Közgazdasági Szemle – 1986.
január - A tudományos-technikai haladás tervezése és irányítása Magyarországon (Faluvégi Lajos)
E lapszámunk első két cikke a KGST-országok tervelméleti folyóiratainak együttműködése keretében készült, és megjelenik az abban részt vevő valamennyi folyóiratban. Közgazdasági Szemle,XXXIII. évf., 1986. 1. sz. (1—9. I.) A tudományos-technikai haladás tervezése és irányítása Magyarországon Faluvégi Lajos A KGST-országok közös törekvése, hogy képessé váljanak társadalmi célkitűzéseik mind magasabb színvonalú megvalósítására. Közös az a felismerés is, hogy ennek döntő feltétele a tudományos és műszaki haladás meggyorsítása, a műszakitudományos fejlődés eredményeinek mind teljesebb hasznosítása a társadalmi újratermelés egész folyamatában. A KGST-országok közössége és természetszerűen minden egyes tagország számára nem lehet és nincs is más mérce, mint korunk élenjáró tudományos és műszaki teljesítménye. A KGST-tagországok közötti sokrétű együttműködés kézzelfogható eredményei igazolják: az ésszerű munkamegosztással, a szellemi alkotóerők összefogásával a gazdasági fejlődés új lehetőségei tárulnak fel a szocializmust építő népek számára. Erre alapozva foglalt állást a KGST-országok párt-és állami vezetőinek 1984. évi moszkvai felső szintű értekezlete, majd a központi bizottságok gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkárainak 1985. évi tanácskozása, amikor rámutatott arra: fordulatot kell elérnie a legfejlettebb műszaki eredmények alkalmazását széles körben célul kitűzve — a tagországok népgazdaságának intenzifikálásában. Hazánkban is a KGST-országok együttműködése és a tudományos-műszaki haladás a szocialista fejlődés hajtóereje. Az elmúlt 40 esztendőben korszakos változás ment végbe hazánkban: tudományos és műszaki fejlesztési bázisaink létszámban és teljesítményben a korábbinak sokszorosára nőttek. Megteremtődtek a műszakitudományos eredmények alkalmazásának feltételei, szélesebb körben megkezdhettük a felzárkózást az élenjáró nemzetközi áramlatokhoz. A hetvenes években azonban a magyar gazdaság nem tudott lépést tartani a tudományos-technikai haladás felgyorsult iramával, s egyidejűleg a világpiacon bekövetkezett energia- és nyersanyagár-robbanás következtében jelentékeny cserearányromlást szenvedett el. Mindez sürgetővé tette, hogy népgazdaságunk szerkezetileg igazodjon a végbement nagy horderejű változásokhoz. S mert ez a folyamat csak késlekedve és nem kielégítő ütemben bontakozott ki, megbomlott a népgazdaság külső egyensúlya. Amikor pedig a hetvenes évek végén létrejöttek a szerkezeti alkalmazkodás gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási előfeltételei, akkor a világpiaci körülmények ismételt romlása (a második olajárrobbanás, a nemzetközi adósságválság) teremtett olyan kényszerhelyzetet, amelyben erőfeszítéseinket és erőforrásainkat egyaránt elsősorban a külgazdasági egyensúly helyreállítására és megszilárdítására kellett összpontosítanunk. Emiatt a szándékoltnál és a szükségesnél kevesebb forrás jutott a korszerűsítésre és a műszaki fejlesztésre, már Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke.