Közgazdasági Szemle – 1920.
IV. Ismertetések - Keynes M.: A béke gazdasági következményei. Budapest, Révai 1920. (Bud János)
118 Közlemények és ismertetések. " 118 K évi termeléssel, marad 47°/o. Az 52. térkép a börcipőgyártás t tünteti fel, 127 millió K évi gyártással, marad 68°/o. Az 53. térkép a kőolajfinomítóké, van 28 gyárunk évi 48 millió K termeléssel, marad 53°/o. Az 54. térkép a műtrágyagyárak fekvését tünteti fel, termelésük 149 millió , 12 millió K értékben, megmarad 53°/o. Az 55. térkép cementgyárakról szól, termelésük 146 millió K érték, megmarad 61°/o. Az 56. térkép a téglagyárak-de az ország egész területén elszórva mutatja , a nagy gyárak megmaradnak a kisebbített országban. Az utolsó 57. térkép a sóbányászatot vázolja, évi 2—5 millió és 35 millió korona értékű termeléssel. A sóbányászat egészen elvész számunkra. A sóbánya mind a demarkációs vonalon kívül fekszik. (Kvnts.) A béke gazdasági következményei. I. M. Keynes : A béke gazdasági következményei. Fordította Biró Sándor és Sárkány Ferencz. Bevezetéssel ellátta Révai Mór János. Budapest, 1920. Másfél éve, hogy a fegyverzaj megszűnt. Mindenkiben élt a remény, győztesekben és legyőzöttekben egyaránt, hogy a gyors békekötéssel véget érnek a háború izgalmai és nyomora. Mindennek az ellenkezője következett be. A Wilson-i békepontok, amelyekre mindenki esküdött, gyorsan összezsugorodtak s helyükbe lépett a győztesek kérlelhetetlen, teljes letiprást célzó fölénye, amellyel szemben áll a legyőzötteknek végső kétségbeesése, lehet mondani minden eredmény nélküli erőfeszítése, hogy ellenfeleiket jobb belátásra bírják. Most tárgyalják a magyar békét. Megtettünk mindent, hogy igazunkat bizonyítsuk, nincs egy komoly ellenérv, amellyel megcáfolhatnának bennünket. Érezzük és tudjuk, hogy a reánk parancsolni kívánt békekötés a történelemnek logikájánál fogva egy vonatkozásában sem lesz tartható s mégis oly hirek érkeznek, hogy szembe helyezkedve minden politikai előrelátással — nem sok reményünk lehet a meghallgatásra. Eddig ellenségeink hivatkozhattak arra, hogy a legyőzöttek önérdeküktől vezettetve, ellenállani törekszenek az előírt békének. Ma azonban már a győztesek táborából hallunk komoly aggodalmakat, kritikát a békével szemben. Nap-nap után nyilatkoznak nagy egyéniségű politikusok, akik mérsékletre intenek, revíziót követelnek . Amerika, ha a jelek nem csalnak, visszautasítja a versaillesi s többi békét. A legnagyobb feltűnést kelti azonban ez idő szerint I. M. Keynesnek, aki az angol államkincstár képviselője volt a német béketárgyaláson és így közvetlen közelségből ismeri a tárgyalásokat és a rugókat, amelyek a békekötésnél irányadók voltak, a „Béke gazdasági következményei" címmel megjelent munkája. Ritka komolyan, nagy őszinteséggel, hideg ridegséggel mondja meg az egész világnak, de elsősorban saját hazája és az entente vezető államai politikusainak szemébe, minő végzetes katasztrófába viszi a német béke — s több, mint bizonyos, hogy ugyanez az álláspontja a többi békére is— Európát. „Ha az európai világháború úgy végződik — mondja — hogy Franciaország és Itália, pillanatnyi győzelmes hatalmukkal visszaélve, tönkre teszik a jelenleg térdre kény-