Közalkalmazott, 1950 (4. évfolyam, 1-22. szám)

1950-01-01 / 1. szám

1950 január 1 340 lókocsi, 80 gépjármű Ám ezen a fronton is győzött a köztisztasági munkás, aki ma, éppúgy, mint akkor, szakadatlan szorgalommal és hozzáfértéssel végzi nehéz feladatát, állapítsuk meg őszintén, nem is a legkorszerűbb segítőeszközökkel. Jelenleg kétezerkétszáz munkás végzi a főváros nyolcmillió ötszázezer négyzetméternyi úttestfelületének tisztítását, rekkenő melegben, orkánban, esőben, vagy dermesztő hidegben. A szemét eltakarításhoz, — ami a munka igazi neheze — 340 ló, a hozzávaló kocsival és további 80 motoros gépjármű (öntözőkocsi, seprőkocsi, hóeke stb.) áll rendelkezésre, ami a főváros tisztítandó területéhez képest nem túl jelentékeny segédeszköz. De a munkások jókedvvel, szorgalommal végzik a rájuk háramló munkát, mert mindegyik érzi, hogy részese a szociális építésének, amely az ország boldog jövőjét jelenti. Mondja is Széles József, a Köztisztasági Községi Vállalat aligazgatója, akivel az utca tisztaságának őreiről beszélgetünk. — Annak ellenére, hogy pillanatnyilag még nem állnak rendelkezésünkre modern, újfajta gépek, amelyek lényegesen megkönnyítik a pesti utcák tisztaságával kapcsolatos munkákat, mégis megállapítható, hogy embereink a rendelkezésre álló eszközeikkel példás tisztaságot tartanak fenn. Ez azért van, mert embereink mindegyike átérzi, hogy munkája, amely elsősorban a főváros közegészségügyével kapcsolatos, elsőrendűen fontos és tudja azt, hogy megbecsülik. Az idő viszontagságai a mi munkásainkat nem érdekli, valamennyien tudják, hogy a közt szolgálják. tés küszöbén . Most, hogy itt a tél az ajtó előtt, persze első és legfőbb feladatunk, hogy a locsolás elmúltával gépeinket átállítsuk illetve átalakítsuk hóekékké. Ez a munka részben már be is fejeződött. Szóval, nekikészülődtünk a télnek. Meg kell itt jegyeznem, hogy gépeinket, kocsijainkat és a szerszámokat munká közalkalmazott 2200 köztisztasági munkás harca a pesti utcák tisztaságáért Ostrom után... A külföldinek, aki hozzánk eljön, első benyomása a pesti utcáról: a tisztaság! Igen, örömmel és büszkeséggel állapíthatjuk ezt meg mindannyiszor, ahogy végignézünk Budapest utcáin, a főútvonalakon éppúgy, mint a mellékutcákban. Az ember önkénytelenül is az ostrom utáni napokra gondol, amikor métermagasságban piszok, por és szemét bontotta az úttestet mindenfelé, amerre a szem ellátott. Közegészségügyiszempontból fel sem mérhető az a szolgálat, amit az ostrom utáni első percektől kezdve a köztisztaság emberei tettek, amikor megindították a küzdelmet, a szenny, hulladék és a szállongó por ellen és ezzel meggátolták a betegség csiráit magukban hordozó járványokat. És minél előbb került el a piszok az utcáról, annál kisebbé vált a veszély, hogy az egész várost legyőzi egy esetleges járvány. saink valóban roncsokból építették és készítették újjá. A félidő beálltával természetesen felszökött az elfuvarozandó szemét nagysága, nemrégiben még 1000—1200 köbméter volt, de most, hogy a fűtés megkezdődött, 1700—1900 köbméterre emelkedett a napi szemétmennyiség. Ennek időbeni elszállítása persze nagy gondot okoz, mert hiszen ezt a tömeget fogatolt járművek szállítják el. Újítások — És újítás? — kérdezzük. Széles aligazgató büszkén feleli. — Két újítással is dicsekedhetik vállalatunk, dolgozóink jóvoltából. Az úttestek gépi sepréséhez az elmúlt időben külföldi anyagot, az úgynevezett »piasava« pálmaháncsot használtuk fel. Miután ez az anyag kiesett, vállalatunknál kísérleteket folytattunk ennek pótlására. Sikerült is megfelelő hazai anyagot találnunk, ami a nyírfa, cirok keveréke és ennek a tisztítóhengerbe való bekötését, egyik újítónk oldotta meg: Szili Károly, aki egy elmésen megszerkesztett és kitervelt henger megkonstruálásával lehetővé tette, hogy seprőgépeink továbbra is akadálytalanul dolgozhassanak. — Ugyancsak van egy újfajta billenőeke, ez a szabadalom is Szili Károlyé. Ennek kipróbálására az elkövetkezendő téli hóesésnél lesz alkalom. Az ötéves terv beruházási keretében természetesen mi is korszerűsítjük és felfrissítjük felszerelésünket, de újra hangoztatom, hogy embereink addig is, úgy mint eddig, valóban géppótló erővel és rátermettséggel dolgoznak tovább. A peremvárosok bekapcsolásával — fejezte be nyilatkozatát Széles aligazgató — folynak már a köztisztasággal kapcsolatos munkák és a jövő év január elsejétől kezdve embereink ott is úgy dolgoznak majd, mint a fővárosban. Távozóban a kapu előtt két köztisztasági munkás beszélgetésére leszünk figyelmesek. — Meddig leszel ma munkában? — kérdi az egyik. , — Ha kell — feleli a másik — akár holnap reggelig, de a munkát bevégezzük, így beszél és így cselekszik a Köztisztasági Községi Vállalat minden embere. — a—. Megjelent a „Szovjet Kultúra** díszes és gazdag első száma Díszes kiállításban, ünnepi külsővel, gazdag, nívós tartalommal jelent meg a Szovjet Kultúra c. folyóirat. A megjelenés alkalmából az első szám bevezető cikkét Révai József népművelési miniszter írta. Régóta várt, hézagpótló ez a folyóirat, amely — mint Révai József írja — a Szovjetunió szocialista kultúráját, a világ leghaladottabb kultúráját kívánja megismertetni a magyar néppel. Révai József nagyjelentőségű beköszöntő cikke világosan kifejti, hogy a magyar múlt demokratikus kultúrhagyományainak teljes megbecsülése és továbbgazdagítása mellett szükség van arra is, hogy a Szovjetúniótól megtanuljuk: hogyan kell a nép számára népi kultúrát teremteni. A »Szovjet Kultúra« első száma Sztálin elvtárs 70. születésnapjára jelent meg és így az első szám nagyrészt Sztálin gazdag életének korszakalkotó jelentőségével foglalkozott. Nagy érdeklődésre tartott számot Molotov tíz évvel ezelőtt írt tanulmánya, amelyben Sztálint, mint a lenini mű folytatóját méltatta. A »Szovjet Kultúra« további oldalain olvashatjuk a szovjet munkások cikkeit, akik személyes élményüket beszélik el Sztálinnal. Különösen kiemelkedik Sztahánov, Bárgyín mérnök, Mercurov szobrász, Korpák, a legendás hírű partizán, Leonidov, a Szovjetúnió népművésze és Cskálov, a Szovjetúnió hőse gazdag tapasztalatait mondja el Sztálinnal töltött találkozásáról. A mezőgazdasági tudomány legújabb feladatairól Liszenko akadémikus emlékezett meg, Jakovlev, a műalkotás befejezettségeiről ír. Pudovkin és Szmirnova a 30 éves szovjet film történetének fontosabb szempontjait ismerteti. Boldirev beszámol arról, hogyan vélekedett Kalinin a szovjet tanítóról. A »Szovjet Kultúra« első ünnepi száma közli a szovjet és magyar költők Sztálint ünneplő verseit és külön feltűnést kelt a folyóirat gazdag képanyaggal illusztrált első száma. Itt említjük meg, hogy a »Szabad Nép« is közölte Révai József népművelési miniszter bevezető cikkét, amely a »Szovjet Kultúra« első számában jelent meg. Az új hézagpótló folyóirat díszes kiállításával kimagaslik a Sztálin hónapjában megjelent folyóiratok közül és a magyar olvasóközönség nemcsak nagy érdeklődéssel, hanem nagy szeretettel is fogadta ezt a régóta várt, gazdag és nívós folyóiratot. ____ / 3 A „Közalkalmazott“ útja az olvasóhoz A kultuszminisztérium dolgozók önkritikája a látogatás nyomán Lapunk megjelenése után pár nappal elindulunk, végignézzük, hogyan foglalkoznak közalkalmazottaink a szakszervezet újságjával, a »Közalkalmazott«-al? Első utunk a Kultuszminisztériumba vezetett. A naptár december 13-át mutat, tehát közel két hét telt el az utolsó szám megjelenése óta. Elsőnek a szakszervezeti titkár elvtársat keressük fel. Itt érdeklődünk, hogyan történik a postán érkező lap szétosztása? ‘ — A Közalkalmazott példányait — mondja Nagy József Sz. B. titkár — szétosztjuk az osztálybizalmiak, a szakszervezeti bizalmiak között, akik az újságot személyesen adják át a dolgozóknak. Természetesen a megérkezés napján mindenki kezébe kerül a »Közalkalmazott«. Ezután a szakszervezeti titkár elvtárssal együtt elindulunk a minisztérium különböző osztályaira. »Felfedző utunk« első állomása: a legfelső emelet. Benyitunk az első hivatali helyiségbe. Két kartárs elmerülve dolgozik, előttük aktacsomó. Az asztalon gondosan egymásra helyezve a Szabad Nép és a Népszava mai példánya. Kartásaink, mikor megtudják, hogy a közalkalmazottról érdeklődünk, derűs mosollyal kinyitják a fiókot — egyiket a másik után — majd a legalsó fiókból előkerül az »eltemetett« újság. — Még nem olvastam, de rövidesen a napilapokkal együtt ez is sorra kerül — mondja az egyik kartárs. Kezében forgatja a lapot érdeklődéssel nézi az első oldalt. A másik kartárs újságja otthon van, egyelőre még csak a felesége olvasta. Mindketten előadók, osztálybizottsági tagok. Továbbmegyünk. Tarlós György szakszervezeti bizalmival találkozunk. Az ő feladata ezen az osztályon szétosztani a lapot, felhívni a figyelmet az érdekesebb cikkekre, az aktuális szakszervezeti eseményekre. Kartársunk rövid beszélgetés után belátja, hogy eddig valóban gépies munkát végzett, mechanikusan, nevelőhatás nélkül juttatta el újságunkat az osztály dolgozóihoz. Déri József az irattárban dolgozik. Ezen az osztályon voltak a legjobb sztálini munkafelajánlások, amelyről lapunk legutóbbi számában beszámoltunk. Déri kortárs nem emlékszik erre. Mikor a munkafelajánlásokról érdeklődünk, így válaszol: — Igen olvastam valamint a minisztériumok felajánlásairól, de a kultuszról?... erről nem olvastam. Felfedező utunk következő állomására érkeztünk. Bódi kartárssal beszélgetünk. — Kérem, nálunk igazán kitűnően működnek a szakszervezeti bizalmiak. Pontosan, időben szétosztjuk a lapot, a közalkalmazott már korán reggel itt van az asztalon. Bódi kartárs mindenáron meg akar bennünket győzni arról, hogy a szakszervezeti bizalmi jó munkát végez, mert az újságot „rendben leteszi az íróasztalra. A titkár elvtárs megmagyarázza, hogy ezek a bizalmiak gépies munkát végeztek, hiszen a közalkalmazott példányait a hivatali altisztekkel rakatták le az asztalra. Baranyai Magda, Szurtos elvtárs. Nagy Jolán, — aki a központi iránynyitóban dolgozik — a szakszervezeti titkár irányításával politikusan működtek. Népnevelő, agitációs munkát végeztek, egyénien foglalkoztak a kartársakkal. Egyénileg hívták fel a figyelmüket, hogy szakszervezetünk lapja, a Közalkalmazott a mi problémáinkkal, a mi kérdéseinkkel foglalkozik. A kultuszminisztérium dolgozói ezután ebédelni indulnak. Mi is lemegyünk az ebédlőbe. Itt első utunk a konyhába vezet. Mikor a konyhában dolgozó kortársnők megtudják, hogy az újságról beszélünk, körülállnak bennünket, érdeklődésesem figyelnek. Botosáé, Kövesdiné, Mayerné mindannyian hozzászólnak a kérdéshez. Elhatározzák, hogy bekapcsolódnak a közalkalmazott levelező gárdájába — hárman együtt megírják véleményüket, hozzászólásaikat, építő kritikájukat. Baker elvtárs — ő is a konyhán dolgozik — pár percig figyelemmel kíséri beszélgetésünket, majd így szól: — Valami fontos lehet abban az újságban, ha a kartársak ennyire felhívják a figyelmünket. Ma este, ha hazaérek azonnal elolvasom ... Baker elvtárs ígéretéhez többen csatlakoznak. Otthon, a fiókban szekrényben nyugvó közalkalmazottak este előkerülnek, kartársaink 13-án elolvassák szakszervezetünk lapját. Ez a rövid látogatás megmutatta**■ mondja búcsúzóul Nagy József szakszervezeti titkár elvtárs, hogy az egyes osztálybizottságok eddig felületes, gépies munkát végeztek. Fokozottabb ellenőrzés szükséges, így biztosíthatjuk a feladatok végrehajtását. A szakszervezeti bizottság ülésén ma megkezdjük a felmerült hibák kiküszöbölését. A kultuszminisztérium dolgozói tehát a jövőben fokozott figyelemmel foglalkoznak szakszervezetünk lapjával, a »Közalkalmazott«-ban megjelenő szakszervezeti problémákkal. Nemcsak a sportrovatot fogom olvasni, — mondotta az egyik elvtárs — hanem a többi fontos szakszervezeti, politikai cikket is. Fóti Katalin Megjelent füzetalakban. Az Ötéves Tervvel a szocializmus felé GERŐ ERNŐ BESZÉDE AZ ORSZÁGGYŰLÉSEN 1949 DECEMBER 9-ÉN. Törvény a Magyar Népköztársaság első ötéves Népgazdasági tervéről az 1950 január 1-től, az 1954 december 31-ig terjedő időszakra. Szakszervezeti funkcionáriusok, szakszervezeti bizalmiak tanulmányozzák át és ismertessék a dolgozókkal Gerő elvtárs beszédét és az ötéves tervről szóló törvényt. Munkájukban nagy támogatást nyújt a most megjelent füzet. 88 oldal ára 1.— Ft. Kiadja: Népművelési Minisztérium. Kapható: MDP Pártszervezetekben, az összes tömegszervezetekben. Szikra könyvesboltokban és farakbatoknál.