Közalkalmazott, 1975 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1975-01-10 / 1. szám
W WSA/WWWWWWWWWWWWWUAAA/WWWw'W'AWWVW T' A politika kiállta a gyakorlat próbáját • Az MSZMP Központi Bizottsága, készülve a XI. kongresszusra, nyílt és széles körű megvitatásra a párttagság és az ország nyilvánossága elé bocsátotta a kongresszusi irányelveit. Ez a gyakorlat is jelzi, hogy a párt, a társadalom életében betöltött politikai vezető szerepét a néptömegek véleményére, a közös munkára és összefogásra alapozva, a szocializmus útján való további előrehaladás érdekében gyakorolja. A párt és a nép összeforrottságára utal az irányelvek következő megállapítása: „A párt politikája kiállta a gyakorlat próbáját: cselekvő támogatásra talált a munkásosztályban, a termelőszövetkezeti parasztságban, az értelmiségben, az egész népben.” A kongresszusi irányelvek minden sora lényeges értékelést, vagy előremutató feladatokat tartalmaz, olyanokat, amelyek együttesen adják az összképet, hogy társadalmunk szocialista jellegű, s e vonásait kell erősíteni az elkövetkező időszakban is. Gondoljunk csak az irányelveknek néhány alapvető megállapítására, hogy a X. kongresszus óta tovább erősödött a munkásosztály vezető szerepe, fejlődött a munkások politikai öntudata, szakképzettsége, műveltsége; a szövetkezeti parasztság élet- és munkakörülményei közelednek a munkásokéhoz, az értelmiség alkotó tevékenységében eggyé forr, céljaiban azonosul a munkásosztállyal; bővültek a szocializmus anyagi alapjai, gyarapodott a nemzeti vagyon, emelkedett az életszínvonal, az intézkedések előmozdították az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztését stb. A helyes politikai irányvonal megvalósítása nemcsak az ország gazdagodását biztosítja, nemcsak egyes társadalmi osztályok és rétegek közös céljait viszi előbbre, többségében kedvezően megváltozik a családok, az egyének élete is, bár lehet, hogy utóbbi talán nem annyira szembeötlő, mint a társadalmi életben lezajló nagy változások. Előfordul azonban az is, hogy az egyén csupán saját életének változásaihoz méri a társadalmi változásokat. Mindenesetre az egyének, a családok nagy többségénél jellemző eredmény, hogy „Népünk jobban táplálkozik, szebben öltözködik, kulturáltabban él, mint bármikor azelőtt.” Most még a negyedik ötéves terv sikeres befejezésén dolgozunk, de az irányelvek már előbbre tekintenek, felvillantják az ötödik ötéves tervben várható fejlődés lehetőségeit. 1976 és 1980 között a nemzeti jövedelem mintegy 30, az ipari termelés 33—35, a mezőgazdasági termelés 16—18 százalékkal növekedik. Az egy főre jutó reáljövedelem 23—25 százalékkal emelkedik. Az átlagosnál gyorsabb ütemben tervezik emelni a legalacsonyabb kereseteket. Általánossá válik a 44 órás munkahét. A bölcsődei és óvodai hálózat folyamatos bővítése mellett a családi pótlék, a gyermekgondozási segély emelése, a nyugdíjrendszer további egységesítése, a nyugdíjak reálértékének megtartása szerepel a tervben. Az idei népgazdasági tervciklusban a Központi Bizottság a IV. ötéves terv sikeres teljesítését, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását tartja fő feladatnak. Az előirányzatok az eddigiekhez közelálló fejlesztési ütemet kívánnak biztosítani, amelyek megalapozzák az életszínvonal további növelését. A nemzeti jövedelem 5 —5,5 százalékos, az ipari termelés 6 százalékos, a mezőgazdasági termékek termelésének 3—4 százalékos növekedését tervezték. Az egy lakosra jutó reáljövedelem 3,5 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 2,5 százalékkal emelkedik. A Központi Bizottság a reális helyzetből kiindulva, a lakosság elé tárta, hogy 1975-ben várhatóan hosszabb időszakon át számolni kell a negatívan ható világgazdasági változásokkal. A világpiaci árak nagymértékű változásai miatt a január 1-től sorra kerülő termelői árrendezések kihatnak bizonyos iparcikkek áraira is, azonban az alapvető élelmiszereket és szolgáltatásokat nem érintik. A fogyasztói árszínvonal emelkedése nem haladhatja meg a 3,6 százalékot. Igen jelentős intézkedés lesz az alacsony nyugdíjak július elsejével történő felemelése, évi kihatása 1,7 millió forint. Folytatódik a munkaidőcsökkentés újabb rétegeknél, a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, a közlekedési, az állami gazdasági és az erdőgazdasági dolgozók körében. 90 000 lakás épül. Az állami és költségvetési szerveknek igen nagy a felelőssége az előirányzatok ,hiánytalan betartásában. Az állami költségvetés egyensúlyainak javításával minden szinten és minden gazdálkodó szervnél szigorú takarékosságot kell érvényesíteni. A népgazdasági terv céljai a munkahelyek, a lakóterületek tervfeladatainak teljesítésével valósulnak meg, ezért mindenütt nagyon fontos a hatékony gazdasági tevékenység, a dolgozók alkotó kezdeményezéseinek támogatása, határozott fellépés a pazarlás, a társadalmi tulajdon megkárosítóival szemben. Az eddigi eredmények méltán elismerést érdemelnek, azokra büszkék lehetnek mindazok, akik részt vettek az alkotó munkában, a nemzeti vagyon gyarapításában. A további tervek, elképzelések, az őszintén feltárt gondok ismeretében is, biztatóak, biztonságérzetet adnak. További eredményeket elérni, úrrá lenni a jelentkező nehézségeken azonban csak akkor lehet, ha a célokat mindenütt egységesen értelezik és mindenütt egységes cselekvés érvényesül, lendületes munka folyik. S hogy ez így lesz, arra biztosíték a párttagság, a dolgozók eddigi helytállása, a felszabadulás 30. évfordulójára kibontakozott széles körű munkaverseny és munkamozgalom. A kongresszusi irányelvekben mindenki találhat olyan útmutatást, amelyet saját munkaterületén, vagy egyéni életvitelében alkalmazni tud. A közalkalmazottak különböző rétegei például fellelhetik benne az állami szervek eddigi munkájának és pártirányításának megalapozott értékelését, a további legfontosabb tennivalókat. A szakszervezeti tisztségviselők jogos elégedettséggel nyugtázhatják, hogy „a szakszervezetek hozzáértőbben gyakorolják funkcióikat”, de alaposan meg kell vitatniuk, hogyan végezhetik színvonalasabban a dolgozók politikai, szakmai, kulturális nevelését, mit kell tennniök, hogy belső életük demokratizmusa ne maradjon el az igényektől és a lehetőségektől. A kongresszusi irányelvek és a Központi Bizottság 1974. december 5-i ülésén elhangzottak útmutatásul szolgálnak, egyúttal megkönnyítik a helyi tennivalók gondos, lelkiismeretes összegzését. A helyi teendők kijelölésével, azok hiánytalan teljesítésével készülhetünk méltóképpen a párt XI. kongresszusára, járulhatunk hozzá igazán a felszabadulás 30. évfordulójának megünnepléséhez. A szakszervezeti szervek feladatainak meghatározásához irányadó a SZOT december 13-i ülésén elfogadott állásfoglalás, amely egyebek között kimondja: „a mai helyzetben a szakszervezeti munkában is arra van szükség, hogy a mozgalom erejét, lehetőségeit, eszközeit céltudatosabban összpontosítsuk a gazdasági feladatok eredményes megoldására, a tartalékok feltárására és hasznosítására, a tervszerűbb, a népgazdaság érdekeit következetesen szolgáló vezetési elvek és gyakorlat erősítésére.” XXVIII. ÉVFOLYAM 1975. JANUAR 10. ÄRA: 1 FORINT A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETENEK LAPJA Önként végzett társadalmi munkával 1,4 milliárd forint településfejlesztésre . Hazánkban a lakosság kétkezi és szellemi, közérdeket szolgáló tevékenységének már hagyományai vannak, s mind szélesebb körben terjednek. A társadalmi munka útján létrehozott érték az utóbbi években ugrásszerű emelkedést mutat. 1966 óta az egy évi társadalmi munka értéke több mint háromszorosára nőtt, s 1973-ban már megközelítette az 1,4 milliárd forintot. A társadalmi munka jelentőségét bizonyítja, hogy a Minisztertanács 1974 elején megtárgyalta, értékelte a tapasztalatokat. A Minisztertanács felkérte a lakosságot: a település fejlődését segítő társadalmi munkában — a települések gyorsabb fejlesztése érdekében — továbbra is vegyen részt. A kormány határozata alapján a HazafiasNépfront Országos Tanácsa Titkársága és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala együttes irányelvben összegezte a társadalmi munka jelentőségét, célját és a további feladatokat. Az irányelv rámutatott, hogy a tanácsok népképviseleti, önkormányzati jellegének érvényesülése, növekvő hatáskörük, szervezeti és gazdasági önállóságuk ösztönzően hat az életkörülményeket javító anyagi és szellemi javak gazdagítására, közöttük a város- és községpolitikai célok mind eredményesebb megvalósítását segítő társadalmi munka fejlesztésére és további kibontakoztatására. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Titkársága 1974. augusztusában felhívással fordult a tanácsokhoz és a népfrontbizottságokhoz, valamint közvetítésükkel a lakossághoz annak érdekében, hogy mindenhol csatlakozzanak a lakóhelyi igények kielégítését elősegítő, helyi kezdeményezésből kibontakozó országos mozgalomhoz. A különböző tanácsi tervek, így különösen a középtávú, valamint ez évi tervek készítésénél a tanácsok figyelembe veszik a települések adottságait, az ott élő lakosság életkörülményeit. A tervek egy része ma már jelentősen hozzájárul az urbanizáció gyorsításához és többnyire párosul a lakosság áldozatkész hozzájárulásával. A nem tanácsi szervek is mind több felajánlást tesznek. Különösen fontos és újszerű az üzemek szocialista brigádjainak tevékenysége, a KISZ fiatalok, intézmények, intézetek kollektíváinak munkája, amely jelentős értékeket hozott létre, például óvodák, bölcsődék, sportpályák építkezéseinél, de jól szolgálta a lakóhelyszépítési célkitűzéseket is. A tanácsi szerveknek, a tanácsi dolgozóknak feladata, hogy a társadalom önzetlenül tevékenykedő szerveivel, azok tagjaival, a tanácstagokkal, népfront aktívákkal, lakóbizottságokkal összefogva biztosítsák a feltételeket az önként végzett értékalkotó munka útján is a lakosság igényeinek még magasabb színvonalú kielégítéséhez. Dr. Kiss György Iskolacentrum Békéscsabán , Békéscsabán iskolacentrum épül mintegy 70 millió forintos beruházással. Az intézményt 1975-ben adják át rendeltetésének. Nyomdai és egészségügyi szakközépiskola kap majd otthont a létesítményben, amelyben 240 személyes kollégiumot is építenek »Erősödjk: az együttműködésre irányuló szándék és cselekvés Nemzetközi szakszervezeti konferencia Varsóban A Nemzetközi Szövetségünk kezdeményezése alapján 1974. november 12—15. között jelentős tanácskozást tartottak Varsóban a közalkalmazott szakszervezetek vezetői. A találkozón harminchat ország negyvenkilenc küldöttel képviselte magát a szocialista, a kapitalista és a fejlődő országokból. A Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó tagszervezeteken kívül több, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez tartozó, illetve autonóm szakszervezetek képviselői is jelen voltak. Tehát a kétoldalú kapcsolatokon túl, a nemzetközi összejöveteleken is mindjobban kifejezésre jut a különböző társadalmi rendszerű és politikai orientációjú közalkalmazott szakszervezeteknek az együttműködésre irányuló szándéka és cselekvése. Ez a törekvés jól felismerhető volt a varsói konferencián is, nem csupán a megjelenésből, hanem a felszólalásokból, állásfoglalásokból. A tanácskozás — amelyet a szovjet, a francia és a szíriai testvérszakszervezet képviselőjének előadása vezetett be — jó lehetőséget adott a széles körű tapasztalat- és gondolatcserére, a szocialista, a kapitalista és a fejlődő országok köztisztviselői helyzetének és problémáinak megismerésére. Sokoldalúan elemezték a köztisztviselők politikai, szakmai, szakszervezeti jogait, azok gyakorolhatóságát, továbbá szakszervezeteik szerepét és feladatait. Ismételten meggyőződhettünk arról, hogy a kapitalista országokban és több fejlődő országban is, a kormányok, ha papíron elismerik is a köztisztviselők jogait, a gyakorlatban igyekeznek azokat csorbítani, illetve megakadályozni érvényesítésüket A konferencia vitájában — amely a barátság és az együttműködés szellemében folyt, s amelyben felszólalt dr. Prieszol Olga, szakszervezetünk főtitkára is — kirajzolódtak azok a fő kérdések, amelyek a különböző országok köztisztviselőit — más társadalmi körülmények közepette — együttesen foglalkoztatják. Ilyen kérdés egyebek között: a köztisztviselők jogi státusza, a szakmai képzés és továbbképzés problémaköre szoros kapcsolatban a növekvő társadalmi elvárásokkal, a munka- és életkörülményekalakulása, az automatizáció stb. Világossá vált az is, hogy a kapitalista országokban, több fejlődő országban a szakszervezeti munka homlokterében változatlanul a köztisztviselők demokratikus jogainak tiszteletben tartásáért, életkörülményeik javításáért, a szakszervezeti tevékenység szabadságáért folytatott harc áll, amely messzemenően igényli a nemzetközi összefogást és szolidaritást. Az említettek szellemében a nemzetközi találkozó résztvevői egyhangúlag állást foglaltak amellett, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet paritásos bizottságának 1975-ben sorra kerülő, s a közszolgálat kérdéseit tárgyaló ülésén követelik a közszolgálati alkalmazottak szakmai, szakszervezeti jogaira, illetve azok valóságos védelmére vonatkozó konvenció elfogadását. Teljes egyetértésben fogadta el a konferencia a chilei terror elítélését és megszüntetését, a bebörtönzött hazafiak szabadon bocsátását, a demokratikus szabadságjogok helyreállítását követelő nyilatkozatot. Nagy többséggel foglalt állást a közel-keleti helyzet rendezése mellett, az ENSZ erre vonatkozó határozatának megfelelően. Azzal a meggyőződéssel távoztak a lengyel fővárosból, hogy a nemzetközi találkozó elérte célját, hasznosan szolgálta a közszolgálat szakszervezetei közti jobb megértést, a közös teendők felvázolását, s a megvalósításukért folytatott összehangolt fellépés és cselekvés előmozdítását. Szabó Endre a központi vezetőség titkára