Közlekedéstudományi Szemle, 1958 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1958 / 7-8. szám - Ertl Róbert - Varga István: 10 éves a MÁV Széchenyi-hegyi Úttörővasút
10 éves a MÁV Széchenyi-hegyi Úttörővasút E R T L R Ó B E R T—D r. VARGA ISTVÁN Gyermekvasút, úttörővasút, — a múltban ismeretlen volt hazánkban. A Szovjetunióban azonban — a vasúti szolgálat megkedveltetése érdekében — már korábban, több helyen létesítettek pionír-vasutat, ahol fiú- és leánygyermekek végzik a forgalom lebonyolítását. Az úttörővasutak legfőbb célkitűzése a gyermekek hivatásszövetének kifejlesztése és növelése. A kiképzett úttörők megismerkednek a lelkiismeretes, pontos és fegyelmezett munkát követelő vasúti szolgálattal. Szolgálatuk során betekintést nyernek a vasúti üzem legfontosabb munkaköreibe. Megtanulják a szakkifejezéseket, elsajátítják a forgalmi és kereskedelmi szolgálattal kapcsolatos feladatokat, megismerkednek a vasúti jelzésekkel, s állandóan gyakorolják a különböző rendszerű távközlő- és biztosítóberendezések kezelését. Az úttörő vasutasokban — kiképzésük és szolgálatuk idején — az öntudat, a határozottság, az önállóság, a felelősségérzet, a gondos előrelátás, a kollektív munka helyes értékelése, s mindenek felett a fegyelem és a hazaszeretet érzése igen nagy mértékben kifejlődik, illetőleg megerősödik. E kedvező nevelési tapasztalatok és a jövő nemzedék iránt érzett gondoskodó szeretet vezette fiatal népi demokráciánk kormányzatát, amikor 1947 tavaszán Budapesten egy úttörővasút megépítését határozta el. A vasút helyéül a Népliget, a Margitsziget és a budai hegyvidék jött szóba. A döntés a budai hegyvidék mellett történt, mert az mind a közlekedés, mind a természeti szépségek szempontjából a legkedvezőbbnek bizonyult. A vasút helyének ily módon történt kijelölésével nemcsak a magyar úttörők jutottak új, soha nem ismert, nagyszerű szórakozási és nevelési eszközhöz, de a nagyközönség, a kirándulók és turisták ezrei is értékes ajándékot kaptak a pompás hegyvidéket feltáró, gazdag természeti szépséget kínáló kiránduló vasútban. Az úttörővasút építése 1948. április 11-én kezdődött és első, 3,1 km hosszú szakasza, a Széchenyi-hegy és Előre állomások között 10 évvel ezelőtt, 1948. július 31-én, pontosan a kitűzött határidőre nyílt meg. Ez a nap nevezhető a magyar Úttörővasút születésnapjának. A vonal következő szakaszának építése, Előre és Ságváriliget állomások között, 1949. júniusában, a végső szakasz építése pedig, Ságváriliget és Hűvösvölgy között, 1950 augusztusában fejeződött be. A budai hegyvidék legszebb pontjait érintő MÁV Széchenyi-hegyi Úttörővasút vonalvezetése, magas műszaki színvonala, épületeinek ízlésessége és csinossága, valamint korszerű járműparkja folytán fővárosunk egyik látványossága. A vasútnak, mint műszaki alkotásnak és az általa feltárt hegyvidéknek szépsége az elmúlt 10 év alatt a látogatók millióit vonzotta, köztük számtalan külföldit is. Bár — feltehetően — olvasóink között kevesen akadnak olyanok, akik az Úttörővasútat saját tapasztalatukból ne ismernék és azon ne utaztak volna, azonkívül annak idején a vasútról több ismertető cikk jelent meg, mégis, a 10 éves jubileum alkalmával bizonyára nem lesz érdektelen a vasút néhány műszaki és szervezési érdekességét, forgalmi adatát röviden összefoglalni . * Az Úttörővasút első szakasza tervezésének és építésének (vonalvezetés, alépítmény, felépítmény, magasépítés, távközlő-, jelző- és biztosítóberendezések, járművek) ideje nem tett ki 4 hónapot. A vasút kiinduló pontját a Fogaskerekű Vasút Széchenyi- hegyi végállomása közelében, a golfpálya szélén jelöltük ki. Sikerült olyan vonalvezetést találni, mely érinti az Úttörővárost és amelynél — a rendkívül rövid építési időre tekintettel — a hegyvidéken nem kellett nagy földmunkákat és műtárgyakat építeni, továbbá — az akkor még bizonytalan járműteljesítőképesség miatt — nem volt szükséges túlságosan nagy emelkedők építése, és végül, amelynél a vonal továbbépítése lehetségesnek látszott. Ez utóbbi érdekében, még az első szakasz építésének megkezdése előtt, illetőleg alatt, a hegyi terpen nyomozni kellett a vonal továbbvezetésének lehetőségeit, egészen Hűvösvölgyig. A választás a Szabadság-hegy nyugati lejtőjére esett, mert így érinteni lehetett az Úttörővárost, és számos forgalmas út, valamint síterep átmetszése elkerülhető volt. A mértékadó emelkedőt 30%-ben állapították meg. Eleinte könnyebbnek látszott a Petneházy-rét érintésével, annak megkerülésével, majd a Hárshegy keleti oldalán haladva eljutni a hűvösvölgyi villamosvégállomás feletti térségre. Hamarosan kitűnt azonban, hogy ezen a vonalon is komoly terepnehézségeket kellett volna legyőzni, több híd és egy ún. orralagút építése vált volna szükségessé. Ekkor egy merész elhatározással a vasút nyomvonalát a Ságváriligeti hágótól a Hárshegy keleti, város felőli, természeti szépségekben és a kilátás tekintetében sokkal kedvezőbb lejtőjére helyeztük át. A nehézség itt csak abban állt, hogy a Ságvári liget— Hűvösvölgy-i rövid távolságon kereken 120 m magasságkülönbséget kellett legyőzni, ez pedig közvetlen vonalvezetéssel, 3000 mértékadó emelkedő mellett nem volt lehetséges. A mértékadó emelkedő megtartása érdekében a Hárshegy északi oldalán — hazánkban eddig egyedülálló módon — egy forduló alagutas vonalkifejtést (mesterséges vonalhosszabbítást) terveztünk. A 160 m átmérőjű hajtűforduló kiképzésére az egyébként meredek hegyoldal egyik beöblösödése kínálkozott. 314 * A jubiláló Úttörővasút történetét a szélesebb olvasóközönség részére ismerteti Bárki—Kun—Dr. Udvarhelyi : Úttörővasúton a Széchenyi hegytől Hűvösvölgyig c. önálló kiadvány. Ismertetését 1. a Közlekedéstudományi Szemle 1958. évi 5. számának „Könyvszemle“ rovatában. (Szerk.)