Közlekedés, 1968 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1968-01-10 / 1. szám
1968. január 10. Brigádot patronál a Nyírségben Brigád patronáló, brigád patrónusa, ízlelgetjük közösen e szót Ferencz Attilával, aki ugyan köznapi munkájában kár- és baleseti előadó, de most úgy ül velünk szemben, mint azÚttörő-brigád patronálója. Hogyan lesz-e valakiből egy szocialista brigád patrónusa, segítője, gondjainak megosztója, sikereinek részese, erre keresünk Választ. Miről beszél a napló? 1961-ben alakult a nyíregyházi 5. sz. AKÖV -Úttörőbrigádja, TEFU-sofőrökből. Az alapító tagok közül való Ferencz Attila is. Bizony rengeteg emléke van az elmúlt évekről. Hiszen most is egy a brigáddal, ha időközben el is hagyta a gépkocsi kormánykerekét, ha íróasztal mellé ült is. S mivel tisztje a brigádnapló vezetése, dokumentumként hozza azt magával. Ebből idézzük föl a múló éveket. De előbb még feljegyezzük a brigádnévsort: Mészáros József brigádvezető, s a tagok: Takács Mihály, Bodnár Mihály, Sipos Sándor, Füri József, Takács János, Czirják István és Ferencz Attila, a brigád patronálója. — A brigádvezető és a patronáló a közös érdek alapján egymás mellé van rendelve — mondja Ferencz Attila —, közösen segítjük a brigádot. S én, mint hajdani brigádtag, nagyon is tudom: kell és szükséges a segítés. A napló sok mindenről vall. Faggatjuk hát. Az első lap az 1961-es versenyszerződéssel kezdődik. Azután fényképekre lapozunk. A nyírpilisi Vörös Zászló Tsz-ben látogatás emlékét idézik. Itt meg egy újságcikk, 1962-ből. Glossza dicséri őket, s éppen aKözlekedésben. Azután egy vállalati kirándulás fotói következnek: a Királyhágó, Kolozsvár elevenedik meg előttünk. Itt meg Sárospatak látszik, kóstoló a tokaji pincében, azután megint újságcikk, ez már a Kelet-Magyarországból, 1964. március 31-én azt adja tudtul az újság, milyen helyes kezdeményezést indított el az »Úttörő« szocialista brigád azzal, hogy tablón örkítette meg magát a brigád. Emitt egy moszkvai üdvözlet — sajnos, küldője már nem él, egy pillanatra szomorú emlékek csapnak ránk —, azután megint egy lillafüredi kirándulás képei varázsolnak vidámságot. S közben éveken lapozunk keresztül. Nászutasok üdvözlő lapja a Balaton mellől, előzőleg meg Frízj József esküvőjéről képek. S milyen kép! A brigád az ajándékokkal, mert szőnyeget, mosógépet ajándékoztak. Azután üdvözlet Szlovákiából, az eperjesi autós kollégák küldték el üdvözletüket. Köznapi feladatok Becsukjuk a naplót, Ferencz Attiláé a szó. Mi dolga van, mint brigád patromónusnak? — A napló vezetésén túl, megszervezem a brigádértekezleteket, ami tekintve, hogy gépkocsivezetőkről van szó, bizony nem is könnyű feladat. Ismertetem a brigáddal a különböző mutatókat. Ha kell, felhívom a figyelmet például az üzemanyag túlfogyasztásra, az üzemi sebesség növelésére stb. A különböző brigád rendezvények megszervezése is az én gondom. Mindig van bőven tennivaló, de szívesen csinálom, rossz lenne a brigád nélkül. Néhanéha a Tölgyes csárdában találkozik a brigád, bizony valamennyien várják ezt a találkozást. Negyedévenként színházba járunk. Azután újra fontos kérdés kerül sorra. A baleseti helyzet. — Szerencsére a brigádnak 1961-től, megalakulásától kezdve még nem volt saját hibás közúti balesete, de még csak munkafegyelem sértést sem követtek el a brigádtagok. — És mi a helyzet az AKÖV egészénél ? — Örülök, hogy elmondhatom: 1967-ben mindössze 11 közúti balesetünk volt az előző év 17, saját hibánkból bekövetkezett balesettel szemben. S hogy ez milyen jelentős csökkenés, az abból is látszik, hogy ugyanakkor gépkocsijaink több mint 2 millió km-rel többet futottak. A balesetet előidéző okok, sajnos, még mindig, szabálytalan kanyarodás, előzés. Viszont egyre kevesebb nálunk az ittasságból adódó baleset. Ebben nyilván közrejátszik a szúrópróbaszerű alkoholszondázás is, amellyel sűrűn élünk. Új cikk a naplóba Az »Úttörő« szocialista brigádról még azt is el kell mondani, hogy ezüstfokozatot szerzett legutóbb, most is a legjobbak között van. S ez már az újságíró véleménye: jól választottak, amikor Ferencz Attila személyében találták meg üzemi patronálójukat. Igaz, ma már nem ül ott a volánnál, de azt a tíz évet, amit a kormány keréknél töltött, nem felejti. Szerette a régi hivatását, szereti az új beosztását is. Hogy ez is sok feladattal jár? Bizony sokkal. Sokszor hazaviszi a felszaporodott aktákat, otthon is benti ügyekkel törődik, mert különben hogy is lenne ideje mindenre. Márpedig, ha a brigád szólítja, ha az »Úttörő« szocialista brigád ügyében kell intézkednie, akkor Ferencz Attila éppoly lelkesedéssel, éppoly örömmel tevékenykedik, mint amikor még nem szellemi vezetője, hanem csak egyike volt az 5. sz. AKÖV híres, munkakész brigádjának. Bizonyára ez a cikk is bekerül majd a Naplóba, a többi, megörökítésre méltó feljegyzések mellé. Takács Tibor Sikerespremier Angyalföldön Lapunk múlt évi, november 25-i számában »Csökkentett munkaidővel korszerűbb karbantartást.« címmel riport jelent meg a Személy- és Kisteherautójavító Vállalat felkészüléséről, a 44 órás munkahét bevezetésére. A riportban a vállalat gazdasági és mozgalmi vezetői azokról az intézkedésekről számoltak be, amelyek megelőzték az új esztendőt. Január 2-án, az új év első munkanapján, ismét ellátogattunk az angyalföldi vállalathoz. Ezúttal arra a kérdésre kerestük a választ: hogyan telt el az első munkanap? Miként vélekednek a munkások és a vezetők a 44 órás munkahét bevezetéséről? Amikor a délutáni órákban bekopogtattunk Szekszárdi Imre igazgatóhoz, munkatársaival éppen a nap tapasztalatait összegezték, a második műszak SZABAD SZOMBATJA — Nagy munka előzte meg a 44 órás munkahét bevezetését — kezdte a beszélgetést az igazgató. — Először elkészítettük az 1968. évi tervet az új árrendszernek megfelelően, majd mindezt át kellett dolgozni 44 órás munkahétre. Az előkészítés időszakában ugyan aprólékosan kimunkáltuk a tennivalókat, mégsem ringatjuk magunkat illúziókban. Az első időben még nem várunk kiemelkedő eredményeket De az a tudat, hogy az új munkarendre történő áttéréssel minden második héten szabad szombat következik, dolgozóink körében osztatlan örömet okozott Az utóbbi évek eredményeknek könyvelik el és kitüntetésnek veszik, hogy a mi vállalatunk az elsők között térhetett át a 44 órás munkahétre. — A kora délelőtti órákban lent jártam a műhelyekben — vette át a szót Fehér Imre, a személyzeti és munkaügyi osztály vezetője. — Örömmel tapasztaltam, hogy a dolgozók hangulata jó. Találkoztam olyan emberekkel is, akik előtt szinte hihetetlennek tűnt, hogy már a mai naptól kezdve csökkentett munkaidőben dolgozunk. A vállalatnál egy- és kétműszakos munkáltatás folyik. A központi apparátus, műszakiak és adminisztratív munkakörben foglalkoztatott dolgozók egy műszakban dolgoznak, reggel 7-től délután negyed 4-ig. A javítóműhelyekben két műszak volt eddig is. A nappalosoké reggel 6-től 14 óráig, a délutános vagy a második műszak 14 órától 22 óráig tart. A délutános műszak már az első héten szabad szombatos. Pénteken este befejezik a munkát és hétfőn reggel, mint nappalosok kezdenek. TALÁN csökken A FLUKTUÁCIÓ is? — Mindenki örül a 44 órás munkahétre való áttérésnek — kapcsolódott a beszélgetésbe Pintér László, a vállalat párttitkára —, legnagyobb az öröm azonban a nődolgozók és a fiatalok körében. A szórakozni vágyó fiataloknak eddig bizony nem kedvezett a délutános műszak. Szombatra például egyáltalán nem tudtak programot csinálni. Vasárnap sem lehetett nagyon kimaradni, mert hétfőn korán reggel munkába kellett állni. Most, akik délutános műszakban dolgoznak, akár kétnapos hétvégi programot is tervezhetnek maguknak. Reméljük, ezáltal a fluktuáció is csökken. Eddig ugyanis — tapasztalataink szerint a két műszak miatt — meglehetősen sok fiatal ment el vállalatunktól olyan munkahelyre, amelyek egyműszakosak. 44 ÓRA ALATT KELL MEGTERMELNI! Eddig a vezetők mondták el az új év első munkanapjának kedvező tapasztalatait. A velük folytatott beszélgetés után néhány munkás véleményét is kikértük. Lapath Ferenc, a motorműhely gyártáselőkészítője, a szakszervezeti bizottság tagja, a következőképpen összegezte a nap tapasztalatait: — A műhelyekben osztatlan az öröm, igen jó a hangulat — mondotta. — De a dolgozók azzal is tisztában vannak, hogy a 44 órás munkahét bevezetése mivel jár. Azok a műszaki és szervezési intézkedések, amelyeket a vállalatvezetés kidolgozott, csak lehetőség. Ezekkel nekünk tudni kell élni. Pontosabban szólva: azt, amit az elmúlt esztendőben heti 48 óra alatt végeztünk el, azt most 44 óra alatt kell megtermelni. — Mivel tölti az első szabad szombatot Hartyányi József karosszéria lakatos, aki immár tíz éve dolgozik a vállalatnál? — Novemberben költöztünk új lakásba — válaszolta kérdésünkre. — Berendezése még nem fejeződött be teljesen. Két gyermekem van, velük is többet foglalkozhatok a jövőben. Karvalics István brigádvezető Biatorbágyról jár be az üzembe. Mit jelent neki, a vidéki bejárónak, a 44 órás munkahét bevezetése? — Lényegesen több idő jut a családra és a szórakozásra is. Eddig, amikor délutánosak voltunk, szombaton, mire hazakerültem, már a tv adásaiból alig láttam valamit. Ezentúl minden szombat esti műsort végignézhetek. A Személy- és Kisteherautójavító Vállalat jó eredményekkel zárta az óesztendőt. A tervet 110 százalékra teljesítették. Ez azt jelenti, hogy mintegy 24 nap nyereséget fizethetnek. S mint a vezetőkkel és a dolgozókkal folytatott beszélgetésből kitűnt, bizakodással néznek a jövő elé is. A feladatokat ismerik. Munkás és vezető egyaránt tisztában van azzal, hogy a szabad szombatok ellenében a rövidített munkahéten ugyanolyan teljesítményt kell elérniük, mint amikor 48 órás munkahéten dolgoztak. Visi Ferenc I I I I 140+150 II | Még nem harsantak fel a szilveszteri trombiták, jóval az ó-év búcsúztatása előtt adták át a MÁVAUT főműhelyének dolgozói az 1967. folyamán készült 140. csuklós autóbuszt, így ma már 213 csuklós MÁVAUT-busz közlekedik a vidéki városokban és a rövidebb helyközi vonalakon. A növekvő feladatok ellátásához — tájékoztatott Tapolcai Kálmán, az Autóközlekedési Tröszt vezérigazgatója — újabb 150 csuklós járművet készít idén a MÁVAUT főműhelye. További nagy segítséget jelent, hogy ebben az évben 680 új autóbuszt is kap a Tröszt az Ikarustól. Ez nyereségnek számít akkor is, ha tudjuk, hogy 480 at a kiselejtezésre kerülő buszok helyébe kell állítani. (Fotó: Ferenczy Mihály) KÖZLEKEDÉS Nyugdíjba vonulók I búcsúztatása Szépilonán Az FVV Szépilona üzemegységében ünnepélyesen búcsúztatták a nyugállományba vonuló dolgozókat. Helyszűke miatt csak a leg- I szűkebb családi körben tudták az [ I ünnepséget megrendezni — a mű* . ■ szaki kultúrteremben. Vörös Lajos szb-titkár üdvözölte és búcsúztatta a 11 nyugdíjba vonulót, megköszönve évtizedes munkájukat. Volt, aki 35—40 évet, Nagy Albert pedig 44 évet dolgozott vállalatunknál! Ezek a kartársak — nehézségekkel küzdve is— jóban-rosszban hűek maradtak az FVV-hez. Az üdvözlő- és búcsúbeszédek után uzsonnával és itallal vendégelték meg őket, melyet a KISZ- esek szolgáltak fel. A zenét Csa. Itári Laci zenekara szolgáltatta, re- rmekül húzta a »talpalávalót«. ■ I Vicska Péter köszönte meg a nyugdíjba vonulók nevében a szakszervezet kedves vendégségét, a KISZ-esek figyelmes felszolgálását. Kijelentette, ha a műszak — létszámhiány miatt — nem tudná biztosítani a kocsiparkot, csak értesítsék, ő bármikor, szívesen és örömmel jön kisegíteni. Tánccal, nótázással a késő esti órákig tartott a kis összejövetel Nyugdíjba vonuló dolgozóink egy kedves emlékkel szívükben távoztak telepünkről. Mi is kívánunk a pihenés éveihez jó egészséget. I I I I REIFFMESSER JÓZSEFNÉ Szépilona I I I I Több, mint egy kerékanyakulcs... ! A »Közlekedés« 1967. november 10-i számában »Állásfoglalás« címmel rövid cikk jelent meg egy olyan eseményről, hogy — szerencsére — ritkán fordul elő. Arról számoltunk be, hogy 1967. október 8-án, a 21. sz. műúton, az 1. sz. AKÖV ÚB—97—00 forgalmi rendszámú Csepel I billenős tehergépkocsijának vezetője kölcsön kért egy kerékanya kulcsot Kurucz Lászlótól, a 4. sz. AKÖV egyik gépkocsivezetőjétől. Hogyne adta volna Kurucz, amikor I bajba jutott kollégáján kellett segíteni, s amikor az és rakodója is becsületszavát adta, s hogy a kulcsot visszaszármaztatják, mégpedig sürgősen, a 4. sz. AKÖV hatvani telepére. Az esemény október 8-án történt. Ezzel kapcsolatos »Állásfoglalás« c. cikkünk november 10-én a kulcs visszaadását sürgette a kölcsönkéréséről és a becsületszaváról megfeledkezett gépkocsivezetőtől. Azt gondolhatnák kedves olvasóink, hogy cikkünk megjelenése után azonnal intézkedés történt és az ominózus kulcs már régen jogos tulajdonosa birtokában van. Nos, tévednek! Kurucz László december 13-i levelében arról értesítette szerkesztőségünket, hogy a kerékanya kulcs — bíráló cikkünk ellenére — sem került vissza hozzá. Ezek után kíváncsiak voltunk, ki rejtőzik az YB—97— 00 rendszám mögött. »Nyomozásunk« eredményeként megtudtuk, hogy 1967. október 8-án Kormos Lajos gépkocsivezető ült az YB—97—00-as kormánykereke mögött. Ha értesülésünk, amely az I. sz. AKÖV-től származik, nem téves, akkor Kormos Lajos adta becsületszavát egy kerékanya kulcsért. Mivel nem adta viszsza, azt kell feltételeznünk, hogy becsületszavának értéke egyenlő egy kerékanya kulcscsal. Tőle, Kormos Lajostól, nem is várjuk a megoldást. Annál inkább számítunk arra, hogy az 1. sz. AKÖV munkáskollektívája és érdekképviseletük, a szakszervezeti bizottság intézkedik a csorba kiköszörülésére, a vállalat gépkocsivezetői jó hírének visszaállítására. Most újból figyelmeztetünk. Ha az 1. sz. AKÖV dolgozói nem akarják, hogy a jövőben a hálátlanság, az emberi jóhiszeműséggel való visszaélés és bajtársiatlanság elharapózzon az országutakon, sürgősen lépjenek fel és kényszerítsék Kormos Lajost a kerékanya kulcs visszaadására! Itt már nem a néhány tízforint értékű szerszámról van csak szó! (Lipót) I I I I I I S sajátosságánál fogva — közlekedés, anyagmozgatás, felügyelet nélküli munkavégzés — a biztonságos, balesetmentes munkavégzésre vonatkozó legkisebb szabálysértés is súlyos és tragikus végű balesetekhez vezethet. Fokozottabban szükség van tehát a szabályok ismertetésére, azok megtartására. Hogy ez a törekvés nem minden esetben jár sikerrel, annak bizonyítására vizsgáljunk meg két tragikus esetet, amelyek a közelmúltban történtek. Színhely: a 15. sz. AKÖV, Veszprém. A vállalat egyik kocsija zúzalék követ szállított. A gépkocsivezető annak rendje és módja szerint tolatással beállt a kősiló csúzdája alá. A gépkocsival három ember volt: a gépkocsivezető és két rakodó. A jegyzőkönyvek alapján megállapítható, hogy a gépkocsi vezetője és az egyik rakodó beült a vezetőfülkébe. A másik rakodó — Hajas József 35 éves munkás — felment a gépkocsi platójára. Tragédiák és vizsgálatok xA ouivriniNiu t\c^c;iL*jcr — két ember a kocsi fülkéjében, egy a platón — megkezdte a kő beeresztését, 7—8 mázsa kő zúdult le a gépkocsi rakfelületére. Mivel már a gépkocsi rakfelületének egyharmada meg volt rakva, a gépkocsinak előbbre kellett volna menni. A surrantó kezelője, valamint a platón tartózkodó rakodó kiáltott is a gépkocsi vezetőjének, mehet, előre. Ezt kísérelte meg a gépkocsivezető. A gépkocsi azonban a tengelykapcsoló és a fék oldása folytán — a súly, a talaj 5 százalékos hátrafelé való lejtése következtében — nem előre, hanem 40—50 cm-t hátra ment. Ennek következtében a platón tartózkodó Hajas József a gépkocsi fülkéje és a zúzalék siló összekötő vasbeton gerendája közé szorult. Olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy kórházba szállítás után meghalt. VÁLLALATI megállapítás: felelős a gépkocsivezető és az elhunyt, valamint a surrantó vezetője. A tragikus esetet pár nap múlva egy másik követte. Egy bányánál dolgozott a vállalat egyik kotrógépe. A géppel kitermelést és rakodást végeztek. A gépnek meghibásodott a szervó kormány magasnyomású csöve, javításra szorult Üzemanyagot szállított e helyre Kövér Ernő gépkocsivezető. A gépet kezelő — vir ■ gával nem rendelkező — kenő —, mivel a kotrómestert elengedték szabadságra — szólt az odaérkező gépkocsivezetőnek — Kövér Ernőnek —, várja meg, míg kiszereli a magasnyomású csövet a gépből és vigye be a műhelybe, hegesztesse meg. Ezután nekiállt a cső kiszerelésének. A kotrógép kanala a magasban volt, Kövér Ernő a géphez ment, és várta az alkatrészt beszélgetett a szerelést végzőve. A magasnyomású cső kiszerelése közben a gépkenő megérintette a gép fékpedálját — ami a kiszerelendő cső mellett volt 10 cm-re — a gép kanala lezúdult és az alatta levő Kövér Ernő gépkocsivezetőt — aki 31 éves, 3 kiskorú gyermek apja — összenyomta. A szerencsétlen ember is belehalt sérüléseibe. Mindkét esetben a vállalat vezetője a felelősséget a közvetlen vezetőkre, a sérültekre és munkatársaikra állapította meg. Ezzel a megállapítással nem tudunk egyetérteni! Állásfoglalásunk: NEM VITATJUK, hogy a tragédiákban közvetlen részt vevők is követtek el szabálytalanságot. A szabálytalanságot azonban, elsősorban azért követhették el, mert a 15. sz. AKÖV-nél nem követelik meg a biztonságtechnikai előírások megtartását. A dolgozókat nem oktatják ki kellően a baleseti veszélyforrásokra, az ellenük való védekezési módozatokra. Ha csak ezek figyelembevételével vizsgálták volna a baleseteket, akkor a felelősség megállapításánál bizony mást is megállapíthattak volna. A VIZSGÁLAT leszűkítése megakadályozta a veszprémieket a helyes következtetések levonásában, valamint a hasonló balesetek megelőzésére irányuló hathatós intézkedések kiadásában. Rendszeres ellenőrzés és kellő oktatás mellett, a veszélyforrások és hatóképessége ismeretében aligha tartózkodtak volna a gépkocsiban és a platón a dolgozók? Vagy ha a gépkezelői vizsgával rendelkező dolgozóra bízták volna a kotrógép kezelését, akkor sem következett volna be a bányatelepi halálos tragédia. A TRAGIKUS események arra kell, hogy kötelezzék a vállalat veetőségét, de más AKÖV vállalatokét is , hogy fokozottabb intézkedéseket tegyenek a szabályok, előírások megismertetésére, azok betartásának ellenőrzésére, megkövetelésére. Az üzemi szakszervezeti szervek, aktivisták ne tűrjék a lazaságokat Mindenhol követeljék meg a dolgozók védelmére hozott előírások megtartását, hogy ezzel is elejét vegyük hasonló tragédiák bekövetkezésének.