Közgazdaság, 1946. július-december (1. évfolyam, 1-24. szám)
1946-07-21 / 1. szám
194. július 1i. KÖZGAZDASÁG PÉNZ * TŐKE - HITEL Stabilizációs bankproblémák ’A stabilizáció többek között őszinteséget is jelent. Vaódi számokat és valódi nagyságrendeket. A stabilizáció világánál fog majd kiderülni az, amit a beavatottak úgyis tudnak, hogy a magyar tőkegyűjtés összefogásához, a gyűjtött tőkék kihelyezéséhez, nemzetközi műveletek lebonyolításához, sőt az ipar és kereskedelem bankári teendőinek ellátásához is, nincs szükség, sőt nincs lehetőség sem akkora pénzintézeti hálózat fenntartására, mint amilyet nagyjában és egészében az 1918 előtti Magyarországtól örököltünk és mint amekkora minden jótanács és ajánlat, ellenére — túlnyomólag személyi okokból — mind a mai napig fennmaradt. A stabilizáció gyakorlatilag betétek nélkül találja majd a pénzintézeteket. A jelenlegi adópengőbetétek ugyanis, reálértékükben alig jelentenek akkora összeget, amelyet komolyan számba lehetne venni. De ugyanekkor a hitelek terén is meglehetősen kis méretekkel kezdődik a stabilizáció. Amit a pénzintézetek e tekintetben az inflációs világból átvisznek, majdnem kizárólag a különleges konstrukciók refinanszírozott állományába tartozik. A többi hitelnek tűzzel-vassal való megszüntetésében az összes hivatalos szervek erős nyomást fejtenek ki. A betét fejlődésének tehát augusztus elsején újra meg kell indulnia. Ez nehéz lesz, annyival is inkább, mert a stabilizációt okszerűsen pénzszűke fogja jellemezni és mert az állam a jóvátétel óhatatlan kiadásain kívül alig fog valamelyes újjáépítésre szánt összeget folyósítani, sőt a Nemzeti Bank viszont leszámítolható állaga is igen megszorított lesz. Ilyen körülmények között az átmenő látra szóló betétek és az ezekből mindig adódó residuális összeg is csekély lesz. De a magánbetéteknek Magyarországon amúgy is csekély takarékossági eredményére sem lehet hosszú ideig számítani. Kis számok és kis lehetőségek jellemzik majd ezen a téren a bankéletet. Mindez persze egyáltalán nem jelent semmiféle veszedelmet a magyar pénzintézetek számára. A pénzintézetek minden lehetőséget felhasználtak arra, hogy az infláció ne hitelezői, hanem adósi pozíciókban találja őket és ezen keresztül átmentették minden valódi értéküket. Sőt: nem egy pénzintézet néha közismert, néha rejtett tranzakciók révén — jelentéktelen, vagy jelentős — vagyoni többletekre is tett szert. Lehetséges, hogy addig, amíg az új banklehetőségek körvonalai kialakulnak, egyes intézetek arra kényszerülnek majd, hogy meglevő vagyonállományuk kisebb hányadától megváljanak. Ez nem lesz könnyű dolog. Magyarországi beruházások iránt a külföldi tőke még nem érdeklődik. Az érdeklődés feltétele a békeszerződés megkötése és bizonyos — múltbeli — kötelezettségek rendezése. Marad a belföldi piac. Elvi eszköz e célra rendelkezésre áll: a Pénzintézeti Központ kebelében működő Értékpapírforgalmi. Aligha valószínű azonban, hogy ez a keret állami szubvenciót kapjon, márpedig a felvásárlásra szolgáló saját tőkéi nincsenek. Ilyenformán adott esetben a szabad piac az egyedüli felvevő tényező, ami — hozzávéve egyfelől a forintköltségvetésben előrelátott pénzszűkét és másfelől a megsemmisített értékpapírok restituálásából következő darabbőséget — nyomott árfolyamokra, tehát kedvezőtlen elidegenítési lehetőségekre mutat. A manipulációnak azokkal a módjaival, amelyek magasabb árfolyam elérésére vezetnek, nyilván élni fognak az érdekeltek. Nagyobb hatás azonban ettől alig várható. Reális devizabeváltási árfolyamok mellett nyilván nagyobb lendületet vesz a külföldről Magyarország felé irányuló segélyszerű átutalás is. Ez azonban — szélső értékek mellett is — csak töredékes üzlete lehet egy-egy intézetnek. Aminthogy az a meggyőződésünk, hogy az az export-import tevékenység, amelyet kompenzációs üzletek kitervelése, létrehozása, finanszírozása terén nagy intézeteink kifejtenek, alaposan össze fog zsugorodni. A külkereskedelem központi irányítása és a magánkezekből való átvétele szinte parancsoló szükség, arra való tekintettel, hogy másként ez a szétágazó és szétfolyó tevékenység nehezen állítható az állam központi terveinek szolgálatába. Végignézhetnék a banküzlet egyéb többékevésbé ismert lehetőségeit is. Mindenütt egy bizonyos kétkedéssel kell a közeljövő lehetőségei elé tekintenünk. Miután azonban a stabilizációs nyomottság a gyógyulás alapfeltétele, alig hisszük, hogy akár az érdekelt bankok is ne vállalnák az ebből eredő nehézségeket, nem valamilyen ideális cél, hanem a maguk üzleti tevékenységének későbbi realitása érdekében. 1946 NYÁRI VÁSÁR BALLONES ESŐKMBITOT MOST VEGYEN, mert jól és olcsón vesz Egyes darabokat féláron kiárusítok HERMANN esőkabátüzem Bejcsy-Zsilinssky-út 33 (udvarban) üzleti órák ? reggel 8-tó! d. u. 5-ig _____________________________________________ Rossz üzlet a Szoutremin Schalk Hugótól, a Magyar Általános Hitelbank devizaosztályának helyettes vezetőjétől kaptuk az alábbi jelentős és figyelemreméltó sorokat, amelyeket teljes egészében közlünk. Úton-útfélen azt halljuk: augusztus 1-ével itt lesz a forint, meglesz a stabilizáció. Talán helyesebb lett volna azonban, ha a stabilizációval kapcsolatban azt a kifejezésig használjuk, — mint ahogy a komoly szakemberek azt is mondották — hogy megindul a harc a stabilizációért, megkezdődik a stabilizáció folyamata. Kétségtelen, hogy vannak és — addig amíg a stbilizációt belső szervezettségünkkel, termelésünk eredményeivel, minden pártérdeknek a stabilizáció érdekében való könyörtelen háttérbe szorításával, a lakosság legalább minimális életszükségleteinek igazságos alapon való kielégítésével (ami a korrupció kiirtásának legelső feltétele) stb., valósággá nem tettük, lesznek is olyanok, akik a stabilizációban nem hisznek. Egyesek közülük azért, mert optimista beállítottságúak és a demokrácia ellenségei lévén, remélik, hogy e ponton nem leszünk képesek a nehézségekkel megbirkózni. Mások pedig — bár a demokrácia feltétlen hívei — pesszimista természetük folytán tárgyi meggondolásokból. Ebből a kissé is hozzáértő részére önként következik, hogy a forintban is eleinte bizonyos mértékű — külső és belső kontremin fog keletkezni, minden tiltó rendelkezés ellenére is. Nos, ez a kontremin csak akkor lehet veszélyes, ha a demokrácia részéről nem minden történik meg a stabilizáció sikere érdekében. Nézzük csak a környező államok példáit: Csehszlovákiában 1 dollár hivatalos árfolyama 50 korona, nemrégen még a dollár tiltott magánforgalmi árfolyama 250 korona volt, ma a termelés növekedése, a jól működő jegyrendszer következtében alig éri el a 100 koronát. Jugoszláviában, Romániában az utóbbi időben ugyancsak lényegesen esett a valuták ára, sőt ugyanez — s talán még fokozottabb mértékben — vonatkozik Ausztriára is, amely pedig bizonyos szempontokból nálunk is kedvezőtlenebb helyzetben van. Aki tehát ezeknek az államoknak a pénznemeit megkontreminálta, azt súlyos veszteségek érték. Rajtunk áll, hogy ugyanez a sors érje azokat is, akik a forintban mennek kontreminbe s ez minden büntető szankciónál hathatósabban mutatná meg a demokrácia erejét úgy a demokrácia ellenségeinek, mint a kétkedőknek. Ezzel kapcsolatban igen jellemző aNeue Zürcher Zeitung párisi pénzpiaci jelentéséből vett alábbi részlet: A Zürcher Zeitung július 9-i száma azt a kérdést veti fel, várjon kell-e majd a párisi tőzsdének — a sajtó intelmei ellenére — az inflációs irányzatokkal számolnia. Az arany és a valuták zugkurzusának állandó esése mindenesetre ez ellen szól. A következő összeállítás hozzávetőlegesen szemlélteti a visszaesést. * A jegyzés 1 dollárra, illetve 1 sv. frankra vonatkozik. A fekete jegyzések tehát január vége óta tetemesen zuhantak, és pedig az aranyfrank 30%-kal, a sv. frank 28,5%-kal és a dollár 23%-kal. Hogy az utóbbi napokban igen erős esés következett be az árfolyamokban, természetesen összefügg az Egyesült Államokban bekövetkezett áremelkedéssel, ami az árellenőrzés hatályon kívüli helyezésének eredménye. De a döntő okokat Franciaország politikai és gazdasági helyzetének fejlődésében kell keresnünk. 1946 20 aranyfrank (Napóleon) Dollár*fr. St. tr. tankban Január vége 6900 330 105 Február vége 6200 305 103 Március vége 6000 315 102 Április vége 6550 320 105 Május vége 5400 275 90 Június vége 5300 275 84 Július 5 1900 254 75 A Hitelbank és a Mektár fúziója A hitelélet racionalizálása mindenütt a világon gyorsulóban van s a hitelszervek összevonásától fontos eredményeket várnak úgy nálunk mint a külföldön. Hazánkban a Magyar Általános Hitelbank érezte meg elsőnek az idők szavát s akcióba fogott a bankok központosítása mellett. A Magyar Általános Hitelbank magába olvasztja a MOKTÁR-t. Az igen kiterjedt üzletkörrel bíró középbank beolvasztása révén a Hitelbank sok új üzletfelet kap, köztük nagy gyárakat, amelyek folytán a Magyar Általános Hitelbanknak gazdasági életünkre még erősebb irányító befolyása lesz. A két bank fúziójáról a következő hivatalos jelentést adták ki: Abbóla célból, hogy a kormányzatnak a magyar hitelszervezet egyszerűsítésére irányuló törekvését előmozdítsák, a Magyar Általános Hitelbank és a Magyar Országos Központi Takarékpénztár igazgatóságai megállapodást létesítettek a két intézet egyesülésére vonatkozólag A Magyar Általános Hitelbank részvényeseinek 1946 július 16-án tartott rendkívüli közgyűése az igazgatóság javaslata értelmében elhatározta a Magyar Országos Központi Takarékpénztár beolvasztását. Az utóbbi pénzintézet közgyűlése ugyanazon a napon hasonló értelmű határozatot hozott. A MOKTAR-részvényeket 6:1 arányban Hitelbank-részvényekre cserélik ki. A Magyar Általános Hitelbank nem emeli fel alaptőkéjét, hanem a beolvadó intézet részvényeseinek kiszolgáltatandó részvényeket a részvénycsere lebonyolítása céljára vétel útján szerzi meg. A csere megkezdésének időpontjáról és módozatairól a Magyar Általános Hitelbank útján fogja a MOKTÁR részvényeseit értesíteni. 3 írógép-számológép vétel, csere, eladás, javítás, karbantartás Winfernitz Dili fragenszahisztől VI., Podmanicsky-utca 1. Telefon: 123-25