, hogy seregeink előnyomultak, az ellenséget szétverték, de tovább nem nyomultak; mi okból ? hitelesen nem tudatik. A proclamatio nincs készen; amint el fog készülni, a t. házat összehívandom. Most egyéb tárgy nincs; ha senkinek sincs előadni valója, az ülés eloszlik. Az ülés 12 óra után eloszlott. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Nemzetgyűlésünk egyik tagjának, a derék kövárvidéki képviselő Buda Sándornak fejére, Urbán, 40 darab arany jutalmat tett, ha élve, 20-at, ha halva adják kezébe. Ma pedig Buda Sándortól olvasunk egy hirdetést mellyben ő annak, ki Urbánt leszúrja (a mellett hogy a végrehajtó ezzel, a haza iránt tartozó legszentebb kötelességét teljesíti), 100 darab aranyat ajánl vagy e helyett, Kövárvidékben kebelezett Remete helységében, egy jó új épülettel ellátott szép telket, egy paripát és egy kardot. Azon hozzáadással, hogy aki élve adja a büntető igazság kefébe Orbánt, e jutalomból 5 arany díjt lesz köteles kifizetni a hóhérnak. Fogadja e tettéért nyilvános köszönetünket a képviselő úr , s isten adja, hogy e hirdetésnek mielőbb foganatja legyen, őt pedig tartsa meg sokáig a hazának, mellynek leghívebb fia gyanánt van szerencsénk őt ismerni, már az erdélyi országgyűlésekről. — Tyrolnak néhány lelkes ,fiai felhívást intéznek hazánkban tartózkodó honfitársaikhoz, mellyben azokat, szent ügyünk melett vívandó vadász csapat alakítására szólítják föl; a főváros lakóihoz pedig azon kéréssel járulnak, hogy az általok nélkülözhető vont csövű túrok, vagy rövid vadász fegyvereiket, kész fizetés mellett, nekik engednék át. Föl vannak-e nyitva szemeid te fölséges császári udvar, hogy nem látod, miként ellened idegen népek jönek harczolni igaz ügyünkért, harczolni, az általad elnyomni akart népszabadságért! A prcziny Torna megyéből 210 önkénytes nemzetőr érkezett városunkba, köztök 261 engyel, szép, szálas erőteljes emberek. — így, dicső bajtársaink, igy mutatjátok meg, hogy méltók voltatok rá, miszerint 1831-ben annyira buzgott mellettetek Magyarország. A ti akkori helyzetetek ,és a miénk most, ugyanaz; itt és ott a szabadságot akarták megfojtani. Szövetkezzetek velünk, — és ha győztünk, a mi diadalunk a tiétek is lesz; mert ha a népek elnyomóit megsemmíthettük, fölöttetek úgy, mint felettünk, a szabadság lobogója fog lengeni. — Szathmári K. — Eszéken, oct. 23-án. A baranyai önkénytesek zászlóalja, a tetemes áldozattal felszerelt, s a Hardegg vasasok lovaiból betanított fogatokkal vontatott Batthyány-ágyúteleppel f. hó 20-án indulván ki Pécsről; azt, a derék országos biztos nemzetöri öltözetben, mint egy hódító ülve lován, tegnap este nyolcz órakor vezette be Eszék várába ; honnét a Dráván át már messze Baranyába barátságot integetett felénk a magyar lobogó szellős lengésével. Megható volt a lelkesedés, és rokonszenv, melylyel fogadtatánk. Azaninnak szűnni nem akaró evivai, és a nők, és gyermekek víg zsibolgása mind élénken mutatá, hogy bennünk a rég epedve várt atyafiaknak örülnek. — Annyi kéz nyujtatott felénk, hogy nem tudtuk, mellyiket szorítsuk meg elébb, és alig tudtuk, hová szálljunk be; annyi felé, s annyiaktól hivatánk. — És a nép, és katonaság hangos derültsége csak akkor szűnt meg zajongni a téren, midőn már utasó emberünk is fáklyával elkisértetett szállására. És midőn az eltűnt fáklyavilág visszaadd a sötét csendet az éjnek: a megszólalt „Őrjáró haladj“ magyar kiáltás a vár bástyáiról diadalhangban terjedt el a néma Dráva fölött! Ma reggel — a várbeli katonaság tiszti karai által megkezdve — tisztelgések történtek a biztosnál. És még ma — mint hallám — a derék Zaniniak a felső városba fognak átszállásoltatni, baráti helyöket pedig a mieink foglalandják el, mi valószínűleg azon hírre történik, miszerint a tegnap az alsó városba húzódott mintegy négyszáz határőrt, ma kilenczszáz fogná követni. Hej! az az alsó városi néhány rácz az illyr lobogóval, még nehezen tudja kivel lesz Batthyányban dolga, és hogy a bellyei hídon a baranyai dráva-vidék lelkes magyarjainak nemzetőrsége csak a biztos parancsára vár. Egyébiránt néhány nap múlva aligha eszékre nem térnek, mert biztosunk már megkezdte erélyes működését, minek egyik eredménye az is, hogy e közlésemet már az eszéki postán küldhetem. Épen most hallom hiteles kútfőből, hogy a Zanini tisztikarnak egy része, kik egyébiránt nem magyarok, sem olaszok, ma elbocsáttatását kérte a biztostól. Verőcze megye számos községeinek elöljáró-küldöttsége ellenben hűséget, és ragaszkodást jött nyilvánítani Magyarország iránt. — Angyal János. — Eszék, oct. 23. Tényt mondok, örvendetes tényt. Az eszéki hatalmas erősség magyar kézen van. Már ezelőtt 4—5 nappal kitüzeté ugyan Jovics várparancsnok a magyar lobogót, a honvédelmi bizottmány rendelete, különösen pedig az itt tanyázó Zanini , Vasa, Sándor derék közlegénység erélyes föllépése következtében , kikhez már idejövetelünk előtt a lelkes főispán s királyi biztos gróf Batthyányi Kázmér fölszólítást intézett, mind a mellett, hogy a siker biztosítva legyen, a baranyai önkénytes nemzetör zászlóalj 5 ágyúval, s a Pécs városi önkénytesekkel Pécsről állomási helyéből rögtön kiindíttaték, s 3 napi szakadatlan utazás után élén a lelkes hazafi gróffal, s derék őrnagyunk, Molnárral, tegnap szerencsésen a várba vonnult. Estve 6—7 óra közt érkezünk a Dráva hídjához, s ünnepélyes csendben vonultunk rajta végig, elszántan a történhető véletlennek bátran szemébe tekinteni, a midőn pár percz múlva váratlan jelenetnek tevénk örömittas tanúi. Riadó éljen rázta meg tüstént a léget, mert a várkapunál tömegben álló, s reánk várakozó lelkes közlegénység ezer torokkal üdvözlő bevonuló zászlóaljunkat, s a testvéri csókok és forró kézszorítások könyeket idéztek szemeinkbe; a derék eszéki polgárok pedig fáklyákkal kezökben vezérlék utunkat a vár piaczára, hol midőn fölállítatánk, újra magasztos lelkesedésben tört ki a kölcsönös rokonszenv, s a szives eszékiek magok vezetenek bennünket szállásainkra, önmagok többet kérve , mint tisztjeink hozzájok adni akartak. Ma tudtuk meg, hogy bevonulásunk után néhány órával , mintegy 400 péterváradi határőr, nagy részben nyomorult nép, érkezett 3 verébijesztő ágyúval, a ráczoktól lakott alsó városba , kiknek holnap vagy holnapután, ha addig meg nem szöknek , érzésekre adjuk, mit tesz egy lelkes magyar csapattal daczolni. — Takács Ágoston, közvitéz. — Temesvár, oct. 23. Azt már megírtuk, hogy itt a polgári törvényhatóságok megszüntették,s a haditanács önkényeskedik a polgárok személyes vagyona fölött. Ez a temesvári hadi kupaktanács a gazságot napról napra föltünőbben űzi. Néhány nappal ezelőtt nyomatott falragaszokon hirdető, hogy gonoszlelkű egyének azon hírt terjesztők, mintha a haditanács az itt lakozó magyarokat összeiratná, hogy adandó alkalommal ezek személyét és vagyonát kézre keríthesse, a haditanács tehát a lakosok megnyugtatása végett oda nyilatkozik, hogy ezen hírek alaptalan koholmányok, s hogy a lakosok bizalommal legyenek a haditanács iránt, melly előtt a tulajdon és a családok biztossága szent és sérthetlen ! Illy placatumot bocsátott ki a haditanács, s mi történt két nappal később ? Karácsonyi László, torontáli főispán, a katonaság becsületében bízva, e placat következtében, és a térparancsnok szavára (ki becsületére fogadá, hogy akadály nélkül bejöhet és távozhatik) a várba jó családját látogatandó. És a haditanács Karácsonyi László főispánt minden ok nélkül elfogatja, s vissza nem bocsátja Torontálba, hol jelenléte olly igen szükséges volna, miután az idevaló katonaság lázító proclamatiók által az egész bánságban a legborzasztóbb polgári háborút idézte elő. Csak azok távozhatnak a várból, kik Bukovinától, vagy a haditanácstól engedelmet kapnak, a háztulajdonosoknak, ha négy napnál tovább kinn maradnak, házuk és vagyonuk elkoboztatik. Tegnap és tegnapelőtt néhány század határőrt hoztak a várba, e rablókkal élünk, ők fegyveresen járnak, s ha mi csak egy pisztolyt tartunk házunkban rögtönbiróság alá jutunk. A huszárok és honvédek közöl, kik betegen vagy megsebesülve ide hozattak, fölgyógyulva távozni akartak,de ők is foglyokat letartóztattak, s hogy ne zúgolódjanak, azzal bíztaták őket, hogy örüljenek letartóztatásukon, mert odakinn a király ellen föllázadt magyar nemzetőrök, minden katonát és minden becsületes embert agyonvernek. A közlegényeknek szigorú parancs adatott ki, hogy a polgárokkal szóba állni ne merjenek, különben rögtönbíróság alá kerülnek. Tudjuk miért. Az itt levő tisztikar kényszerítő a várparancsnokot, hogy a nyáron át kitűzött magyar zászlókat levétesse. Kossuthot törvényenkivüli rebellisnek nyilváníták, s az egész bánságba magyar, német, rácz és oláh nyelven írt proclamatiókat bocsátottak, mellyekben a népet a haza és a tisztviselők iránti hűtlenségre,a legezifrább szavakkal lázítják, s a népet általános fölkelésre szólítják az irtóháborút viselő magyar rebellisek ellen. Ezen fölkelőkkel akarnának a bánságból Maroson átnyomulni s az országot elpusztítani. A rászokat, kiket jóérzéssl és hű honfiaknak neveznek, fölszólítják, hogy megyei tisztviselőket válaszszanak saját körükből, kik a bánságot beutazva, a népet fegyverfogásra buzdítsák. E tisztviselők fejévé Ambrózy Lajost akarnák, majd meglátjuk mit tesznek. Most minél előbb honvédeket küldjenek e vidékre, hogy a 454