Közlekedéstudományi Szemle, 1966 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1966 / 1. szám - Nagy Miklós: Operációkutatás a tehergépkocsiközlekdés területén, különös tekintettel a tömegárufuvarozásra
KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI SZEMLE XVI. ÉVFOLYAM L SZÁM 1966. JANUÁR HÓ Operációkutatás a tehergépkocsiközlekedés területén, különös tekintettel a tömegárufuvarozásra MAGY MIKLÓS /ív / . . • . Az új gazdasági mechanizmus egyértelműen megköveteli a gazdálkodás helyes irányainak kialakítását. Ennek hathatós eszköze az „operációkutatás”. A gazdálkodás helyességét legalább két síkban, az önköltségek, valamint a lekötött beruházások síkjában kell mérni, így a népgazdaság egész területén az önköltségek vizsgálata mellett a lekötött beruházások vizsgálata is folyik, de lényeges kérdés a teljesítmény, valamint az akkumuláció alakulása is. Végeredményben valamely objektum vagyobjektumok együttes üzemeltetése során feltétlenül vizsgálni kell a teljesítmények, az önköltségek, az akkumuláció, valamint a lekötött beruházások alakulását. A termelési eszközökkel való optimális gazdálkodásnak jellegzetes formáját mutatja az iparban kialakult rendszer, amely egyes termelési eszközök (munkagép, berendezés, létesítmény stb.) optimális kihasználását az adott technológia alapján végzett műveletek figyelembevételével, egyedileg határozza meg. E gazdaságossági vizsgálati módszerhez hasonló típusú kísérletekkel találkozunk az autóközlekedés területén is. A közúti közlekedés termelőeszközeinek zömét alkotó gépjárműveket e gazdaságossági vizsgálati módszer típusonként vizsgálja. A vizsgálat eredményeit — a típus gazdaságosságának meghatározása szempontjából szükséges valamenynyi ismérv alapján — a módszer táblázatos összeállításban adja. Ennek alapján határozza meg egy - egy típus gazdaságos foglalkoztatási területét. Tekintettel azonban arra, hogy az eszközök száma korlátozott és így nem lehet minden fuvarfeladatra az arra leginkább megfelelő gépkocsitípust biztosítani, a típusonként végzett gazdaságossági vizsgálat, illetve kimutatott gazdaságossági optimum nem biztosítja a fuvarozás egészének optimumát. Az eszközökkel való optimális gazdálkodás meghatározásánál tehát nem egy-egy típus gazdaságosságát kell vizsgálat tárgyává tenni az adott fuvarfeladat lebonyolítása közben, hanem a rendelkezésre álló összes típus figyelembevételével kell az optimumot meghatározni, a fuvarfeladatok összességére vonatkozóan. Ahhoz azonban, hogy a gépkocsitípusok, valamint a fuvarfeladatok összességét figyelembe vevő optimális gazdaságossági vizsgálatot el tudjuk végezni, már nem elégségesek a konvencionális közgazdasági megfontolások, továbbá nem elegendőek az elemi matematika segítségével leírható függvények sem. Ilyen komplex gazdaságossági vizsgálathoz, amelyben a mértékadó paraméterek sokaságára kell tekintettel lenni, az operációkutatás lehetőségeihez kell folyamodni. A bonyolult és számos tekintetben egymásnak ellentmondó paraméterek sokasága miatt — a vizsgálhatóság és elemzés érdekében — elsősorban azt a matematikai modellt kell megteremteni, amelynek segítségével a gazdasági élet dinamikáját követni lehet. Ez tulajdonképpen a modern operációkutatás alapvető feltétele. A gazdasági életet híven tükröző matematikai modell ismeretében ugyanis nyomon lehet követni a gazdasági élet különböző módszereinek és műveleti formáinak a hatását anélkül, hogy a gazdasági élet tényleges gyakorlatában költséges és hosszadalmas, nagyszámú kísérletet végeznénk. A modell alapján leszűrhetjük a megfelelő következtetéseket és kiválaszthatjuk a koncepció szerinti leghelyesebb utat. Jelen tanulmány célja egyfelől az, hogy megvizsgálja az előbbi lényeges közgazdasági célok fuvarbonyolítástól függő alakulását, valamint egymásra gyakorolt hatását, másfelől a lehetőségekhez mérten olyan fuvarbonyolítási módszert adjon, amelyet optimális megoldásként fogadhatunk el. A KÖZÚTI ÁRUFUVAROZÁS ÁLTALÁNOS MODELLJÉNEK MEGFOGALMAZÁSA A tömegárufuvarozás speciális problematikájától eltekintve — tehát az árufuvarozás egészére a problémát általánosságban az alábbiak szerint lehet megfogalmazni. Jelöljük az árukibocsátó helyek halmazát „A”-val és legyen „a* A’’ az árukibocsátó helyek halmazának egy eleme, azaz egy konkrét kibocsátóhely. Rendeljünk minden egyes konkrét kibocsátóhelyhez, azaz a halmaz minden eleméhez egy számötöst az alábbiak szerint : 1= 1, 2... «; ■' {hluxt; Tax; Tax; da»; hu) n = 1, 2. . . V = 1,2... 0 ^ 1 ^ 24 m