Közlekedés, 1966 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1966-01-25 / 2. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA_________ ÉVI ÉVFOLYAM 2. SZÁM___________________ÁRA 50 FILLÉR_________________1966. JANUÁR 25 Megtartotta 1966. évi első ülését szakszervezetünk Központi Vezetősége Jelentős bérügyi intézkedések szakmánk egész területén Elszámolás 205 milliárdról Második ötéves tervünkben 180 milliárd forint beruházási program szerepelt. Véglegesnek nem tekinthető adatok szerint — néhány beruházás még nincs befejezve — 205 milliárdot fordítunk az állóeszközállomány bővítésére. Ez nemzeti jövedelmünk mintegy 20 százaléka. Jelentős összeg jutott a közlekedésre is a 205 milliárdból. Egerben, Szekszárdon, Kecskeméten, a MAVAUT számára az Andor utcában modern, az igényeket kielégítő létesítmények épültek és segítik elő a közlekedési dolgozók jobb munkakörülményeit, a kulturáltabb munkát. A második ötéves terv során épültek még a veszprémi, miskolci, székesfehérvári, tatabányai, szombathelyi nagy forgalmi telepek, a győri autójavító. Csak a lényegesebb építkezéseket, beruházásokat említettük, talán még ez a felsorolás sem pontos. Ezeken kívül is számos, kisebb forgalmi telep, szervizállomás épült, sok üzemünk korszerűsödött rekonstrukció révén. Szakszervezetünk Központi Vezetősége ez évi első ülését január 10-én tartotta. Különösen nagy érdeklődés nyilvánult meg az első napirendi pont iránt, amelynek előadója — Kiss Dezső miniszterhelyettes elvtárs — az 1966. évi tervfeladatokról, Központi Vezetőségünk és a KPM közös irányelvei alapján meghatározott szocialista munkaverseny szervezéséről, és egyéb időszerű népgazdasági kérdésekről beszélt. Bevezetőjében Kiss Dezső hangsúlyozta, hogy az 1965. évi eredmények az 1964. december 10-i, pártunk Központi Bizottságának határozata szellemében végzett munkának köszönhetők. A határozat szelleme az egész magyar népgazdaság számára irányt mutatott. Feltárta a helytelen tendenciákat és útmutatást nyújtott azok felszámolásához. Az új népgazdasági mechanizmus megvalósításával, a február 1-én életbelépő ár- és bérintézkedésekkel kapcsolatban leszögezte a miniszterhelyettes, hogy az árak rendezése nélkül nem lehet az új gazdasági mechanizmust megvalósítani. Szükséges az eredmények és a hibák helyes értékelése. Minden becsületes magyar dolgozónak egy nyelven kell beszélnie ebben a kérdésben. A nagyobb eredmények, lehetőségek, a további előrelépés érdekében kell az új mechanizmust megvalósítani. Az egész változás egyetlen célja: a jelenlegi életszínvonal biztosítása, illetve további növelése, gazdaságpolitikánk megvalósítása. A továbbiak során az előadó a közlekedési ágazat elmúlt évi eredményeit és feladatait elemezte. Leszögezte, hogy közlekedésünk elszállította a tervezett utaslétszámot, illetve tonnát, a minőségi mutatók is növekedtek, kivéve a hajózást, amelynek munkáját a rendkívüli körülmények — időjárás, árvíz, száj- és körömfájás — fokozott mértékben hátráltatták. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jövőben — ez 1965. egyik tanulsága — a közhasznú autófuvarozásnak, autós vállalatoknak jobban kell kereskedniük, hogy folyamatosan biztosítani tudják a fuvarlehetőségeket. Durva számítások szerint legalább napi 30 000 fuvaróra vész el a tehergépkocsik meg nem felelő kihasználása miatt. Azzal a gyakran hangoztatott álásponttal, hogy tehergépjármű-parkunk öreg, sokait kellene belőle selejtezni, Kiss Dezső elvtárs is egyetértett Az itt-ott lábra kapott híresztelésekkel kapcsolatban a miniszterhelyettes bejelentette, hogy az utóbbi időben két jelentősebb szervezési változás történt. Létrejött a Hungarocamion, az export-import árukat fuvarozó tehergépkocsi vállalat, amely már születése pillanatában komoly fejlődés előtt állt. Az Állami Fuvarozási és Kordélyozó Vállalat 21. sz. AKÖV-vé alakult, amelynek elsősorban az útépítéshez szükséges anyagok szállítása lesz a feladata. Semmi más átszervezést, hosszabb távlatban sem terveznek, így semmiféle nyugtalanságra nincs ok. Kiss Dezső elvtárs ezután sorba vette a szakszervezetünkhöz tartozó többi ágazat tevékenységét és úgy értékelte ezt a munkát, hogy a közlekedés dolgozói eredményesen járultak hozzá a párt, a kormány határozatainak végrehajtásához. A február 1-én életbelépő bérintézkedések tervezetét ismertette a továbbiak során (ezekről az intézkedésekről lapunk más helyén külön írunk), majd a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom néhány fontos kérdését elemezte. Befejezésül a prémiumrendszerről szólott, amelyben — úgymond — tovább növelik az önállóságot. Bejelentette, hogy rövidesen rendelet jelenik meg a prémium- és a nyereségrészesedési rendszerről. Ennek egyik fő mondanivalója az lesz, hogy a prémium nem tekinthető fizetéskiegészítésnek! Kiss Dezső miniszterhelyettes elvtárs után Földvári Aladár elvtárs, szakszervezetünk főtitkára emelkedett szólásra. Szakszervezetünk főtitkára is az új gazdasági mechanizmus, a február 1-én életbelépő ares bérintézkedések néhány kérdését boncolgatta. Elmondotta, hogy szakmánk egész területén közel 45 millió forint kerül bérfejlesztésre. Ez a jelentős összeg — ha helyesen használjuk fel — jobb munkára kell, hogy ösztönözzön. Szakszervezeti bizottságainknak ezért időben és elveiben kell megvizsgálniuk minden ütemben az elosztást. Az egyéni elbírálásoknál el kell érni, hogy a művezetők, a bizalmiak véleményére támaszkodjanak. Bejelentette Földvári elvtárs, hogy február 1—28. között termelési tanácskozásokat tartanak országszerte. Ezeket a tanácskozásokat minél inkább decentralizáltan, üzemrészenként, munkacsoportonként kell megtartani. Fel kell használni a termelési tanácskozásokat — a többi között — arra is, hogy ide vigyék a kiváló dolgozó, a szocialista brigád, stb. kitüntetések értékelését. A szocialista brigádvezetők, a legjobb újítók február közepétől március végéig tartják üzemi tanácskozásaikat. A K. V. ezután elfogadta az 1966. évi terv végrehajtását elősegítő szocialista munkaverseny célkitűzéseit. Ezt lapunk következő számában részletesen közöljük. A Központi Vezetőség második napirendi pontként a szakszervezet 1966. évi költségvetését tárgyalta meg. A jóváhagyott költségvetés szerint ebben az esztendőben 23 millió forinttal gazdálkodunk. Ebből a pénzből szakszervezeti bizottságaink 1,4 millió forint segélyt fizetnek ki, ami azt jelenti, hogy mintegy ötezer tagunknak tudunk anyagi segítséget nyújtani. A szakszervezetek alapszabálya szerint születés, illetve temetkezés esetén a szakszervezeti tagnak anyagi segítség jár, ennek összege szintén 1,4 millió forint. A felsoroltak mellett még körülbelül ezer idős tagunk kap segélyt félmillió forint összegben. Együttesen tehát 3,3 millió forintot juttatunk segélyekre. A költségvetés szerint szociális célokra 2,5 millió forintot költünk. Ebből az összegből tartjuk fent a balatonlellei és Római parti üdülőket, állítjuk helyre az árvíz okozta károkat. Hozzájárulást adunk a lellei gyermeküdültetéshez, a nógrádverőcei ifjúmunkás üdüléshez, a külföldi csereüdültetéshez. Üdülőink fejlesztése során Római-parton melegpadlót csináltatunk minden szobába. Az elsősorban szociális célokat szolgáló közös beruházásokhoz több mint félmillió forinttal járulunk hozzá. Kulturális célokra ,5 millió forintot költünk, a sportolás feltételeinek biztosítására 1,3 millió forint jut. Az előirányzat zömét olyan célokra fordítjuk, amelyek széles tömegeket mozgatnak meg. Különös súlyt helyezünk a könyvtárak fejlesztésére és a tömegsportra. Jut az előirányzatokból a gyermeknapi, nőnapi, télapó ünnepségekre is és természetesen nem feledkezünk el a minőségi sportról sem. A költségvetésben szereplő öszegek nagy részével szakszervezeti bizottságaink rendelkeznek. A Központi Vezetőség felhívta figyelmüket, hogy a tagság kulturális, sport, szociális szükségleteit elégítsék ki, de ne feledkezzenek meg az ésszerű takarékosságról sem. További fejlődés lehetőségei től ötéves tervünk (1966—1970) kidolgozása befejezés előtt áll. A pontos számadatok még nem ismeretesek, így korai lenne azokról beszélni. Annyi azonban bizonyos, hogy a harmadik ötéves terv időszakában is tovább fejlődik népgazdaságunk, növekszik a termelés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás. Mindez akkor is jelentős fejlesztést, ipari, kulturális és szociális beruházásokat igényel, ha nem is a puszta számszerű növekedés hajszolása a cél. A közlekedés a harmadik ötéves terv beruházási ,programjában is jelentős helyet kap. Csak néhány, már ismeretes beruházási adat az 1966—1970. évek programjából... Megépül és üzemelni kezd a pécsi és a szegedi komplex telep: ebben az öt évben létesülnek új, korszerűen berendezett forgalmi telepek Kazincbarcikán, Kaposvárott, Debrecenben, Gyöngyösön, Győrött, a budapesti Zaj utcában és a Cinkotai úton; az FVV Fehér úti főműhelye és a FAÜ óbudai garázsa ugyancsak ezalatt az öt esztendő alatt kerül tető alá. A fentieken kívül még számos kisfőnökségi AKÖV-telep, szervizvem épül és több üzem rekonstrukciója nyer megoldást. Feladatok A népgazdaság második ötéves tervéből a közlekedésre háruló feladatokat a közlekedési és ipari dolgozók eredményesen teljesítették. Az eredmények elérésében jelenős szerepe volt a szocialista munkaversenynek. A közlekedés területén folyó munkaverseny eredménye — a gazdasági eredmények mellett — a közlekedési dolgozók többségében kialakult és továbbfejlődött szocialista tudat, felelősségérzet és a feladatok minőségi és maradéktalan teljesítése. A közlekedési dolgozóknak 1966- ban árutonnában 5,1%-kal árutonna km-ben 5,3%-kal kell többet elszállítaniuk, mint 1965. évben. A közhasználatú teherautóközlekedésnek 8,6/o-kal több árut és 4%-kal több utast kell elszállítania. A hajózási dolgozókra 7,7%-kal több áru vár elszállításra. A légiközlekedés személyszállítása is 7*/o-kal fog növekedni. Az Autófenntartó Ipari Trösztnél emelkedik mind a nagyjavítások, mind a szerviz-szolgáltatások volumene. Az alkatrész gyártás 24 millió Ft-tal fog emelkedni. Közös ügyünk A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Munkaügyi Minisztérium közös tájékoztatóját vitatják most országszerte a különböző aktívaüléseken, családokban, baráti csoportokban, kisebb-nagyobb munkaközösségekben. A tájékoztató — mint ismeretes — a február 1-én életbelépő bér-, nyugdíj-, családipótlék-emelésekről, valamint a progreszszív nyugdíjjárulék bevezetéséről nyújt felvilágosítást a lakosság legszélesebb rétegei számára. A bejelentést hol szenvedélyesen, hol higgadtabban, de mindenütt vitatják. Az érett, a gondolkodni, gazdasági, országfejlesztési távlatokban látni tudó munkásság, az árak és bérek aránytalanságának rendezésében erősen érintett parasztság, az országot e két nagy szövetségessel együtt építő értelmiség szinte elemeire boncolgatja a tájékoztató mondatait. Alaposan meg akarja ismerni, meg akarja érteni a rendelkezés helyességét, amely egymillió ember bérét és nyugdíját emeli évi kétmilliárd forinttal; következetesen érvényesíti a párt életszínvonal-politikai elveit; komoly lépést jelent a közgazdaságilag indokolt — már erősen sürgető — árarányok kialakításához; bizonyos keresőrétegek — mint például a pedagógusok, egészségügyi, belkereskedelmi dolgozók, építőipari munkások, szakmánk területén a szerelők, karbantartók, rakodómunkások, stb. — esztendők óta viselt béraránytalanságait kiküszöböli. Ceruzával, golyóstollal a kézben papír fölé hajolnak a családok országszerte, városokban és falvakban egyaránt. Számolnak. A számok nehéz problémák mögé engednek bepillantani, de nem rosszak. Azt bizonyítják, hogy a lakosság reáljövedelme, 1965-höz viszonyítva, 1966-ban 3,5 százalékkal emelkedik. A reálbér is növekszik, ha kisebb mértékben is, mintegy 1,5 százalékkal. Számolunk és figyelemmel, fokozott figyelemmel olvassuk a híreket, a bér- és nyugdíj jellegű intézkedések hivatalos, őszinte magyarázatait. A számok — évi 850 millió forinttal több lesz a családi pótlék — igazolják a szavakat. Például azokat, amelyeket Kádár János elvtárs, a párt első titkára, az életszínvonallal kapcsolatos politikáról — a többi között — mondott. Idézzük csak e szavakat! »A közzétett ár- és bérintézkedések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelenlegi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes — gazdasági helyzetével, s változatlan politikánk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével.« Lassan, de minden becsületes ember előtt határozottan rendeződnek, választ kapnak a korábban talán nyugtalanító kérdések. Miért kell a mezőgazdasági termékek felvásárlási árát emelni? Mert ezek az árak, az iparcikkek árához és világpiaci árához viszonyítva egészségtelenül alacsonyak voltak. Emiatt a mezőgazdaság termelési ösztönzése nem volt kielégítő, a mérleghiányt az államkasszából kellett fedezni. Hasonló, közgazdaságilag teljesen érthető okok indokolják a további intézkedések bevezetésének elhatározását is. A termelői és a fogyasztói árakban egyaránt fellelhető feszültségeket csökkenti az ár- és bérintézkedés. Ezért helyeselhető, ezért fogadja el — miután megértette — a taggyűlések sok százezer részvevője ezeket az intézkedéseket. Kétségtelen, hogy a rendezés plusz—mínusz tételei országos méretekben kiegyenlítik egymást még akkor is, ha az ár- és bérarányok jövedelemnövelő, illetve csökkenő hatása nem is jelentkezik minden család költségvetésében azonos módon. A szocialista bérezés alapelveit is erősíti az árak és bérek közötti aránytalanságot csökkentő rendezés. Aki többet nyújt a társadalomnak, az nagyobb kanállal nyúlhat a tálba. Az egyes munkáskategóriák bérrendezése — közöttünk szakmánké is — ennek jegyében fogant. Az üzemi munkások 625 millió forintos béremelési kerete, ennek felosztása, ezt a törekvést önti formába. Szakmánk területén ez évben mintegy 45 millió forinttal fordítunk többet bérekre. Ágazatonként került — a szakszervezeti szervek bevonásával — szétosztásra ez a jelentős összeg, amelyarányban áll a szakma területén dolgozók számával, a munkakörülményekkel, a munkaerőhiány problémával az ösztönzéssel és még számos olyan tényezővel, amelyek a bérek alakulását indokoltan és igazságosan befolyásolják. A viták elcsendesedtek. A jelentéktelen kisebbségben levő rosszakaratú, ellenséges elemeket kivéve, politikailag érett népünk megértette, elfogadta az intézkedések bevezetésének szükségességét. A párt, a kormány, a szakszervezet őszinte tájékoztatása minden józanul gondolkodó ember előtt megmutatta a társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket, amelyek ilyen nagy horderejű intézkedés teljes összképét adják. Megértették, hogy eddig az állam a központi eszközökből fedezte egyes — jó néhány — élelmiszercikk, tüzelőféleség, iparcikk stb. termelési költségei és kereskedelmi árai között levő nagy különbséget. Abból a jövedelemből fedezte a városi közlekedés tényleges kiadásainak nagy részét, amelyeket a dolgozók termeltek meg. És megértették, hogy azokkal a pénzösszegekkel, amelyeket az árak támogatására — közismertebb szóval a dotálásra — kellett fordítani, a dolgozók összbéralapja csökkent. Tehát, ha csökken a dotálási összeg, akkor több juthat bérre, fizetésre a központi eszközökből is. Ezért várja hát fegyelmezetten, nyugodtan az intézkedések minden vonatkozásában tájékoztatva a küszöbönálló bér-, nyugdíj-, családipótlékemelést, a progresszív nyugdíjjárulék bevezetését, a fogyasztói árak új megállapítását. És minden becsületes ember ebben az országban szívvel-lélekkel támogatja, legjobb tudásával és szorgalmával elősegíti az intézkedések zökkenőmentes megvalósítását, hiszen a szocialista építés fontos, a közeljövőt szebbé, biztosabbá formáló időszakában bizonyítja megértését, öntudatát, hazaszeretetét! Ez közös ügyünk! A béremelés szakmánk területén A szakszervezetünkhöz tartozó vállalatok is jelentős öszszegeket kaptak a kormányhatározatban megjelölt munkakörökben foglalkoztatottak részére. Ezen összegek felhasználásánál az az irányelv, hogy ott kell béremelést alkalmazni, ahol nehéz fizikai munkát végeznek, illetve fenti béremelési keretekhez természetesen hozzászámítandó az éves, rendszeres bérfejlesztési keret (1,0—1,2%), az elmúlt évben a vállalatoknál rendelkezésre álló megtakarítás. Mindez együttes összege meghaladja a 45 millió forintot, amely még egészségtelen körülmények között dolgoznak. A munkavégzés differenciáltabb értékelését a bérezésben is kifejezésre kell juttatni, külön emelést biztosít a kormányhatározat a művezetők részére is. A hozzánk tartozó ágazatok az alábbi összegeket kapták a kormányhatározat alapján, tovább növelhető a tartós létszámmegtakarításból eredő béralapmegtakarítás 75%-ával. Mindez összegek válalati felhasználásáról az igazgatók a szakszervezeti bizottságokkal egyetértésben döntenek. Rakodók Munk. Műv. Összesen _______ 1000 Ft-ban_____________ Fővárosi közlekedési vállalatok — 3268 818 4086 Autóközlekedési vállalatok 5628 8291 783 8702 Hajózás 820 642 46 908 Légiközlekedés év — 1414 Autójavító és gyártó vállalatok — 2145 464 3609 Összesen: 5848 8346 2185 IS 319 Radar a Dunán A magyar folyami hajózásban radar-berendezések alkalmazására a múlt évben került sor. A MAHART 1966-ban tovább folytatja a radar-hálózat kiépítését. Elsősorban az egész magyar Duna-szakaszról elkészítik ezt a különleges térképet. A dunai vontatókat folyamatosan ellátják radar-készülékekkel