Közlekedéstudományi Szemle, 1965 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1965 / 2. szám - Gáll Imre: Az új Erzsébet-hídról
XV. ÉVFOLYAM, 1965. 2. SZÁM Ezzel szemben az Északbuda felé vezető vonal külön pályateste nagyobb sebesség kifejtését teszi lehetővé, ami különösen manapság gyakorol nagy vonzóerőt az utasforgalomra, amikor az idejével mindenki takarékoskodni iparkodik. A pálya kiképzése egyébként mind a budai, mind a pesti hídfőben kielégíti a közlekedés által megszabott igényeket. A pesti hídfőben a megállóhelyek elhelyezése is szerencsésnek mondható, a Váci utca sarkán az elhelyezés centrális és a továbbutazás szempontjából is kielégítő, minthogy mind a Belgrád rakparti villamosmegállóhoz, mind a Baross utca felé vezető trolibusz Curia utcai végállomásához aránylag közel esik. A háború előtti állapothoz képest, mikoris két megállója volt a hídra vezető villamosvonalnak — egyik a Petőfi Sándor utca torkolatánál, másik a hídon — ez a megadás sokkal szerencsésebb, mert a nagyforgalmú törzsvonalon lehetővé tette egy megállóhely elhagyását. A budai hídfőben és környékén is el lehetett hagyni egy megállóhelyet. A régi elrendezés mellett a hídfőtől számítva a Krisztum tér a harmadik megállóhely volt, az új elrendezés szerint a második. A budai hídfőben azonban az átszállási kapcsolatokat már nem sikerült olyan jól megoldani, mint Pesten, mert a megállóhelyek a szerteágazó viszonylatok elágazásai előtt vannak, minélfogva ugyanabba az irányba nem ugyanarról a helyről, hanem két- vagy három, egymástól távol eső megállóhelyről indulnak a villamosok. Ez a körülmény az utasforgalomban bizonytalanságot és várakozási többletidőket eredményez, bár üzemi szempontból előnyös. A közúti járműforgalom szempontjából az Erzsébethíd megnyitása ugyancsak nagy jelentőségű. A gépkocsiforgalom a hidat előszeretettel használja, bár azt kell megállapítanunk, hogy a forgalom végleges kialakulása még ezen a téren sem következett be. A gépjárműveztők — főként a vidékiek — még nem ismerik a hídra fel és onnan elvezető valamennyi utat. Kísérleteznek, miként alakul előnyösebben az útvonaluk. Minthogy a hídon a teherforgalom is meg van engedve, az új összeköttetésnek a Belváros áruforgalma szempontjából különösen nagy a fontossága. A forgalom zömét azonban mégis a személygépkocsiforgalom alkotja, ami nemcsak a személygépkocsik általános számbeli túlsúlyának, hanem annak a körülménynek is következménye, hogy a pesti oldalon a teherforgalom továbbhaladásának különféle tilalmak is határt szabnak. A híd valamennyi használója közül legjobban használta ki az adottságokat az autóbusz. A hegyvidéki járatok útvonalát átterelték az Erzsébet-hídra. Ezzel az útvonal többnyire nemcsak megrövidült, hanem a legközpontosabb úticélok megközelítése is előnyösebben alakult. Az eddigi tekervényes útvonalak, amelyek nagyrészben szűk és e célra alkalmatlan mellékutcákon vezettek, kikerültek a főútvonalakra, s ezzel a járatok átlagsebessége ugrásszerűen megemelkedett. A 7-es, 19-es és 89-es viszonylatoknak az Erzsébet-hídon átvezető és ahhoz csatlakozó szakaszai jelenlegi alakjukban már kielégíteni látszanak a városi gyorsjárattal szemben támasztott kívánalmakat is. Egyelőre nem tudunk arról, hogy e járatoknak említett szakaszai a fővárosi közlekedés vertikális kooperációja felé vezető első céltudatos lépések lennének, bár ez bizonyos mértékig indokolhatná a budai hídfő megállóhely elrendezésének a hírlapokban is tárgyalt ügyét. S végül néhány szót a gyalogosokról. Az a sokezer ember, aki a hídavatás ünnepnapján átgyalogolt a hídon, az első szürke hétköznapokon csak-csak nem akart elfogyni. A gyalogosok száma az első napokban csak lényegtelenül csökkent. És ha az évad mostoha viszonyai nem kényszerítik az érdeklődőket jobb belátásra, ma is több ezerre emelkednék naponta a gyalogosok száma a hídon. A budai hídfő közelében kevés a lakóterület, de több az olyan úticélpont , amely a gyalogosok áthaladását serkenti; közülük a Gellérthegyet és a gyógyforrásokat kell elsősorban említeni. Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a híd gyalogosforgalmát elsősorban ezek a célpontok fogják befolyásolni s az időjárás adta lehetőségek szerint magas, többezres számban fog állandósulni. Az Erzsébet-híd tehát áll, teljesíti hivatását, összeköti a keleti és nyugati partokat. Büszkeséggel tölti el a magyar dolgozókat és a szocialista építés további feladataira lelkesít. 4. ábra: A gyalogutak a tömegközlekedési eszközök megállóhelyeit a parkokon át kötik össze. Az átkelőhelyeket a közkedvelt „zebrák“ jelzik. (Domonkos K. (elv.) 43