Közlekedés, 1969 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1969-01-10 / 1. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLtÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁMÁRA 50 FILLÉR 1969 JANUÁRIA. A munkaidő csökkentésének kiterjesztéséről tárgyalt szakszervezetünk Központi Vezetősége Szakszervezetünk Központi Vezetősége legutóbbi ülésén, olyan téma volt ismételten a plénum előtt, amely szakszervezetünk tagságát a szakma dolgozóinak nagy többségét, közvetlenül érinti. Az elnökség nevében és megbízásából Mátyási Árpád elvtárs, szakszervezetünk közgazdasági és munkaügyi osztályának vezetője terjesztette vitára a munkaidő-csökkentés területén elért eredményeinket és a jövőbeni tennivalókat. A tárgyalás során kialakult felelősségteljes aktivitásból is világosan látszott: olyan kérdést tárgyalt szakszervezetünk Központi Vezetősége, amely — nyilván az érintett dolgozók felől érkezett hatások nyomán is — élénken foglalkoztatja Központi Vezetőségünk tagjait, a közlekedés dolgozóit. Másszóval — ahogy mondani szokás — égetően sürgős az élet által napirenden tartott kérdések felett folyt a Központi Vezetőség ülésén a vita. Induljon önálló kezdeményezés! Az írásos előterjesztés és a szóbeli kiegészítés képet adott a munkaidő-csökkentés eredményeiről, tapasztalatairól, az e területen levő további feladatokról. Bírálta azt a vontatottságot, amely főleg az utazóforgalmi dolgozók munkaidejének csökkentése körül tapasztalható. Javasolta, hogy induljon önálló kezdeményezés a vállalatoknál az utazóforgalmi dolgozók munkaidejének csökkentése érdekében. A szóbeli kiegészítést követően, igen élénk vita során, 16 Központi Vezetőségi tag fejtette ki álláspontját, s minden bizonnyal mindazoknak a véleményét, akiknek megbízásaiból — mint választott vezetők — a plénumon is részt vettek. Mély felelősségérzettel, az elért eredményeket látva és elismerve, a realitásokhoz igazodva, de ugyanakkor jogos és egészséges türelmetlenséggel szóltak a szakma területén — sajnos — uralkodónak mondható túlzott igénybevételről. Hogyan tovább? Bátrabban! A Központi Vezetőség elismeréssel vette tudomásul azokat az eredményeket, melyet szakmánkban a gyártó-, javító- és karbantartó dolgozóknál a munkaidő-csökkentés terén elértünk. Valóban bíztató jel — és így vette tudomásul a Központi Vezetőség is —, hogy 1968-ban két lépcsőben — a megjelölt területen — 14180, majd 1969. január 1-vel újabb 16 846 dolgozó tért át a 48 órás munkahétre. Jó dolog ez. Tisztelet érte mindazoknak, akik valamit is tettek érdekében. Ezek az eredmények azonban nem ködösíthetik el a látóhatárt, és dicséretére legyen mondva az őszinteségnek, a szókimondásnak — ismétlem, az elért eredmények elismerése mellett —. Központi Vezetőségi ülésünkön a hozzászólók a gyengeségekről, sőt a „hogyan továbbról” is szóltak. Általános volt a vélemény — sígy a KV állásfoglalásai közé is bekerült —, hogy a gyártó-, javító- és karbantartó dolgozók munkaidejének csökkentése mellett szükségszerűen és bátran intézkedéseket kell tenni az utazóforgalmi dolgozók munkaidejének csökkentése érdekében is. Balázs Imre elvtárs, a MAHART vszb-titkára például a Központi Vezetőségtől is az eddigieknél több határozottságot kért ebben a kérdésben.Mint hozzászólásában kifejtette, ha sürgősen nem intézkedünk, előfordulhat, hogy egyes munkahelyeken nem lesz kivel dolgoztatni, mert a túlzott igénybevétel miatt a dolgozók kilépnek vállalataiktól. Hidasi György elvtárs, a 20. sz. AKÖV (MÁVAUT) igazgatója szintén az utazóforgalmi dolgozók túlzott igénybevételéről szólt, figyelmeztetve arra, hogy a téli hónapokban ez a menetidők meghosszabbodásával, az üzemidők kitolódásával tovább növekedhet. Többen, jogos igényként, szóltak arról, hogy a jövőben a gazdasági vezetőknek, szakosztályoknak ,is felelősségteljesebben kell foglalkozniuk az utazóforgalmi dolgozók munkaidejének kérdésével, a munkaidő csökkentéséhez a lehetőségek megteremtésével. Az egész népgazdaságot érintő kérdés Tóth István főtitkár elvtárs — az eredmények méltatása mellett — hozzászólásában szintén állást foglalt a forgalmi utazó dolgozók túlzott igénybevételének csökkentése érdekében. Mint mondotta, itt csak egyet lehet tenni. Csökkenteni kell a munkaidőt és nemcsak megközelíteni, de el kell érni 1970-ig a havi 210 órás foglalkoztatási időt! Sőt, ahol erre mód van, ennél is tovább lehet lépni. A közlekedés személyi és műszaki feltételeivel kapcsolatban utalt arra, hogy a közlekedés az egész népgazdaságot érintő kérdés. Nem mindegy, hogy a személyi forgalmat, vagy az áruszállítást a szakma dolgozói a rendelkezésükre álló eszközökkel és lehetőségekkel milyen színvonalon bonyolítják le. Indokolt tehát, hogy az eszközök és lehetőségek javítása érdekében azt kérjük a népgazdaságtól, hogy — a teherbíróképességhez viszonyítva — a közlekedés a következő időben több segítséget kapjon. De szólt arról is, hogy a jövőben a Központi Vezetőség éppúgy, mint a vállalati vszb-knek, szb-knek, — és természetesen a gazdasági vezetésnek is — nagyobb bátorsággal kell a helyi lehetőségeket felkutatni, kiaknázni annak érdekében, hogy nehézségeink felett úrrá legyünk, dolgozóinknak az eddigieknél jobb, elfogadhatóbb élet- és munkakörülményeket tudjunk biztosítani. Csak folytatni lehetne a hozzászólásokat: Császár János, Gyűrüsi Gyula, Horváth Zsigmond, Lengyel István, Makai Sándor, Marták Gáspár, Maróti Károly, Medves György, Nagy János, Séllei Ferencné, Szabó Ármin, Szűcs Ferenc és Varga György elvtársak ugyan különböző oldalról közelítették, értékelték a munkaidőcsökkentés eddigi tapasztalatait és további feladatokat, a vélemények azonban — egyebek között — két fő dologban megegyeztek: nem voltak hiábavalók az eddigi erőfeszítések és az elért eredmények becsülendők. Ugyanakkor a jövőben az eddigieknél is bátrabban kell szolgálni a szakma dolgozói igazi érdekeit. Első ízben látogattak magyarországi tapasztalatcserére japán közlekedési dolgozók képviselői. Meglátogatták a Budapesti MÁVAUT-ot Kandó, Szuzuki, Nakada és Takahasi elvtársak, valamennyien szakszervezeti tisztségviselők. A vendégeket Tóth István, szakszervezetünk főtitkára, Hidasi György, a MÁVAUT vezérigazgatója, Karlinszky Ernő, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára, és Zagyva Lajos, a párt vb-titkára fogadta. A vezérigazgató először általános tájékoztatót adott a MÁVAUT feladatairól és tevékenységéről. A vendégek pedig — főként — olyan kérdéseket tettek fel, amelyek a szakszervezeti munkával kapcsolatosak. Érdeklődtek a szociális ellátottság, az üdülési lehetőségek, a bérezési rendszer, a nyugdíjasok helyzete iránt. A vállalat képviselői részletesen tájékoztatták a távoli földrész szakszervezeti vezetőit. A meleg hangulatú, baráti találkozó alkalmával Hidasi György vezérigazgató egy-egy aktatáskában a vállalat emblémáját ajándékozta a vendégeknek, majd feltűzte mellükre az arany törzsgárda jelvényt, tiszteletbeli törzsgárda tagokká avatva ezzel őket. A szakszervezet egy-egy szép, élet- és munkakörülményeik javulását. Ezzel egyetértett a Központi Vezetőség is. Ez mutatkozik meg az állásfoglalásaiban. Ehhez kérünk segítséget mindazon szervektől — személyektől — amelyeknek és akiknek kötelességük „odafigyelni” és tenni valamit. Részben a közlekedési szakma dolgozói problémáinak megoldása érdekében, másrészt javítani mind a személy, mind az áruszállításon. Rudits József magyaros öltözetű babával kedveskedett. A japán elvtársak praktikus ajándékokkal és különböző jelvényekkel viszonozták a figyelmességet. — Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy kapcsolatba léphettünk a magyar szállítási és közlekedési dolgozókkal — mondotta a japán delegáció vezetője. — Különösen érdekes volt annak megismerése, hogy egy szocialista országban hogyan kapcsolódik egymáshoz a szakszervezet és a vállalatvezetés tevékenysége. Japánban erről nekünk még nincsenek elképzeléseink. Köszönjük a meleg fogadtatást A japán vendégek természetesen nemcsak a 20 sz. AKÖV-nél tettek látogatást. Felkeresték a HUNGAROCAMION Nemzetközi Autóközlekedési Vállalatot, a Fővárosi Autótaxi Vállalatot, a Szemlőhegyi Gyermekotthonban is látogatást tettek. Vidéken a pécsi 12. sz. AKÖV-öt és a kaposvári 13. sz. AKÖV- öt látogatták meg. Magyarországi tartózkodásuk végén felkeresték szakszervezetünk központját is, ahol köszönetet mondtak a vendéglátásért és elmondották magyarországi tapasztalataikat, amelyek egy részét igyekeznek hazájuk szakszervezeti mozgalmában is hasznosítani. (turcsányi) Japán „törzsgárifisták” a MÁVAUT-nál... A japán delegáció a 20. sz. AKÖV-nál. Nakada elvtárs Tóth István elvtárssal, szakszervezetünk főtitkárával és Hidasi György elvtárssal, a 20. sz. AKÖV vezérigazgatójával beszélget. (Fotó: Fazekas Gitta) Üdvözlet a szakma dolgozóihoz Kedves Elvtársak! A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége nevében — az 1968-as év sikeres befejezése alkalmából — őszinte megbecsüléssel, forró elvtársi szeretettel köszöntjük Önöket és Önökön keresztül — közvetett segítőtársainkat — kedves családjukat. Az Önök munkája, fáradhatatlan tevékenysége — mint korábban — az 1968-as esztendőben is döntően befolyásolta a szakma területén elért egyre növekvő eredményeket. Becsülettel végzett munkájuk, tekintve szakmánk sajátosságaira, sok áldozatvállalást kívánt, ugyanakkor hozzájárult a lakosság kulturált közlekedésének javításához is. Amikor megköszönjük a szakma valamennyi dolgozójának, a szakszervezeti bizottságoknak, a mozgalom aktivistáinak az elmúlt évben végzett sikeres tevékenységét, az 1969-es esztendőre — minden egyén és egész népünk hasznára — az eddigieknél is eredményesebb, gazdagabb és boldog új esztendőt kíván a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége A Központi Vezetőség állásfoglalása a munkaidőcsökkentés tapasztalatairól és további feladatairól A Központi Vezetőség szakszervezetünk XXVI1. kongresszusán hozott határozatának eleget téve, mindenkor fontos politikai célkitűzésnek tekinti a munkások és alkalmazottak élet- és munkakörülményeinek rendszeres javítására irányuló feladatok megvalósítását. Ennek során nagy súlyt helyez a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 102111967. (Vll. 12.) sz. munkaidő-csökkentésről szóló határozata szakmánk területén történő megvalósítására.. A határozatok végrehajtása során szerzett tapasztalatok alapján a Központi Vezetőség megállapítja, hogy a munkaidő-csökkentés mind szélesebb körű alkalmazásával igen komoly előrelépést tettünk az élet- és munkakörülmények javításában, ők 180 fő munkás és alkalmazott dolgozik csökkentett munkaidőben, — 44 órás munkahétben dolgozó vállalatoknál kedvezően alakultak a teljesítmények, javult a munkafegyelem, — csökkent a veszteségidő és túlóra-felhasználás, kivéve a BKV főműhelyeit és építőiparát, valamint a MAVAUT Ipari Üzemét, — kedvezően alakultak az átlagbérek. A 8,3%-os munkaidőalap csökkentéssel szemben minden vállalatnál bekövetkezett a 9,1%-os órabéremelkedés, — 1969. január 1-től újabb 16 846 fő ipari és karbantartó munkás, alkalmazott dolgozik 44 órás munkahétben. Nem sikerült azonban számottevő eredményt elérni az utazó forgalmi dolgozók munkaidő-csökkentésében, munkakörülményeik javításában. A központi vezetőség ezért szükségesnek■ tartja határozottan leszögezni állásfoglalásában, hogy az utazó forgalmi dolgozók munkaidejének csökkentését élet- és munkakörülményeik javítását, az ezt szolgáló szociális intézkedéseket elsősorban politikai kérdésként kell kezelni. Szükségesnek tartja a jelenlegi nagyarányú túlfoglalkoztatás megszüntetését az 1970. év végéig. Az autóközlekedési vállalatoknál 1970-ig tervezett 1 20 órás foglalkoztatási időcsökkentési ütem nem felel meg az élet- és munkakörülményeket javító politikai célkitűzéseknek. Az utazó forgalmi dolgozók jogos türelmetlensége megkívánja mind az irányító szervektől, mind a vállalatoktól, hogy a munkaidő-csökkentés problémáit komplex feladatként kezeljék. Ne csak a munkaügyi apparátusok, hanem a műszaki, forgalmi és üzemgazdasági szakterületek is megfelelő aktivitással, az illetékes szakszervezeti szervekkel, vegyenek részt e célkitűzések elérésében. A munkaidő-csökkentéssel kapcsolatos feladatok megoldása során fel kell tárni a rendelkezésre álló tartalékokat, részmegoldási lehetőségeket is. Figyelembe kell venni, hogy az adott időszakban az utazó forgalmi állománycsoporton belül egyes munkaköröknél (TEFU, MAVAUT, * FAÜ gépkocsivezető, kalauz, villamos motorkocsi vezető, rakodógép-kezelő, rakodómunkás) — a foglalkoztatási időcsökkentés a munkavégzés különböző adottságai miatt — különböző feltételek között valósítható meg. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy az 1970. végéig célul tűzött feladatok valóra váljanak. A forgalmi jellegű vállalatoknál a szocialista munkaverseny egyik fő célkitűzésének tekintsék a forgalmi utazó dolgozók munkaidőcsökkentésére előírt feladatok maradéktalan teljesítését. A Központi Vezetőség indokoltnak tartja, hogy 1971-től az utazó forgalmi dolgozókra ,is általánosan kiterjeszthető legyen a heti 44 (havi 191) órás munkaidő. Az elnökség segítse mindazon vállalatok törekvéseit, amelyek már 1971. előtt is önerőből meg tudják valósítani a forgalmi dolgozók heti 44 (havi 191) órás munkaidőben való foglalkoztatását, mint pl. a MAHART Szabadkikötő üzemigazgatóság és a Debreceni Közlekedési Vállalat. A Központi Vezetőség szükségesnek tartja, hogy az elnökség és a KPM, az AKÖ Tröszt gazdasági vezetésével és szakszervezeti tanácsával, a fővárosi tanács illetékeseivel együttműködve 1969. március 31-ig készítsenek olyan tervet, amely végrehajtása elősegíti és biztosítja az utazó forgalmi dolgozók munkaidejének havi 210 órában való teljesítését, ugyanakkor alkalmas arra, hogy 1971-től az utazó forgalmi dolgozók munkaideje 191 órában legyen meghatározva. A Központi Vezetőség felhívja az érintett gazdasági és szakszervezeti szervek, nagyvállalati és vállalati szakszervezeti bizottságok figyelmét, hogy a megjelölt feladatokat fontos politikai célkitűzésként kezeljék és az eddigieknél sokkal erőteljesebben tevékenykedjenek, tervszerűen törekedjenek a Központi Vezetőség 1968. április 12-i határozatának végrehajtására. A szakszervezeti szervek minden szinten segítsék és támogassák a gazdasági vezetés tevékenységét, észrevételeikkel, javaslataikkal járuljanak hozzá, hogy 1970. év végéig az utazó forgalmi dolgozók állománycsoportjaiban is megvalósuljon a havi 210 órás foglalkoztatási idő és kialakuljanak a további munkaidő- csökkentés feltételei.