Közlekedés, 1973 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1973-09-01 / 9. szám

1973. szeptember Négyszáz gyermeket üdültetnek „A szakszervezeti szervek szorgalmazzák, hogy a válla­latok új üdülők létesítésével vagy több vállalat összefogá­sával, a meglevők korszerűsí­tésével, bővítésével teremtsék meg azokat a feltételeket, hogy a családos, gyermek- és gyógyüdültetés iránti igények fokozatosan kielégítést nyer­jenek” — írja elő szakszerve­zetünk XXVIII. kongresszusá­nak határozata. A Volán 1. sz. Vállalatnál e három üdülési forma közül a gyermeküdülés iránti igé­nyeket minden évben kielégí­tik. És ebben nagy szerepe van a vállalat badacsonyi gyer­meküdülőjének. A festői kör­nyezetben, a badacsonyi hegy­oldalon levő kastély tizenkét év óta a gyermekek paradi­csoma. Évente 360—100 gyer­mek tölt el két hetet a kelle­mes környezetben. 6—12 éves korú fiú- és leánycsoportok váltogatják egymást. A jó kosztról, gondos ellátásról ta­núskodik a mérleg, amely tá­vozáskor majdnem minden gyermeknél 2—3 kilós súly­többletet mutat. Az üdülő egész személyzete azon igyek­szik, hogy a kis vendégek min­dent megkapjanak. Gyümöl­csöt például már akkor is kapnak, mikor primőrnek szá­mít. Az üdülő orvosa minden­nap látogatja, ellenőrzi őket. Turnusonként négy tanár felügyel a gyerekekre. Van is mire vigyázni, különösen a fürdésnél, hiszen az északi parton gyorsan mélyül a víz. Szerencsére a tizenkét év alatt nem volt semmiféle baleset. A tanárnők közül az egyik nemrég maga is az üdülő nya­ralója volt, így nem csoda, hogy minden évben visszatér. A Baracskay gondnok há­zaspár az üdülő megnyitása óta fáradhatatlanul dolgozik. Szeretik a gyerekeket, a leg­több már az érkezéskor isme­rősként üdvözli őket. A válla­lat szakszervezeti bizottsága is elégedett a gondnokok mun­kájával. Sok a visszatérő gye­rek, hiszen aki akar, minden évben üdülhet. Az idén ismét szépült az üdülő: új bútorok, a szobák­ban körül, szép modern pol­cok, rajtuk játékok, mese­könyvek. A diavetítő, a tévé, a lemezjátszó mind a gyere­kek szórakozását szolgálja. Csak ebben az évben majd­nem 33 ezer forintot költöttek bútorbeszerzésre. Az épület karbantartása pedig 220 ezer forintba került. A szakszerve­zeti bizottság állandóan figye­lemmel kíséri a gyermeküdü­lőt, a gyerekek ellátását, hi­szen minden dolgozónak nagy megnyugvás, hogy biztonsá­gos, jó környezetben nyaral­hat a gyermeke. L. I. VOLÁN VÁLLALATOK, Állami gazdaságok, TERMELŐSZÖVETKEZETEK­ 1101 BUDAPEST, X., kőbányai út 49/B. és a Csongrádi Üzemegység 6610 Csongrád, Attila u. 33. Vállalja: 0 Önindítók 0 Dinamók 0 Irányjelzők 0 Gyújtómágnesek 0 Kürtök 0 Tápszivattyúk Fesz. szabályozók 0 Porlasztók 0 Nyersolajadagolók 0 Főszűrők 1 0 Porlasztótartók 0 Ablaktörlők 0 Porlasztóvizsgáló készülékek javítását, cseréjét, felújítását Pontos munka, teljes garancia! KÖZLEKEDÉS Budapest centenáriuma tiszteletére Új AFIT-szerviz a fővárosban Újabb létesítménnyel gyarapodott az AFIT országos gépkocsi karbantartó hálózata. Bu­dapest centenáriumi programja keretében el­készült a főváros XXII. kerületében a Nagy­tétényi út és a Háros út kereszteződésénél az évi 200 000 óra kapacitású szerviz úgy, hogy augusztus 20-a tiszteletére átadhatták rendel­tetésének. A több mint 40 millió forintos költséggel lé­tesített állomás elsősorban az egyre nagyobb számban üzemeltetett Skoda, Trabant és Wartburg személygépkocsik karbantartását, javítását végzi. A lakossági szolgáltatások közé tartoznak az új személygépkocsik vevőszolgálati ellátá­sa, a garanciális javítások, a kocsik ápolása, a szervizmunkák. Jól felszerelt műhelyben rendezkedtek be a karambolozott gépkocsik sérüléseinek javítására és fényezésére. A diagnosztikai vizsgálatokat speciálisan képzett szakmunkások végzik a legkorszerűbb mérőműszerekkel, ellenőrző berendezésekkel. Az időszakos hatósági műszaki vizsgára való előkészítésre és a vizsgák végrehajtására is alkalmas az állomás. A 2645 négyzetméter beépített alapterületen két főépület áll rendelkezésre. A munkahe­lyek és az ügyfélforgalmi helyiségek levegő­jének tisztaságát korszerű szellőzőberendezé­sek biztosítják. A tágas, modern, kényelmes ügyfélváró és a büfé ugyancsak említést érde­mel. A munkahelyek az oldal-üvegfalakon és a födémszerkezetbe épített ablakokon keresztül kellő fényt, világosságot kapnak. Ez nagymér­tékben megkönnyíti a dolgozók munkáját. A munkások részére modern öltöző-mosdó és zuhanyozó készült. A karbantartó állomás dolgozói a tőszom­szédságban levő Gyufaipari Vállalatnál étkez­nek. Ezt az étkezési lehetőséget az AFIT a gyufagyár üzemi konyhájának, illetve étter­mének megfelelő bővítésével biztosította a dolgozóknak. A gyáriakkal kialakult jó kap­csolatra jellemző, hogy az AFIT szervizállo­más dolgozói a gyár kultúrtermét is igénybe vehetik. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a szo­ciális létesítmények a beruházási költségeknek mintegy 10 százalékát képviselték. Biztosak vagyunk abban, hogy az AFIT II. sz. Autójavító Vállalat­ által üzemeltetett új létesítmény dolgozói mindent megtesznek a korszerű üzemben annak érdekében, hogy az ügyfelek megelégedését kivívják. Varga Ferenc Fékhatás vizsgálata a diagnosztikai soron Saját otthon—vállalati segítséggel A MALÉV, a szakszervezeti bizottság kezdeményezésére, 1968 óta évről évre hatéko­nyabb anyagi támogatást nyújt dolgozói lakásgondjainak meg­oldásához. A kezdet a nyere­ségrészesedésből e célra fordí­tott kétszázezer forint volt, most, 1973-ban egymillió fo­rintnál tartanak. A növekvő összeget a rászorultság mértéke szerint, hosszú lejáratú, kamat­mentes kölcsönként kapják a dolgozók. Hazánk légiközlekedési vál­lalata közismerten a fiatalok vállalata. Dolgozói között sok a pályakezdő fiatal, akiknek a szakmai fejlődés szabta köve­telmények gyakran áldozatok­kal járó teljesítésén túl, gondot jelent az önálló otthon megte­remtése is. A MALÉV-nél ezért, átérez­ve a fiatalok, egyedülállók la­kásgondjait, folytatva az öt év­vel ezelőtt megkezdett támo­gatást, évről évre emelkedő összeget szavaztak meg lakás­­támogatás céljára. A kezdet óta visszatérülő kölcsönökkel együtt lett milliós alapja a vál­lalat lakásépítési akciójának. — A legkedvezőbb megoldás az lenne, ha a vállalat eredeti elképzelése mihamarabb meg­valósulna — mondja Hegybíró mmmmmmm A lapunk augusztusi számában Munkahelyi vezetők továbbképzése címmel közölt cikk egy mondata sorkihagyással jelent meg. Az ötö­dik bekezdés utolsó mondata — he­lyesen — így hangzik: ,,A tanfo­lyamot végzett százharminc közép­vezető nyolcvan százaléka megfe­lelő színvonalon sajátította el az anyagot, húsz százalék viszont alapképzettsége bizonyos hiányos­ságai miatt nem tudott olyan ered­ményt elérni, amilyen kívánatos lett volna.” Gyula, a szakszervezeti bizott­ság titkára: — Mi ugyanis vál­lalati lakásokat szeretnénk épí­teni dolgozóinknak. Első ilyen, lakótelep-építési szándékunk meghiúsult, mert a XVIII. ke­rületi KISZ-lakótelep közvet­len szomszédságában kiszemelt terület beépítésére nem kap­tunk engedélyt. Nem szegte kedvünket az el­utasítás, keresünk másutt sza­bad területet és szándékunk az, hogy saját erőből, belátható időn belül 150 lakást felépítünk dolgozóinknak. Erre a célra az egymilliós kölcsönalapunk mel­lett már van félmilliónk a bankban.­­ Addig azonban meg kell elégednünk azzal, hogy évente mind több dolgozónknak segí­tünk az otthonteremtésben. A mi anyagi lehetőségeinket és a kölcsönt kérő dolgozónk szo­ciális körülményeit figyelembe véve adunk 15—20 ezer forint, másfél év múlva törlesztendő, kamatmentes kölcsönt — mondta a szakszervezeti bizott­ság titkára. S ami miatt külön is elisme­rést érdemel a MALÉV szak­­szervezeti bizottságának és gazdasági vezetésének ezzel összefüggő munkája, az az, hogy az utóbbi egy évben la­kásépítési kölcsönben részesü­lők fiatalok és egyedülállók. Hátuk közül, akik az utóbbi egy évben kaptak lakásépítési kölcsönt, Kuti Ilonával beszél­gettünk a légi utaskísérők pi­henőjében, két gép érkezése közbeni rövid szünetben. A még jóval harmincon aluli csinos fiatalasszony — ugyan­is mióta lakástulajdonos, más tekintetben is megváltozott az élete — életrajza rövid. Külö­nösen azért, mert ez az élete első munkahelye. — Tíz éve, hogy az iskola­padból a­­ MALÉV-hez kerül­tem és légi utaskísérő lettem. Mögöttem több mint fél évtize­des repülés sokezer kilométere van. Mióta nem repülök, az utaskísérők ügyes-bajos dolgait intézem, beosztásom szerint az utaskísérők szolgálatvezetője vagyok, amolyan munkahelyi mama-szerepet is betöltve —■ mondja mosolyogva. — Magamról még mit is mondhatnék? Büszke vagyok a tízéves törzsgárdatagságomra, s arra, hogy megfeleltem min­denkori feladatomnak. Ami többek között abban is megnyilvánult, hogy a repülő­téri elfoglaltsága ellenére, min­dig készséges volt, ha szükség volt társadalmi munkájára. — Gyakran segített a szakszerve­zetnek, mint tolmács, ilyen mi­nőségben csoportvezetőként foglalkozott a csereüdültetés­ben nálunk levő külföldi ven­dégekkel — jellemezte a szak­­szervezeti bizottság titkára Dé­vainé Kuti Ilonát. — Novemberben lesz egy éve, hogy önálló, saját ottho­nom van. S hogy ez micsoda boldogság, az tudja igazán, aki éveken keresztül gyűjtötte a pénzt, a berendezési tárgyakat. Az én otthonom az életem, a munkám története vázák, té­rítők, apró berendezési tárgyak alakjában elbeszélve. Messze, nagyon messze volt még a saját lakás lehetősége, amikor én már olyan szemmel néztem a külföldi nagyvárosok üzletei­nek kirakatait, hogy ez, vagy az az apróság hogyan illeszkedne a megálmodott lakásomba. És mert tudtam, hogy csak a ma­gam erejéből juthatok önálló otthonhoz, minden félretehető forintnak a bankban volt a he­lye. Négy évnyi takarékosko­dás, szülői segítség, baráti köl­csön sem lett volna elég, ha a vállalat nem segít... De segített. És a XI. kerület, Hengerhalom úti lakótelepi társasház egyik két szoba össz­komfortos lakása lett Kuti Ilo­náé a munkahelytől kölcsönbe kapott húszezer forinttal. Nyolc hónappal később a „sa­ját” otthonból a „mi” ottho­nunk lett. Helyükre kerültek az íj bútorok, a darabonként vá­sárolt, a repülést idéző díszítő­elemek és használati tárgyak. Révbe ért egy fiatal ember. nem utolsósorban a dolgozók lakásépítési akciója támogatá­sáról szóló határozat értelem­­szerű, helyes alkalmazásának eredményeként. P. S. Dévainé Kuti Ilona egy utasnak ad felvilágosítást Az Aktivista Tájékoztató­­ a jubileumról Hetvenöt év. Az Aktivista Tájékoztató ezzel a címmel vezér­cikket közöl szakszervezetünk hetvenöt éves küzdelmeiről, harcairól, háromnegyed évszázados fennállásának történetéről. Alig száz fuvarkocsis 75 évvel ezelőtt alakította meg első szervezetünket, a Budapesti Teherszállító és Fuvaripari Mun­kássegédek Szakegyletét. Hosszú, nehéz volt az út — írja a cikk szerzője —, amíg a múlt század végén szakmánk munkásai el­jutottak szakszervezetünk megalkotásáig. Történelmi visszatekintésében a lap rámutat. Az agrárprole­tariátus soraiból kikerült kocsisok és rakodómunkások elkép­zelhetetlen nehéz körülmények között éltek és dolgoztak akkor. A Népszava így írt erről 1894-ben: „... Munkaidejük 18 óra na­ponta. Reggel 3-kor már munkában kell lenniük... Napközben pihenési idejük nincs... ezer-ezerötszáz 80—85 kilós zsákot kell egy dolgozónak naponta emelni... A munkabérük heti nehéz munkáért 7 forinttól 9 forintig terjed... Hús hetenként csak egyszer jut nekik. Három forintot kell félretenni heten­ként lakbérre, marad tehát még hat forint, a hat-tíz tagú csa­ládnak élelemre és ruházatra.” A továbbiakban arra emlékeztet a vezető írás, hogy az 1903- as és 1904-es sztrájkharcok során alakul ki a Szakegylet osztály­harcos „törzsgárdája”, amely szorosan kötődik a munkásmoz­galom balszárnyához. Ennek a törzsgárdának köszönhető, hogy a Szakegylet politikai tevékenysége mindvégig a szociáldemok­rata párt baloldalának irányvonalát követi. A közúti villamos­­vasúti munkások, valamint a gépjárművezetők szervezkedése is megindul a század elején. 1901-ben létrejön a Magyarországi Automobil Vezetők és Szerelők Szakegylete. A munkásmozgalom általános megélénkülése 1917—18-ban nem marad hatás nélkül elődszervezeteinkre sem. 1918-ra a szállítómunkás szakszervezet taglétszáma 8500 főre emelkedett. Elődszervezeteink kivették részüket a proletárdiktatúra megte­remtéséből, a Tanácsköztársaság védelmi harcaiból is. Bár a fehérterror lesújtott a szakszervezetekre — a villamos­vasúti munkások szövetségét betiltották —, a Magyarországi Szállítási és Közlekedési Munkások Országos Szövetsége — a szállítómunkás szakszervezet a proletárdiktatúra leverése után is viszonylag erős maradt, s a baloldal egyik gyülekezőhelyévé vált. A fehérterror tombolása közepette megjelenő szaklap, a Közlekedési Munkás — melynek egyes oldalai a cenzúra miatt sokszor üresek maradtak — bátor hangja miatt több retorziót szenvedett. Ennek ellenére a szállítómunkások szervezete ered­ményes érdekvédelmi és politikai munkát folytatott. 1924-ben — a tagok négy éven át gyűjtött adományaiból —, a testvér­szakszervezetek és a nemzetközi szövetség segítségéből felépí­tik a Szállítási és Közlekedési Munkásotthon (a mai Poscher Já­nos Klub) épületét, amely nagy lendületet ad a szervezeti élet­nek és a kulturális tevékenységnek. A szállítómunkások a Gömbös-féle totális fasiszta diktatúra ellen egységesen lépnek fel a harmincas években. A villamos­vasúti dolgozóknak csak 1925-ben nyílt lehetőségük ismét létre­hozni osztályharcos szakszervezetüket. 1942 elején súlyos csa­pás éri a szakszervezetet: 126 vezetőjét büntetőszázadba hur­colják, közülük csak néhányan térnek vissza. A Szállítómunkás Szakszervezet munkája csak 1944-ben bénul meg, amikor a Gestapo elhurcolja Poscher Jánost, a szakszervezet elnökét és más elvtársakat. Új erőre csak a felszabadulás után tud kapni a munkásszer­vezet. A felszabadulás után kísérlet történik ugyan az egységes közlekedési szakszervezet létrehozására, ez azonban végérvé­nyesen csak 1950. december 17-én sikerül. Az Aktiv­ista Tájékoztató belső két, egybenyíló oldalán szá­mos korabeli képet, dokumentumot közöl a szakszervezet 75 éves harcaiból, küzdelmeiből, így többek között a fuvarozó­­munkások első általános sztrájkjáról, a mátyásföldi repülőgép­­gyár munkászászlóalj repülőiről, akik részt vettek a proletár­­diktatúra megteremtésében. Megrázó kép a Kis Újságból, amint négy fuvarozó munkás áldozta életét az 1903-as sztrájk során. Korabeli, élethű kép mutatja be továbbá a sztrájkoló villamos­vasúti munkásokat, a taxisofőrök sztrájktanyáját, a Tanácsköz­társaság megvédéséért harcba induló matrózokat. A szállító­­munkások 1945. május elsejei felvonulását ábrázoló kép zárja a korabeli harcok képbemutatóját. Szakszervezetünk kéthavonta megjelenő kiadványa, az Ak­tivista Tájékoztató legutóbbi — jubileumi száma — méltón em­lékezik meg a 75. évfordulóról. Az említett anyagok mellett a ma feladatairól, jelenlegi teendőinkről is számos anyagot közöl a lap, tisztségviselőink figyelmébe ajánlva bevált módszereket. Köszöntés Köszöntjük a 75 éves Közle­kedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetét. Voltaképpen idézőjelbe is tehetnénk ezt a mondatot. Gyakran és szem­beötlő helyen láthatjuk. Ugyanis a BKV tömegközle­kedési járműveinek ablakai­ban olvashatjuk ezt­ a szép,­íz­léses formában közölt köszön­tést. Növeli a díszes matrica ér­tékét, fokozza a kedvező ha­tást, hogy a jubileum évszá­­mát pirossal nyomtatták. A 75-ös szám az uralkodó, a meghatározó és így az utazó­­közönség is nap mint nap megfigyelheti, láthatja. Ez­­ a körülmény azzal az ered­ménnyel jár, hogy az utasok százezrei és milliói — napon­kénti utazásuk közben — tu­domást szereznek szakmánk e jelentős jubileumáról. A felirat, a jubileumi év­szám szakszervezetünk koszo­rúval övezett emblémájával is , kiegészül és így válik teljessé. A fővárosi tömegközlekedés javításáért folytatott küzde­lem jelképének is tekinthető ez, hiszen szakszervezetünk legutóbbi, XXVIII. kongresz­­szusa óta — de azt­ megelőző­en is — céltudatos erőfeszíté­seket tettünk a milliós és mil­liós tömegeket érintő kérdés megoldása, a budapesti közle­kedés javítását szolgáló intéz­kedések foganatosításának elősegítése érdekében. 11

Next