Nemzetgazdasági Szemle – 1885.

I. Önálló dolgozatok - Strauss Adolf: Keleti kereskedelmünk és egy magyar kereskedelmi múzeum

NEMZETGAZDASÁGI SZEMLE. IX. ÉVFOLYAM. 1885. ÁPRILIS. IV. FÜZET. KELETI KERESKEDELMÜNK ÉS EGY MAGYAR KERES­KEDELMI MUZEUM. Mult év vége felé a budapesti nagy kereskedők között mozga­lom indult meg az iránt, hogy a kiviteli kereskedelem emelésére társulatot szervezzenek, mely megfelelő központot képezzen e czélra. Néhány értekezlet után 3 tagú bizottságot küldtek ki, hogy az a megfelelő szabályzatokat dolgozza ki. Az eszme nem volt új nálunk sem. Már Gorove István minisztersége alatt is komolyan foglalkoz­tak vele, a­mennyiben elnöklete alatt több ízben tanácskoztak egy kiviteli társulat megalakításáról. E tanácskozásokon részt vettek: Szapáry Gyula gróf, Hieronymi Károly, Korizmics László, Károlyi Sándor gróf, Matlekovits Sándor, György Endre, Dessewffy Aurél gróf, Türr István. El is határozták az eszme megvalósítását, azon­ban a kivitelben megakasztotta őket a kitört nagy orosz-török háború, s miután működési tér gyanánt első­sorban a keletet tűzték ki, az ottan kifejlődött viszonyok pedig legkevésbé sem voltak alkalmasak erre, a társulat szervezése elmaradt bizonyta­lan időre. Nyolc­ év múlt el. Sok minden megváltozott azóta. A nyugati államok közgazdasági politikája bennünket mind szűkebb zsák­ut­c­ába szorít. A nemzetközi szerződések nagy része hátrányunkra van. Retorziókra erőnk gyenge. Nyers terményeink kivitele és a behoza­tal között nem vagyunk képesek az egyensúlyt helyreállítani, hogy az saját gyártmányaink javára essék. Megzavarta ezt a külföldi vámpolitika. Arczváltásra voltunk kénytelenek. Most már csak kelet felé tekinthetünk. Az is megváltozott nagyban. Befészkelték magu­kat oda is a külföldi nagyhatalmak. Pedig egy lábbal a Balkán fél­szigeten volnánk már, a mennyiben Boszniát okkupáltuk. De azért, ha minden változott, mi megmaradtunk azon a ponton, a hol nyolcz Nemzetgazd. Szemle 1885. IX. évf. IV. füz.

Next