Közgazdasági Szemle – 1941.

március - TANULMÁNYOK - Rohringer Sándor: Hajózás, Vaskapu-szabályozás, Tisza-szabályozás

224 Bohr­inger Sándor a földnek megvédésére az elemek ellen és új utak, új piacok keresésére, új érintkezési pontok felvételére más népekkel. Időbeli sorrendben a dunai hajózás és a Vaskapu szabá­lyozását a Tisza-szabályozásnál előbbre kell helyezni, habár az utóbbi volt életének legnagyobb eredményű munkatere. I. Hajózás és V­askapu-szabályozás. A Vaskapu hajózási akadályainak eltávolítása és a dunai hajózás összefüggő feladatok. A dunai hajózást 1829-ben két hajóépítő angol egy dunai gőzhajózási részvénytársaság megalapításával igyekezett meg­indítani és Széchenyit is felhívták a társulásra. Ez a felhívás keltette Széchenyinél a gondolatot, hogy a Dunát hajózási szem­pontból tanulmányozza és az akadályoknak eltávolításával a hajózás megszervezésével foglalkozzék. Széchenyi ismerte a Duna folyásának hátrányait, melyek­nek legnagyobbika az, hogy nem a Óceánba, hanem elma­radt országok felé folyik „a Fekete-tengerbe, ebbe az elzárható medencébe", melynek partjain alacsony civilizációjú népek lak­tak, amelyeknél nincs piaca a mi mezőgazdasági terményeink­nek, legfeljebb némi ipari gyártmányt vásárolnának. Mindez nem tartotta vissza Széchenyit attól, hogy a Keletet a Dunán át összekösse a Nyugattal és Bécstől Konstantinápolyig érő ren­des hajó­jár­atokról álmodozzék, mert Széchenyi a jövővel szá­molt és a fejlődésre alapította nagyszabású tervét. Széchenyi belépett a két angol — Andrews és­ Prithead — részvénytársa­ságába, részvényeket jegyzett, sőt saját és barátai költségén el­készítették 1830-ban az I. Ferenc névre keresztelt gőzhajót, míg két évvel későbben a társaság közgyűlésén keresztülvitte újabb két gőzhajó — Argo és Pannónia — építését. Ugyanakkor saját költségén összeállít Pesten egy fahajót, mely „nem igen különbözött azoktól, amelyeken a régi kor hősei megvívni kez­denek a habokkal." (Világ 1831.) Gróf Waldstein János barátjával és Beszédes József vízi­mérnökkel elindult a Duna tanulmányozására Pesttől a Fekete­tengerig. Alaposságát és előrelátását jellemzi, hogy nem csupán nautikai és folyamszabályozási tanulmányokat folytatott az úton, hanem a Duna által érintett országok kereskedelmi, gaz­dasági és politikai viszonyait is tanulmányozta. Sok nehézség és nélkülözések közepette teszik meg az utat, míg végül meg­ismerkedik Széchenyi a vaskapus hajózási akadályokkal és még inkább a politikai nehézségekkel. Sajnos már ez útja végén csalódás éri. A munkálatok terve és költségvetése, melyet Beszédes József egyébként jeles vízi­mérnök készített, nem volt alapos, hanem túlságosan optimista, aminek oka Beszédesnek hasonló munkákban való járatlansága

Next