Közalkalmazott, 1952 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
VII vfolyam, 1 szám Világ proletárjai egyesüljetek! 'vvv. A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Ára 20 fillér Budapest 1952 január 1 ifák©sí elvtárs útmutatásai nyomást teljesítsük az új esztendő feladatait Irta: Seprényi Sándor Új esztendő küszöbére értünk. Újév a visszapillantás és az előretekintés napja. Valamikor szomorú volt az újévi számvetés Magyarországon. Népünk tömegei számára az évek változása csak még jobban kidomborította az elnyomatás, a nyomor változatlanságát. Ma az újév kezdete: olyan pont, amelyről beláthatjuk az elmúlt évben megtett utat, az elért eredményeket és a leküzdött nehézségeket — és amelyről betekinthetjük írtunk következő szakaszait. Az újévi számvetésre azért van szükség, mert erősít bennünket sikereink, győzelmeink tudata; erősítenek bennünket azok a tanulságok, amelyeket eddigi munkánk hiányosságaiból levonunk. Szükségünk van az újévi számvetésre, mert az elvégzett munka felmérése egyben készülődés az új feladatokra. Népünk hatalmas munkát végzett az elmúlt évben. Ötéves tervünk második esztendejének feladatait teljesítettük. A béke védelme és a szocializmus építése: ez volt két fő feladatunk. S népünk egyre szélesebb tömegei értették meg, hogy a két feladat elválaszthatatlan egymástól. Erőnket és eredményeinket az elmúlt évben megsokszorozta az a felismerés, hogy a békét védelmezve a tervszerű, gazdag, kulturált, boldog szocialista jövőt is védjük és hogy ha helytállunk a termelés frontján, egyszersmind a béke táborát is erősítjük. Szakszervezeeink is e két szorosan összefonódó feladat teljesítésének szolgálatába állította tevékenységét. Megállapíthatjuk, hogy pártunk útmutatásával értünk el eredményeket. Eredményeink közé számítható az, hogy szovjet tapasztalatok alapján sikerült a közigazgatás területén, a tanácsoknál megszervezni a munkaversenyt és a szocialista kötelezettségvállalásokat. Az ország igazságügyi szervei között külön munkaversenymozgalmat indítottunk be, mi a szolgáltató üzemek vonalán páros versenyeket szerveztünk. A szovjet módszereket sikerrel allkalmaztuk az egyes szervezetek munkájának felülvizsgálatában is. Megalakítottuk területi bizottságainkat és előkészítettük az év első negyedében sorra kerülő szakszervezeti választásokat. Kulturális és szociális téren is vannak eredményeink. Kultúrotthonokat létesítettünk, az országos kultúrversenyen kétszáz kultúrcsoportunk vett részt. Bekapcsoltuk tagjainkat a rendszeres politikai és szakmai oktatásba, ehhez nagy segítséget nyújtottak a fölállítói vándorkönyvtárak is. Megalakítottuk társadalombizosítási tanácsainkat, a táppénz- fizetést a nagyobb hivatalokban decentralizátuk. Tervszerűbbé tettük az üdülést és létesítettünk kisbölcsseket. Értünk el eredményeket, de nem elegendő ha termelési szervezési, kulturális és szociális téren elért sikereinkről beszélünk. A legfontosabb megvizsgálni, milyen eredményeket értünk el dolgozóink nevelésében tagjaink öntudvának fejlesztésében a m,.nk"fegyelem megszilárdításéban Ez a legfontosabb, mert egyre inkább a dolgozókban tudaán tmok hőseinkért oldjuk meg feladatainkat Mennyire sikerült kialakítanunk az új típusú közalkalmazottat, aki életét és munkásságát teljes mértékben a nép szolgálatába állítja, aki megtartja és megtartatja az állami fegyelmet — ez a leglényegesebb kérdés. A népünk bölcs vezetője, forrón is szeretett Rákosi elvtársunk november 30-i beszédében részletesen foglalkozott a munkafegyelem és ezzel kapcsolatban az állampogári fegyelem kérdésével. És mikor erről a kérdésről beszélt, aláhúzta: »A legfontosabb fegyelmezési eszköz... annak a szellemnek a kialakítása, amely elítéli, megbélyegzi a fegyelmezetlenséget, amelyben a fegyelem megsértése... szégyen és gyalázat.« Megtettünk-e mindent, hogy kialakítsuk azt a szellemet, amelyet Rákosi elvtárs, mint legfontosabb fegyelmezési eszközt jelölt meg? Elmondhatjuk, hogy nem tettünk meg mindent. És ez megszabja jövő évi feladataink egyik legfontosabbikát. Szakszervezetünk döntő feladata az lesz, hogy fokozzuk az állami fegyelmet tagjainknál és ráneveljük őket arra, hogy ők maguk is megtartassák az állami fegyelmet mindenkivel. Ennek egyik legnagyobb jelentőségű eszköze a meggyőzés, a politikai felvilágosító munka. Minden közalkalmazottnak komoly, magas színvonalú agitációt kell kifejteni: ez az agitáció nek'..visszavonuló legyen, hanem erőteljes és támadó jegű. És azokkal, szemben, akiknél a figyelmeztetés, a meggyőzés és a példamutatás nem használ, Rákosi elvtárs útmutatása szerint keményebb eszközöket fogunk igénybevenni, különösen ott, ahol felételezhetjük, hogy a fegyelmezetlenség tudatosan szocialista építésünk ellen irányul. A közalkalmazottaknak döntő feladata az ellenséggel szembeni éberség. De élesen el kell határolni az ellenséget a jóakaratta, csak politikailag képzetlen, bizonytalankodó dolgozóktól. Világos, hogy az éberség fokozásához legelsősorban politikai képzettségünk emelése szükséges. És itt meg kell alkotanunk, hogy oktatási tervünket az elmúlt évben nem tudtuk teljes mértékben végrehajtani. Ezt a hiányosságot kiküszöbölni ugyancsak egyik forlos jövő évi feladatunk lesz,unkánknak ezenfelül is számos JM hiányossága akad még. Hogy csak néhányat említsünk: nem vívtuk kellő eréllye a harcot az ellenségnek a tanácsokból való eltávolításáért, még mindig nem erősítettük meg eléggé szakszervezeti központunk tömegkapcsolatait, nem számoltuk fel teljes mértékben a bürokráciát a szakszervezeti központunkon flül. Ezek és a többi fel nem sorolt hiányosságok maradéktalanul kijavítandók a jövő esztendőben. Csak akkor lesz boldog új esztendőnk, ha hibáinkat kijavítjuk s elsősorban döntő fordulatot érünk el az igazi állampolgári fegyelem kialakítása terén. Jövő évi tervfeladataik nagyobbak lesznek az elmúlt évieknél, ezt bizonyítja a letárgyalt jövő évi költségvetésünk is. E feladatok végrehajtása harcot jelent. A harc pedig harci szellemet, bátorságot, fegyelmezettséget, áldozatkészséget követel meg. Még többet kell tanulnunk a dicső szovjet néptől, amelyben oly fényesen lobeg a harc szelleme, amelyben oly szilárd az öntudatos fegyelem. Még többet kell tanulnunk a nagy Szovjetuniót, a dicső Sztálinié, akinek példamutatása és támogatása minden győzelmünk alapja. Az elmúlt év arra tanít, hogy minden eddiginél fokozottabban összpontosítsuk erőfeszítéseinket a magunk és a széles tömegek politikai nevelésére. Háláljuk meg ezzel pártunk, Rákosi elvtárs gondoskodását, amelynek éppen legutóbb, a jegyrendszer megszüntetésénél is oly nagyszerű példáját láttuk. Rákosi elvtárs november 30-i beszédében, amikor új győzelmünk jelentőségét ismertette, ezt mondotta: »Az, hogy újra ilyen jelentős lépést tehetünk előre, egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy pártunk tudásban, tapasztalatban, fegyelemben növekszik és mint a múltban, úgy most is eredményes munkával és bátor kezdeményezéssel szolgálja dolgozóink ügyét.« Dolgozzunk úgy a jövő esztendőben, hogy egy év múlva büszkén mondhassuk el: nagy pártunk vezetésével mi is hozzájárultunk dolgozóink új, nagy győzelmeihez. MiMég fosebara és eratimingesebbean kell Amikor hallgattam Vikosl elvtárs beszédét és értesültem a jegyrendszer megszüntetéséről, annak igazolását láttam, hogy ismét erősebbek lettünk és egy akadályt újból legyőztünk. A dolgozók látják, hogy a haladást és fejlődést munkájuk megjavításával biztosítsák és ez egyben jelenti egész dolgozó népünk boldogulását. Ezt szem előtt tartva végzem munkámat a Geofizikai Intézetnél, ahol a finommechanikai műhely vezetője vagyok. Emi olyan műszer elkészítését bízták a műhelyemre, amitt/et még hazánkban nem nyámottak Ezt a munkát a terv szerinti időre elkészítettük és a mérési eredmények munkánk eredményességét bizonyították. Jelentős sikerünket pártunk segítségének köszönhetjük, amely megnyilvánul tudományos intézetünk támogatásában. Korszerű kutató laboratóriumokat, finommechanikai műhelyt, könyvtárt létesítettünk. Ezeknek segítségével ú mi eredmények születtek és haladó szellemű fizikusaink az elért eredményeikkel hazdlándnak dolgozó népünk sikereihez. Munkám jutalmául sztahanovista lettem és átérzem, hogy ez további feladatokat jelent számomra. Munkatársaim fokozottabb figyelemmel kísérik munkámat, több és jobb munkát várnak tőlem. Nagy kitünteetést jelent számomra, hogy az esti Műszaki Egyetem hallgatója lehettem. További ejlöntésem így biztosítva van. Rákosi elvtárs november 10-i beszéde után még jobban átérzem azt, hogy jobban és eredményesebben kell dolgoznom, még tevékenyebben kell résztvennem országépítő munkánkban. HERR if. V IMRE a Geofizikai Kiere sztahanmn lila dolgozója. A szakszmezeti tinasztízsek . Néhány héttel ezelőtt jelent meg a SZOT Elnökségének határozata a szakszervezeti szervek újraválasztásáról. Az azóta eltelt idő szakszervezetünket nagy mértékben közel hozta e határozat végrehajtásához, mert az első alapszervezeti választásokat rövid időn belül, január 10-től tartjuk meg. Ez szükségessé teszi, hogy az eddigi tapasztalatok alapján néhány kérdést megtárgyaljunk és ennek segítségével javítsuk meg munkánkat. Elnökségünk levele többek között a következőket mondja: »Minden tagunk érezze felelősségét a választásokban való aktív részvételéért...« Ezt csak azzal tudjuk elősegíteni, ha a szokásos értekezleteken (szakszervezeti csoportértekezleteken, taggyűlésen, stb.) túl a bizalmiak a csoport tagjaival külön-külön beszélve, ébresztik fel és fokozzák bennük a felelősségérzetet. Ezek ne általános beszélgetések legyenek, hanem kapcsolódjanak az alapszervezet szakszervezeti életéhez. A bizalmi vitassa meg a csoport tagjaival, hogy ha pl. (mint a nyíregyházi Városi Tanácsnál) a dolgozók jutalmazása titokban vagy posta útján és nem a dolgozók nyilvánossága előtt történik. Ezért nemcsak a hivatalvezetés, nemcsak a szakszervezeti bizottság hibás, hanem ő maga is, aki a szakszervezet tagja, felelős, ha tudomásul veszi és olyan szakszervezeti funkcionáriust választ, aki nem lép fel ez ellen. Hangsúlyozzuk: az alapszerv életét tárgyalva, mutassunk rá arra, hogy saját érdekében és a közösség érdekében »egyetlen tagunk számára sem lehet közömbös, hogy kiket választ meg vezetőinek, kiket tisztel meg bizalmával«. Az eddigi tapasztalatok alapján bátran állíthatjuk, hogy tagságunk túlnyomó része ezt megértette. Erre mutat a tagságunk részéről megnyilvánuló számtalan helyeslés, amely nem egy helyen abban jutott kifejezésre, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben bírálták a szakszervezeti bizottságok, osztálybizottságok és egyes funkcionáriusok munkáját. A Központi Statisztikai Hivatalból Meleg elvtárs a bizalmi hálózat rossz felépítését bírálta, melynek következtében egyes munkacsoportoknál nem volt bizalmi. A fehérgyarmati Járási Tanácsnál a dolgozók felvetették, hogy a kultúr-, valamint a bér- és termelési felelősök rossz munkát végeztek és nyilvánvaló, hogy akik ilyen felelőtlenül látták el munkájukat, azok nem érdemlik ki a dolgozók bizalmát és a dolgozók nem is fogják megválasztani őket. Tagságunk jólesően állapította meg, hogy Elnökségünk levele földadatnak jelölte meg a munkamegjavítási mozgalom továbbfejlesztését a szovjet tapasztalatok felhasználásával és azt, hogy a jövőben az érdekvédelmi kérdésekkel sokkal alaposabban és harcosabban kell foglalkozni. Ezért mondta Lupper elvtárs, a Fővárosi Tanács dolgozója, hogy a szakszervezeti választásnak is a bürokrácia elleni harc jegyében kell történnie A siófoki járási tanács Sz. B. tagjai vállalták, hogy a választás napjáig úgy az állami- és terv , valamint a munkafegyel-met a területükön megszilárdítják. Az V. kerületi adóhivatalnál pedig a dolgozók helyesnek tartják, hogy a szakszervezet az érdekvédelem terén komoly javulást kíván elérni. Külön megemlítették azt, hogy a szakszervezeti bizottságnak törődnie kellene azzal is, hogy a dolgozóknak milyen a munkahelyük, milyen környezetben dolgoznak. A választási feladatok végrehajtását össze kell kötni a hivatali, üzemi munka megjavításával. A hivatalvezetésnek is az az érdeke lehet, hogy minél jobb legyen a választás előkészülete. Mind kevesebb az olyan hely — mint a Baranya megyei tanács —, ahol az osztályvezetők egyike sem jelent meg a taggyűlésen. Mindinkább elenyészővé válik és kell, hogy váljék az olyan hivatalvezetők száma, akik nem értik meg a szakszervezet jelentőségét és ezzel nehezítik a saját munkájukat is. Szép számban vannak olyanok, mint Katona elvtárs, a győri Városi Tanács elnöke, aki mindenben segítséget nyújt a Sz.B-nak, vagy a dorogi járási tanács elnöke, aki a külszolgálat beütemezését úgy irányította, hogy a járási tanács dolgozói részt tudjanak venni a taggyűlésen. Ahol alapszervezeti vezetőségeink jól dolgoznak, a választási munka során nemcsak a hivatali, üzemi munka javul meg, hanem a szakszervezeti munka is. Szorosabbá válik a vezetők és a tagság közötti kapcsolat. Ezt nagy mértékben elősegíti Elnökségünk levelének a tagság részvételével történt megvitatása. A jól dolgozó alapszerveknél emelkedik a beszervezett tagok száma és a tagdíjmorál. A csornai járási tanácsnál a legutóbbi időkig 76 dolgozóból csak 40 volt szervezett. Most 30 újabb szervezett dolgozóval emelkedett számuk, mert egyénileg magyarázták meg mindenkinek, hogy a szervezett dolgozók soraiba való belépésükkel is meg kell mutatni, hogy készek a dolgozók egységét erősíteni, a békéért, az ötéves terv megvalósításáért harcolni. Nem így csinálják a Borsod megyei Vízműnél, ahol Bikszegi kartárs szóvá tette, hogy már két és fél hónapja volt a vállalatnál, de nem kereste fel senki és végül nagy nehezen megtudta, hogy Lusztig elvtárs az elnök és hozzá ment el bejelenteni, hogy be akar lépni a szakszervezetbe. A belügyminisztérium a tagdíjmorál megjavítása terén ért el szép eredményt, mert az októberi 83,7 százalékot 96 százalékra javította. Néhány kérdést emeltünk csak ki, de így is világosan látható, hogy a választások előkészítése fontos feladat. E néhány kérdésen túl természetesen nem hanyagol,ható el a szakszervezeti munka többi területe, például: a kultúr- és sportmunka sem és az összes feladatok végrehajtásával kell biztosítanunk, hogy szakszervezetünk megerősödjék. Egy pillanatra sem szabd azonban megfeledkezni arról, hogy csak a párt vezetésével, a pártszervezetek segítségével tudunk jó munkát végezni. A Magyar Dolgozók Pártja Veszprém megyei és zala megyei pártbizottsága hatékony segítséget nyújtott területi bizottságainknak például azzal, hogy a pártbizottság lapjában helyet adott választásunk kérdéseinek. Mindenütt kérjük a párt segítségét, az alapszervezetek csakúgy, mint a területi bizottságok, hogy a választások előkészítése és megtartása minél sikeresebb legyen. Bánhidi Ferenc