Közlöny, 1848. szeptember (84-112. szám)
1848-09-11 / 94. szám
480 tekintetéből, éjjel őrködő egyik társukat orgyilkosan fejszéi el ütőt főbe. — E köz nemzeti sérelmet is magában foglaló, s annálfogva zajos ingerültségen okozott kérvény tőbe illyszerü adatokkal együtt, illő orvoslás kieszközlése végett a’ k. biztos úrhoz felküldetni, ’s egyszersmind a’ hátszegi katonai elöljáróság is megkeresendőnek határoztatott, hogy ottani polgártársaink személyük, és vagyonuk bátorságosítására sikeresen, és rögtön intézkedjék. Ezzel ellentétben tűnt fel a rákosai szélbeli- többnyire csakugyan oláh ajkuakból álló — századnak gyűlésünkre beadott azon nyilvánítása , miszerint ő felsége magyar kormányának hódolólag, jelenti, hogy a’ haza oltalmáért legelső felszólításra kiáll ad, ’s utosó csepp vérig küzdeni hazafi kötelességének ismerendi. Augustus 13-kán hozák be az önkintesek számára, megyénknek négy lelkes leánya által begyűjtött adakozásokat: ezer pengő ftot, több ezüst és arany darabokat, női ékszereket ’s a’ t. M. Vásárhely, aug.31. A’Közlöny 53 ik száma alatt is közzé tett, ’s idei julius 30-tól kelt belügyministeri rendelet folytán, az aug. 24-kén tartatott városi tanácsi ülésben meghatároztatott miként a’ lotteria szedések e’ városban ,,rögtön betiltassanak; e’ határozat még azon tanácsi ülés folyama alatt életbe is léptetett, ’s ime az újabb idő meg termé gyümölcsét azon eszmének, mellynek alapján e’városi közgyűlés még idei április 7-ről 1482 szám alatt a' lotteria szedés megszüntetése iránt a’ volt erdélyi kormányszéket felirat által megkérte vala. E_örömteljes búcsút vevénk tehát e’ népcsaló és nyomorító intézettől, melly által 1846-diki nov. 1 fő napjától 1848-ki aug. 24-dik napjáig hiteles kutffcböli kiszámítás szerint városunkból 21,755 ft. 57. kr. pg. ft. sodortatott ki, ez öszvegböl 7,704 ft. 40 kr. pp. részint nyerésekben, részint kezelők fizetéseikben el, és vissza fizettetett, ’s ennyi részben az előbb kitett Öszvegig megcsökkentett pénzforgás városunkra nézve kártalanitaték, de 14,051 ft. 17 kr. pp. örökre veszve maradt. A’ honvédi XII. zászlóalj toborzói auguttus 20-kán a’ toborzást megnyitván 11. nap alatt 163. harczra kész ujonczokkal (kik még egyenruházva, és fölfegyverezve nincsenek) szaporodtak, s miután királyi biztos b. Vay Miklós úrnak aug. 21-ről 566. szám alatt vett rendelete következtében ezen uj patzokat a’ tanács az itteni várban szállásoló sorkatonaságnak a’városrai kitelepítésével a'várba be szállásoltatni megkísértete, de a’ várvezér szállásadást megtagadta, azt állitván, hogy mig a’ katonai kormánytól (mintha a’ királyi biztos a katonai kormány fölött nem állana!) az erdélyi katonai kormánytól t. i. e’ tárgyra vonatkozó föliratára, rendelést nem nyerend, hatalmiban nem állana a’ várbeli katonaságot ezen ujonczokkal felcserélhetni. Berzenczey László erdélyi szabad lovassereget alakitó kormányi biztos ur f. hó 29-én megérkezvén, kitörő éljenezésekkel fogadtatott. A’ nép előtt kit tiszteletben álló kormányt biztos ur, — hisszük biztosan, elvállalt pályáját dús sikerrel fulandja meg. Éljen a’ lelkes honfi 1 Késmárk, sept. 3-kán. Vidékünkön is némelly orosz helységekben mozgalmak mutatkoztak, mellyek azonban jelentékenységgel nem bírnak. Több helység tudniillik a’szokásban volt papi robotot teljesíteni vonakodik, egy helység pedig, Nagy-Lipnik, a’községi pénzekről a’megyének számolni nem akart, ’s átalában sem a’ szolgabirónak , sem a’ megyei bizottmánynak nem engedelmeskedett. Nem is csuda, mert Szepesmegyének a márcziusi napok előtti szelleme a’ népnek bizodalmát nem igen nyerheté ; most pedig e' bizodalmát rögtönözni nem lehet. — Az ugyan ide érkezett országos biztos Szent-Iványi Károly, rendes katonaságot rendelt Nagy-Lipnikre, melly a’ kolomposokat elfogá s a’ népet engedelmességre tanitá. Talán a' nemzetőrség is megtette volna e' szolgálatot. Városunk közgyűlése a Közlöny 61»-ik számában megjelent miniszerelnöki felszólítás következtében tiz önkintes nemzetőr fegyverrel és egyenruhávali ellátását a' város költségén, elhatározta. Ezeken kivül pedig még kettőt fegyverrel és ruhával a' helybeli, csak 12 tagból álló, asszonyegylet fog ellátni, ’s reményljük, hogy még többen is önkéntesen az egész háború idejére ajánlkozandnak. Ha minden helyhatóság aránylag ugyan azt tenné, az álladalom minden terheltetése nélkül 40—50,000 főnyi haderő kiállitathatnék. Derék nemzetőrségi kapitányunk Demjany Ödön, ki hosszabb ideig a' rendes sorkatonaságnál is szolgált, minden gondot fordít most ezen önkintesek oktatására kik nem sokára Szolnokra útnak fognak indulni, Pozsonyvárosnak a’ zsidók emancipatiója elleni ismeretes körlevele , pártolásra teljeséggel nem találván, csupán tudomásul vétetett. A sütőezék eddig zárt testülete, most két belépni kívánó mester félfogadására közgyűlésiig köteleztetett. Az itteni sütőmesterek száma 1, s mivel készítményeik árszabás alá tartoznak, mig az e-rendszer alatt, tanácshatározatok által hatra, és későbben épen ötre szoríttatott. Most tehát ezen megszorító tanácshatározatok elmellőzésével a szabad versenyzés ezen iparágra nézve is megállapittatott. Hegyeinkben, mi eddig hallatlan s csak zavar és most történt, rablók mutatkoztak, kik néhány nap előtt hihetetlen vakmerőséggel egy utazót a' nyílt mezőn a' smikaneczi korcsma előtt kiraboltak, s ezután a’ kárpátok erdeibe visszavonultak Elfogatásukra tegnap nemzetőrségünk egy része kirendeltetett, de bizony dobbal kergették a’ verebet ’s burokra nem került. A’ haza oltárára városunk lakói eddig adakoztak ajándékkép készpénzben 648 ft 52 kr. p.p., ezüstben 31 lat, kölcsönkép pedig készpénzben 2550 pft. és ezüstben 23 font 19& lat. Érsek-Újvár, aug. 24. Városunk azon községek közé tartozik, mellyek minden jó hazafi figyelmét igénybe veszik, leginkább azon tekintetből, mert É.-Újvár mindekkorig minden alkotmányos mozgalmaiban a’ törvény szigorú ösvényén maradva, mint ragyogó csillag tűnt fel ez árva, anarchiához közelgető megyében, mellyben minden a’mi jó, ’s szent, csekély kezd már lenni, csupán az önérdek tömjénezése, s némelly tisztviselőknek hivatalukbani (mitsem gondolva az azokhoz, főkép illy rendkívüli időkben megkívántak észhelyes tapintat, ’s bennük helyzeti bizalommal) feltolakodó megmaradása a’ kitűzött végső czél. Minthogy azonban legújabban Érsekújvár városában is események merültek fel, mellyeknek, ha rögtön nm okyosoltatnak, a’ legszomorúbb következménye lehet) ennélfogva hazafias kötelességemnek ismerem fellépni a’ nyilvános téren, ’s előadni a tényt, mikép van, hogy ez által Érsekújvár városáról keringő különféle ocsmány álhirok megtisztuljanak, ’s hogy azok, kik ez esemény előidézésében a’ fő szerepet viszik, isten ’s haza előtt szent kötelegüknek ismerjék a’ felzavart kedélyeket mielőbb lecsendesiteni, ha a’ jó rendnek s békességnek őszinte barátjai. Röviden a’ tény ebből áll: aug. 13-án tartatott közgyűlésünkben felhozatott, miszerint ezelőtt valami 18 évvel S. A. tanácsnok bizonyos bűntényen kapatott. Ebből nagy ingerültség támadt, ’s keserű kifakadások, hogy miért hozatnak illyenek elő, miket már némileg a’ feledékenység fátyola fed. — Erre az érintett tanácsnok feláll, s remegő hangon népgyülést kíván, hogy ott magát kitisztíthassa, azon erélyes T. J. polgármesterünk által, eme kívánsága, mint illy zavaros időkben nem tanácsos keményen vissza utasittatott, s törvényes útra volt utalva magának elégtételt keresendő, ha becsületét sértve érzi. — ’S im mi történik, az érintett tanácsnok jól tudván, hogy az, ki őt tetten kapta, jelenleg is él, a helyett, hogy törvényes úton keresett volna elégtételt magának, felugrik, ’s dühösen elmondja, miszerint T. J. polgármester, ’s F. F. számvevő, szinte nem olly egyének, kik a’ közvélemény előtt tisztán állanának, hogy az előbbi ezelőtt három évvel szinte be volt csukva, ez igaz ugyan, azonban ő be volt csukva — nem a’ maga tettéért, mint S. A. tanácsnok becsukatott volna, ha akkoriban meg nem szökik vala katonának, hanem mint molnár mesterember legényének hibájáért (mint ez a’ márczius előtti zsarnoki világban szokás volt) szenvedett ártatlanul; a másik pedig F. F. számvevő, hogy ezelőtt mint kiadó bizonyos pénzes levelet tört volna fel 15 pf. terhelve; mi azonban szinte alaptalan vád. — Az érsekujvári postán ezelőtt néhány évvel előfordult ugyan ez esemény, azomban az érintett számvevőnek, mint akkori levélkiadónak ártatlanságát eléggé kitünteti a’ főpostaigazgatóságtól még akkoriban kapott oklevél. — Erre nagy zaj támadt, ’s a’ közgyűlés eloszlott. Másnapra, a’ helyett, hogy az illetők törvényes útra igazitattak volna, az érsekujvári beltanács egybeül, ’s különösen K. biró, ’s Cs. M. tanácsnok, kiknek már elejétől kezdve, külömbféle nézetekből a' polgármesteri ’s számvevői hivatal sehogy sem volt ínyükre, némelly tanácsnokok erélyes fellépésének daczára a’ beltanácsot egy törvénytelen lázitó végzés kimondására vivék, mi abból áll, hogy a’ 3 említett egyént, a’ nélkül, hogy e’ körükhez tartoznék, a nélkül, hogy az érdekletteket kihallgatták volna, vagy erre őket valaki megbízta volna, minden további tartózkodás nélkül, csupán azért, mert nekik így tetszett, felfüggesztették, s a’magyar felelős ministeriumnak e’ szép tettüket, rögtön levél által még fel is terjesztették, kérvén ebbeli felfüggesztésüknek mielőbbi ministerialis jóváhagyását! De ez, véleményünk szerint akkor lenne csak helybenhagyható, ha K. ’s Cs. uraimék tennék az egész várost, de hátra vannak ám az Ős választók s az összes nép, kik választási jogukat, ha K. még annyi bort megitat is, néhány lelküket könnyen eladó csőcselék néppel, nem hagyják olly könnyen kijátszani, hogy mit ők megválasztanak, azt K. úr megsemmisítse. E’ lázitó végzés megszülte a maga szép gyümölcsét, eddigi csendes békés polgáraink kedélyei majd csaknem a’ kitörésig fel vannak izgatva, minden ntctán petitio kering, mellyben az ármánykodók cselszövényei a' napfénynél világosabban lesznek a ministerium előtt lefestve, nyilvános fuljajdulások, miszerint az előbbi biró, ’s E. J. néhai adószedő, hátralévő számadásaikkal nem egy könnyen fognak, bár miként ármánykodjanak is, a’ közgyűlésen keresztül osonni. Mindezekről így szól méltó ingerültségében a’ nép. Napfényre kell mindezeknek jőni, kikutatjuk mi mind ezeket, ha még olly mélyen volnának is elrejtve. A’ józanabb rész tartván e rendkívüli ingerültségtől, a' bírót már többször tömegesen felszólítá, miszerint tartana egy közgyűlést, mellyben az illetőknek székeik vissza adatnának, ’s törvényes útra igazittatnának a’ vádlók, hogy ott kitűnvén ártatlanságuk, vagy vétkességük, a’ szerint vagy megtartanák vagy elvesztenék székeiket, de a’ biró noha ezenkívül számadásaink, ’s több teendőink hátra vannak, mit sem akar tudni közgyűlés felül, csak hogy az elnöki széken polgármester nélkül maga maradhasson. Az igazságot kereső de elátultatni kezdődő nép érdekében, véltem cselekedni, midőn jelen czikkemet a’ nyilvánosság itélőszéke elé bocsátom. A’ Kolozsvárott megjelenő Ellenőr következő figyelemre méltó czikket közöl: Levél a’Románokhoz. Midőn reátok gondolok mindig egy fájérzet vonul át keblemen,fülembe egy bús dalotok zeng, melly szivemet annyit vérzetté,’s mellyből tapasztaltam legelőbb, hogy az oláh nép szellemében gyönyörű költészet rejlik. Mikor a’ martiusi mozgalmak elkezdődtek, eszembe jutottatok ti is gyakran nekem, úgy hittem, hogy azon rokon érzés, mely a’ ti és mi nemzeti dalainkon elömlik, lelki rokon érzelmünket jellemzi. Európában csak ti és mi vagyunk vérségi simpathiák nélkül, mindketten hajdan nagy nemzetek sok sorscsapások alatt megrongált utódai. Csak ti, és mi vagyunk, kiknek egy dala sincs, mellyet egy busongó fájdalom ne jellemezne, melly könyet ne idézne az érző szemekre. Mi a’ szolgaság iáncza alatt megtörtünk, ’s csak bús dalaink maradtak vigaszunkra, mellyekben kisirhattuk lelki fájdalmainkat. P’ sorsunk különbözött, a mi szolgaságunk csak három százados, a’ tiétek évezredes. Mi megtörtünk, ti semmivé lettetek. Ez év nagyszerű remények fénylő csillagait hozta egünkre, a’ testvériesség rózsa koszorújával felöleltünk titeket az alkotmányos népek sorába. Midőn utaztam hazám völgyein !s láttalak titeket barázdáitokban, mellyeket ekkorig izzadva másoknak miveltetek, örömköny jött szemeimre boldogságtokért, de fájdalom, hogy én e’ boldogságot inkább éreztem mint sem magatok. Azt gondoltam, hogy e’ millióból álló nép, mellynek anyaemlőjét nyujtá a’ hon, mint hű gyermek a’ miéink, a’ mi hazánk szabadságáé. Azt gondoltam, hogy ha felvirágzásunk elleneitől megtámadtatunk, e’ nép értelmesbjei, fogékonnyá teszik a’ népet szabadsága érzetére, és velünk együtt tánczolva fognak az ellenséggel szembe szálni, őrzendők e’ kor szellemét, melly minden esetre, azoknak hozott legnagyobb boldogságot, kik leginkább nyomva voltának. Fájdalmason csalódtam, ti a’ múlt idők, ’s az elvben lerontott aristocratia bűneit a’ magyaron kezdetek megboszulni, ti minket a’ küzdelemben, mellyel ti nyertetek volna legtöbbet, magunkra hagytatok, sőt többet tettetek, ti ellenünk zúgtatok. Nézzetek körül! saját nemzetekből emelkedtek férfiak, kik felettetek és felettünk egyiránt zsarnokoskodtak, hajoltak-e ők felétek baráti érzelemmel ? nem, sőt szégyenelték nemzetiségüket! Látjátok ebből, hogy bűnös nem a’ nemzet, hanem a’ rendszer, melly a’ polgárzatban urakat és szolgákat létesített. — És most midőn e’ rendszer ellen csatát nyertünk, midőn aristocratiánk szép becsületességgel a’ kor szellemének beadta derekát, ti minket magunkra hagytatok a’ helyett, hogy résztvéve megosztva bajainkat lelkesítettetek volna. Mi lesz már a’ ti sorsotok, ha mi elveszünk, ha mi megtöretünk ? meg fogjátok látni, mitől isten mentsen, hogy ti fel nem virágozhattok. Ha a’ reactio győz. Osztrákhon visszaveszi] kezünkből a’ a had- és pénzügyi tárczát és pózunkból tovább is a’ külföld vasutjai és museumjai gazdagulnak, kereskedelme nő, mig mi veletek együtt a’ szegénység koldus rongyait viselendjük. Övé lesz a’ fegyveres erő, ’s ha szabadságunkat majdan zsarnok kezekkel kivánandja megtörni, nekünk nem lesz erőnk küzdeni ellenében. Vagy törjék meg Osztrákban is, mi lesz a’ ti sorsotok ? akkor bizonyosan a szlávságé az uralom e’ föld felett, mellynek emissarusai már is elszéditettek titeket! És kérdem azon nép, melly akkor itt egy hatalmas un család leend, nem veletek fogja-e szolgáltatni önmagát? De a’ magyar társatlanul áll, mint ti; annak érdekében áll most, a mint önálló lett, a’ ti szabadságtok, ha méltók akartok reá lenni ! Ti a’ magyarral válat vetve, megtarthatjátok minden erő ellen e hazát; a’ magyar pedig, mint önálló nemzet titeket el nem nyomhat, mert ti, ha kifejlődtök, erőtek a’ miénkkel párhuzamos lesz, és különben is, minthogy csak összes erőnk feltételezhet egy szabad hazát, titeket a’ magyarnak megtörni öngyilkosság lenne. Ezt mi magyarok igy értjük, igy érezünk, kik múlttal jövővel számot vétünk. Mi tőletek a’ közös ébrülésben eszméletet vártunk, nem magától a’ tömegtől, melly megszokva a’ szolgaságot , mint varázs álom uj szabadsága iránt bizalmatlan, és az azon nép iránt, melly hatalmasabb volt elnyomói között és legközelebb hozzá. ők nem tudhatják, hogy a gyűlölt rabbilincseket a’ rendszer ’s polgárzati viszonyok verték, mellyeknek terhét a’ magyarságnak is egy legnagyobb része velők egyaránt hordozta. Nem tudják, hogy a’ terhes szolgaságot csak azóta hordozzátok ti is, hogy Zápolya nagyravágyása miatt, a’ széttépett magyar is szolgaságra jutott. De azt hittük, hogy értelmesbjei méltányolni fogják, annyi századok után e legnemesebb küzdelmét a’ magyarnak, ’s elfeledve a múltak keserűségeit, erős karokkal segítenek minket isteni czélunk felé. Voltak, kevesek, ’s nevök a’ történet tiszteletében maradjon fen, kik átérték a’ kor szellemét és tettek a’ mit tehettek, kedves lesz ezek között előttünk Murgu emlékezete; és az ifjú Prékupé (sajnálom, hogy keresztnevét megffeledtem,) ki a’ balázsfalvi izgatások közt elkeseredve kiálta fel: nekünk a’ magyarok nélkül nincs jövőnk, ezek az eszelősek a’ szolgaság hínárjába viszik szegény nemzetünket vissza; de voltak kiket nem mondom rósz leikök, hanem fanatismusuk túl ragadt, és ők mig nemzetiségek szebb jövőjét álmodók nem vették észre, hogy a’ reactioval fogtak kezet. Én részemről hiszem, hogy a’ magytír mindnyájuk tévedését megbocsátja, kik még most a’ vészes napokban feleszmélve zászlóink alá állanak, mert ez által fogják kimutatni, hogy ők nem hittek a’ nemzeti szabadságuk iránti ígéreteknek; de most midőn a’ tiszta eredményt látják a' reactió hidráira gyülölséggel néznek viaszai És kellene bár lakolniok, ki nemzete sorsa mellett fellépett annak a haláltól remegnie nem szabad, annak a’ mint aggodalmai szűnnek ’s lelkét a’ körülmények szent czéljai iránt megnyugtatják, megbánva elismert tévedését fel kell ajánlani magát a’ büntető igazságnak. A’ bűnbánónak pedig isten megbocsát , 's megbocsátnak az emberek! A’ román izgatók közül még egy sem lépett fel, nyilvános lázzadással nem fegyverzettek fel a’ népet, nem fenyegették az igazgatást. ők még azon ponton állanak, hogy saját compromissiójuk nélkül a’ népnek élére állhatnak küzdeni az eddig félreismert magyar nemzettel együtt közös szabadságunk érdekében,