Közalkalmazott, 1969 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-08 / 11. szám
XXII. ÉVFOLYAM 11.SZÁM 1969. NOVEMBER 8.* ÁRA: 1 FORINT • A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 0 Gazdag tematikai harcos felességérzet A VII. Szakszervezeti Vilándkompresszus főbb dokumentumairól Fővárosunkban tanácskozott a földkerekség egyik legnagyobb és leghatékonyabb tömegszervezete, a Szakszervezeti Világszövetség. A téma nem volt kevesebb, mint a világ dolgozóinak jelene és jövője. S amikor azt mondjuk, nemvolt kevesebb, ezen nemcsak fontossági értékmérőt, hanem mennyiségi kategóriát is értünk. Egy ilyen, öt földrészt átfogó szupertanácskozás: hatalmas anyag. Nemcsak elemzéséhez, áttekintéséhez is kötetekre van szükség, és biztosak lehetünk abban, hogy ezek a kötetek a világ sok pontján, az emberiség sok nyelvén viszonylag rövid idő alatt napvilágot is látnak. Van azonban egy módszer, azd mely lehetővé teszi számunkra, hogy ilyen korlátozott terjedelemben is legalább érzékeltessük azt a végtelenül gazdag tematikát és azt a harcos felelősségérzetet, ami jellemezte a VII. Szakszervezeti Világkongresszus munkáját Ez a módszer egy pillantást vetni a nagy tanácskozás által elfogadott főbb dokumentumokra. Vietnamért A kongresszus magától értetődően foglalt állást a nemzetközi helyzetet mérgező, pillanatnyilag legveszélyesebb kórral, az Egyesült Államok vietnami agressziójával szemben. Október 18-át Vietnami Napnak minősítették a delegátusok, hogy ezzel is nyomatékosabban nyilváníthassák ki a dolgozó milliók szolidaritását a vietnami nép iránt Úgy is mondhatnánk: a kongresszusnak ez a fontos dokumentuma, a vietnami határozat nemcsak az imperialista annexió kísérletével veszi fel a harcot, hanem az emberi gyarlósággal, a megszokással, a közönnyel szembeni is. A kettő nem ugyanaz. Vannak tömegek, amelyek tudatlanságból, vagy a megtévesztés áldozataiként („mi közöm nekem a távoli Vietnamhoz?”) nem kapcsolódnak bele a nemzetközi szolidaritás nagy áramkörébe. Meg kell értetni velük, hogy rájuk is szükség van, hogy a vietnami háború nemcsak vietnami ügy, hogy ha az agresszort Délkelet-Ázsiában nem józanítják, öt kontinensen válik még veszélyesebbé. Hisszük, hogy ma már a közönyösöké a kisebbség, a többségnél inkább a megszokás fenyeget. Az egyesült államokbeli, soha nem látott méretű tömegtüntetések tanúsítják, hogy az eddiginél is nagyobb szükség van a világ szolidaritására. A fásultság, a kitérők, az időhúzások, a cinikus taktikázások a Nixon-féle politikának kedveznek. Ezért hívta fel a kongresszus a különböző országok dolgozóit és szakszervezeti szerveit, vegyenek részt cselekvően a vietnami szolidaritási kampányban. A lenini lobogó Nyilatkozatot fogadott el az SZVSZ VII. kongresszusa a Lenin-centenárium megünnepléséről. Ez a dokumentum nem csupán a kegyelet lerovása a szovjet állam megalapítójának, a nemzetközi munkásmozgalom egyik legnagyobb alakjának. Ez is politikai gesztus. A monopoltőke manipulátorai sok országban szeretnék elérni, hogy a szakszervezeti mozgalom merüljön ki a pillanatnyi gazdasági követelésekért vívott küzdelemben és ne lépjen szervezett erőként a politikai álarcok porondjára. Pedig most, a Lenincentenárium előestéjén, jobban bebizonyosodott, mint valaha: a nemzetközi munkásosztálynak magasra kell emelnie az antiimperialista politikai harc zászlaját. Csak így tesz meg mindent azért, hogy a földön tért hódítson a társadalmi igazságosság és az emberiség közelebb kerüljön egy háborúmentes világhoz. A kongresszus felhívást fogadott el a világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez. Ez a dokumentum különösen jól tükrözi a tanácskozás egyik legrokonszenvesebb vonását: a korszerűséget. A felhívás 7. és 8. pontja például a tőkés országok dolgozóinak egyik legmodernebb problémájára mutat rá: arra, hogy nem élvezik kielégítő mértékben a tudományos-technikai haladás eredményeit; ahelyett hogy a tényleges munkaidőcsökkentést eredményezné ez a műszaki forradalom, a foglalkoztatottság csökkenésével jár és nagy tömegek feje fölött villogtatja meg a munkanélküliség Damoklész-kardját. Ez a dokumentum százmilliók figyelmét hívja fel világunk talán legvérlázítóbb ellentmondására: arra, hogy miközben mammutösszegeket fordítanak fegyverkezésre, a világ sok országában éheznek és írástudatlanok az emberek. A büszkeség forrása A kongresszus egyik fődokumentuma a szakszervezeti orientációról és akcióról szól. Hosszan lehetne elemezni ezt a tartalmas okmányt. A mi számunkra azonban a szocialista országokban működő szakszervezetekről szóló rész a legemlékezetesebb. Örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket az az elismerés, amellyel a világ dolgozóinak ezen a nagy budapesti seregszemléjén a szocialista országok szakszervezeteinek helyzetét és lehetőségeit illették. Mint a dokumentum megállapítja, ezek a szakszervezetek a hatalmon lévő munkásosztály érdekeit képviselik és ilyen értelemben is a nemzetközi szakszervezeti mozgalom elsőrendű támaszai. Ebből a nagyszerű, alapvető tényből következnek a többi között a magyar szakszervezeti mozgalom nagy lehetőségei és nagy feladatai. Harmat Endre A szakszervezeti tisztségviselő nem élvezhet előjogot, de jogvédelmet igen! • Lapunk közvéleménykutató ívein több olvasó kifejtette azt az álláspontját, hogy a szakszervezeti munka további kibontakozásának fő akadálya a szakszervezeti tisztségviselők függő helyzete a hivatvezetőtől, ami korlátok közé szorítja a bírálatot és a dolgozók hatékony érdekképviseletét, mert a tisztségviselők a személyük ellen irányuló esetleges hátrányos intézkedéstől tartanak. Mivel nem elszigetelt véleményről van szó, indokoltnak látszik e kérdéssel a lap hasábjain is foglalkozni. Nem lehet elintézni kézlegyintéssel Vajon megalapozott-e a hátrányos intézkedéstől vagy megkülönböztetéstől való félelem? Elképzelhető-e, hogy egy szocialista közhivatalban azért ér sérelem valakit, mert a közösség bizalmából, a köz érdekében tevékenykedett, mert szót emelt a másokat sújtó jogellenes vagy méltánytalan intézkedések ellen? Nagyon könnyű, de egyszersmind önáltató megoldás lenne e kérdésekre egyértelműen nemmel válaszolni. Úgy érezzük azonban, hogy a való életben ténylegesen meglevő gonddal állunk szemben, amelyet nem lehet kézlegyintéssel elintézni, megérdemli a többoldalú vizsgálatot. Nem személy elleni támadás A Munka Törvénykönyve széles hatáskört biztosít a szakszervezeteknek mind a dolgozókat érintő általános érvényű rendelkezések megalkotása és betartásuk ellenőrzése, mind pedig az egyedi döntések tekintetében. Ez a széles hatáskör egyfelől módot nyújt arra, hogy a szakszervezetek valóban hatékonyan tudjanak tevékenykedni a dolgozók jogainak és jogos érdekeinek védelmében, másfelől viszont növeli azoknak a súrlódási felületeknek a számát, ahol vita vagy véleménykülönbség adódhat a vezető és a szakszervezet között A vélemény nem öröm a vezetőnek, ha a szakszervezet kifogást emel valamely intézkedése ellen, ha a munkaügyi döntőbizottság megváltoztatja valamelyik határozatát, vagy ha a szakszervezeti bizottság munkavédelmi felügyelője valamilyen hiányosság záros határidő alatti megszüntetésére kötelezi. . A vezető is ember, s ennélfogva jobban szereti, ha helyeslik döntéseit, mintha bírálják azokat. Különösen érzékenyen érintheti a bírálat olyanok részéről, akik más vonatkozásban — társadalmi megbízatásuk körén kívül — alárendeltjei, s így kötelesek teljesíteni utasításait. Miután az emberek — s így a vezetők is — sokfélék, kétségtelenül fennáll a reális veszélye annak, hogy egyik-másik vezető a szakszervezeti tisztségviselő részéről valamelyik intézkedését ért bírálatot „elfogadja ugyan, de nem felejti el”. Éppen ezért a szakszervezeti tisztségviselőket — akiknek feladatához tartozik, hogy szót emeljenek mások josainak védelmében — különleges jogvédelem illeti meg. A Munka Törvénykönyve 16. §-a ugyanis kimondja, hogy a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a szakszervezet választott tisztségviselőjének más munkahelyre való beosztásához, munkaviszonyának a hivatal által való megszüntetéséhez, valamint áthelyezés esetén az új munkahely elfoglalására kitűzött időpont megállapításához. E rendelkezés tehát éppen a munkaviszonnyal kapcsolatos legfontosabb döntések vonatkozásában biztosít hatékony jogvédet (Folytatás a 2. oldalon) I Öt világrész dolgozóinak képviseletében , 0 Louis Saillant, az SZVSZ volt főtitkára Hoang Quoc Vietj-el, a Vietnami Szakszervezetek Szövetségének elnökével és Nguyen Hi Anh Thu-val a kongresszuson, * 0 Erdei Lászlóné, a MNOT elnöke Valentyina Tyereskovával és Cisse Jean Martinnal, a Pánafrikai Nőunió főtitkárával. Tíz napig, október 17. és 27. között Budapesten, az Építők Székházában ülésezett a VII. Szakszervezeti Világkongresszus 125 ország, 120 millió szervezett dolgozója nevében. Az öt földrészről érkezett küldötteket és a vendégeket Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára üdvözölte. LAPUNK TARTALMASUL: • EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁSOK AZ ÉLET ÉS MUNKAKÖRÜLMÉNYEK SZOLGÁLATÁBAN • TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS — EGÉSZSÉGVÉDELEM — MUNKAVÉDELEM • A TÖRVÉNYEK MŰHELYÉBEN JUBILEUMRA KÉSZÜLÜNK