Közlöny, 1848. december (174-203. szám)

1848-12-22 / 195. szám

elküldését egy az excessum gubernium teremében véghez vitt era­val gátolta meg, s azután is csak korlátolt tanácskoztatás engedtetett meg, mert a’ Mikó elnöklete alatt Agyagfalván tartandó székely nem­zeti gyűlés tárgyai ki­szabattak. Ezekből állott az Erdélyben levő kormány férfiak politikája, mellynek gyümölcsei olly hamar érni kezdettek. Hátrálások. 1. „N. Enyedről. Ezredes Milis Kelemen főpa­rancsnoksága alatt.“ N. Enyed nemzetiségi tekintetben az utolsó strategicus pont volt, mert azon alul egész a­ szomszéd oláh tartományokig szinte min­denünnen ki volt irtva a' magyar faj. Itt 2500 felüli jó hangulatú, gaz elleneikkel bármelly perezben szembe szálló fegyveres erő volt öszpon­­tositva, melly vitéz elszántságának a’ muzinai, nilaki, csomberd sz. ki­rályi és krakkói csatákban olly jeleit adta, hogy reája mindig biztosan lehetett számitni. A­ város körülsánczolása is jól haladott Szóval: II. Enyeden egy nehány ellenséges tábor közelibe rend­­s­zerezett erőnkben bizva nyugodtan voltunk, a’ midőn november 8-án d­e. mintegy 10 órakor egy előőri alaptalan jelentésre, hogy jönek az oláhok, lárma dob veretik, ’s fölállittattunk a' piaczon sorokba; alig állíttattunk föl. érkezik Kolosvárról Baldaccitól egy a' N.-Enyeden levő rendes katonaságot Kolosvárra, még pedig akkint parancsoló rendelet, hogy 9-kén Tordán legyenek. Ezen parancs következtében ezredes Mikes Kelemen rögtön ki is indította a’ már sorokba fölállott katona­ságot , a­­nélkül, hogy a város lakóinak holmijek megmentésére bár­mi kevés határidőt adott volna. Az ellenség torkában levő város lakói, látva a katonaság távoztát, rémültségekben eszeveszetten, ott hagyva mindenöket, sok még kész­pénzét is, rohantak a katonaság után. Előkelő vagyonos nők, nem lévén idejök, ’s tán nem is jutván eszökbe, szekerekbe fogatni, gyalog, lepedőkbe burkolva vitték ártat­­lan gyermekeiket, kik szüleikhez intézett gyakori kérdezősködéseikkel az ember szivét metszették. A’ lélekrázó jelenetre, hacsak reá gondo­lok is, megfagy a’ vér ereimben. N.­Enyeden sok élelmi és hadiszereket kaptak gaz elleneink. A N. Enyedrőli hátrálás okául azt adják, tartott Vay és Baldacci attól, hogy Gedeon M.-Vásárhelyt bevéve, a’ kolosvári fegyveres erőt az enyeditől elszakasztja. Váljon Gadeon nem tudta-e meggondolni, hogy ha azt teszi, akkor két tűz közé kerülhet? Ennyit csakugyan a' vezetők meggondolhattak volna A’ N.­Enyedrőli hátrálással Erdély már föl volt adva; mert az után a’ főbb vezérek csak comicus szerepet játszottak, de reánk nézve bezzeg tragicust. 2. „Tordáról. Őrnagy Pocha főparancsnoksága alatt.“ Tordára lővén, a' vezérek abban a’ szándékban voltak, hogy az Enyedről oda hátrált, a’ Tordán helyt levő, és az aranyosszéki nem kis fegyveres erők, a' Keresztes mezőn tábort üssenek. Ezen terv, mint gyengék, erőtlen magzata, napvilágot nem lá­­t ott; pedig ha létesül, a' puchneriano-saxonico valachicus erő kétség kívül megtörik , bárhonnan legyen a' támadás. Tordáról a’ rendes katonaság nov. 11 dikén nehány az őrizeten felejtett Hunyadi lovason s két 3 fontos ágyún kívül Kolosvárra vitetett. A’ tordai eseményeket rendszeresen előadni teljes lehetetlen, a­ hadi tanácsok szüntelen tartottak , egy perezben támadást, másban föladást határoztak. Egy nemzetőri kapitány, Tarsoly Gergely, mond­ja , hogy egy haditanácsban főparancsnok Pocha igy sóhajtott föl: „ha azok az átkozott urak reá nem vesznek, megtámadom.“ Figyelemre méltó, hogy akkor, midőn a’ város hadilábon van, tehát csak hadikormány igazgathat, maga a főparancsnok Pocha a’ testestül lelkestől fekete-sárga városi tanácsot beolvasztja a hadita­nácsba , melly a haditanácsot fölemésztve , eredményezi egy pár nap alatt a város elárulását. Eleinte a' Tordán levő egész erő megkívánt vívni a gaz ellen­séggel, azután csakhamar a­ mint repdesni kezdettek a’ camarilla vész madarai, sivitván: „az ellenség rendkívül számos , sok rendes katona van náluk, veszve vagyunk, azok ellen nem győzhetünk, stb. veszett a' lelkesedés annyira hogy már nov. 13án az ott maradott két 3 fontos ágyúba befogatván a' lovakat, Kolozsvárra akarták inditni. De a’fel­bőszült nép „minket is elakarnak árulni, velünk is úgy akarnak báni mint az enyediekkel“ kiáltások között nem bocsátotta, s a felzudult nép őrnagy Kemény Farkas csak azon mondatára oszlott el, hogy Tor­dáról nem megy el a' fegyveres erő , s az ellenséget megfogják tá­madni. Nov. 14-én d. u. 4 órakor a’ nép szeme láttára megtöltetvén az ágyúk, a’ töltött ágyúkkal nem mervén figurázni a’ nép, hátrálni kez­dettünk Tordáról is. Tordáról már sokkal kevesebben hátráltunk mint N.­Enyedről, tehát több maradt fajunkból gaz elleneink martalékáúl. A’ hátrálás közben, Tordától nem messze, már talált a’ hátráló sereg egy segélyül jövő század Hunyady lovasságot, mellyel találkozván a’ hátrálok, meg­állották, ’s a’ Torda felé menő Hunyadi lovasok századosa Horváth Miklós felszólította Pocha főparancsnokot, hogy térjenek vissza, mire Pocha igy szólott: ,kiknek van kedvök visszatérni?“ erre egy Hunyadi lovas vitéz illy megjegyzést ten: a főparancsnok úrnak nem kérdezni, hanem parancsolni kell, hogy térjünk mindnyájan vissza!“ A’ Poc­a felszólítására az alsó Fejérmegyei nemzetőrség akkori őrnagya a’ lelkes és tiszta jellemű Szentpáli József azonnal kész volt örsere­­gével viszatérni; de Pocha teljességgel nem akarván, csak őrnagy Szentpáli tért vissza a’ Horváth századostól vezetett Hunyadi lovasság­gal Tordára, a’tordai főispán és főparancsnok Pocha által gaz ellenünk­nek hátrahagyott pénz, fegyverek, ’s lőpor megmentésére, mikről az említett őrnagy ur csak akkor értesült, mikor már a’ tordai feketesárga hatóság által szekereket nem lehetett kihajtatni, és helyben mulatni félelmes volt, mert az ellenség a’ tanács hívása következtében már a’ tordai határon át is lépett volt. Tordára megérkezvén a’ bátor Hunyadi lovassággal, csak hamar sikerült őrnagy Szentpáli úrnak 7283 pengő forintokat, 425 gyógyszerész Velicsnél már összegyűjtve talált fegyvert, mint­egy 10 ezer kész töltést, 20 mázsa lőport, s feles mennyiségű ónot az ellenség elől elragadni; a pénzt, maga őrnagy Szentpáli úr adta be Kolozsvárott a’ tartományi pénztárba; a’ többi megmentett hol­mit pedig a’ tanácsházhoz. A’ parancsnok Pocha felügyelete alatti gunyatárban 300 czipő, és 100 felüli kész köpeny maradt, no perse csak feledékeny­ségből. 3. „K­o­l­o­z­s­vá­r­r­ól e­z­re­d­e­s Baldacci főparancs­noksága alatt“. Az itteni eseményeket merőben mysticus lepel fedi el annyira, hogy ezekből csak egyes töredékek közölhetők. Baldaccival nov. 16-án már 11 órakor hivatalosan tudatva volt Urbán közelgése,­­s még is a’ katonaság későn állíttatott ki. A' katonaság egy része Szamosfalván innen táborba állíttatott, más része a’ város oltalmára maradt, ezek között voltak külön a’ főőr­hely előtt felállítva a' Károly Ferdinandok, kevés kivétellel mind olá­hok, kik várták az alkalmat, hogy reánk lőhessenek, mit meg tudva őrnagy Szentpáli, közölt is Bittó őrnagygyal. Baldacci mikor a’ szamosfalvi csata megkezdözdött, egy század Hunyadi lovassággal ki lovagolt a’ csata helyére, s nem maradt ott hogy vezesse a’ csatát, hanem rögtön vissza lovagolt a' városba ’s egy gróffal vürstli után küldöttek. Csendes vérmérsékletű embereknek kell lenniök, hogy illy körül­mények között is jó étvágyuk van. Ezredes Mikes Kelemen a­ csata folyta alatt százados Makrainak hátrálót parancsolt, de Makrai nem engedelmeskedve igy szólt vitézei­hez: „Előre fiuk, nem hátrálunk, árulás van.“ Ekkor néki vágttattak az ellenségnek s dicsősségesen vissza verték. Ezen elszánt tettért azzal jutalmazta ezredes Mikes Kelemen százados Makrait, hogy tőle s hadnagyától Szentgyörgyitől elvé­tette kardjaikat. A’ jó érzelmű tisztek mind távoli helyekre voltak rendelve őrizetre, például: Baumgarten őrnagy a’ Fefektetőre az e­­nyedi egyik nemzetőr századdal, és a' Zeyk Miklós száz adóssága alatti enyedi lövészekkel. Őrn­agy Szentpáli a’ patai és györgyfalvi vonalra Bánfy János alezredes a’ szamosfalvi vonalra. A’ kolozsvári erélyesebb tisztek a' fellegvár oldalára. A' csata előtt Groisz városbiró két hordó bort küldött a táborba, persze csu­pa tiszta szándékból, hogy részegedjenek meg vezéreink, mi el­tt megütköznének, a' szabolcsiak használták az alkalmat, csakhamar lerészegedtek, ’s még a’ csata elején elfutottak, hihetőleg már az e­­lőtt eltűnt őrnagyukat keresendők. A' csata olly teljesen meg volt nyerve, hogy az ellenség futtában fegyverét, csákóját ’s a' t. elhányta. A’ Kolozsvári hátrálás napján őrnagy Pocha isten fizessével kérte az indulókat, hogy ne menjenek sehová ; felketható kérését négy szé­kely lovas meg is hallgatta, mert rögtön leszálltak lovaikról ’s ott ma­radtak, lovaikat szerszámostól együt Csulak százados mentette meg számunkra. P. L. Osztria. A’ ,Wahr. Ung.‘ szerkesztősége némelly újabb idejű külföldi la­pok birtokába jutván, azokból adott közleményeinek érdekesdeit a' kö­vetkezőkben adjuk olvasóink elé: Bécs, dec. 12-én. A’ császár Olmützben dec. 10-én kelt ira­tánál fogva a’ hadseregnek minden tiszteit feloldozza a’ trónralépés al­kalmával szokásban lévő eskü letétele alól. Récsey egy óvást közöl a „Geiszel“ czimü lap azon hamis tudó­sitása ellen, hogy a’ tanuló ifjúság embertelenül bánt volna a’ gyönyö­rü báróval, midőn az Aulában fogva tartatott. Messenhauser hagyománya mindössze 200 pit, melly a’ hatóság kezeibe tétetett le; ezen kívül több öltönyök és irodalmi művek. Az utóbbiak közt kéziratban bevégezve találtatattak nála a­ régiség törté­nete 10 kötetben, egy román, 5 kötetlen, s egy 5 felv­­ásos dráma. Vannak számtalan megkezdett, de be nem végzett művei, mellyeknél érdeméről egy jövendő irodalmi történetire fog ítélni. Piltersdorf, Dollschein, Schlegel, Riemann, Jakabovszky lemon­dottak követségökről. Intézkedések létették uj választások végett. A város közp. bizottmánya dec.­mán újra felszólitá a’ lakosokat a’ fegy­verek beadására. Egy proclamatio pedig illy tartalommal jelent meg a’ bizottmánytól, a rögtönitélő törvényszék fenáll még azokra nézve: 1. kik a’ fegyvereket eltitkolják, vagy be nem adják; 2. kik katonát hit­szegésre csábitnak; 3. kik lázadásra ingerelnek vagy illynemű felhí­vásnak engednek; 4. kik összecsoportozásoknál az illető hatóság első felszólítására vissza nem vonulnak; a­ kik lázadási csoportozásoknál fegyveresen jelennek meg. Oláh- és Moldvaország. Az orosz czár a­ moldva- és oláhországi kormánynak jelenti, hogy az orosz seregek télen által ezen tartományok költségén fognak tartatni; azért az élelmi­szerek kivitelét Oláhországból megtiltotta. Németország, Frankfurt, dec. 6-án. A nemzetgyűlés mai ülésében a’német nép alapjogainak ismételt megvitatása forgott fen. Deifert, mint jelentés­tevő, tudata, hogy a’ német nép alapjogait második fel olvasásra nyújt­ja be... Az alapjogoknak a bizottmány által módosított szerkezete elfo­gadtatott. A’ nemességet illetőleg vita támadt, ’s Mohi azon indítványa: A’ nemesség eltöröltetik s többé vissza nem állítható, a’ német nem­zet ezen bölcs népképviselőinek gyülekezetében ma szerencsésen meg­bukott. Ellenben a’ czímek eltörlése , a’ menynyiben hivatallal nincse­nek összeköttetésben, valamint a’ rendjelek osztogatásának eltörlése is, elfogadtatott, valamint azon határzat is, hogy fegyvert viselni minden­kinek egyiránt szabad. A’ másnapi ( 7.) ülésben az alapjogok feletti tanácskozás foly­­tattatott. A’ 9-dik §-hoz számos jobbítási módositvány nyuttatik be, ’s e’ a következő szerkezetet nyer: A halálos büntetés, kivévén, hol azt a’ hadjog, vagy a tengerészi jog lázongás esetében megengedi, vala­mint a’ bitófa, bélyegzés és testi fenyítés büntetése, eltörültetik. Mie­lőtt a­ tanácskozás a 10-dik §-ra térne át, Beseler jelenté, miszerint az alkotmányi választmány bizonyos alapjogok ideiglenes felfüggesztése i­­ránti törvényjavaslattal foglalkozik, mellynek tanácskozásba vételéig kéri az ostromállapotra stb. vonatkozó indítványokat elhalasztatni. Azonban Wigard szót nyer, a’ következő kisebbségi indítvány előadására : Né­metországban semmi helységet sem szabad, kivévén a’külföldi álladal­­makkal folytatott háború eseteit, ostromállapot alá vetni. A’ rögtönbi­­róság csak háború alkalmával megengedhető, midőn azt a’ hadjog ren­deli. E’ pótlék-indítvány azonban elvettetett. Az alapjogok 10., 11. és 12. §-ai vitatás nélkül határzattá emeltetnek. A’ 13-dik §-nál az al­kotmányi bizottmány az előbbi szerkezetet: A’ sajtószabadságot sem korlátozni, sem felfüggeszteni, sem eltörülni nem lehet, ollykép módo­sította, hogy kihagyván a „felfügeszteni“ szót, a’ §-hoz e' függeléket téve , megelőző rendszabályok által. A kihagyott szó visszahozása vagy végképi kihagyása iránt szavazás történvén, 263 szó annak vissza­­helyeztetése ellen 181 pedig mellette nyilatkozott. E’ szerint a’ kor­mányoknak meghagyatott a’ jog, a’ sajtószabadságot felfüggeszteni. — Wesendon ,tekintettel a’ poroszhoni legujabb eseményekre, azon sürgős indítványt teszi: Nyilatkoztassa ki a’nemzetgyűlés, hogy a’porosz nem­zetgyűlésnek i. h. 5 kén rendelt felfüggeztését s a’ korona által történt alkotmányi engedvényezést semmisnek, és érvénytelennek ismeri. Ez ügy választmányhoz utasittatott. Frankfurt, dec. 8. Itt már tegnap hire volt, hogy estei Ferdinánd ide érkezett, azonban csak ma mondatik megjöttnek. Ha ed­dig nem volt, el fog menni, hallomás szerint, ezentúl István magyaror­szági volt nádorhoz, ki most Schaumburg várában Nassauban időzik, hogy őt a’ trónváltozásról értesítse s Bécsbe visszahivja. Miként ala­­kuland a’ viszony Némethon és Osztria közt, ez iránt már alig forog fen kétség, de nagy a’ kívánság az iránt, meg fogják-e az osztrák képviselők helyüket tartani a’ gyűlésben? E’ pillanatban a’ legújabb berlini események teszik a’ legélén­kebb szóváltások tárgyát. Az alkotmány engedményezését a’ szabadel­­mü párt természetesen a korona erőszakos fogásának vallja, maguk a királypártiak is félnek ezen engedményezés következéseitől, különösen a’ követés tekintetében. Maga az alkotmány szabadelmünek hirdettetik ugyan, azonban némelly h­atárzatai, p. o. hogy a’ király fizetése benne meg nem határoztatik; hogy a’ király absolut vétóval bir; hogy két­­kamrai rendszer állitatik fel, magukban dicsérőtben is aggodalmat gerjesztenek. Az alkotmányi választmány jelenleg az alkotmány azon szaka­szával foglalkozik, melly a’ végrehajtó hatalomról szól, ’s nincs kétség benne, hogy az a’ Gagern által Berlinből hozott alapon fog felállittatni, miszerint t. i. a’ porosz hatalom fog a német birodalom kormányának élére emeltetni. Frankfurt, nov. 28. Az igazságügy ministere következő iratot bocsátott az Osztriába küldött bírod, biztosokhoz: „Nyilvános lapok a’ legiszonyúbb gyilkolások és csonkításokról beszélnek, mely­­lyeket a’ császári hadsereg katonái, harezon kívül a’ bécsi tanulókon elkövetnek. Alólirottnak nincsenek ugyan kezében a’ tárgy felől hiva­talos tudósítások , mindazáltal kötelességének ismerte az ideigl. közp. hatalom megbízottai elébe azon kívánatot terjeszteni, hogy a’ cs. kir. kormány ezen faireknek alapját vagy alaptalanságát vizsgálja meg, ’s a’ bebizonyodás esetében az érdemlelt büntetést alkalmazza. Itt az ideje , oda működni, hogy azon barbárságoknak , mellyek most Né­metországban kitörni keszülnek, a’törvény minden szigorával eleje vétessék. És mivel a’ biztos uraknak főfeladatuk, Osztriában a’ békét és törvényes állapotot helyreállítani, felhívás nélkül is bizonyosan munkások leendenek az itt említett ügyben. Alólirt mindazáltal nem mulaszthatja el a’ maga részéről is felszólítani az illetőket egy felől az osztrák kormány meghatalmazottai elébe terjesztett kivánatok gyámo­­lit­ására, másfelől arra, hogy a két ellenfél parancsnokai által a’ jog­talanságok ellen kiadott rendeletek sikeresitését eszközölni törekedje­nek. Ezt Németország jólléte és becsülete, valamint a’ bírod, biztosok küldetésének sikere egyformán megkívánja. Mohi, igazs. min. Poroszország. Berlin, dec. 6. Miután a porosz király a’ népet, melly a nemzetgyűlést, hogy gondoskodjék javáról, megvá­lasztó , kartácsokkal, merő fejdelmileg atyai szeretetböl, meglődözteté; miután magát e’ nemzetgyűlést szuronyokkal iparkodott szétverni, ’s a’ kötelesség teljesítésben tántoríthatlanúl álló férfiakat zsoldos vérebei­vel házról házra üldözteté , e zsarnoki erőszakoskodásait a’ következő rendelet kibocsátásával fejezte be: Mi Fridrik Vilmos isten kegyelmé­ből (oh, oh!) Poroszhon királya stb. statusministeriumunknak nemzet­gyűlésünk üléseit tárgyazó jelentéseiből mély szomorúsággal győződ­tünk meg , miszerint azon nagy munka , mellyre ezen gyűlés összehi­­vatott, a nélkül, hogy koronánk méltósága s az országnak tőle elvá­­laszthatlan (!) java veszélyeztetnék, tovább nem folytathatik. Ennek következtében ministériumunk előterjesztésére rendeljük: 1. Az al­kotmány készítése végett összehítt gyűlés ezennel feloszlattatik. 2. ministerumunk e’ rendelet végrehajtásával megbizatik. Potsdam, de­cember 5-dikén ’stb. Egy más kir. rendelet az uj kamrákat jövő évi febr. 26-dikára hívja össze Berlinbe, a’ választások ideigl. választási törvények szerint fognak történni. Francziaország, Paris, dec. 8. A’franczia lapok viszonya az elnökségi kér­dés irányában következő: Cavaignac mellett: National, Siede, Credit, Ere nouvelle , Voix de la verité, Moniteur du soir, Corsaire; Bonaparte mellett: Presse , Constitution, Assemblé nationale, Li­­berté , Gazette de France; Lamartine mellett: Bien public, Cou­rier francais ; Ledru Rollin mellett: Reformé, Revolution, De­mocratic pacifique; R a s p a i 1 mellett Peuple. A­ ..Patrie“ azt mondja, mikép Károly Albert halálának hire, hivatalos tudósítások után nem valósult. Annyi igaz hogy Sardi­nia királyának méreg adatott, de szerencsére nem esett e’ vétkes kí­sérletnek áldozatul. Orvosi nyilatkozat szerint élete biztosítva van, félni lehet azonban, hogy a’ méreg hatása egészsége teljes helyre ál­lását akadályozni fogja. Monmal Nyomatik a’ ®. ki­­­elyet. Byotrodfibao. Felelés #*erke*#té Gyarmán Adolf.

Next