Közgazdasági Szemle – 2002.
február - MEGEMLÉKEZÉS - Emlékek Heller Farkas professzorról (Hetényi István)
174 Megemlékezés E könyvbemutató alkalom arra, hogy felidézzem emlékeimet egykori professzoromról, akinél közgazdaságtant, pénzügytant és elmélettörténetet egyaránt hallgattam. A meghívó utal arra, hogy Heller Farkasnak munkatársa is lehettem. A megjelölés kapcsán kissé úgy érzem magam most, 2001-ben, mint az 1896. évi millenniumkor felvonultatott veterán hadfik. Én is 48-as vagyok, bár természetesen 1948-ban voltam munkatárs, és most, 53 év után utolsó mohikánként lépek fel. Tanszéki kapcsolatunk sajnos nagyon rövidnek bizonyult, mert 1948 szeptemberében az új egyetem létrehozásakor a régi műegyetemi kart megszüntették. Tanszéki működésem 1947-ben kezdődött, amikor odacsapódtam a tanszékhez, ma talán úgy mondanánk, hogy demonstrátorként, bár ez akkor semmiféle írásos megállapodást nem jelentett, még kevésbé fizetést. Alkalmazásomra csak a diploma júniusi megszerzése után nyílt mód, így három hónapig lehettem fizetett gyakornok. Munkám a tanév folyamán érdekes volt. Az ostrom alatt ugyanis a tanszék bombát kapott, és a könyvtár ennek nyomán két emelettel lejjebb kötött ki. Mikor odakerültem, a könyveket, illetve roncsaikat már összeszedték, de azok bizony törmelékkel keverten, sokszor roncsoltan hevertek a földön. A munka az volt, hogy a könyveket összeszedjük, leporoljuk, a roncsokat mély szomorúsággal kidobjuk stb. Különösen érdekfeszítőnek bizonyult a régi Közgazdasági Szemle visszamaradt példányainak rendezése, ahol az ívekben tárolt, össze nem fűzött részletekből kellett kitalálni, hogy melyik cikk melyik számhoz tartozhatott. Jó néhány érdekes, megmentett példányt ma is őrzök. Milyen volt a professzor úr diákszemmel nézve? Előadásait élveztük - nem volt érces hangú szónok, de rendkívül gondolatgazdag, az összefüggéseket és eltérő véleményeket feltáró előadásokat tartott. Előadásaiban iróniát és személyes vonatkozásokat is tapasztalhattunk, így például a luxusadók tárgyalásakor megjegyezte, hogy a kávé adója olyan magas, hogy az ember végül nem tudja, mit iszik: kávét vagy adót. Emlékezetes egy megjegyzése a nemzeti jövedelemről. Megemlítette, hogy több mint 20 éve tanítja a nemzeti jövedelmet, de számára ez mindaddig ködös fogalomnak tűnt, amíg a háború tönkre nem tette az országot. Most érti csak meg, hogy mit jelent az, ha a nemzeti jövedelem fele a korábbinak. Professzori szobája a műegyetem központi épületében, a tanszék gyakorlatilag egyetlen termétől két emelettel lejjebb volt. A szoba berendezése mély benyomást tett a látogatóra. Nagyjából három egyenlő jelentőségű részből állt: az egyik a szerény bútorzat, a másik a könyvek tömege. Végül a harmadik, a festőien szétszórtan elhelyezett óriási tömegű üres szivardoboz. A szobát kellemes szivarfüst lengte be, ami a vizsgákon talán stimulálóan hatott. A vizsgák úgy folytak, hogy négy vagy öt széken helyet foglaltunk, majd a professzor úr feltett egy kérdést az első hallgatónak, és amikor az elakadt, akkor a professzor ránézett a sorban ülőkre, hogy ki tudja a választ kiegészíteni, így aztán pénzügytan vizsgán a negyedik széken ülve, már a kiegészítésekből megéltem, új kérdést már nem kaptam. Nem volt mindig könnyű eligazodni a részletkérdéseken, mert olyan gondolatkörökben mozogtak, amelyekről sok fogalmunk nem volt, így aztán a hallgatók közt az a mondás járta, hogy Heller Farkasnál nem nehéz vizsgázni, mert általában mindig ugyanazt a kérdést teszi fel, ez pedig így szólt: Találja ki, mire gondolok? Ezzel együtt nem volt szigorú vizsgáztató. Azt ajánlom Önöknek, hogy Heller Farkas elmélettörténet-könyvének kiadását ne protokolláris eseménynek tekintsék, hanem olvassák azt. 2001. november Hetényi István Herényi István nyugalmazott pénzügyminiszter.