Közlekedés, 1969 (59. évfolyam, 1-24. szám)

1969-10-10 / 19. szám

2 KÖZLEKEDÉS A szocialista brigád mozgalom szakszervezetünk elnökségi ülésen „Jelentés a szocialista bri­­gádmozgalom helyzetéről és a továbbfejlesztésével kap­csolatos feladatokról.” Ez volt az első és különö­sen jelentős napirendi pont­ja szakszervezetünk elnöksé­ge legutóbbi ülésének. A je­lentés — a többi között — emlékeztetett arra, hogy a KSZDSZ Elnöksége ez év má­jus 7-i ülésén tárgyalta a munkaversenyről szóló 1031/ 1967. sz. Korm­ány-SZOT el­nökségi határozat végrehaj­tásának tapasztalatait. En­nek keretében rögzítette el­nökségünk a Szocialista Bri­gádvezetők III. Országos Ta­nácskozásán elfogadott állás­­foglalás végrehajtásával kap­csolatos tennivalókat. A jelentés foglalkozott a tíz évvel ezelőtt kibontako­zott szocialista brigádmozga­lom „hőskorával”, amikor a legöntudatosabb munkásokat tömörítette a kezdeményezés, ami egyben a szocialista versenymoz­galom talpraállítását is jelentette. Szakmánk terü­letén elsőként az akkori V. sz. Autójavító Vállalatnál alakult meg szocialista brigád. Min­den túlzás nélkül állíthatjuk — szögezte le a jelentés —, hogy a szocialista brigádmoz­galom az elmúlt 10 év során jelentős társadalmi és terme­lési tényezővé vált. A mozga­lom pozitív eredményének elismerése mellett azonban — hangoztatta a jelentés — őszintén fel kell tárni azo­kat az ellentmondásokat, amelyek sok helyen fellelhe­tők és kedvezőtlen befolyás­sal vannak a mozgalomra. A negatív vonások összefüggés­ben vannak a mozgalomban részt vevő kollektívák számá­nak nagymértékű növekedé­sével. Ez helyenként kedve­zőtlenül befolyásolta a moz­galom politikai, erkölcsi ha­tását. A kedvező jelenségek is­mertetése mellett még szá­mos, negatív jelenségre is felhívta a figyelmet megálla­pítva, hogy mindezeket a problémákat a szocialista bri­gádok is érzik, de egyedül nem tudnak ellene eredmé­nyesen fellépni. Több válla­latnál a gazdasági vezetők és a társadalmi szervek — köz­tük a szakszervezeti bizott­ságok is — a számszerű nö­vekedésre helyezték a figyel­müket, de nem fokozták a brigádokkal a foglalkozást. Hangsúlyozta a jelentés, hogy a szocialista brigádmoz­galom továbbfejlesztése és irányítása, segítsége és ellen­őrzése olyan feladat, amely megköveteli, hogy az üzemi szervek összehangolják tevé­kenységüket úgy, hogy a fela­datok megoszlása mellett a felelősség külön-külön is ér­vényesüljön. A brigádokkal való fog­lalkozást nem lehet re­szort feladatra leszűkíteni. Irányításuk, segítésük, össz­­szakszervezeti tevékenységet igényel. A KISZ szervezetek szerepe is igen jelentős a mozgalomban. Ezért fontos, hogy a mozgalom segítése, irányítása terén a KISZ szer­vek minden támogatást meg­kapjanak. Ahhoz, hogy a szo­cialista brigádok feladatukat még jobban el tudják látni, elsősorban a közvetlen mun­kahelyi vezetőktől szükséges megkövetelni a segítséget. A szocialista brigádmozga­lom időszerű problémáját fe­szegette a jelentés amikor megállapította, hogy a bri­gádok munkájának elbírálá­sánál, — a szocialista cím odaítélésénél is — magasabb követelményeket kell támasz­tani. A brigádmunka belső, tartalmi színvonalának meg­javítása is szükséges, hogy a brigádok magasabb követel­ményt támasszanak önma­gukkal szemben. A mozga­lomban rejlő lehetőségeket a tömeg­politikai munkában még erőteljesebben fel kell használni. A napirendi pont körül magvas vita bontakozott ki szakszervezetünk elnökségé­ben. Jónás Sándor elmondot­ta, hogy a IV. sz. Autójavító V-nál a középvezető szintű dolgozók és a brigádok közöt­ti kapcsolat javítása volna fontos. A művezetők nem tudnak még ma sem megfele­lően foglalkozni a brigádok­kal. A 470 szocialista brigád­tag közül 130 már techniku­mot végzett, de találunk olya­nokat is, akik nyolc általános­sal sem rendelkeznek. A 9—10- szeres brigádok száma szapo­rodik. Anyagi elismerésük körül nincs hiba, erkölcsi el­ismerésük azonban további fejlesztést kíván. Horváth Zsigmond azt ki­fogásolta, hogy az AFIT-vál­­lalatok igazgatói csak akkor keresik fel a brigádokat, ami­kor bajok vannak, amikor több, vagy különösen fontos munkát kérnek tőlük. Az AFIT Szakszervezeti Taná­csának titkára is a munkahe­lyi vezetők, a középvezetők jobb „hozzáállását” sürgette. Varga György a 3. sz. AKÖV területéről azt a hiá­nyosságot említette meg, hogy a brigádvezetőket nem meg­felelően tájékoztatják a válla­lat időszerű ügyeiről és így a brigádtagok sem tudnak meg­felelő tájékoztatást kapni. Annár János után Kaszás Béla ugyancsak lényeges kér­désként figyelmeztetett a szo­cialista brigádvezetők és a gazdasági vezetők jó kapcso­latainak fontosságára. Sajnos — mondotta — a vállalati szakszervezeti bizottságaink sem ismertetik átfogóan a vállalati elképzeléseket, gon­dokat. A vállalati központok­ból még a kirendeltségek, fő­nökségek szakszervezeti szer­veit sem tájékoztatják megfe­lelően az általános feladatok­ról. Így aztán a szocialista brigádok még kevesebbet tudnak ezekről a kérdések­ről. Dr. Terbócs László, a SZOT Termelési Osztályának mun­katársa az elhangzottakkal kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy szakszerveze­ti feladat a hiányosságok oka­it megtalálni és orvosolni. Az érem másik oldalát feltárva arról beszélt, hogy vajon a gazdasági vezetők megkapják-e a szakszer­vezeti szervektől azt a szükséges tájékoztatást, amelynek alapján a szo­cialista brigádok számára megfelelő tájékoztatást tudnánk nyújtani? Sipos Imre a szocialista brigádmozgalommal kapcso­latban — és a hiányosságok­kal összefüggésben — az ön­kéntesség elvének fontosságát húzta alá. Esse Lajos, a KPM önálló Munkaügyi osztályá­nak munkatársa elmondotta, hogy a KPM illetékes osztá­lya levélben és személyes be­szélgetések során fogja tájé­koztatni a vállalatok gazda­sági vezetőit a szocialista brigádmozgalom helyzetéről és továbbfejlesztésével kap­csolatos feladatokról szóló el­nökségi jelentés lényegesebb pontjairól, kérve a szocialis­ta brigádmozgalom nagyobb támogatását. Mátyási Árpád, szakszerve­zetünk titkára, a fejlődés szünet nélküli folyamatossá­gára hívta fel a figyelmet, amely időről időre természet­szerűen veti fel az újabb problémákat. Igaz — állapí­totta meg —, hogy a KPM és a gazdasági szervek köteles­sége is a mozgalom segítése. A legfőbb feladat azonban a szakszervezeti szervekre hárul. Javasolta, hogy az Elnökség vegye fel az 1970. évi nemzet­közi programba egy szocialis­ta brigádvezetőkből álló cso­port tanulmányútját a Szov­jetunióba. Szilágyi Sándor, szakszer­vezetünk Közgazdasági és Munkaügyi osztályának veze­tője arra hívta fel a figyel­met, hogy nem kell ugyan minden dolgozónak szocialista brigádtagnak lennie, azonban hiba lenne a „fehér foltok­ról” megfeledkezni. Példaként felhozta, hogy Pécsett, a XIV. sz. Autójavító V-nál egyál­talán nincs szocialista bri­gádmozgalom. A napirendi pont vitáját Földvári Aladár, szakszerve­zetünk elnöke foglalta össze. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy szakszervezeti szerveink­nek „harci feladattá” kell tenniük a szocialista bri­gádmozgalom ügyét. Támogatta Mátyási Árpád ja­vaslatát, hogy szocialista bri­gádvezetők egy csoportja te­gyen látogatást a Szovjet­unióban. Az Elnökség ezután még több napirendi pontot tár­gyalt és tájékoztató jelentést vitatott meg. V. J. Fontos kérdésekről tárgyalt az AFIT ágazati szakszervezeti tanácsa A Szakszervezeti Tanácsülés elnök­sége, Mátyási Ár­pád, szakszerveze­tünk titkára, Hor­váth Zsigmond, a Szakszervezeti Ta­nács titkára, Jónás Sándor, a IV. sz. Autójavító V. szb­­titkára, Kovács Béla, az AFIT ve­zérigazgatója Az AFIT Szakszervezeti Tanácsa kibővített ülést tartott Köztársaság téri székházunkban. Részt vett az ülésen Mátyási Árpád, szakszerveze­tünk titkára is. Jó néhány olyan kérdés szerepelt a napirenden, ame­lyek mindenkor, de különösen az elkövetkező hónapokban, években lényeges feladatként jelentkeznek mind a szakszervezeti, mind a gaz­dasági munkában. Az értekezlet egyik célja éppen az volt, hogy ezek­re a problémákra ráirányítsa a szakszervezeti tisztségviselők figyelmét, felmérje a jelenlegi helyzetet és vázolja a teendőket. Kevés nő és kötni a vezetésben Elsőként az AFIT szakszer­vezeti szerveinek működéséről jog- és hatásköréről, a szak­­szervezeti és üzemi demokrá­cia érvényesülésének tapasz­talatairól vitáztak a résztve­vők. A tanács jelentése meg­állapította, hogy a szervezet helyes kialakítása folytán a szakszervezeti munka hatéko­nyabbá vált a választások óta. Javult a szakszervezeti taná­csok és bizottságok összetétele, noha ma is fogyatékosságnak tekinthető, hogy a nők és a fiatalok képviseleti aránya a szakszervezeti tanácsokban nem tükrözi a vállalati össze­tételt. A jog- és hatáskörök érvé­nyesülését illetően a tanács arra a következtetésre jutott a vita során, hogy részint tartal­masabbá vált a szervezetek, testületek és tisztségviselők te­vékenysége, e jogok és hatás­körök gyakorlása tekintetében nőtt felelősségérzetük, csupán a műhelybizottságok és a bi­zalmiak vonatkozásában lenne szükséges javítani a műnk. Annál is inkább, mert beiga­zolódott, hogy a gazdasági ve­zetők zöme magáévá tesz tiszteletben tartja a szakszer­vezeti szervek jog- és hatáskö­rét, ami kedvező lehetőséget teremt azok gyakorlására. Előfordul azonban, hogy egyes gazdasági vezetők nem kérik ki az illetékes szakszer­vezeti testületek véleményét a dolgozók élet- és munkakörül­ményeit érintő kérdések el­döntésénél. Az értekezlet úgy ítéli ezt meg, hogy a szakszer­vezeti szervek minden fóru­mán fel lehet és fel kell szá­molni ezt a helyzetet, hogy a jog- és a hatáskörök gyakorlá­sának elmulasztásáért a szak­­szervezeti tisztségviselők is fe­lelősek. Vita a bérezésről A kollektív vezetés elvének érvényesülése és a szakszerve­zeti, valamint az üzemi de­mokrácia kibontakozása tekin­tetében számos fogyatékosság­ra hívta fel a figyelmet az ér­tekezlet. Mind a jelentés, mind a hozzászólók hangsúlyozták, hogy mindenekelőtt a válasz­tott testületek és azok veze­tőinek szemléletbeli hibáit kell felszámolni. Több kezdemé­nyezőkészségre, bátorságra van szükség, támaszkodni kell a szakszervezeti tagság széles tömegeire, a szocialista brigá­dokra; a termelési tanácsko­zásokon és a taggyűléseken el­hangzott javaslatok megvaló­sítását szorgalmazni kell, s meg kell követelni a gazdasá­gi vezetőktől is. Széles körű vita folyt az ér­tekezleten az AFIT vállalatai­nak I. félévi bérfejlesztésével összefüggő kérdés tárgyalása­kor. Ennek oka mindenekelőtt az, hogy noha az ipari vállala­tok I. félévi bérszínvonala az előző év azonos időszakához képest 2,8 százalékkal maga­sabb, a tervezettől azonban 2,3 százalékkal elmaradt. Az iparági 2,8 százalékon belül egyes vállalatok a 0,3 és a 8 százalékos bárfejlesztési szint között helyezkednek el. Pél­dául a XIII. sz. Autójavító Vállalatnál (8%), a XIV. sz. Autójavító Vállalatnál viszont az előző évi színvonaltól is el­marad 0,3 százalékkal. A bérszínvonalon belül a munkások átlagbére a bázis­hoz viszonyítva kielégítő.. A vitában a felszólalók hangsú­lyozták, hogy az év hátralevő részében a rendelkezésre álló összegeket az elérendő terme­lési, termelékenységi és minő­ségjavító célok érdekében kell felhasználni. Meg kell akadá­lyozni, hogy a jó munkásokat magasabb bérért elcsábíthas­sák, változatlanul gondoskodni kell az alacsony keresetű dol­gozók bérének emelésére, a megfelelő kereseti arányok ki­alakítására. Figyelemmel kell lenni a törzsgárdához tartozó dolgozók bérviszonyainak a javítására, mert a nagymérvű munkaerő-vándorlás a terme­lékenységet, a minőséget és a munkafegyelmet egyaránt ká­rosan befolyásolja. A tanácsülés résztvevőinek egy csoportja (Fotók: Vedres) 1969. október 16. Jelentős javulás a szakszervezeti munkában Szakszervezetünk szervezési és káderosztálya megvizsgálta a trösztök és a közvetlen vál­lalatok szakszervezeti bizottsá­gainak munkatervét. Megálla­pította, hogy — néhány esetet kivéve —, általában kielégítő, sőt egyes helyeken figyelemre­méltó előrehaladás tapasztal­ható. A munkaterveket általában 1969. augusztus 1-től, 1970. ja­nuár 31-ig terjedő időszakra építették fel a vállalatok szak­­szervezetei, ami azért helyes, mert így biztosították a jövő évre vonatkozó átmenetet a szakszervezeti munkában. Csak néhány vállalatnál tapasztal­ható, hogy helytelenül, az év végéig készítettek munkater­vet. Megállapítható, hogy a tervek elkészítésénél igénybe vették az Elnök­ségi Tájékoztatóban meg­jelent állásfoglalást, amely útmutatást adott a tar­talmi és formai célkitűzések feldolgozásához. Örvendetes, hogy a munkatervekben mind­inkább tükröződik a szakszer­vezetek irányító szerepe. A szervezési és káderosztály kiemeli példaképpen az Autó­­közlekedési Tröszt szakszerve­zeti bizottságának munkater­vét, amelyben tartalmilag és formailag egyaránt kifejezésre jutnak a vonatkozó célkitűzé­sek. De az AFIT-nál és a MA­­LÉV-nél is komoly fejlődés tapasztalható. A munkatervekben minde­nütt figyelembe vették a XXVII. kongresszus és a Köz­ponti Vezetőség által megha­tározott témákat, és helyesen alkalmazták a helyi adottsá­gokra. Az szb-üléseket általá­ban havonként tartják, egye­dül az Autóközlekedési Tröszt vezeti be kísérletképpen a hat­hetenként megtartandó ülése­ket. A napirendek meghatáro­zásában is kielégítő a központi és a helyi feladatok aránya. A napirendeket általában valamely központi vezetőségi, vagy SZOT-határozatra építik, ami helyes. Nem kielégítő azonban — legalábbis nem mindenütt — a végrehajtás el­lenőrzése, ami legalább olyan fontos, mint a feladatok meg­határozása. Örvendetes, hogy a rétegekkel, mint például az ipari tanulók, a nyugdíjasok, az ifjúság, hangsúlyozottabban foglalkoznak, de nem kielégítő a nők hely­zetének, problémáinak vizsgálata. Az első félévihez hasonlítva tervszerűbb a tanácsülések ütemezése is. A nagyobb hord­erejű kérdéseket általában a tanácsülések elé viszik, az operatív munkákat pedig a szakszervezeti bizottságok ülé­sein tárgyalják meg. Az osztály megállapítása szerint a munkatervek általá­ban a legfontosabb kérdések­kel foglalkoznak. Ilyenek pél­dául a kollektív szerződés; a KV 1968. március 28-i határo­zatának végrehajtása; a jog- és hatásköri problémák; az üzemi és szakszervezeti de­mokrácia érvényre jutása; az üzemegészségügy helyzete; a tervteljesítés; a munkaver­seny; a propagandamunka; a bérkérdések; a szabadidő stb. Gyakorlattá válik, hogy a tröszti és nagyvállalati szervek testületi ülésein a hozzájuk tartozó szakszervezeti bizott­ságok is tartanak beszámolót, egy-egy határozat végrehajtá­sáról. A pozitív tényezők mellett a munkatervekben hézagként jelentkezik, hogy az egyes na­pirendeknél nincs meghatá­rozva, hogy a szakszervezeti szerv a téma tárgyalása során mely jogát gyakorolja. Itt is példaként lehet felhozni az Autóközlekedési Trösztöt, ahol a szakszervezeti tanács ezt va­lóban a „helyére tette”. Nem rossz példa a MALÉV, vagy az Autófenntartó Ipari Tröszt szakszervezeti tanácsának ez­­irányú munkája sem. Amikor a vizsgálat megálla­pítja a fejlődés pozitív ténye­zőit, nem hallgatja el a hiá­nyosságok feltárását, azok ki­küszöbölésének módját. Mind­ezeken túl, meghatározza az 1970. első félévének feladatait is. Ezek között az országos nagyaktíva ál­lásfoglalására épített fel­adatok meghatározása sze­repel az első helyen, amelyhez a szervezési és ká­derosztály messzemenő segít­séget nyújt. Figyelembe kell venni a Központi Vezetőség kétéves programját, mindeze­ket kiegészítve a szakszerve­zeti bizottságokra háruló he­lyi feladatokkal. Mosonyi László Jól dolgozott a tanács A résztvevők végezetül be­számolót hallgattak meg az ágazati szakszervezeti bizott­ság két tanácsülés között vég­zett munkájáról. Megállapítot­ta az értekezlet, hogy mind a munkatervben szereplő felada­tokat, mind a soron kívüli teendőket megfelelően és he­lyesen látta el a tanács. Ennek megfelelően Horváth Zsig­mond titkár jelentését jóváha­gyólag tudomásul vette. ÚJ DARABÁRU­­MENETREND Baranya megye legkisebb falujá­ban is megszűnik a heti egyszeri kiszolgálás az 1970. január 1-én érvénybe lépő új darabáru-menet­rend értelmében, amelyet most ké­szített el a 12. sz. Autóközlekedési Vállalat. Mindenütt többször, a me­gye városaiban és járási székhe­lyein pedig naponta történik majd az áruellátás. Jelenleg 134 község­ben egy, 90 községben két esetben, míg az új menetrend szerint 131 községben heti három alkalommal járnak majd darabárut szállító gépkocsik. MegtiaSt Reioh József Megrázó hírt közöltek szakszer­vezeti központunkkal. Reich Jó­zsef, a Fővárosi Szállítási Válla­lat 6. sz. üzemegysége szakszer­vezeti bizottságának titkára, 1969. szeptember 25-én, életének 56. évében meghalt. Reich József 1947 óta vett részt a szakszervezeti mozgalomban. 1952-től a Villamosvasút D­una pu., majd a Fővárosi Szállítási Vállalat szakszervezeti bizottságá­nak csúcs­titkára volt. Mint füg­getlenített politikai munkatárs, rövid ideig az óbudai területi bi­zottságban, illetve a szakszerveze­ti központban is dolgozott. Több, mint 15 évig volt tagja a FÖSPED vállalat szakszervezeti bizottságá­nak. 1965-ben választották meg a FÖSPED 6. sz. üzemegysége szb­­titkárának. Igen sokat fáradozott a dolgo­zók élet- és munkakörülményei­nek javításában, a bérek emelé­séért és a szakszervezeti tagok érdekeinek biztosításáért. Szak­szervezeti munkája elismeréséül a KPM kitüntetésben részesítette. Mint fizikai dolgozó­­ is példát mu­tatott, több esetben kapott „kivá­ló dolgozó” kitüntetést. Szakszervezeti munkáját mindig igen fontos pártmegbizatásnak te­kintette. Fáradhatatlan volt a dol­gozók ügyeinek az intézésében. Búcsúzunk tőle a munkatársak, szakszervezeti aktivisták, elvtár­sak és barátok nevében. A válla­lat saját halottjának tekintette Reich József elvtársat. J. G.

Next