Közlekedés, 1970 (60. évfolyam, 1-24. szám)

1970-11-25 / 22. szám

2 Sajtónapi köszöntő AMIKOR A LAPOK, SZERKESZTŐSÉGEK vezetőit és munkatársait köszöntjük a sajtónap alkalmából, először is azt kell meg­állapítanunk, hogy az elmúlt év alatt a lapok száma növekedett. Több üzem és vállalat nyomdai úton előállított és házilag sokszoro­sított újságokat adott ki, tájékoztatót jelente­tett meg. Ezek a lapok taralmasak és színe­sek, egyre többet foglalkoznak a szakma, az ágazat az üzem dolgozóinak élet- és munka­­körülményeivel. Ahogyan a szakszervezeti tevékenység szín­vonala növekszik és a különböző szakszerve­zeti szer­veknek több idejük jut a lapokkal való foglalkozásra, több segítséget tudnak nyújtani a szerkesztőségeknek, úgy változik a lapok tartalma, mondanivalója. Régi és új szerkesztők odaadással, rendkí­vül nagy erőfeszítésekkel végzik tevékenysé­güket és segítik a szakszervezeti bizottságokat az agitációs és propagandamunkában. A szer­kesztők keresik az újat a tartalom és a mód­szer tekintetében egyaránt, mindent elkövet­nek annak érdekében, hogy érdekesebb, olvas­mányosabb, tartalmasabb lap kerüljön az ol­­■­posó kezébe. Azt kérjük a szerkesztőségekben dolgozó elvtársaktól, hogy tájékoztassák pontosan az olvasókat a nemzetközi és belpolitikai esemé­nyekről, népszerűsítsék pártunk politikáját. A párt politikájának népszerűsítése nagyon megtisztelő feladat és ezt minden újságíró szívből vállalja, miután a párt politikája he­lyes, mert pontosan azt fejezi ki, amit a nép gondol. Ezt igazolják X. pártkongresszus irányelvei is. Kérjük, hogy biztosítsanak lapjuk hasáb­jain nagyobb megbecsülést a szocializmus aktív híveinek és írjanak többet az élő, alko­tó emberről, munkájáról, életéről, gondjairól, örömeiről. A tárgyi, dologi szemléletet váltsa fel az emberről szóló írások tömege. Az üzemi lapok, híradók vezetői és munka­társai nagyon megtisztelő feladatot vállalnak azzal, hogy megismertetik olvasóikkal a szak­­szervezetek megváltozott helyét és szerepét, bemutatják a szakszervezet hármas feladatát és ennek egységét. Mozgósítsák az embereket arra, hogy a szakszervezetek eredményeket tudjanak elérni a gazdasági munka segítésé­ben, a politikai nevelő munkában, valamint a tagság érdekeinek védelmében. A sajtó rend­kívül hatékony eszköz, ha jól hasznosítják a felvilágosító munkában, a soron levő felada­tok megoldására való mozgósításban. A sajtónapon köszöntjük a szerkesztőség külső munkatársait, az üzemi, vállalati leve­lezőket is. Munkájuk szervesen kapcsolódik a lapok egész tevékenységéhez, hiszen tudó­sításaikban környezetük életéről, dolgos hét­köznapjaik eseményeiről, társaik tevékenysé­géről adnak rendszeres, közvetlen tájékozta­tást. A SAJTÓNAP ALKALMÁBÓL IS kívánunk elvtársainknak nagyon jó egészséget, egyéni életükben sok, sok boldogságot. A KSZDSZ ELNÖKSÉGE Szakma lesz a gépkocsivezetés? Nagyon sok, talán 15 ezer gépkocsivezető szabadulna fel, ha a gazdasági és társadalmi szervezetek vezetőinek jelen­tős része nem tartana igényt sofőrre. Legutóbb ugyanis a Közlekedési és Szállítási Dol­gozók Szakszervezetének el­nöksége arról tárgyalt, hogy kevés a gépkocsivezető, sokba kerül a kiképzésük, ugyanak­kor jelentős részük másutt ta­lál boldogulást Egyszóval, jobban meg kellene becsülni a gépkocsivezetőket. Többek kö­zött úgy is­, hogy megadnánk, a lehetőséget ahhoz, hogy szakmunkássá küzdhessék fel magukat 1 122 000 jogosítvány Dr. Tőzsér Istvánnak, a Köz­lekedés- és Postaügyi Minisz­térium főosztályvezetőjének, a napirend előadójának is az volt a véleménye, hogy az ér­vényben levő gépjárművezetői engedélyek száma kb. másfél­­szeresen felülmúlja a forga­lomban levő gépjárművek szá­mát Még sincs elég gépkocsi­­vezető. Kb. 1 122 000 gépjár­művezetői engedély volt ér­vényben a múlt év december 31-én, ebből 428 ezer úgyne­vezett hivatásos, tehát állás vállalására szóló jogosítvány. De­­ ennyi sem elég. Az okok egyikeként azt jelölte meg az elnökség, hogy a gépjárműve­zetők erkölcsi és anyagi elis­merése elégtelen. Következés­képpen intézkedni kell, hogy a mulasztást pótolják. Megérdemlik a gépkocsive­zetők a nagyobb erkölcsi, tár­sadalmi és anyagi megbecsü­lést, hiszen egyebek között az árvíznél is helytálltak; nem kérdezték, mit fizetnek, dol­goztak éjt nappallá téve. Északkelet-Magyarország ár­víz sújtotta területén négy­ezernél többen hordták a kö­vet, szállították szakadatlanul a homokzsákokat, hogy meg­fékezzék­­a dühöngő áradatot. Dicséret és elismerés Csak dícsérően emlékezhe­tünk meg a fővárosi kékbu­szok vezetőiről is. Csúcsforga­lomban, úgy tűnik, drótkötél­ből vannak az idegeik, fárad­hatatlanok, amikor a Lánc­­hídra fordulva rövid szaka­szon esetleg százszor is kup­­lungolniuk kell. Lényegesen csökkent már azok száma, akik irigylik a gépkocsivezetőket, amikor fő­nökeik órákon át tárgyalnak, ők pedig „unalmukban” verik a blattot, esetleg olvasnak. És egyre többen vannak, akik belátják, hogy a mai gépjárművezetőket már nem elégíti ki, ha egyszerűen csak gépkocsit vezetnek. Munkagé­peket kezelnek, áruforgalmat tanulnak. Többet akarnak adni a gépkocsivezetésnél és többet is kell tudni. Számosan vannak, akiknek az a vélemé­nye, hogy a vezetésen kívül érteni kell a szereléshez, ren­delkezni kell a szükséges mű­szaki ismeretekkel, tudni kell a KRESZ-t, a kulturált közle­kedés íratlan szabályait, is­merni kell az adminisztrációt, el kell igazodni a fuvarválla­lás rejtelmeiben, betéve tudni kell a vállalat üzletszabályza­tát, alkalmazkodni kell a fu­­varoztatóhoz... Erkölcsileg és anyagilag De ha a gépkocsivezetőnek ennyi mindent kell tudni, miért nem honorálják e tényt erkölcsileg és anyagilag?­­ Miért nem ismerik el tevé­kenységüket legalább annyira, mint mondjuk az üzleti el­adókét, akik egy bizonyos kö­vetelmény teljesítése után szakmunkás-bizonyítványt kapnak? Miért nem kaphat­nak a gépjárművezetők is szakmunkás-bizonyítványt ? A kérdéssorozatra az elnök­ségi ülésen dr. Tőzsér István így válaszolt: " A hivatásos gépjárművezetők szakmunkás képesítésének rendezése az el­­­múlt 20 év alatt vissza-vissza­­térő probléma volt. Egyértel­mű állásfoglalás azonban mind ez ideig nem történt, bár a gépjárművezetői tevékenység szakmunkásként f­elismerése egyre sürgetőbb igényként je­lentkezik mind a vállalatok, mind a gépjárművezetők ré­széről, és ezekkel a törekvé­sekkel a KPM illetékes vezetői is egyetértenek. Megfelelő követelmények — A gépkocsivezetők szak­munkássá minősítéséhez a más szakmáknál alkalmazott ren­des korú képzési forma azon­ban nem jó. Viszont az álta­lános szakmunkássá való nyil­vánításhoz mi magunk sem já­rulnánk hozzá. Ezért a gépjár­művezető-képzés korszerűsí­tésére kiadott koncepciónál már számoltunk vele, hogy az arra épülő továbbképző tanfo­lyam sikeres elvégzése bizto­sítja a szakmunkássá nyilvá­nításhoz szükséges követelmé­nyeket — mondotta a főosz­tályvezető. Szakszervezetünk elnöksé­gének és a KPM illetékes ve­zetőinek törekvései nem egye­dülállóak. A Szovjetunióban, Lengyelországban. Romániá­ban már szakmunkások a gép­kocsivezetők. Franciaország­ban, Svédországban és az NSZK-ban is azt akarják, hogy az autóbuszok, valamint a tehergépkocsik vezetői egy szükséges tanfolyam elvégzé­se, illetve sikeres vizsga leté­tele után segédlevelet kapja­nak. Szakszervezetünk elnöksége és a minisztérium vezetői úgy vélik, hogy az alapfokú gép­­járművezetői tanfolyam elvég­zése után gépjármű-kezelői, majd több éves gyakorlat, ez­után pedig járműkezelői to­vábbképző tanfolyam követ­keznék. Az ezekre az alapel­vekre épülő szakmai szint ki­dolgozása folyamatban van. Valószínűleg ez alapul szolgál­hat a Munkaügyi Miniszté­riummal folytatandó tárgya­láshoz. A KPM-ben a gépjár­művezetők szakmunkásvizs­gájának előkészítéséhez szük­séges tantervet és tantervi uta­sítást néhány hónapom belül ki tudják dolgozni. Tőlük is függ Ezek szerint a gépjárműve­zetőktől is függ, hogy szak­munkások lesznek-e. A szak­munkás-bizonyítvány meg­szerzéséig még sok mindent kell tenniük. Egyebek között a forgalomtechnikai és más szakmai ismereteken túlme­nően az általános műveltség gyarapítását szolgáló tantár­gyakkal is meg kell ismerked­niük. Az általános műveltség adott szintre emelése ugyanis hozzátartozik a szakmunkás ranghoz. Kérdés, a Munkaügyi Mi­nisztérium illetékes vezetői el­fogadják-e a KPM vezetőinek a szakszervezet elnöksége ál­tal is támogatott javaslatait. Vajon bejegyzik-e a gépjár­művezetői szakmát az orszá­gos szakmunkás névjegyzék­be? És mikor jegyzik be? Nos — még egyszer hangsúlyozzuk — mindezek nagymértékben attól függnek, hogy a gépjár­művezetőket milyen követel­mények elé állítják, s ők ma­guk mennyiben felelnek meg a velük együtt kialakított kö­vetelményeknek. Zsidai Pál Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 53. évfor­dulója alkalmából eredményes munkásságuk elismeréséül kü­lönféle munkaterületek dolgo­zóinak kitüntetéseket adomá­nyozott. A kitüntetettek között találjuk a Közlekedési és Szál­lítási Dolgozók Szakszerveze­tének két politikai munkatár­sát is. A MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozatát kapta Szilágyi Sándor, a KV közgazdasági és munkaügyi osztályvezetője; Fülöp Imre, a VOLÁN 15. sz. Vállalat (Vesz­prém) szakszervezeti bizottsá­gának titkára pedig a munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült KÖZLEKEDÉS Közös célért egy nyelven A DOLGOZÓK LÉTSZÁ­MÁT TEKINTVE a Budapesti Közlekedési Vállalatnak nem a legnagyobb munkahelyei közé tartozik a Kelenföldi üzemegység, de hogy ez a kol­lektíva mind gazdasági,­ mind mozgalmi területen az élen jár, azt a tények igazolják. Nem titkolom, az eredmények mögött tudatosan a szakszer­vezet, illetve aktivistáinak, tisztségviselőinek tevékenysé­gét keresem, hogy­ közreadá­sával is bizonyítsam a jelenle­gi szakse­rvezeti vezetés mun­kájának hatékonyságát. Tény, hogy amit kerestem, megtalál­tam Kelenföldön. A szakszervezeti bizottság nem passzív kísérője, hanem tevékeny segítőtársa az ered­mények irányításának. Bokon Pál elvtárs, a szakszervezeti bizottság titkára, fáradságot és időt nem kímélve, a dolog­­zóknak szinte második ottho­nává „varázsolta” az üzem­egység szakszervezetét. Alig akad téma, legyen az ,akár egyéni probléma is, amivel ne keresnék meg a dolgozók. A szervezettség 99,2%-os. A tag­­díjfizetés ez évben és 1969- ben, a megelőző évek elmara­dásai behozása miatt 100% fölé emelkedett. A szakszer­vezeti rendezvények a bizal­miak tanácskozásától a tag­gyűlésekig rendszeresek, ak­tívak és hatásaikban is tartal­masak. DE HADD SZÓLJÖN az el­ért eredményekről a partner, Földesi László elvtárs alap­szervi párttitkár. A jól vég­zett munka tudata érződik akkor is szavaiból, amikor a közös tevékenységről, az el­ért eredményekről beszél, de szól másról is. Ha másért nem, hát okulásért érdemes felidéz­ni a múltat . Két évvel ez­előtt Bokon elvtárs is én is újak voltunk jelenlegi funk­ciónkban. Az akkori választá­sokon Bokon elvtársat szb­­titkárnak, engem alapszervi párttitkárnak választottak. Nem a közösen végzett mun­ka eredményeit akarom ki­emelni, de bizony főleg moz­galmi­ vonalon nem volt vala­mi rózsás az itteni helyzet. Mindkettőnknek akadt tenni­valója. Állítom — folytatja —, hogy a legutóbbi szakszerve­zeti választások óta eltelt két év alatt Bokon elvtárs vezeté­sével a szakszervezeti bizott­ság mindannyiunk hasznára igen nagy utat tett meg. A dolgozók aktivitása, fegyelme figyelemre méltó mértékben megnövekedett. A szakszerve­zeti taggyűléseken, amelyek egyébként rendszeresen ne­gyedévenként ismétlődnek, a dolgozók többsége, olykor két­harmada, sőt háromnegyede részt vesz. A „Vezess baleset nélkül” mozgalomban az üzemegység BKV szinten évek óta az első. Alapszer­vünk területén 15 szocialista brigád dolgozik, ebből 10 részt vett a­zSZDSZ elnöksége ál­tal szervezett felszabadulási vetélkedőn. De segít a szak­­szervezet a közvetlen politikai munkában, például a felvilá­gosító és tájékoztató tevé­kenység területén is. — Bokon elvtárs vezetésé­vel a szakszervezeti aktivisták szinte egy emberként segíte­nek mindenben, amikor arra szükség van. Az idén négy tagot vettünk fel a szakszer­vezet soraiból a pártba, s újabb szakszervezeti aktivis­tákkal foglalkozunk ilyen szempontból. Külön örömöm­re szolgál, hogy az újonnan felvett párttagok között tud­hatjuk Bokon elvtársat is. — Sokan járnak a szakszer­vezeti aktivisták közül párt­vagy politikai oktatásra. Ami talán a legfontosabb, a szak­­szervezet segítségével olyan munkahelyi légkört sikerült az utóbbi egy-két évben ki­alakítani, amelyre sem a ve­zetőnek, sem a dolgozónak komoly panasza nem lehet. Nem mentes a vitától a mi életünk sem, de minden prob­lémát elvtársiasan tisztázunk, megegyezünk, s tenni viszont mindig együtt teszünk — mondja végezetül Földesi elv­társ. ROKON ELVTÁRS keveset beszél magáról. Többször rá­kérdezek, de még a beszélge­tő partnereknek is segíteni kell, hogy megtud­jam. Közel negyedszázada dolgozik a villamosvasútnál. A pálya­munkásoknál segédmunkás­ként kezdte, s 1949-ben kocsi­vezető lett. 1954-ben került először Kelenföldre. 1963 óta egyfolytában itt dolgozik. Je­lenleg a párttitkár elvtárssal együtt állomásellenőri beosz­tásban van, de ez egyiküket sem zavarja abban, hogy ha valahol szükség van rájuk, ne szánjanak kocsira. Nyolc éve „esemény nélkül” közlekedik, és ezzel Kelenföldön az első. Kétszer kapta meg a „Szakma kiváló dolgozója” kitüntetést. Beszédesebb, sőt szenvedé­lyesebb, amikor a szakszerve­zeti munkáról vagy a párt­szervezet segítségéről van szó. Látszik rajta, hogy nem udva­­riaskodik, hanem az érzéseit, tapasztalatait mondja el, ami­kor a közösen elért eredmé­nyekről beszél. Ezek elsődle­ges forrását abban látja, hogy az üzemegység politikai, tár­sadalmi és gazdasági vezetői a legutóbbi választások óta meg­tanultak a dolgozók érdekei alapján, a dolgozókkal közö­se­n, egyfelé húzni, egy nyel­ven beszélni. A SZAKSZERVEZETI VÁ­LASZTÁSOKRA terelve a be­szélgetést, úgy mondja, hogy erre az szb és ezen belül ő maga tulajdonképpen két éve, vagyis megválasztásuk óta ké­szülnek. S most nyugodtan je­lenthetik a vezetőséget válasz­tó küldöttgyűlésnek, hogy ami­vel két évvel ezelőtt megbíz­ták őket, végrehajtották. Rudits József Földesi László, a párttitkár Bokon Pál, az szb-titkár A FOKA tanyahajóján A Folyamszabályzó és Ka­vicskotró Vállalat vezetősége és szakszervezeti bizottsága kezdeményezésére a bajai ha­jóépítő üzemben évekkel ez­előtt készítették el az első, úgynevezett tanyahajót azzal a céllal, hogy a FOKA dolgo­zói számára megfelelő kultu­rált körülményekkel rendel­kező második otthont bizto­­sítsanak. Ez az elképzelés si­kerrel járt, amit az is bizonyít, hogy napjainkban már a ti­zennyolcadik tanyahajót épí­tik a bajai üzemben : húsz és harminc szemé­lyes hajók valóságos „vízi szál­lodák”, melyekben a vállalat dolgozói a fárasztó napi mun­ka után nyugodtan, kényelme­sen pihenhetnek. Egy-, illetve kétszemélyes, szépen berende­zett tiszta szobák, társalgó he­lyiség tévével, rádióval, s könyvtárral áll a vízi munkás­­szálló lakói rendelkezésére. A tisztálkodás céljaira állandó hideg-meleg vizű fürdőszobát találunk a tanyahajón, s igen ízléses, tetszetős az ebédlő és a konyha berendezése is. Ép­pen ebédidő volt, amikor meg­érkeztünk és a hajó közked­velt szakácsnője, „mindenki mamája”, Dobránszky József­­né tálalta az aznapi menüt. A tanyahajó technikai be­rendezéseiről: a villamos ener­giát egy Diesel-motormeghaj­­tású dinamó szolgáltatja, amely a hajó gépházában ka­pott helyet. A tisztálkodáshoz és a központi fűtéshez szüksé­ges hideg-meleg vizet egy kü­lön kazánház biztosítja. A jól berendezett éléskamra, s a mosógépek ugyancsak az itt lakó hajósok kényelmét szol­gálják. A lakószobákról se fe­ledkezzünk meg: csak úgy ra­gyognak a tisztaságtól. A ha­jósok közt fontos követel­mény: a rend, a fegyelem és a tisztaság... A tanyahajó vontatható, sa­ját kormánnyal is rendelke­zik, s bárhol kiköthető. Egy­aránt alkalmas dunai, tiszai és balatoni használatra. A mére­teire jellemző adatok: hossza 29,5 méter, szélessége 7 mé­ter, oldalmagassága 1 méter, vízkiszorítása 58 tonna. Búcsúzni készültünk a „vízi szállodától”, amikor a legif­jabb hajóslegény kis notesszal a kezében megjelent, hogy feljegyezze a napi bevásárolni valókat. Aztán csónakba ült és a part felé evezett. Még hal­lottuk, amint utánunk kiáltot­ta: „Jó dolog a hajósélet. Iga­zán kellemesen telnek itt s dolgos hétköznapok ..­ ­. ” 1970. november .

Next