Kossuth Népe, 1947. április-június (3. évfolyam, 18-35. szám)

1947-05-12 / 25. szám

Pipo (Décsi, Corso, Omnia.) Pipo, a csodakutya, szerelmes lesz egy puliba, „aki*­ megcsalja, mire ő bánatában sintértelepre kerül. Csendes éjjelieken kutyatársainak — mint új jövevény — elmeséli élete történetét. Ez a kerete ennek a bájos és pillana­tig sem unalmas filmnek, melyet ki­tűnő színészek: Raima, Jules Berry, Pipescu, Michele Presle tesznek felejt­hetetlenné. Vérbeli francia vígjáték, életszagú mozzanatokkal, amelyen megtörik a nagyképűek legyintése. Mindenki szeretője (Corvin.) Ami a Carmen-ből kimaradt, Meri­­mée Prosper elbeszélése alapján — ke­vés változtatással. A kalandos törté­netből készült film nélkülözi Bizet csodálatos muzsikáját és életrel kelti mindazokat a mozzanatokat gyönyörű külső felvételek keretében, melyeket a zeneszerző csak hangjegyekkel tudott érzékeltetni. Két kitűnő színész, Vivian Romance és Jean Murais, nagyszámú statisztéria, bravúros lovasfelvételek és az elévülhetetlen történet elszóra­koztatja úgy a zenekedvelőket, mint a ponyvaéheseket. Kár, hogy ezt a jól­sikerült filmet ilyen banális címmel hozták forgalomba. A vadon törvénye (Városi Színház­) Piff-puff, knock-out, száguldás, a szereplők és a nézők kölcsönösen ütik egymást az izgalom hevében. A durro­­gós történet szép lovagjelenetek, Rex a csodaló és ifj. Rin-Tin-Tin ügyes asszisztálása megtölti a mozit. A sze­replők kölcsönösen irtják egymást. A jók azért megmaradnak és győznek. (p. r) Palota* Borisz Anyák. (Cserépfalvi­kiadás.) Hat novellisztikus történet, valamennyinek hősei az anyák. Nem sablonos históriák és nem olyanok, amelyek mindenáron könnyeket akar­nak kicsikarni. Igazi író meglátásai és rajzai az emberi társadalom egy kü­lönleges típusáról, a társadalom leg­nagyobb hőseiről és szentjeiről, akiket Anya néven illetünk. Palotai Boris, az író, a nyers­anyagot művészi eszkö­zökkel igaz irodalommá formálja, de észreveszi, meg meri rajzolni az anyai állapot fonákságát is. Elismeri, hogy vannak emberfölötti gesztusok, amikre csak anyák képesek, de vannak szá­nalmas anyák is, akik tragikusnak vélt kapkodásaikkal sokszor — és ép­pen gyermekeik szemében — nev­­sé­­gessé válnak. Palotai Boris realista írónő, aki nem retten vissza az árny­oldalak, a fonákságok megrajzolásától sem. Az OMIKE vasárnap délelőtt a Zeneakadémia nagytermében emlék­hangversenyt rendezett a mártírművé­­szek özvegyei javára. Bodrogh Pál be­vezetőjében megemlékezett Ribáry Gé­záról, Csergő Hugóról és Bánóczi Lászlóról. A műsorban a művészvilág kitűnőségei léptek fel. Dr Gustav Hilleström, a drattning­­holmi színház intendánsa, a svéd szín­házakról németnyelvű előadást tartott a Színművészeti Akadémia Egressy­­termében. A moszkvai Kis Színházban pénte­ken nagy sikerrel mutatták be Szimo­­nov „Az orosz kérdés" cím­ű új darab­ját. A „A mi kis városunk" című sFilder­­darabot választotta vizsgaelőadásul a Színművészeti Akadémia. A darabot Somlay Artúr rendezte és ő játszotta a vezető szerepet is, amelynek alakítá­sát annak idején a Vígszínházban em­lékezetessé tette. Az akadémikusok ki­tetteik magukért. Különösen Rákos Mária, Szatmári István, Golthi Vilma Pádua Ildikó, Raksányi Gellért, Kő­szegi Gyula és Molnár Tibor. i­z­ENE­­M&tatef. Vízkereszt, vagy amit akartok Shakespeare-felújítás a Nemzeti Színházban A lángésznek többféle arculata, több­féle megjelenési formája van. Shakes­peare is nem csupán „lándzsarázó“ és „avoni hattyú“ volt,­ hanem játékos­kedvű fintorcsináló is, akinek minden grimasza mögött megcsillan a zsenia­litás. Ez a vígjátéka is, amelyet csak közönsége szórakoztatására írt, amely­nek szórakoztató jellegét a „vagy amit akartok“ alcím még jobban aláhúzza: megbocsátó szatírája minden emberi gyöngeségnek, a szép nő kőszívűségé­­nek épúgy, mint a pökhendi puritán­ságnak, a nagyképű hősködésnek és ez i­taili élvhajhászásnak, az ál­bölcsesség­­nek, amely sokszor veszedelmesebb az ostobaságnál és a bolond maszkba buj­tatott életböl cseségnek. Mindezt pedig összetartja egy játékosan kuszált és sokszor valószínűtlen történet, amivel a fintorcsináló Shakespeare kihang­súlyozza a farsangi komédiát, hogy megkacagtassa­­közönségét. Az új fordítás — az eredeti beosztás szerinti I. és IX. felvonást a mártírhalált halt Radnóti Miklós, a III., IV. és V. felvonást pe­dig Rónai György költői fordításában hallottunk — méltó Shakespearehoz és méltó a mai kipallérozott magyar köl­tői nyelvhez. A vígjáték játékos szép­ségei épúgy érvényesülnek, mint Shakespeare mély, sokszor szatirikus bölcseségei. örömmel és elismeréssel üdvözöljük ezt az új fordítást, amely valóban Shakespeare­, de amellett ízig-vérig magyar. „ A rendezés olyant produkált, amilyet még magyar színpadon nem igen láttunk. A szín­változásoknak újszerű és mégis komé­diás megoldása, a játék szereplőinek­­ szinte farsangi jókedvben való ágá-­­ lása, a komikus hatások teljes kihasz-­­ nálása, amik azonban nem kendőzik el Shakespeare mély igazságait: Major Tamás érdeme. Szinte azt mernénk mondani: jöjjenek ide a világ minden tájáról és nézzék meg, hogyan kell a Vízkeresztet játszani. Kitűnő segítő­társai volta­k Varga Mátyás a díszle­tek, Nagyajtai Teréz a ruhák tervezé­sében. Gergely János kísérőzenéje is elismerésre méltó. A színészek közül elsőnek Mészáros Ágit kell em­lítenünk, akinek Violája a gamm­kodás és a szerelmes ellágyulás nagyszerű szintézise. Külön élmény, ahogy gesz­tusokban fiúsan pró­bál viselkedni. Csókolnivaló. Lukács Margit Oliviája a hideg szépség, aki azonban a víg­játék folyamán mégis megolvad és szerelmes nővé változik. Olthy Magda komornája csintalan szépségében olyan kabinetalakítás, hogy utánozni is fog­ják. Tapolczay Gyula, mint Böffen Tóbiás, a vaskos és hájas shakespearei humor megtestesítője, Makláry János Keszeg Andora méltó partnere. Csak az a kár, hogy ennek az egyébként ki­tűnő színésznek egy kis beszédhibája van. Külön emlékezünk meg Makláry Zoltán bölcs bolondjáról, amely az egykori nagy magyar színművészekre emlékeztet. Hangja, maszkja, arc­játéka, kifogástalan. Balázs Samu Malvoliója a puritán nagyképűség felháborítóan nevetséges megtestesí­tője. Gábor Miklós szép és ifjú Sebas­­tiánja, Görbe János nyers Antóniája és a többi szereplő is, akiket egyen­ként nem sorolhatunk fel, kifogástala­nok. Nagyszerű előadás, nagy sikerre van kilátás. A végén ki fog derülni, hogy Shakespeare is hozhat kassza­­sikert. Erdődy Elek RIGÓ JANCSI A Fővárosi Operettszínház bemutatója Annak­ előrebocsátásával, hogy a­­„nagyoperett“ meghatározás nem fel­tétlenül jelenti azt, hogy az előadás­nak több mint négy óra hosszat kell tartani,­­ a Fővárosi Operettszínház pénteki bemutatójáról csak jót írha­tunk. Ha a kékceruza egy kissé meg­húzza a darabot és a hosszadalmas, néhol az unalom határát súroló jele­neteket gyorsabbá, ütemesebbé teszi, a színház kétségkívül nagy siker re­ményében startolhat a kánikulai utó­idény felé. Békefi István a szakember minden rutinjával készített­ . Lestyán Sándor storyjából mulatságos, az ope­rettírás szabályainak megfelelő szöve­get, melyhez Fényes Szabolcs kitűnő muzsikát komponált. A téma rendkívül hálás, hiszen szerepel benne minden: cigány, király, hercegnő, cigánylány, magyar tánc, dominóbalett, polka, Nagyfuvaros ucca, párizsi mulató, newyorki felhőkarcoló, hercegi ál­arcosbál, a­mi kell más ahhoz, hogy a közönség kifáradjon a tapsolásban. A színház mindent beleadott az elő­adásba. Tihanyi Vilmos rendezése, Béresén­ Tibor ragyogó díszletei és Nagyajtay Teréz kosztümjei olyan keretet adnak az előadásnak, amilyet, régen nem láttunk. A szereplők igye­keznek a rájuk bízott feladattal meg­birkózni. Az előadás két motorja Latabár Kálmán és Csikós Rózsi. Amit ketten a színpadon véghezvisznek az több, mint amit az operettek nevette­tőitől megszoktunk. Sárdy János túl­ságosan kíméli hangját. Dayka Mar­­git kedvetlen a cigánylány szerepé­ben. Nádassy Anna a színház új fel­fedezettje jó hangú és jó megjelenésű primadonna és ha sikerül levetnie az eltúlzott gesztusokat és fintorokat, kétségkívül sikerei lesznek. Kisebb szerepekben Rózsahegyi Kálmán, Goz­­mány György, Zentay Ferenc (kissé túlmerev), Berki József, Heltay Andor, Balassa János és Antalffi József visz­nek színt az előadásba. A három balettjelenet kétségkívül érdekes és tetszetős ötlet. A zenekar Bródy Ta­más vezénylésével derekasan kiveszi részét a b sikerből. N. 3. Némethy Károly: Városközi diplomácia Budapest egyet jelent • külföld sze­nteiben a magyar gondolattal, a ma­gyar munkával és a magyar tehetség­gel. Ezért fantom, hogy a városközi dip­lomácia, amelynek körvonalai Némethy Károly könyveiben bontakoznak rá, megteremtődjék. Kővágó polgármester írja a könyv előszavában, hogy „Bu­dapest nevéhez fog fűződni az ered­mény, hogy a világ városainak súlyét és jelentőségét egy új és mindennél fontosabb feladat megvalósításával öregbítette.“ Némethy Károly könyve a kérdés teljes szakismeretével és az író közvetlen stílusában készült. Min­denekelőtt megismertet a városközi diplomácia szempontjából é­rdekes nem­zetközi jogi adatokkal és a követségi jog fontosabb részleteivel. Budapest rövid története után érdekes szemelvé­nyeket olvashatunk külföldi utazók út­leírásaiból, akik között világhírű nevek is szerepelnek: Bonfini, Rohan herceg, Andersten, a gyermekmesék írója, Bismarck, Dumas pere, Francois Coppéa stb. Budapest eddigi városközi diplo­máciai működésének megismertetése után a szerző közli velünk megszívle­lendő és tartalmas elgondolásait Buda­pestnek a kü­lfölddel való érintkezésé­vel kapcsolatban. Okos, a lehetőséghez képest az anyagot teljesen kimerítő és élvezetes olvas­óásáigl Némethy Károly k­ön­y­ve. AZ „ÁLDOZATI ÉNEKEK" A ZENEAKADÉMIÁN Dr Kádái Kálmán többszólamú vegyes­­karra és zenekarra írt lírai zenekölte­­ményét hallottuk, melynek szépen fel­épített s a tartalommal szerencsésen pár­huzamba állított muzsikája jellemzi a n­evet. A zene Tagore költészeteihez si­mul és aláfesti a nagy költő gondolatait. Formájában újszerű, tartalmában a szokottnál tömörebb. Újszerűsége az, hogy megtartva oratoriális jellegét, úgy a kórus, mint a szóló és prózai részek esztétikus elosztásban ölelkeznek be­fejezett egységgé. A szerző két zongorára és zenekarra írt versenyműve a Kotá­­nyi nővérek és rendőrzenekar előadásá­ban, szintén mai és jellegzetesen góti­kus hangulattal aratott közönségsikert. A ,,Presto Pittoresco“ címéhez híven erőteljes alkotás, mely ennek dacára pasztell színekben rajzolja a költői gon­dolatokat. Az elsőnél BeBe Gabriella és Reményi Sándor, a másodiknál a Kotányi nővé­­rek kitűnően és mélyen átérzett előadá­sát kell kiemelnünk. Dicséretet érdemel Bánfalvi Miklós, aki a kitűnő 50 tagú rendőrzenekart, erős kézzel és jó érzék­kel vezényelte. Tab­ Ervin Csehov remekművében, a „Három nővér“-ben Irina szerepét Dayka Mar­gittól Hertelendy Hanna vette át. Mélyen átérzett alakításával komoly művészi élményt nyújtott. W. Pintér L. József festőművész II. gyüjtem­ényes kiállítása nyílt meg a Szalmássy-Galériában, IV. Kossuth La­jos ucca 17. sz. alatt. A Fészek-klubban május 13-án, este fél 10 órakor Rónaszéki Béla művész­­estet rendez, amelyen a főváros első­rangú művészei lépnek fel. Bevezetőt Zsoldos Andor mond. A Rónaszéki­szavalókettős is fellép ezen az esten. Savoy-terrasz Az Oktogon tér látványossága most a Sat­ 02­-kávéház terrasza. Este kelle­mes neonfény világítja meg. Lámpái új színfoltot­­jelentenek a pesti utcán. Kényelmes székek, jó kiszolgálás, ki­tűnő ételek és italok csábítják oda a közönséget. (X­ 4M) mecénást keres az első magyar táncszínház, amelynek első reprezen­tatív szereplése Kopenh­ágában lesz 1947 május végén, a nemzetközi balett­versenyen. A „Bourlesque" című új táncjátékot mutatják be a versenyen. Írta és rendezi Scheer Albán Frigyes, zenéjét szerezte Kása György, koreo­gráfiáját készítette Cieplinsky Jan, a díszleteket Upor Tibor, a kosztümöket Márk Tivadar tervezte, táncolják: Dési Márta, Harmath Anna, Kovács Éva, Péter Zsuzsa, Polgár Kata, Szöllőssy Ágnes. Május hó 15-én, délelőtt 11 óra­kor és 20-án este 9 órakor a Fészek­klub dísztermében improvizált műsort rendeznek, hogy az utazás, a kosztü­mök és a díszletek legszűkösebb költ­ségeit előteremtsék. ülné l­­azolványFénykép azonnal 3 drb F115.— 5 drb FI 20.— Párisi Nagy Áruház “ ígéret hölgye Medgyaszay Színház

Next