Közgazdasági Szemle – 1986.

január - A tudományos-technikai haladás tervezése és irányítása Magyarországon (Faluvégi Lajos)

E lapszámunk első két cikke a KGST-orszá­gok tervelméleti folyóiratainak együttműkö­dése keretében készült, és megjelenik az abban részt vevő valamennyi folyóiratban. Közgazdasági Szemle,XXXIII. évf., 1986. 1. sz. (1—9. I.) A tudományos-technikai haladás tervezése és irányítása Magyarországon Faluvégi Lajos A KGST-országok közös törekvése, hogy képessé váljanak társadalmi célkitűzé­seik mind magasabb színvonalú megvalósítására. Közös az a felismerés is, hogy en­nek döntő feltétele a tudományos és műszaki haladás meggyorsítása, a műszaki­tudományos fejlő­dés eredményeinek mind teljesebb hasznosítása a társadalmi újra­termelés egész folyamatában. A KGST-országok közössége és természetszerűen minden egyes tagország számára nem lehet és nincs is más mérce, mint korunk élen­járó tudományos és műszaki teljesítménye. A KGST-tagországok közötti sokrétű együttműködés kézzelfogható eredmé­nyei igazolják: az ésszerű munkamegosztással, a szellemi alkotóerők összefogásá­val a gazdasági fejlődés új lehetőségei tárulnak fel a szocializmust építő népek szá­mára. Erre alapozva foglalt állást a KGST-országok párt-és állami vezetőinek 1984. évi moszkvai felső szintű értekezlete, majd a központi bizottságok gazdaságpoliti­kai kérdésekkel foglalkozó titkárainak 1985. évi tanácskozása, amikor rámutatott arra: fordulatot kell elérni­e a legfejlettebb műszaki eredmények alkalmazását szé­les körben célul kitűzve — a tagországok népgazdaságának intenzifikálásában. Hazánkban is a KGST-országok együttműködése és a tudományos-műszaki haladás a szocialista fejlődés hajtóereje. Az elmúlt 40 esztendőben korszakos válto­zás ment végbe hazánkban: tudományos és műszaki fejlesztési bázisaink létszámban és teljesítményben a korábbinak sokszorosára nőttek. Megteremtődtek a műszaki­tudományos eredmények alkalmazásának feltételei, szélesebb körben megkezdhet­tük a felzárkózást az élenjáró nemzetközi áramlatokhoz. A hetvenes években azonban a magyar gazdaság nem tudott lépést tartani a tudományos-technikai haladás felgyorsult iramával, s egyidejűleg a világpiacon be­következett energia- és nyersanyagár-robbanás következtében jelentékeny csere­arányromlást szenvedett el. Mindez sürgetővé tette, hogy népgazdaságunk szer­kezetileg igazodjon a végbement nagy horderejű változásokhoz. S mert ez a fo­lyamat csak késlekedve és nem kielégítő ütemben bontakozott ki, megbomlott a népgazdaság külső egyensúlya. Amikor pedig a hetvenes évek végén létrejöttek a szerkezeti alkalmazkodás gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási előfeltételei, ak­kor a világpiaci körülmények ismételt romlása (a második olajárrobbanás, a nem­zetközi adósságválság) teremtett olyan kényszerhelyzetet, amelyben erőfeszítésein­ket és erőforrásainkat egyaránt elsősorban a külgazdasági egyensúly helyreállítá­sára és megszilárdítására kellett összpontosítanunk. Emiatt a szándékoltnál és a szükségesnél kevesebb forrás jutott a korszerűsítésre és a műszaki fejlesztésre, már­ Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke.

Next