Közlekedés, 1970 (60. évfolyam, 1-24. szám)

1970-11-25 / 22. szám

2 Sajtónapi köszöntő AMIKOR A LAPOK, SZERKESZTŐSÉGEK vezetőit és munkatársait köszöntjük a sajtónap alkalmából, először is azt kell megállapítanunk, hogy az elmúlt év alatt a lapok száma növekedett. Több üzem és vállalat nyomdai úton előállított és házilag sokszorosított újságokat adott ki, tájékoztatót jelentetett meg. Ezek a lapok taralmasak és színesek, egyre többet foglalkoznak a szakma, az ágazat az üzem dolgozóinak élet- és munkakörülményeivel. Ahogyan a szakszervezeti tevékenység színvonala növekszik és a különböző szakszervezeti szerveknek több idejük jut a lapokkal való foglalkozásra, több segítséget tudnak nyújtani a szerkesztőségeknek, úgy változik a lapok tartalma, mondanivalója. Régi és új szerkesztők odaadással, rendkívül nagy erőfeszítésekkel végzik tevékenységüket és segítik a szakszervezeti bizottságokat az agitációs és propagandamunkában. A szerkesztők keresik az újat a tartalom és a módszer tekintetében egyaránt, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy érdekesebb, olvasmányosabb, tartalmasabb lap kerüljön az ol■posó kezébe. Azt kérjük a szerkesztőségekben dolgozó elvtársaktól, hogy tájékoztassák pontosan az olvasókat a nemzetközi és belpolitikai eseményekről, népszerűsítsék pártunk politikáját. A párt politikájának népszerűsítése nagyon megtisztelő feladat és ezt minden újságíró szívből vállalja, miután a párt politikája helyes, mert pontosan azt fejezi ki, amit a nép gondol. Ezt igazolják X. pártkongresszus irányelvei is. Kérjük, hogy biztosítsanak lapjuk hasábjain nagyobb megbecsülést a szocializmus aktív híveinek és írjanak többet az élő, alkotó emberről, munkájáról, életéről, gondjairól, örömeiről. A tárgyi, dologi szemléletet váltsa fel az emberről szóló írások tömege. Az üzemi lapok, híradók vezetői és munkatársai nagyon megtisztelő feladatot vállalnak azzal, hogy megismertetik olvasóikkal a szakszervezetek megváltozott helyét és szerepét, bemutatják a szakszervezet hármas feladatát és ennek egységét. Mozgósítsák az embereket arra, hogy a szakszervezetek eredményeket tudjanak elérni a gazdasági munka segítésében, a politikai nevelő munkában, valamint a tagság érdekeinek védelmében. A sajtó rendkívül hatékony eszköz, ha jól hasznosítják a felvilágosító munkában, a soron levő feladatok megoldására való mozgósításban. A sajtónapon köszöntjük a szerkesztőség külső munkatársait, az üzemi, vállalati levelezőket is. Munkájuk szervesen kapcsolódik a lapok egész tevékenységéhez, hiszen tudósításaikban környezetük életéről, dolgos hétköznapjaik eseményeiről, társaik tevékenységéről adnak rendszeres, közvetlen tájékoztatást. A SAJTÓNAP ALKALMÁBÓL IS kívánunk elvtársainknak nagyon jó egészséget, egyéni életükben sok, sok boldogságot. A KSZDSZ ELNÖKSÉGE Szakma lesz a gépkocsivezetés? Nagyon sok, talán 15 ezer gépkocsivezető szabadulna fel, ha a gazdasági és társadalmi szervezetek vezetőinek jelentős része nem tartana igényt sofőrre. Legutóbb ugyanis a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének elnöksége arról tárgyalt, hogy kevés a gépkocsivezető, sokba kerül a kiképzésük, ugyanakkor jelentős részük másutt talál boldogulást Egyszóval, jobban meg kellene becsülni a gépkocsivezetőket. Többek között úgy is, hogy megadnánk, a lehetőséget ahhoz, hogy szakmunkássá küzdhessék fel magukat 1 122 000 jogosítvány Dr. Tőzsér Istvánnak, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztályvezetőjének, a napirend előadójának is az volt a véleménye, hogy az érvényben levő gépjárművezetői engedélyek száma kb. másfélszeresen felülmúlja a forgalomban levő gépjárművek számát Még sincs elég gépkocsivezető. Kb. 1 122 000 gépjárművezetői engedély volt érvényben a múlt év december 31-én, ebből 428 ezer úgynevezett hivatásos, tehát állás vállalására szóló jogosítvány. De ennyi sem elég. Az okok egyikeként azt jelölte meg az elnökség, hogy a gépjárművezetők erkölcsi és anyagi elismerése elégtelen. Következésképpen intézkedni kell, hogy a mulasztást pótolják. Megérdemlik a gépkocsivezetők a nagyobb erkölcsi, társadalmi és anyagi megbecsülést, hiszen egyebek között az árvíznél is helytálltak; nem kérdezték, mit fizetnek, dolgoztak éjt nappallá téve. Északkelet-Magyarország árvíz sújtotta területén négyezernél többen hordták a követ, szállították szakadatlanul a homokzsákokat, hogy megfékezzéka dühöngő áradatot. Dicséret és elismerés Csak dícsérően emlékezhetünk meg a fővárosi kékbuszok vezetőiről is. Csúcsforgalomban, úgy tűnik, drótkötélből vannak az idegeik, fáradhatatlanok, amikor a Lánchídra fordulva rövid szakaszon esetleg százszor is kuplungolniuk kell. Lényegesen csökkent már azok száma, akik irigylik a gépkocsivezetőket, amikor főnökeik órákon át tárgyalnak, ők pedig „unalmukban” verik a blattot, esetleg olvasnak. És egyre többen vannak, akik belátják, hogy a mai gépjárművezetőket már nem elégíti ki, ha egyszerűen csak gépkocsit vezetnek. Munkagépeket kezelnek, áruforgalmat tanulnak. Többet akarnak adni a gépkocsivezetésnél és többet is kell tudni. Számosan vannak, akiknek az a véleménye, hogy a vezetésen kívül érteni kell a szereléshez, rendelkezni kell a szükséges műszaki ismeretekkel, tudni kell a KRESZ-t, a kulturált közlekedés íratlan szabályait, ismerni kell az adminisztrációt, el kell igazodni a fuvarvállalás rejtelmeiben, betéve tudni kell a vállalat üzletszabályzatát, alkalmazkodni kell a fuvaroztatóhoz... Erkölcsileg és anyagilag De ha a gépkocsivezetőnek ennyi mindent kell tudni, miért nem honorálják e tényt erkölcsileg és anyagilag? Miért nem ismerik el tevékenységüket legalább annyira, mint mondjuk az üzleti eladókét, akik egy bizonyos követelmény teljesítése után szakmunkás-bizonyítványt kapnak? Miért nem kaphatnak a gépjárművezetők is szakmunkás-bizonyítványt ? A kérdéssorozatra az elnökségi ülésen dr. Tőzsér István így válaszolt: " A hivatásos gépjárművezetők szakmunkás képesítésének rendezése az elmúlt 20 év alatt vissza-visszatérő probléma volt. Egyértelmű állásfoglalás azonban mind ez ideig nem történt, bár a gépjárművezetői tevékenység szakmunkásként felismerése egyre sürgetőbb igényként jelentkezik mind a vállalatok, mind a gépjárművezetők részéről, és ezekkel a törekvésekkel a KPM illetékes vezetői is egyetértenek. Megfelelő követelmények — A gépkocsivezetők szakmunkássá minősítéséhez a más szakmáknál alkalmazott rendes korú képzési forma azonban nem jó. Viszont az általános szakmunkássá való nyilvánításhoz mi magunk sem járulnánk hozzá. Ezért a gépjárművezető-képzés korszerűsítésére kiadott koncepciónál már számoltunk vele, hogy az arra épülő továbbképző tanfolyam sikeres elvégzése biztosítja a szakmunkássá nyilvánításhoz szükséges követelményeket — mondotta a főosztályvezető. Szakszervezetünk elnökségének és a KPM illetékes vezetőinek törekvései nem egyedülállóak. A Szovjetunióban, Lengyelországban. Romániában már szakmunkások a gépkocsivezetők. Franciaországban, Svédországban és az NSZK-ban is azt akarják, hogy az autóbuszok, valamint a tehergépkocsik vezetői egy szükséges tanfolyam elvégzése, illetve sikeres vizsga letétele után segédlevelet kapjanak. Szakszervezetünk elnöksége és a minisztérium vezetői úgy vélik, hogy az alapfokú gépjárművezetői tanfolyam elvégzése után gépjármű-kezelői, majd több éves gyakorlat, ezután pedig járműkezelői továbbképző tanfolyam következnék. Az ezekre az alapelvekre épülő szakmai szint kidolgozása folyamatban van. Valószínűleg ez alapul szolgálhat a Munkaügyi Minisztériummal folytatandó tárgyaláshoz. A KPM-ben a gépjárművezetők szakmunkásvizsgájának előkészítéséhez szükséges tantervet és tantervi utasítást néhány hónapom belül ki tudják dolgozni. Tőlük is függ Ezek szerint a gépjárművezetőktől is függ, hogy szakmunkások lesznek-e. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséig még sok mindent kell tenniük. Egyebek között a forgalomtechnikai és más szakmai ismereteken túlmenően az általános műveltség gyarapítását szolgáló tantárgyakkal is meg kell ismerkedniük. Az általános műveltség adott szintre emelése ugyanis hozzátartozik a szakmunkás ranghoz. Kérdés, a Munkaügyi Minisztérium illetékes vezetői elfogadják-e a KPM vezetőinek a szakszervezet elnöksége által is támogatott javaslatait. Vajon bejegyzik-e a gépjárművezetői szakmát az országos szakmunkás névjegyzékbe? És mikor jegyzik be? Nos — még egyszer hangsúlyozzuk — mindezek nagymértékben attól függnek, hogy a gépjárművezetőket milyen követelmények elé állítják, s ők maguk mennyiben felelnek meg a velük együtt kialakított követelményeknek. Zsidai Pál Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulója alkalmából eredményes munkásságuk elismeréséül különféle munkaterületek dolgozóinak kitüntetéseket adományozott. A kitüntetettek között találjuk a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének két politikai munkatársát is. A MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozatát kapta Szilágyi Sándor, a KV közgazdasági és munkaügyi osztályvezetője; Fülöp Imre, a VOLÁN 15. sz. Vállalat (Veszprém) szakszervezeti bizottságának titkára pedig a munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült KÖZLEKEDÉS Közös célért egy nyelven A DOLGOZÓK LÉTSZÁMÁT TEKINTVE a Budapesti Közlekedési Vállalatnak nem a legnagyobb munkahelyei közé tartozik a Kelenföldi üzemegység, de hogy ez a kollektíva mind gazdasági, mind mozgalmi területen az élen jár, azt a tények igazolják. Nem titkolom, az eredmények mögött tudatosan a szakszervezet, illetve aktivistáinak, tisztségviselőinek tevékenységét keresem, hogy közreadásával is bizonyítsam a jelenlegi szakservezeti vezetés munkájának hatékonyságát. Tény, hogy amit kerestem, megtaláltam Kelenföldön. A szakszervezeti bizottság nem passzív kísérője, hanem tevékeny segítőtársa az eredmények irányításának. Bokon Pál elvtárs, a szakszervezeti bizottság titkára, fáradságot és időt nem kímélve, a dologzóknak szinte második otthonává „varázsolta” az üzemegység szakszervezetét. Alig akad téma, legyen az ,akár egyéni probléma is, amivel ne keresnék meg a dolgozók. A szervezettség 99,2%-os. A tagdíjfizetés ez évben és 1969- ben, a megelőző évek elmaradásai behozása miatt 100% fölé emelkedett. A szakszervezeti rendezvények a bizalmiak tanácskozásától a taggyűlésekig rendszeresek, aktívak és hatásaikban is tartalmasak. DE HADD SZÓLJÖN az elért eredményekről a partner, Földesi László elvtárs alapszervi párttitkár. A jól végzett munka tudata érződik akkor is szavaiból, amikor a közös tevékenységről, az elért eredményekről beszél, de szól másról is. Ha másért nem, hát okulásért érdemes felidézni a múltat . Két évvel ezelőtt Bokon elvtárs is én is újak voltunk jelenlegi funkciónkban. Az akkori választásokon Bokon elvtársat szbtitkárnak, engem alapszervi párttitkárnak választottak. Nem a közösen végzett munka eredményeit akarom kiemelni, de bizony főleg mozgalmi vonalon nem volt valami rózsás az itteni helyzet. Mindkettőnknek akadt tennivalója. Állítom — folytatja —, hogy a legutóbbi szakszervezeti választások óta eltelt két év alatt Bokon elvtárs vezetésével a szakszervezeti bizottság mindannyiunk hasznára igen nagy utat tett meg. A dolgozók aktivitása, fegyelme figyelemre méltó mértékben megnövekedett. A szakszervezeti taggyűléseken, amelyek egyébként rendszeresen negyedévenként ismétlődnek, a dolgozók többsége, olykor kétharmada, sőt háromnegyede részt vesz. A „Vezess baleset nélkül” mozgalomban az üzemegység BKV szinten évek óta az első. Alapszervünk területén 15 szocialista brigád dolgozik, ebből 10 részt vett azSZDSZ elnöksége által szervezett felszabadulási vetélkedőn. De segít a szakszervezet a közvetlen politikai munkában, például a felvilágosító és tájékoztató tevékenység területén is. — Bokon elvtárs vezetésével a szakszervezeti aktivisták szinte egy emberként segítenek mindenben, amikor arra szükség van. Az idén négy tagot vettünk fel a szakszervezet soraiból a pártba, s újabb szakszervezeti aktivistákkal foglalkozunk ilyen szempontból. Külön örömömre szolgál, hogy az újonnan felvett párttagok között tudhatjuk Bokon elvtársat is. — Sokan járnak a szakszervezeti aktivisták közül pártvagy politikai oktatásra. Ami talán a legfontosabb, a szakszervezet segítségével olyan munkahelyi légkört sikerült az utóbbi egy-két évben kialakítani, amelyre sem a vezetőnek, sem a dolgozónak komoly panasza nem lehet. Nem mentes a vitától a mi életünk sem, de minden problémát elvtársiasan tisztázunk, megegyezünk, s tenni viszont mindig együtt teszünk — mondja végezetül Földesi elvtárs. ROKON ELVTÁRS keveset beszél magáról. Többször rákérdezek, de még a beszélgető partnereknek is segíteni kell, hogy megtudjam. Közel negyedszázada dolgozik a villamosvasútnál. A pályamunkásoknál segédmunkásként kezdte, s 1949-ben kocsivezető lett. 1954-ben került először Kelenföldre. 1963 óta egyfolytában itt dolgozik. Jelenleg a párttitkár elvtárssal együtt állomásellenőri beosztásban van, de ez egyiküket sem zavarja abban, hogy ha valahol szükség van rájuk, ne szánjanak kocsira. Nyolc éve „esemény nélkül” közlekedik, és ezzel Kelenföldön az első. Kétszer kapta meg a „Szakma kiváló dolgozója” kitüntetést. Beszédesebb, sőt szenvedélyesebb, amikor a szakszervezeti munkáról vagy a pártszervezet segítségéről van szó. Látszik rajta, hogy nem udvariaskodik, hanem az érzéseit, tapasztalatait mondja el, amikor a közösen elért eredményekről beszél. Ezek elsődleges forrását abban látja, hogy az üzemegység politikai, társadalmi és gazdasági vezetői a legutóbbi választások óta megtanultak a dolgozók érdekei alapján, a dolgozókkal közösen, egyfelé húzni, egy nyelven beszélni. A SZAKSZERVEZETI VÁLASZTÁSOKRA terelve a beszélgetést, úgy mondja, hogy erre az szb és ezen belül ő maga tulajdonképpen két éve, vagyis megválasztásuk óta készülnek. S most nyugodtan jelenthetik a vezetőséget választó küldöttgyűlésnek, hogy amivel két évvel ezelőtt megbízták őket, végrehajtották. Rudits József Földesi László, a párttitkár Bokon Pál, az szb-titkár A FOKA tanyahajóján A Folyamszabályzó és Kavicskotró Vállalat vezetősége és szakszervezeti bizottsága kezdeményezésére a bajai hajóépítő üzemben évekkel ezelőtt készítették el az első, úgynevezett tanyahajót azzal a céllal, hogy a FOKA dolgozói számára megfelelő kulturált körülményekkel rendelkező második otthont biztosítsanak. Ez az elképzelés sikerrel járt, amit az is bizonyít, hogy napjainkban már a tizennyolcadik tanyahajót építik a bajai üzemben : húsz és harminc személyes hajók valóságos „vízi szállodák”, melyekben a vállalat dolgozói a fárasztó napi munka után nyugodtan, kényelmesen pihenhetnek. Egy-, illetve kétszemélyes, szépen berendezett tiszta szobák, társalgó helyiség tévével, rádióval, s könyvtárral áll a vízi munkásszálló lakói rendelkezésére. A tisztálkodás céljaira állandó hideg-meleg vizű fürdőszobát találunk a tanyahajón, s igen ízléses, tetszetős az ebédlő és a konyha berendezése is. Éppen ebédidő volt, amikor megérkeztünk és a hajó közkedvelt szakácsnője, „mindenki mamája”, Dobránszky Józsefné tálalta az aznapi menüt. A tanyahajó technikai berendezéseiről: a villamos energiát egy Diesel-motormeghajtású dinamó szolgáltatja, amely a hajó gépházában kapott helyet. A tisztálkodáshoz és a központi fűtéshez szükséges hideg-meleg vizet egy külön kazánház biztosítja. A jól berendezett éléskamra, s a mosógépek ugyancsak az itt lakó hajósok kényelmét szolgálják. A lakószobákról se feledkezzünk meg: csak úgy ragyognak a tisztaságtól. A hajósok közt fontos követelmény: a rend, a fegyelem és a tisztaság... A tanyahajó vontatható, saját kormánnyal is rendelkezik, s bárhol kiköthető. Egyaránt alkalmas dunai, tiszai és balatoni használatra. A méreteire jellemző adatok: hossza 29,5 méter, szélessége 7 méter, oldalmagassága 1 méter, vízkiszorítása 58 tonna. Búcsúzni készültünk a „vízi szállodától”, amikor a legifjabb hajóslegény kis notesszal a kezében megjelent, hogy feljegyezze a napi bevásárolni valókat. Aztán csónakba ült és a part felé evezett. Még hallottuk, amint utánunk kiáltotta: „Jó dolog a hajósélet. Igazán kellemesen telnek itt s dolgos hétköznapok .. . ” 1970. november .