Kóta, 1982 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1982 / 8. szám

(igazi gyermeklelkületű színpadi veszekedés és kibékülés két csoport között); a zeneszerző Kostainen egy d—s,—1—s­ osztinátóra építette fel jó pár perces, gazdagon variált, mixtúrás akkordmenetekkel is dúsított, érdekes népdalfel­dolgozását. A produkció olyan kitűnő és olyan kedélyes volt, hogy végül az első helyezettek záró díszhangversenyén is bemutatásra került, óriási sikerrel. Még egy szcenírozott kóruspro­dukció volt a versenyen, az Ave Sol együttes folklórműsorában. Érdekes, aránylag kevés mozgással kombinált előadásuk egészen más típusú volt, mint az Ellerhein Kamarakórus emlékezetes, két évvel ezelőtti Tormis-előadása. Az egyik közönségdíj odaítéléséről mér tettem említést. A folklórbemutatók hasonló díját a nyíregyházi 4. sz. Általános Iskola Kórusának ítélte a hallgatóság. A kecskeméti Kodály Intézet két különdíját — Kodály-művet legjobban éneklő gyermek-, illetve ifjúsági kórusnak — szintén a nyíregyhá­zi gyermekkar, valamint a wernigerodei ifjúsági vegyeskar kapta. A Kodály-művek előadásáért járó fődíjat (a debreceni Kodály Zoltán Zene­­művészeti Szakközépiskola felajánlását­ a pécsi kamarakórusnak ítélte a zsűri a „Norvég leányok” és az „Akik mindig elkésnek” kitűnő előadásáért. A díjat most nem nyert magyar kórusok karnagyai közül karnagyi díjban részesült még Bedőné Bakki Katalin (Lehel Vezér Gimnázium Kórusa, Jászberény) és Kollár Kálmán (SZMT Kórus, Veszprém). Napközben és jó időben az eredményhirdetés a Művelődési Központ oldalánál kiképzett szabadtéri színpadnál volt, ahol a kórusok az eredményre várakozva együtt énekeltek, önálló­an megoldva a nagy koncertterem hiányából adódó nehézségeket. Este és rossz időben az épület földszintjén levő nagy csarnokban, fel­forrósodott hangulatban vártak az énekesek, ezzel is bizonyítva, hogy az éneklő népek barát­sága a megváltozott körülmények közt is élő valóság és továbbvivő erő. A JYVÄSKYLÄI GYEREKEK — EZÚTTAL KÓRUSALAKZATBAN (MAGYAROSSY ZOLTÁN FELVÉTELEI) 6 DEBRECEN

Next