Közlöny, 1849. február (16-40. szám)

1849-02-12 / 26. szám

Ha oldalt vagy és hátas, háborgatod, ijeszted, hogy ne alhassék, hogy egészen kifáradjon; betegeit, hullongóit elsze­ded, poggyászát, élelmi szekereit elfogdosod, ’s utócsapatjait lefegyverzed. • • Az ellenségnek ekkor minden falu egy mélység, mellybe rettegve lép be; minden part megett, minden völgyben, minden erdőben és berekben és nádasban megtámadóktól fél, — mert a’ föld népe mindenütt jelenvaló és minden tehetö, — a’ nép és az isten. Föl tehát ó ezerkarú, milliókarú nép, segítsd az üldö­ző sereget az ellenség’ kipusztításában. Te ismered az egész országban a’ vidéket, ismered az árkokat, a’ rejtekeket, az erdőket; eltűnsz és megjelensz, és mint az árvíz fogod körül az ellenség nyomorult szigetét a' haza’ közepében. V JUK r * : Jml Föl, föl a halhatatlan nép! Neked nem szükséges lőszer, sem ágyú , elég a’ dsida, a’ kasza, a’ kard, a’ bot, a’ rúd, kiál­tásod ereje felér az ágyú dörgésével, — mert te a’ nemzet ma­ga vagy, mellynek puszta szava képes a’ parányi ellent megret­tenteni. Keljetek fel tehát. A’ legbátrabb és értelmesb álljon éle­tökre. Ha elöl, oldalt, hátul nem lesz az ellenségnek fogata, élel­me, tűzhelye, ha egy nagy pusztaságban találja megát, melly­­ben van élelem, csak neki nincs, van fogat és meleg tűzhely, csak számára nincs, — elvesz megmenthetlenül. Ez a’ nép harcza, ez a’ nép fegyvere, ez a’ nép hatalma. Minden a’ ki ha hazafi, keljen fel. Minden a’ ki erőt érez magában, hívja fel hazafitársait. Nincs gyengébb a’ futamodó ellenségnél. Azt löki, taszítja ki maga a’ hazai föld. A’ nép felszabadítása hozta e’ háborút a’ hazára, annak akarata mentheti meg tőle. Kelj föl tehát a nép. Ha akarod, ha összetartasz, ha köte­lességedet teljesíted, néhány nap alatt ki fogsz el szent földről pusztítani minden ellenséget. Tokaj, január 24.1849. Szemere Bertalan, felsőmagyarországi teljes hatalmú k. biztos, és az orsz. honvédelmi bizottmány tagja.­ ­­ A’ hadügy ministeriumhoz az aradi ütközetről következő részletesebb tudositás érkezett: Arad febr. 9-kén déli 12 órakor. Az ellenség f. h. 7-kén Vingától nagy erővel Uj-Arad fe­lé tartván, csapataimmal és minden ágyúmmal a’ Maroson át, a’ legszebb rendben Ó-Aradra vonultam. 8-án reggel az ellenség a’ Maros partját megrakván, a’ csatát ágyúkkal ’s apró fegyvertüzzel megkezdé. Intézkedést tettem, hogy négy honvédszázad még a’ múlt éjjelen Glogo­­váczból Arad felé vonuljon, ’s ellenséges bekerítés ellen a’ jobb szárnyat fedezze. Ezen csapatka Aradtól egész a’ csilai er­dőig volt felállítva. 9 óráig a’ csata legszebb rendben ment, ekkor azonban némelly századokban, a’ félénkebb polgárok menekülési készü­leteinek látására némi zavar támadt! Én ágyutelepeimhez sieték a’ zavarból következhető ese­ményeket meggátolni ’s a’ részben meg is zavart rendet helyre állítani, mi rövid perczek alatt sikerült is, úgy hogy csapataim­nak egy részét három colonneba állítva az ellenség elé inditom, melly már a’ városba is benyomult, ezen működés által azonban középbe és két szárnyba fogatva, délutáni 3 óráig feltartatott, ekkor pedig Asztalos 29-dik zászlóalji százados által, ki egyik kezében a’ nemzeti lobogóval, másikában karddal járt elöl, négy századja segélyével anyira visszavezetett, hogy midőn délutáni 4 órakor Villám 38-dik zászlóalji őrnagy és Szentiványi száza­dos egy újonnan alakított zászlóalj parancsnoka, csapataikkal megérkeztek, az ellenség minden oldalról megtámadtatva, több száz halottjainak, ezek közt Joannovich Mihály őrnagynak, egy ingeneur századosnak, egy Leiningen zászlóalji századosnak ’s több altiszteknek hátrahagyásával a’ Maroson át futni kényszerült. A’ mi veszteségünk nagyon csekély. Az ütközet alatt a’ Rukavina ezredből két tiszt és 50 köz­ember átjött hozzánk. Egyedüli kárunk a Maros partján állott sóraktár elégése, mellyet az ellenség éjnek idején vetett gyújtó rakétáival borí­tott lángba. Ma reggel a’ tüzelés mind két részről ismét megkezdetett, mind eddig azonban eredmény nélkül, mert helyét mindenikünk megállotta. 11 órakor az ellenség vezére egy iratot külde hozzám, mellyben Joannovich őrnagynak kiadatását kérte, ajánlva helyet­te minden kezénél levő foglyainkat. Ebből látszik, milly sokat tartottak nevezett őrnagyra, kit mi azonban, miután meghalt, foglyaink pedig az ellennél úgy sem volnának, ki nem cserél­hetni­nk. A’ részleteket ’s egyes jelesek kiemelését későbben fo­gom felterjeszteni, addig is azonban jelentem, miszerint Asztalos százados a’ 29-dik honvéd zászlóaljtól. Boczko k. biz­tos által, ’s az én hozzájárultommal kitűnő magaviseletéért a’ hareztéren utólagos jóváhagyás reményében, őrnaggyá nevez­tetett ki. Gál Miklós, tábornok. U. i. délutáni 5 órakor. Egy óra előtt kaptam a’ tudósítást, hogy az ellenséges erőnek egy része, igen gyorsan Vinga és Temesvár felé elsie­tett. Egy órával később tüzelése gyengébb jön, ’s jelenleg egé­szen megszűnt. A’ tegnapi ütközet alatt jelentetett nekem, hogy a nehéz ágyunk elveszett volna, ez azonban nem valósult, mert azok csak eltévedtek ’s most ismét megtaláltattak. Gál Miklós, tábornok. IV. Répássy Mihály tábornoknak Török Sz. Miklósról febr. 9-röl 1849. költ jelentése. Van szerencsém tudósítani, miszerint a’ portyázó csapat ma éjjel nevének tökéletesen megfelelt. Tudomásomra esett, hogy túl a’ Tiszán Püspökivel átellenben az úgynevezett Szó­rói csárdában egy ellenséges lovas csapat tanyázik. Ennek kö­vetkeztében az itt levő portyázó csapatból, egy tisztet és 60 embert este 10 órakor Püspökibe küldöttem, hogy az elntök­­őt elfogja, vagy megsemmisítse. Reggel 3 óra tájban ezen nevezett csapat Körner lovas százados, portyász hadnagy Ladniczky hét önkintes gyalog hu­szárral a’ bomladozó Tisza jegén átmentek, és miután az előör által lövéssel fogadtattának, trombita és dob jelek közt egy kis fűzfa erdöcskén keresztül a’ csárdának rohantak, a’ megrémült őrs, melly egy hadnagy és 27. közvitézböl állott, pisztoly, és karrabin tűzzel fogadta a’ rohanókat; de az éj homályában ered­ménytelenül ; az alatt embereink a’ csárdát körülvették, az el­lenszegülő tisztet és 7 közlegényt lekonczoltak, 10, közüle 3 sebesülten elfogatott, és 12 lovat fölszerszámozve és kantároz­ g“á to­l*­170­0 oló;*v'« «-«*[ • ■, VI.­­ 1679.­­­e. KÖZHÍRRÉ TÉTEL. Besze Ferencz, pénzügyministeri tanácsos, ki az egri ér­sekség javainak átadásával bízatva meg, ’s e’ küldetésében volt épen foglalatos, befogatott, ’s Debreczenbe kísértetett azért, mivel gr. Almássy Móricztól, ki magát a’ törvény előtt ismeret-­­len ’s Magyarország törvényes önállásának ’s független felelős kormányzatának eszméjét merőben felforgatni czélozó, valamelly­­ magyarországi kamara ideiglenes kormányzó­jának meri nevezni, hozzá egy levél intéztetett, ’s ezért a’ haza szabadságait, ’s jelesül a’ független felelős magyar ministe­­riumról szóló 1847/8-ki törvényeket lábbal tapadó ellenség­gel egyetérteni gyanittatott. — Megvizsgáltatván a’ beküldött irományok, siet a’ honv. bizottmány ezennel kijelenteni, mi­képen Besze Ferencz ministeri tanácsos ellen az ellenséggel gyanított czimborálás épen nem bizonyosodott be, miként ellen­ben az általa tett nyilatkozatokból a’ magyar független kormány, ’s a’ honvédelmi bizottmány iránti engedelmesség és ragaszko­dás tűnt ki. Minélfogva­­. küldetésében továbbá is meghagyat­ván , rendeletet kapott annak folytatása végett Egerbe vissza menni. ' *v'- " 4* ' * Dm ' A’ mi becsületének kellő megóvása végett ezennel közhírré tétetik. Kelt Debreczenben február 8-án 1849. A’ honvédelmi bizottmány Kossuth Lajos, elnök. Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. •­­• 94 Nyomatik az álladalmi nyomdában, ha zs­ákmányul hoztak. Ezek közül egy ló a’ Tiszába veszett. A lovakat az álladalom részére átvettem, és a’ pénzt a’ portyázó csapat legényei közt egyaránt szétosztottam. Továbbá van szerencsém az utolsó czibakházi ütközetben közelebbi kutatás által kipuhatolt veszteségét az ellenségnek megírni, hitelesen tudom, hogy 2 ágyú leszereltetett, és ennek következtében több töltények találtattak, 2 társzekér teli sebe­sültekkel vitetett el, és több ruha­neműeken kívül különösen osztrák tüzérkalapok találtattak. fffl* V. 625 B. Klapka ezredes f. hó 9-röl kelt jelentése. Görgei tábornok Schlick serege ellen támadólag kez­dett működésének Miskolcz tájékáról­ gyámolitása tekintetéből 2-dik hadosztályommal Tokajból Tályán s’ Viszolyon keresztül Hidas-Némethig nyomultam elő, hol egy ellenséges dandár a’ Hernát folyóni átmenet gátlása végett elhelyeztetett. Az ellen­ség a’ hidat lehordatta, a’ legközelebb fekvő utczákat pedig tor­laszokkal rakatta meg. — Előcsapataim tegnap délutáni 4 órakor a’ Hernáthoz érkezvén, azonnal az ellenségre rohan­tak, ’s azt rövid harcz után a’ folyó balpartján fekvő erdőkből kiszorítván, a’ túlsó partra űzte át. A’ faluban makacsúl majd egy ’s félóra hosszat védte magát az ellen, innen is azonban, mielőtt besötétedett volna, a’ lengyel legióbeliek és abaúji ön­kéntesek által kivezetvén, sebes futással Kassa felé vonult. A’ felgyújtott hidoni tűz mieink által eloltatott, Hidas-Némethi meg­­szállittatott, és élcsapataink még az éjjel Szináig nyomultak el . A’ vezérkari osztály igazgatóságától.

Next