Közalkalmazott, 1960 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Soron következő feladataink 1960. évi feladatainkat továbbra is az MSZMP VII. kongresszusa, a szakszerveze­tek XIX. kongresszusa, valamint az ebből eredő elnökségi határozatok és a Hadsereg Pártbizottság útmutatásai szabják meg. A párt azt várja a szakszervezetektől, hogy nyújtsanak segítséget annak a nagyszerű fel­adatnak megvalósításához, amely hozzájárul hazánkban a szocialista társadalom teljes és végleges győzelméhez. Feladatunk elsősorban annak biztosítása, hogy a pártkongresszuson elhangzottakat, a kongresszus határozatát jól ismerje szakszer­vezetünk minden tagja, minden aktivista és helyesen tudja alkalmazni saját munkájában. Mi a magunk részéről ehhez a titkároknak segítséget adunk oly módon, hogy kidolgozzuk a honvédségi alapszervezetek 1960. évi tenni­valóit. Úgy tervezzük, hogy mivel a szakszervezet propaganda tevékenységének alapját az élő­szóval történő meggyőzés képezi, tovább fej­lesztjük az időszerű kérdések tanfolyamainak szervezését. A budapesti helyőrség bizalmijai­val, a választott szakszervezeti vezetőkkel is tervszerűbben kívánunk foglalkozni. Rendsze­resen megjelenő tájékoztatónk révén gondos­kodunk az aktuális kérdések időbeni megtár­gyalásáról, ami elsősorban a vidéki vezetősé­gi tagoknak, bizalmiaknak ad segítséget. Alap­szervezeteink vezetőségi tagjainak pedig na­gyobb felelőséggel kell a titkári értekezlete­ken elhangzottakat és a tájékoztatók tartal­mát ismertetniük a tagsággal. Ezentúl sok ten­nivalónk van az olvasók számának gyarapítá­sában, a történelmi évfordulók megünnepe­­lésében, az ismeretterjesztő előadások szerve­zésében. Segítséget nyújtanak a szakszervezeti bi­zottságoknak hazánk felszabadulásának 15 éves, a nemzetközi nőmozgalom 50 éves, a ta­nácsok megalakulásának 10 éves évfordulója, valamint a nemzetközi munkásosztály nagy seregszemléje, május elseje és Alkotmányunk évfordulójának méltó megünnepléséhez. Igen fontosnak tartjuk, hogy a művészeti csopor­tok bekapcsolódjanak a »KISZ felszabadulási seregszemlé«-be. Sok feladatunk van az üzemi termelőmun­ka, a termelési tervek­ teljesítéséért folyó munkaverseny további sikerének biztosításá­ban is. A dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javítása céljából 30 különböző buda­pesti és vidéki alapszervnél brigádvizsgálatot szervezünk. A vizsgálat anyagát az illetékes szervekkel közösen megbeszéljük és a szük­séges intézkedéseket megtesszük. Szorgalmazzuk azoknak a bérügyi intézke­déseknek mielőbbi megoldását, amelyek jelen­leg a legégetőbbek. Négy legnagyobb budapes­ti alapszervezetünknél bevezetjük a nyugdíj­­igényeknek a munkahelyen történő felvéte­lét. A rendelkezésre álló üdülési jegyek terv­szerűbb elosztásával, a honvédségi üdülőkben biztosított lehetőségek jobb kihasználásával bővítjük az üdülésben résztvevők számát, ja­vítjuk a résztvevők arányát. A cél: az üdülés valóban a jó munka jutalma legyen. Rend­szeresen ellenőrizzük a dolgozók munkakö­rülményeit, azon leszünk, hogy azok biztonsá­gosak legyenek. Ennek megvalósításához jó alapot ad területi bizottságunk 1959. decemberi határozata, amely a polgári dolgozók társada­lombiztosítási, egészségügyi és munkavédelmi helyzetével kapcsolatos tennivalókat tartal­mazza. A polgári dolgozók körében is az eddigiek­nél sokkal nagyobb mértékben szervezzük a házi jellegű, szórakoztató tömegversenyeket, a budapesti és nagyobb vidéki helyőrségek­ben a szakszervezeti bajnokságokat, a termé­szetjárásba is újabb rétegeket kívánunk be­vonni, mivel ezek edzettebbé, erősebbé te­szik az ember szervezetét. Elhatároztuk, hogy a H. M. és a Közalkal­mazottak Szakszervezete központi vezetősége vándorzászlóiért folyó verseny feltételeit fe­lül­vizsgáljuk és a múlt évi gyakorlatot figye­­lembe véve, ahol szükséges, módosítjuk. Ered­ményesebbé kívánjuk tenni a munkamozga­lom alapját szolgáló termelési értekezletek szervezését, oly módon, hogy a dolgozók kez­deményezéseikkel minél hathatósabban se­gítsék elő a termelési feladatok végrehajtá­sát. Szükséges, hogy a vállalások szervezése csak ott történjék meg, ahol arra reális lehe­tőség van, és­ csak olyan vállalásokat tegye­nek a dolgozók, amelyek értékelhetők. A ter­melési tömegmozgalom eredményeinek propa­gálására, a jó munkamódszerek elterjesztésé­re is nagyobb gondot fordítunk. Területi bizottságunk rendszeresíti az újí­tási tanácsadást. Segítséget és támogatást biz­tosít az újítóknak az újítási rendelkezések, törvények maradéktalan érvényesüléséhez. Szeretnénk, ha a szakszervezeti bizottságok az újítómozgalom szervezését egyik legfontosabb szakszervezeti feladatnak tekintenék, olyan feladatnak, amely előrehaladásunk egyik leg­eredményesebb eszköze. Tovább kell fejlesz­teni a szocialista munkaverseny során a ta­karékossági és egyéb mozgalmakat. Alapszervezeteink tegyék magukévá a köz­ponti gőzmosoda dolgozóinak 1959. november 7-i felhívását a szocialista munkaverseny továbbfolytatására, valamint a pl. 5438 szo­cialista brigádja felhívását a »szocialista bri­gád« cím elnyeréséért folyó versenyre. Ezzel biztosítják, hogy a kongresszusi verseny tö­retlenül tovább folyjék és szélesedjék hazánk felszabadulása 15. évfordulója tiszteletére. Termelő üzemeinknél a szakszervezeti bizott­ságok nyújtsanak segítséget a szocialista bri­gád címért versenyző brigádoknak, hogy azok vállalásaikat teljesíthessék. Jelentős feladatot jelent ez év első felében a területi bizottság újraválasztásának előké­szítése. Azt várjuk a szakszervezeti bizott­ságoktól, hogy olyan küldöttválasztó taggyű­léseket szervezzenek, ahol a tagság őszintén és sokoldalúan vitatja meg a területi bizott­ság munkáját és javaslataikkal hozzájárulnak annak eredményesebbé tételéhez. A területi bizottság újraválasztásának jó végrehajtásá­val segíteni tudjuk a Közalkalmazottak Szak­­szervezetének ez év végén összehívandó IV. kongresszusát. Feladataink közül csak a legfontosabbakat soroltam fel. Megvalósításukhoz a honvédség területén dolgozók minden szakszervezeti ak­tivista, szakszervezeti tag segítsége szükséges. Erre a segítésre kérek fel minden polgári dol­gozót, mert csak így tudjuk végrehajtani pár­tunk VII. kongresszusa határozatából ránk vá­ró feladatokat és járulhatunk eredményesen hozzá a honvédelmi miniszter elvtárs paran­csainak maradéktalan teljesítéséhez. Parádi Gyula TE elnök Az edzés véget ért. A labdarúgó-játéko­sok kipirult arccal vonultak az öltözőbe. Az edző utolsónak hagyja el a játékte­ret, de nem olyan vi­dáman, mint a játé­kosai. Ha valaki mesz­­sziről megfigyelte, lát­hatta, hogy amíg be­ért az öltözőbe, több­ször is megállt s gon­dolkodott. Hogy gondolatait rendbeszedje, az öltö­zőben leült — úgy ahogy a pályáról le­jött —, és csak azon töprengett, vajon si­kerül-e? A játékosait igen jól ismerte, hisz sok forró csatában eggyé forrtak. De ma olyasmit akart kérni tőlük, amit eddig még nem kért. Magához kérette a csapatkapitányt, Mor­gás Ferit. — Te Feri, elmon­dom neked, hogy a mai játékosértekez­leten mit szeretnék tőletek. Tudod jól, hogy az egyik játé­kosunk, B. Feri, hetek óta beteg. Minap meg­látogattam és őszin­tén megmondom, igen rossz bőrben találtam. Persze beszélget­tünk. Szóba jött, hogy a szülei távol vannak és hogy jóformán az orvosokon kívül egye­dül van a betegségé­vel.­­ Elmondta, hogy pil­lanatnyilag az anyagi gondjai is megnőttek. Beszélgettünk sok mindenről. , Közben figyeltem az arcát és arra gondoltam, hogy ennek a gyereknek igen hiányzik az anyai szív melege és simo­gató keze. Valamit tenni kell. Legalább a közelgő ünnepeket szebbé kell tennünk számára. De titokban azt gondoltam, vájjon el­fogadja-e? Mit fog szólni, ha azt mon­dom, B. Feri nem vagy egyedül, majd segít­ségül hívjuk játé­kostársaidat és a ve­zetőket? Mikor meg­említettem neki mire gondoltam, szerényen elhárította a felkínált segítséget. Nehezen győztem meg arról, hogy erre most szük­ség van. Nos Morgás Feri, erről van szó. Mi a véleményed? A csapatkapitány csak egy percig gon­dolkodott. Egy ívet és ceruzát vett a ke­zébe és csak ennyit mondott: — Kezdjük el, Gyu­la bácsi. Segíteni kell. Bementünk a te­rembe, ahol 30 labda­rúgó-játékos várta az értekezlet kezdetét. Csend volt. Az edző elkezdte. Szokatlanul most nem a labda­rúgásról beszélt. Kö­szörült egyet a tor­kán és azt mondta: •— Fiúk elmondok egy mesét a Farkas­ról és a Majomról. Ő mesélt, a játékosok hallgatták. Észre le­hetett venni, hogy a mese közel áll az élethez. A Farkas és a Ma­jom csak úgy tudtak boldogulni, ha szeret­ték, becsülték és ba­jaikban segítették egymást. A mese véget ért. A játékosok csend­ben várták és talán érezték, hogy a mese még nem fejeződött be. Az edző egy pilla­natnyi szünetet tar­tott, és keresetlen sza­vakkal elmondta azt, amiről pár perccel előbb a csapatkapi­tánnyal beszélt. Néma csend. Csak a szemek fénylenek. A tekintetek egymást keresik, mintha jelt adnának, hogy valaki kezdje. És elkezdték. Első­nek Márai Laci a csa­pat kapusa, ez az örök bohém gyerek, akit néha atyai szi­gorral kell in­teni, elfojtott hangon csak annyit mond: Gyula bácsi 30 fo­rint. És ezt követi Csete, Szabadi, Kri­­zsán és mind, mind egymás után. Az edző és a csa­patkapitány megha­­tottan nézik, hogy ez a kis család, játéko­sok, vezetők mily­egy­­gyé tudnak forrni, nemcsak a győzelem feletti örömben, de akkor is, ha egy ba­ráton, egy játékoson segíteni kell. Ez történt a HM. Petőfi egyik csütör­töki játékos-értekez­letén. Szép volt, nagyon szép volt. Laky Gyula Helytállnak a labdarúgók A nőbizottság munkájáról immár két ízben rendezett a nőbizottság jól sikerült klub­délutánt. Régebben nem igen volt elképzelhető az ilyen ösz­­sze­jövet­el, már csak azért sem, mert elenyészően kis számban voltak köztünk női munkatársak. Ma már sok kedves munkatársnőt üdvözöl­hetünk munkahelyünkön, akik szívesen vállalnak munkát a közösségért is. Ezt természe­tesen nem munkaidő alatt, hanem annak leteltével vég­zik. Ily módon szervezték meg a klubdélutánokat is, amiért nem várnak köszönetet, mégis úgy gondoljuk, hogy a férfi munkatársak megbecsülését megérdemlik. Intézetünkben fellendült a sportélet is. Mind több nő dolgozónk sportol és szép eredményeket értek el. Kézimunka kiállítást is ren­deztünk, ahol a kiállított ké­zimunkákat díjaztuk. A sike­res klubdélutánok bevételéből a fenyőfa-ünnepélyen az inté­zetben dolgozók gyermekeit megajándékoztuk. Az egyik klubdélutánunkon 4190, a má­sikon 588 forint volt a bevé­telünk. Szakszervezeti bizott­ságunk decemberben jól sike­rült bált rendezett, amelynek bevételét ugyancsak a gyer­mekek ajándékozására fordí­tottuk. Továbbra is azon leszünk, hogy nőbizottságunk munkája sikeres legyen. Gombos Ferencné, a Térképészeti Intézet nőbizottságának elnöke Nyugdíjasaink között kedves és megható ünnep­ség zajlott le karácsonny előtt a területi bizottság nyugdíjas alapszervezetében. Harmincöt nyugdíjast, 10 év­nél idősebb szakszervezeti ta­got részesített a T. B. karácso­nyi­­ segélyben. Parádi elvtárs bevezetőjében arról beszélt, hogy a párt helyes politikája, a kormány helyes vezetése, a dolgozók áldozatos erőfeszíté­sei mindinkább lehetővé teszik a nyugdíjasok életszínvonalá­nak emelését is. Most egy éve a nyugdíjak felemelésével, rendezésével mutatta meg pártunk és kormányunk az idős dolgozók , megbecsülését. A VII. pártkongresszus beszá­molója, a hozzászólások beszél­tek folyton szépülő életünkről. A kongresszus határozatainak megvalósítása, a szocializmus építésének meggyorsítása azon­ban még jobb munkát követel. Itt igen sokat tudnak segíteni a termelő munkából kiörege­dett, kiváló szakmunkás és ér­telmiségi nyugdíjasok, ha to­vábbra is fenntartják kapcso­latukat az üzemekkel és át­adják tapasztalataikat a fiata­labbaknak. A nyugdíjasok nevében Ta­kács Nándor köszönte meg a megbecsülést és tett ígéretet arra, hogy a nyugdíjas alap­szerv legközelebb taggyűlésen vitatja meg, hogy hogyan tud­ják az idős dolgozók a szak­szervezeti mozgalmat segíteni. A munkavédelemben elért eredmények a dolgozók iránti gondoskodás bizonyítékai A kongresszusi verseny har­madik negyedévében II. helye­zést elért Pf. 5450-nél tett lá­togatásunk alkalmával Sasvári József munkavédelmi felelős és Németújvári László baleset­­elhárítási megbízott a munka­­védelemben elért eredmények­kel kapcsolatos érdeklődé­sünkre a következőket mond­ták el: Dolgozóink nevelésére és ok­tatására balesetelhárítási füze­teket szereztünk be. A termelési értekezleteken rendszeresen tartunk mun­kavédelemmel kapcsolatos oktatásokat is. •Új dolgozóinkat munkába ál­lásuk előtt a helyi adottságok­nak megfelelően kioktatjuk. Azon a helyen dolgozó mun­katársakkal, kik közönyösség vagy hanyagság miatt saját vagy dolgozó társaik testi ép­ségét veszélyeztetik, egyénileg foglalkozunk. Ahol csak lehet, a megelő­zés módszereit alkalmaz­zuk, így az áruk mozgatására liftet és targoncákat rendszeresítet­tünk. A mechanikai műhely áramforrásának és a szerszám­gépek felülvizsgálásának vég­rehajtásával a rejtett veszély­­források feltárása volt a cé­lunk. Habár egészségügyi vo­natkozású is, de mint ered­ményt könyvelhetjük el a dol­gozóink kötelező negyedévi orvosi vizsgájának bevezeté­sét, a fürdő szellőzésének, va­lamint az előtér fűtésének megoldását, és a mellékhelyi­ségek rendbehozását. Kitűzött feladataink közé tartoznak még a követke­zők: Kiküszöbölni az üzemi munka­­védelmi agitációnknak és pro­pagandánknak a munka álta­lános színvonala mögötti el­maradását. A motorok és ellenőrző mű­szerek külön-külön teremben való kipróbálása. A laborató­riumnak lepadlózása gumival, a fénycső világítás bevezetése. A köszörűgépnél a 42 Volt­ra, a forrasztó pálcáknál 24 Volt­ra való áttérés. A védőrészek burkolatainak feltűnő színre való átfestése, s nem utolsó sorban a munkavédelmi szem­lék körültekintőbb végrehaj­tása. Most, amikor a szocializmus építésének meggyorsításában a munkaverseny keretén belül is komoly eredmények szület­nek és hároméves tervünk leg­főbb mutatóinak határidő előt­ti teljes­ítésére vállalkoztunk, dolgozóink egészséges és biz­tonságos munkakörülményeiért is minden erőfeszítést meg kell tennünk. ÍMUtoCS [/0rt? Intézetünk KST pénztára lezárta az első évet. A zá­róközgyűlésen, 1959. de­cember 7-én, ünnepélyes keretek között, 5 százalékos kamat mellett, a KST tagjai közmegelégedésre igen je­lentős összegeket vettek fel. A közgyűlésen elmondották a KST tagjai, hogy az évé­­vi kifizetésen kívül igen jó érzés volt év közben is, hogy mindenkor bátran fordulhattak a KST-hez, mert az mindenkor könnyí­tett anyagi gondjaikon. Vágvölgyi János szerető elvtárs elmondta, hogy év­közben nem ütközött külö­nösebb nehézségbe a havi betéteket nélkülöznie és bizony jól jött neki a pénz ünnepek előtt, amikor aján­dékot vásárolt családtag­jainak. Rákos István gépkocsi­­vezető elvtárs azzal a gon­dolattal lépett a KST-be, hogy rövidesen megnősül és a fiatal házasoknak sok mindenre van szükségük a közös élet megindulásához. A kézhez kapott 6500 F­tot igen jól tudják használni. Szabadfalvi Sándor gép­kocsivezető elvtárs felesége tudta nélkül lépett be a KST-be, a betétet zsebpén­zéből fizette és kellemes meglepetésként használta is azt fel ajándékok vásárlá­sára. . A közmegelégedést bizo­nyítja azt a tény is, hogy az 1960-as évre számos új elvtárssal gyarapodott a KST. Gépkocsi szín A HM. Petőfi tekeosztály életéből Ha visszapillantunk, teké­­zőink 1959-ben nyújtott telje­sítményeire, meg kell állapí­tanunk, hogy a csapat nem állta meg a helyét, játékosai nem mindig értek el képes­ségeiknek megfelelő ered­ményt. Ezzel a gondolattal kezdődött a szakosztály évzáró értekez­lete. Tekecsapatunknál az év elején több játékos nem szere­pelhetett a sportkör színeiben. Az első csapatot érte különösen érzékenyen a távozó játékos­erő. Az első fordulóban közepes teljesítményt ért el a csapat, s remény volt arra, hogy meg­maradhat csoportjában. Nyá­ron mindössze háromheti pihe­nőt tartottunk. Új játékosokat készítettünk fel az őszi fordu­lóra, de az eredmény csak az utolsó három mérkőzésen je­lentkezett, ami kevés volt a csoportban való maradáshoz. A csapat csoportjából (NB. II. Keleti) kiesett. Az induláskor az volt a cél, hogy ne essünk ki, s ezt tartottuk az első for­dulóban. A második forduló­ban egy-két játékos elbizako­dottsága miatt gyengébben szerepeltünk, s amikor észbe kaptak, már késő volt. Igen nehéz lesz visszakerülni, s ez intő példa legyen a csapat minden tagjának. Ez volt az Az eredmények mellett meg kell említeni a részt vevő csa­patok sportszerű magatartását. egyik esemény, az igazolt ver­senyzők, játékosok beszéd­témája. A másik dolog, ami az érdek­lődés központjában volt: a szakszervezeti tekebajnokság értékelése és díjkiosztása., A Területi Bizottság felhívására teke csapatversenyt rendez­tünk kezdők részére a Kőris utcai tekepályán. A mérkőzé­sen csak azok vehettek részt, akik minősítési igazolással nem rendelkeztek. Az volt a cél, hogy a tekesportot népszerű­sítsük, új sportolókat szerez­zünk ennek az ősi magyar négy csapat küldte el nevezé­sét. Küzdöttek az elsőségért és a pontokért. A mérkőzések végére új ér­telmezést kapott szakosztá­lyunkban a tekézés. Úgy érez­tük ez a sport a tömegek sportja lehet, mert minden igényt kielégít, s az ilyen ren­dezvények a legjobb utat je­lentik e célhoz. A mérkőzések során a Timót utcai csapat szerepelt legjob­ban. Egyénileg is az első két helyezést az ő csapatukból szerezték meg. Jól szerepelt az Eü. szertár csapata is, akik sportszerűség­ből az első helyen végeztek. Egy kis sportszerencsével az elsők lehettek volna ezen a versenyen. A Sportkör elnökségétől nyert értesülésünk szerint új versenykiírás készül. Remé­lem, hogy most több csapat fog nevezni és a tekézők tábo­rát tovább szélesíthetjük. Juszt József teke edző RÉSZLETES EREDMÉNYEK: Timót utca—Térképészet Eü. szert.—Timót utca Területi Biz.—Térképészet Térképészet—Eü. szertár Timót utca—Területi Biz. Területi Biz.—Eü. szertár VÉGEREDMÉNY: pont ütött fa I. Timót utca 4 4017 II. Eü. szert. 4 3737 III. T. B. 2 3645 IV. Térképészet 2 2565 pont ütött fa 2:0 1452—1172 2:0 1231—1177 0:2 1183—1275 0:2 1118—1256 2:0 1388—1184 2:0 1268—1250

Next