Közgazdasági Értesítő, 1906. január-szeptember (1. évfolyam, 1-39. szám)
1906-01-04 / 1. szám
állíthattunk fel. Működésünk alig fog másra szolgálni, mint a nagyközönség helyes irányba terelésére, az egyes kérdések megérlelésének előkészítésére. De épen azt hittük, hogy miután akiviteli relációk megalkotásának egyik legfőbb tételét is a consequens törekvés és munka képezi, hogyha sikerül a közvéleményt helyes irányba terelni, ha sikerül a kérdést folytonosan melegen tartani és tévedésektől megóvnunk, akkor már nagy munkát végeztünk. Mi ezt az ilyen értelemben szerkesztett emlékiratot az előkészítő bizottság nevében a t. tanács tárgyalása alá bocsátjuk és azt saját részünkről elfogadásra ajánljuk. Amennyiben egyes észrevételek merülnének fel, közelebbi felvilágosítással fogunk szolgálni, amire nézve kérném ő excellentiáját, hogy a tárgyalást megnyitni méltóztassék. Vörös László kereskedelmi miniszer: Méltóztassék szólásra jelentkezni. Azt hiszem, legczélszerűbb lesz, ha a felszólaló urak elmondják véleményüket általánosságban és rögtön megteszik megjegyzéseiket a részleteket illetőleg is. Záray Károly kamarai titkár (Pécs) : T. ipartanács ! Átolvasva az előttünk fekvő emlékiratot, őszintén be kell vallanunk, hogy abban közgazdasági irodalmunk egy becses irányító munkával gazdagodott, amelyre vonatkozólag valóban kívánatos, hogy az minél szélesebb körökben ismeretessé váljék. Az emlék- irat bizonysága annak a szeretetnek és jóakaratnak, amelylyel kereskedelmi kormányzatunk a kivitel ügye iránt viseltetik. Ez a munkálat indítékát, úgy látom, leginkább azzal nyerte, hogy a kereskedelmi múzeum mai szervezetében tovább fenn nem tartható, ez az intézmény reformálandó és ennek révén a kivitelnek szolgáló új intézmények is létesítendők és új intézkedések teendők. A javaslatban azonban, a benne lévő sok becses anyag mellett, be kell vallanom, nem csekély számú utópia is foglaltatik ; van benne nem egy, tradíción alapuló tévedés és nem egy olyan intézkedés, amelynek megtétele eredményeivel arányban nem álló költségbe kerülne. Én mindenekelőtt azt kívánom elvül tekinteni, hogy óvakodjunk a túlságos költségektől, mert azokkal csak szegényítenék magunkat, mivel e költségek soha vissza nem térülnének a kivitel révén. Nem szabad elvül felállítani, hogy kivitel minden áron. A kivitelnek megvannak a maga természetes előfeltételei. A javaslat panaszolja, hogy kivitelünk nem emelkedett, sőt egyik-másik irányban apadt; ennek megvannak a maga természetes okai, a megváltozott viszonyokban. Ezek a természetes okok először a termelésnek általában való növekedése, másodszor a haszonnak a minimumra való leszállása, amely a szállítási költségeket sem bírja el és harmadszor az a körülmény, hogy kiviteli piacaink legjobbjait már mások foglalták el. Ezek az okok csökkentik kivitelünket és minthogy a viszonyok javulására, ha így maradunk, kilátás nincsen, kivitelünk még csökkenni fog. Azért dicsérőleg kell megemlékeznünk arról a törekvésről, amely kivitelünk föntartását czélozza. A kivitelnek, hogy jövedelmező legyen, az egyéni rátermettségen kell alapulnia. A kivitel túlságos gondozása nem vezet czélra, az ilyen kivitel gyakorlati eredményeket nem hoz, épúgy, mint a szerfölött okos embernek a gyakorlati életben nem sok hasznát lehet venni. Mert hol van a kivételnek helye? Ott,, ahol a beltermelés annyira szaturálva van, hogy a fölösleget itt már elfogyasztani nem lehet. De mit látunk? A termelés némely ágazata öltött olyan mérveket.