Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 1. (1821)
—cu )~* Hogy a’ Jámbornak hív kebele Egyezzék az Úrnak szavával; Mind hasznunkra osztogatod Nékünk a’ Jót — ’s keserűt is, „Légyen meg az akaratod*’ „Mikép’ Menyben — a’ földön is. * * *Fessd arany színre a’ halászt ’S Napod gyümöltsünk pirosítsa — Halójában áld a’ halászt ’S az értt gerezd szívünk’ vidítsa. Szorgalomra nevelje kedvünket A’ sok szép gyűjtemények halma , Haljad Atyánk földi kérésünket — „Kenyerünket add meg nékünk ma * „ * * Te Nagy! ki mind tisztult lelkekkel Körülvéve nézel le reánk, Oh! tekints irgalmas szemekkel Számtalan gyengénkre jó Atyánk. Felemelve kezeinket Hozzád buzgón kiáltunk ! „Botsássad meg vétkeinket” „Miképp mi meg botsátunk.” * * * (Írunk! Atyánk! Reménységünk! Hajolj’ hozzánk ide le * Téged óhajt ’s reméli szívünk Te Vagy lelkünk’ reggele. Bízván a’ Te szerelmedben Gyengeségünk kérve szólt: „Ne vigy minket kísérletbe’*/S szabadíts a’ gonosztól/’