Közérdek, 1897. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-03 / 1. szám
TV folyam. 1. szám Marosvásárhely, 1897. január hó 3-án. Társadalmi-, közgazdasági-, jogi-, közigazgatási- és vegyes tartalmú hetilap. tTephon 4. Megjelen mindesi vasárnap. Telephon 4. ...... Hirdetések dija: Íja : Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos Egy kétszer hasábozott garmond sor vagy annak Szerkesztőseg és kiadóhivatal: Eg'mászé...................................... 0 térmértéke 30 1 er. Bolyai-utcza 15. szám, a hova a'lap szellemi részét Félém......................................6 korona. .. 1 fin illető közlemények, valamint az előfizetések, hir-Neeyed. . ... . 3 korona. Pálffy Mihály Ügyvéd. Nyitér áronként 1 korona és 60 fillér. detések i reklamácziók intézendők. . . — Kéziratot nem küldünk vissza. Egy bv ...... . Korona. t csak bérmentes levelet fogadunk el. Hirdethet lapunk számára elfogad és közvetít. Budapesten Eckstein Bernát hird. irodája Fürdő-utcza 4. sz. Goldberger A. V. hird. irodája Vácziutcza Fick Géza hirdetési irodája Wárm utcza 6. és Marosvásárhelyt lapunk kiadóhivatala Bolyai-utcza 15. és Temesváry Mihály könyvkereskedése. 1897. Teni jöttem Caesárt. Nesiratni ! mond Schakespear drámai e- M, midőn 1896-ik esztendő sirjánáegállunk átérezzük, hogy bár temeti, de sírni nincs okunkon az „egymásutániság végtelensége“ — mint Kont az időt definiálja ismegy esztendő lefogyott, alkalomnyi mindanyiunknak szemlét tartani maiknak a kimúló évben viselt álmodról, szemlét tartani azon változatot, melyeket, mint maradandó nyomat ezt esztendő maga után hagy egyénileg javultunk-e en évben ? Tannnk-e a mások és magunk kárán? Neskedett-e szivünk, agyunk a jó és nes befogadására? ért az ember egyéni életének első kiessége az öntökéletesítés,em élünk korántsem oly eszmény úrban, hogy az idealizmusból magánkenyeret tudjunk adni magunknak családunknak, de a kereseti források milyensége, azok kiaknázásának minőisége nagyban jellemzi az egyén töktességét, jellemét jellem ? Időzzünk csak e fogalomnál, mert ha valamivel, úgy a jellem fogalmának kitágításával ártott legtöbbet a temetett 1896-ik év. Hol van a régi jellem, a mocsoktaan becsületérzet? Mintha lomtárba került volna' ,őngibe tolakodott a .Körülményekkel! megalkuvás “ Az egyéni jellem ragyogó tulajdonsága volt a magyar népnek. Az adott szó, a parolázás, az ügyletek utáni áldomás megivás ezelőtt jobban kötött, mint ma a váltó aláírás vagy telekkönyvi bekebelezés, mert az elmúlt év több hamis váltót és bűnügyi alapú telek kikebelezési ügyet termelt, mennyi az ezelőtti tíz év alatt sem volt. A jellem fogalmának kitágítása alapja a százkarú korruptiónak, alapja az akarunkságnak, köznyelven a stréberségnek. A jellem fogalmának kitágulása alapjában megingatta a személyi hitelt, melynek alapja a bizalom. A kötelesség pontos teljesítése a fizetés terén ma ritkaság és bizonyos irányban adósságot csinálni egy a dicséretes sporttal. Tanulás tanítás egyaránt jellem nélkül szűkölködik. Politika, választás, társadalom egyaránt meg van mételyezve a körülményekkel megalkuvással, mely tán veszedelmesen hódít minden keresetágban, minden társadalmi rétegben. Ott van a bölcsőnél, esküvőnél, temetésnél egyaránt Modern dinamyt ez, mely hatásában bár lassúbb, de borzasztóbb a Nobel által feltaláltnál. Ha nem fogjuk tudni helyes ellen áramlattal megfékezni, ha nem fogunk felfogó gátat emelhetni a „körülményekkel megalkuvás“ hullámainak, akkor Nóé bibliai vízözönét fogjuk megélni, de a szárazföld helyett a becsületérzés fog a pusztító elemnek martalékául esni. Jelzett áramlat teljesen általános hatását látjuk mindenütt kunyhótól-palotáig. Nehéz volna a kiindulás irányát bizton megállapítani, de aligha csalódunk, ha feltesszük, hogy ez felülről jött lefelé. A milliók felett ural a tízezerek világnézete. Ott pedig jellemes marad az is, ki egy fillér vagyonnal sem rendelkezvén százezereket csinál adósságot, csak kártya és sport fogadási tartozását fizesse pontosan, mert csak ez a kétféle pénztartozás csorbítja a jellemet. A felsők majmolása divat a középosztálynál. Látjuk, mint veszik át szolgailag összes hibáikat, melyek náluk végzetesebbek, mert keresztezi kénytelenitett kenyér keresetüket és mert nincs meg azon erények sokasága mely tagadhatlanul a felsőbbeknél hibáik mellett is található. A jellem helyébe lépett körülményekkel megalkuvás oka annak, hogy sokan eltévesztik az enyém-tiéd-övé szent fogalmát. Alig mult nap a zajlott évben, mely sikkasztást ne hozott volna napfényre. Az úgynevezett „eltussolt“ sikkasztásról nem is beszélünk. A jellemmegingás annyira ment gyakorta, hogy a körölményekkel megalkudott férj tűrte maga mellett nejének csábítóját. Válóperek botrányaiban végtelen gazdag volt temetett évünk. Nagy szerepet játszott a minden szenyet a jellemről lemosó párbaj mellett a golyó. Nagy urak öngyilkossága kaszinóból való kigolyózás okából — egész a boltos inas öngyilkosságáig, kit tizenegy éves ideálja mással megcsalt: rendes töltelékek már napi lapjainkban. S a börtönök ? Mintha egyet fordult volna a világ. A közönséges betörőnek nem jut czella, mert azokat elabonálták előlük a Dr. Takácsok, a Dr. Korothnayk, a Kellerek stb. nevű nagy urak. ,CZERDEK“ EREDETI TÁRCZÁJA" Sylveszter-éji vezeklés. Irta: Terner Jenő. Sylveszter este van. A templomban megndult az est harang. Az agglegénynek teflen szobájában kellemetlen gondotai vannak. Ilyenkor a subjektivitások megbocsáthatók. Egy Sylveszteri estémet beszélem el. "Végig jártam az utczát, mint ha nem is menekém lenne valamelyik jó edzü famíliához, hogy lessem az uj ibe siető pillanatot. De az agglegénygé ilyenkor is csak a füstös kávéház, leknek mutatós festett jószága konvenionális mosolylyal fogad, a kinek én lehány banális kávéházi bókkal tarom, mely sivaság vagy gorombaság, eértem az agglegények tanyájára. Egyik márvány asztalnál három fiatal vaser ült s a kit Janinak hívtak vam fásult busongás kergette pityókos lapotba. Iklével csapkodta az asztalt, szeme olyan lázban égett, mint a kit egy kis gutaütéstől, vagy delliriumtól kell félteni. Össze-vissza beszélt sőt néha szitkozódott. A pinczért szólítottam. — Kik ezek ? — Ez a kettő pintérlegény, a részeg kovács. — És miért engednem meg aféle szénákat ? — Tűrnnnk kell, a gazdám bora ment a fejükbe, le kell vonnunk a konzekvenciákat, mondotta a pinczér hidegvérrel. — Hát valami gyöngéd utalás a hazamenetelre, nem tenné meg a kívánt hatást ? — Olaj a tűzre. Már a felesége itt járt a kovácsnak, de azóta duhajkodik csak igazán. Szegény asszony könyörgött, átkozódott, szitkozódott. Az volt aztán a skandál, de a kovács nem tágított. Részvéttel gondoltam az asszonyra a pinczér így folytatta. Pedig az a durva kovács igazán engedhetett volna a könnyeknek. A A maiszterné igazán szép asszony barna szemekkel, szép sáppadt szenvedő arccal. És a kovács üti, tessék elhinni, üti. Most is viselte a nyomát. Szerencsére itt nem merte bántalmazni, mert ezt már pinczér létére el nem néztem volna. Mert közel voltam ehez, mikor a négy éhező gyermekét emlegette, aki elöl eliszsza a kenyérnek valót, az üzletember erősen viaskodott bennem a résztvevő kebellel. Hogy könyörgött az a szép asszony és hogy nem hallgatott rá a tivornyás sehonnal. Még a kisfiát is magával hozta, a kinek nyári ruha födte ványadt tagjait, ebből is meztelenen vigyorgott elő a fagyszitta könyöke. A pinezér olyan szinesen beszélte el, mintha novellairó lenne s a Bródy Sándor embereit olvasta volna. — De nézze, pinezér, magának van szive, hát miért nem löki ki az ilyen embert, még józan , minek áztatja el, végre is az ilyen emberek rontják a kávéház tekintélyét! — Való. De ha mi kilökjük, pufikba megy. Nálunk legalább urasan veri el pénzét, aztán uram az ilyenek után él a kávés, nem a délutáni feketekávésok után! A kovács mesésen tud költeni. Szenvedélye az utolsó krajczárig költeni. Pedig az az asszony megérdemelné, hogy féltve őrizzék. — Valószínű, hogy a kovács nem is szereti a feleségét. — Az bizonyos (a pinezér szerette az apediktikus kijelentéseket). A kék folt tanúsítja, a gyöngédtelensége bizonyítja. Micsoda gyilkos szemet vetett a feleségére, mikor az nem akarta, megengedni, hogy a kisfiát (valami hat esztendős) leitassa. — Hogy hagyta itt a rabiatus embert ? — Míg én az egyik vendéget kiszolgáltam, kirugdosta fiástul együtt kibukott a hóra. — Felállottam. A megtaposott igazság ébredt föl bennem, vagy a gondviselés engem rendelt ki megtorló feladatra. Elhatároztam, hogy az emberi bestiával végezni fogok. A részeg emberek balsorsa még segített. Az ember velem akart kötözködni. Minden retorikai szépítgetés nélkül kell kijelentenem, hogy a magatehetetlent egyszerűen kiakolbolitottam. Nem tudom miér a társadalmi jog- Magok egész télen át, megrendelhetők DUDITTZ FERENCZ és ISTVÁN főtéri üzletében, a DRÖSSEL-féle műkertészetből. Rózsák, szegfűk, ibolyák, kaméliák, csokrok, koszorúk, cserépvirágok nagy választékban jutányos árban. 14—50 ’ !