Közlekedéstudományi Szemle, 2005 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2005-08-01 / 8. szám
a. ) Fővám tér - Szt.Gellért tér - Szt.Gellért rakpart - Attila körút - Krisztina körút - Margit körút - Széna tér; b. ) Fővám tér - Fehérvári út - Átlós út (ma Bartók B. út) - Kelenföldi pályaudvar; c. ) 1899-ben megindult a helyiérdekű villamos vasút a Szt. Gellért térről Budafok- Hárosig Budafok község kezdeményezésére, amelyet évek múlva meghosszabbítottak Nagytétényig, majd Törökbálintig. 4.2. A 20. századi hídépítések hatása a fővárosban Ahogy a globalizációban az elektronikus kommunikációs csatornák és hálózatok a zsugorodó Föld” metaforáját alkották meg, úgy a 19. és 20. századi vasútépítés Budapest és környéke összenövését, a kapcsolatok időbeli rövidülését eredményezték. A főváros 1872. évi egyesítését követő évtizedekben Budapesten kiépültek a főbb közlekedési útvonalak, s részben megteremtődtek a kapcsolódási vonalak a környéki települések és a főváros között. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa pályázatára elkészült a főváros szabályozási terve, amelynek része volt a Budapestre bevezető főutak, a Váci, Csömöri, Kerepesi, Jászberényi, Budakeszi, Budaörsi, Flidegkúti, Bécsi és Szentendrei utak megtervezése. Budapest állandó hidjai a századfordulón a következők voltak: Széchenyi Lánchíd, Margit híd, Összekötő vasúti híd, Ferenc József híd, Margit híd szárnyhídja. 4.2.1. Erzsébet híd (1903) Mivel a hídépítéshez szükséges területek megszerzése a Belváros déli szélén egyszerűbben ment, ezért előbb épült fel az előző pontban leírt Ferenc József híd. Az Erzsébet híd átadása előtt a dunai átkelést a hajójáratokon kívül három híd, a Lánchíd, a Margit híd és a Ferenc József híd biztosította. Az Erzsébet híd végül egyenletesebb eloszlást eredményezett a gyalogos átkelésben. Az I. világháború után naponta mintegy 120 ezer lakos gyalogolt át a hidakon. Gáli Imre (2004) tanulmányából tudjuk, hogy az 1931. évi budapesti hídforgalom számlálás szerint a reggeli időszakban a Ferenc József hídon és a Lánchídon a legnagyobb a gyalogos forgalom, míg az esti órákban az Erzsébet hídon és a Margit hídon. Kezdetben csak a hidak gyalogos forgalmáról beszélhetünk, amely csúcsértékét az 1930-as években érte el, meghaladva az évi 30 millió gyalogos számot. Az 1980-as évekre a hidakon átgyaloglók száma olyan mértékben lecsökkent a motorizáció hatására, hogy a gyalogosforgalom számlálása érdektelenné vált. 1. ábra Budapest vasúti Duna-hídjai és pályaudvarai 1896-ban Forrás: Rimóczi M. /1996/