Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-17 / 81. szám
kat, írjegyük ki és kifit végig Vállalnak, ürítek ki ha képviselő urak számára; míg ez nem történik, az ülést nem fogom megtartani; képviselő urakat pedig kérem, hogy mindannyian kijelölt helyeikre vonulni méltóztassanak. (Megtörtént.) És most az ülést megnyitván, felszólítom a’ hallgatóságot, hogy a’ tárgy komolyságához képest, melly a’ kormányelnök úr által inditványoztatni fog, illő és kellő csendben lenni szíveskedjék, a’ minek megtartására, a’ mint keilend, bizonyosan intézkedni fogok. Már most kérem kormányelnök urat, méltóztassék előadni indítványát. /Jf • TM * Kossuth Lajos: Részemről is csendet vagyok bátor kérni, mert e’ templom nagy, ’s én kissé rekedt vagyok, mellem faj; nem fognak érteni különben. Hazám képviselői 1 Méltóztattak parancsolni, hogy a’ mikor szükségét látom, a’ táborba menjek; voltam legközelebb , — ’s onnan visszaérkezvén, kötelességemnek ismerem, ha bár nem újak azok, minthogy már a’ honvédelmi bizottmány által közhírré vannak téve, itt a’ 1. képviselőhöz előtt nyilvános ülésben hivatalosan megemlíteni egy pár szóval hadjáratunknak eddigi eredményeit. Vetter altábornagy úr, ki a’ magyarországi hadseregek fővezérévé lön kinevezve, mindjárt Tiszafüreden meghűlés következtében veszélyesen, legalább súlyosan megbetegedvén, a’ magyar seregeknek ideiglenes fővezérletéről intézkednem szükséges vala; mert bár mennyire fájlaltuk is a’ tisztelt férfiúnak betegségét, de úgy vélekedtem, hogy a’ miatt a’ hadi munkálatokban fenakadást engedni nem lehet az ország kára nélkül; ’s azért az egyesült hadseregnek, melly Görgei, Damjanits, Klapka és Aulich tábornokok hadseregének osztályaiból állott, fővezérletét ott a’ seregnél jelenlevő tábornokok rangbani legidősbbikére Görgei tábornokra bíztam, és szerencsésnek tartom magamat jelenthetni a’ 1. képviselőház előtt, hogy a’ nevezett fővezér és a’ többi vezérek között, valamint az ügy lelkétől, a’ hazának szent szeretetétell által ihletett lelkesülés , úgy kölcsönös legjobb egyetértés, és a’ munkálatokban ez által biztosított öszhangzás ,a’ legjobb siker, mellynek ellmozditásában személyes jelenlétemmel is részt vehettem: a’ legörvendetesebb esemény, a’ mellyet tudathatok örömmel a’ t. képviselőháziak (Tetszés) Atalában a’ magyar hadsereg lelkesülve van; annak utoló tagjait is általhatotta az ügy szentségére, ’s az isteni gondviselésnek erre alapított biztos oltalmazó reményére fektetett meggyőződése a’ győzelemnek; ’s a’melly sereg igaz ügyében, hazája mellett, istenben és vitéz karjaiban bízva a’ győzelemnek biztos hitével megyen az ütközetbe, az nem féli a’ halált, az a’ neki kijelölt pontot elfoglalja bizonyosan; és én láttam örömmel vérzem el sokakat, kiknek még dllő félben is utósó szavuk az volt: „Éljen a’ haza! “ — Ily auspiciumok között, illy vezérek által, illy lelkesült hadsereg folytatván a’ maga munkálódását az ellenség ellenében, milly Galga völgyén Macidtól mintegy Fémszaruig erős, megerősített állomást vén, két utón folytattattak a’ munkálatok; az egyik hadsereg ais Gyöngyös-hatvani után ment előre; a’ többi hadsereg-osztályok Jászberénynek kerülve, ott egyesültek, ’s a’ Zagyva és Tárna vizenn hídon általléptek, — ’s ez által az ellenségnek oldalába jutottak szemközt Hatvannál. — Görgei mint fővezér a’ maga hadosztályának közvetlen parancsnokságát Gáspár akkori ezredesre bízván . — Gáspár megütközött az ellenséggel Hatvannál , és annak elbizakodott vezérét Schlicket, ki magához hivatta volt embereit ebédre épen neve napján azon biztatással, hogy egyszersmind egy kis magyar nyálkergetést fognak majd látni, diadalmasan meg- és visszaverte, és Hatvant ostrommal foglalta el, melly tette által eddig is tapasztalt vitézségén kívül, hadvezéri képességét bebizonyítván, és különben is a’ hadseregben az ezredeseknek egyik legidősbje lévén, a’ reámbizott hatalomnál fogva öt tábornoknak neveztem ki. (Helyes.) A’ többi seregek Jászberény felé mozdulván elő, legelőször találkoztak az ellenséggel Tápió-Bicskénél Jullasich vezérlete alatt, és a’ positiónak minden kedvezőtlensége mellett is, valamint színre azon kis tévedés mellett, hogy a’ hírek, mellyek érkeztek, a’ falut üresnek mondották, míg az a’ kerítések mögött erős hadseregekkel a’ legjobb állásban megvolt rakva, ’s ez által a’ legelöl nyomult seregeink pillanatig hátrálni voltak kénytelenek: a’vezéreknek bátorítása és új vitéz zászlóaljaknak, különösen a’3-ik és 9-dik és az ezelőtt úgynevezett Schwarzenberg ezred 3-dik zászlóaljának megérkezése, ’s a’ csatábani részvéte által a’ csata a’ leguiadalmasabban végződött, és Jellasichnak egyesülve volt, mintegy 18 ezernyi serege tökéletesen meg- és visszaveretett! A’ visszavert sereg Kóka felé vette vissza vonulását azon czélból, hogy a’ Windischgraecz személyes vezérlete alatt és Schlick alatt levő sereggel egyesüljön, az irtózatos, és csaknem bevehetetlennek látszó positiókon, mellyek Pestmegye azon részén Isaszeg vidékén vannak Kókától kezdve Gödöllőig; és csakugyan Isaszegnél, a’ legnehezebb positiókban, hol a’ lovasság erejét tökéletesen kifejteni nem is lehetett, ott, a’ hol a’ battériákkal keresztülkasul megrakott erdős dombokat nyílt védtelen mezei, szuronyszegezve kellett bevenni: vitéz hadseregünk az ellenségnek összes, egyesített erejét, Windischgraetz, Schlick és Jellasich személyes vezérleteik alatt a’ legdicsőségebben megverték. (Éljen !) És e’ nehéz positiók elfoglaltatván, mikor egyszersmind combinative a’ hatvani útról Gáspár tábornok a’ maga hadosztályával előre nyomult, Gödöllőt a’ főhadiszállást az ellenség által kiüríttetni kényszerítette úgy, hogy már Gödöllő maga ütközet nélkül vétetett be; és én a’ szabadságot védelmező isten fiának feltámadsi ünnepén estve azon ágyba fektettem le fáradt fejemet, mellyböl reggel huszáraink Windischgraetzet kiriasztottak. (Tetszés.)Innen folytatván további működéseiket vezéreink, nyomban, mindjárt Kerepest, Czinkotát seregünk megszállotta ; míg egy másik hadosztály a’ szolnoki vasút vonalon előnyomulva, azt mindenütt a’ nemzet hatalmába vette, és akkor Alonorig, Üllőig előre nyomult; seregünknek jobb szárnya pedig Váczig terjedt el. A’ fővárosba nyomban minden haladék nélkül bemenni a’ legkisebb nehézség sem volt volna, mert egy lészröl seregeink a’ folytonos három négyszeri győzelem által még inkább fellelkesülve, és a’ győzelem reményeiben megedzve, más részről pedig a’ legerősebb positióiból kivert ellenség folytonos fárasztó marschok és hátrálások által űzetve, és morális erejében depotencirozva — úgy állott egymásnak ellenében a’ két hadsereg, hogy legkisebbé sem lehetett volna kételkedni azon, hogy Pestre nyomban bemehetünk. Azonban én, és a’ vezérek számbavettük a’ körülményeket, ha az országnak kára, ’s nagy időveszteség nélkül a’ fővárost Budavár fokozóti veszélyétől, kárától és szenvedéseitől megmenteni lehet, ha egyszersmind meglehet kímélni vitéz honvédőink becses vérét, a’ melly kiontandó vala, ha Budavára Pestről ostromoltatik, abban állapodtunk meg, hogy olly módon ikteztessenek a’ hadi munkálatok, miszerint, ha isten igazságos fegyvereinknek kedvez, kevés napok alatt a’ főváros a’ nélkül, hogy ágyúztatásnak volt volna kitéve, és kevesebb véráldozattal kerülhessen vissza a’ magyar nemzetnek birtokába, azon magyar nemzet birtokába, shelly nétiicsafe a’ föváiósban él ugyan, fiiért hírtes hely az ófz ísztágban, melly magát a’ magyar nemzetnek mondhatná úgy, mint az ország maga összesen, de a’ melly mindenesetre egy igen drága egy igen becses kincse Magyarországnak. E’szerint öltöztetvén a’ hadi munkálatok, ’s az ellenség látván Vácz felé nyomulásunkat, arra szinte erőt küldő, és apr. 10-kén Damjanics tábornok és vezér, a’ Götz tábornok vezérlete alatti ellenséges sereget megverte, és Váczot ostrommal bevette, maga Götz az ellenséges vezér halálosan megsebesítve fogságunkba kerülvén. Méltóztassanak megengedni a’ tisztelt képviselő urak, hogy a’ hadi munkálatoknak további tervezetét nyilvánossá ne tegyem, a’ mig függőben, mig kivitel alatt vannak; csak annyit mondok tehát: miként, valószínű lévén több adatoknál fogva az ellenségnek azon szándéka, hogy, ha már seregeink által megveretnék is, legalább egy pár nagy tekintetű és fontosságú erős pontot biztosítson egy ideig magának Magyarországon, hogy onnan azután, ha mindent elvesztett, szöhesse ismeretes ármányainak fonalát, és annak birtokából intézhesse cselszövéseit arra, hogy a’ magyar nemzet essék megint vissza régi nagylelkűsége tóbájába, miszerint annyiszor megcsalatva, nemzeti életénél legbecsesebb erejében annyiszor megtámadtatva — ha kényszerítve volt is fegyvert fogni nemzeti létéért, le nem igáztatott ugyan soha az ellenség fegyvere által igazságos harczasoa; de mindig elvesztette harczának gyümölcsét túlfeszített nagylelkűsége által. (Igaz!) Más részről tudva van a’ tisztelt képviselőhöz előtt, miként Perezel tábornoknak a’ bácsi hadsereg vezérletére lett kiküldetése az általa eddig kivívott dicsőséges eredmények által annyira biztosítva, annyira igazolva van, hogy azt kell mondani , mikép az ő oda való kiküldetése egyike volt azon szerencsés húzásoknak a’ sors urnájából, mellyek körül a’ nemzet szabadságának megszerzése ’s biztosítása forog. (igaz, Éljen Perzel!) Pétervárad, melly már már Eszék sorsával volt az ellenség ármányai következtében fenyegetve, megmentve, birtosilva jön. Szent-Tamás, melly a’ magyarnak annyi haszontalanul elpazarolt nemes vérébe került, mert az ott folyni kész nemes vért árulók vették volt körül, Perczel tábornok által hevére, ’s az ellenség a’ római sánczokból is, honnan a’ magyar és német falvak porrá égetve, pusztítattak, ’s azon legszebb vidéken Magyarországnak a’ békés és iparos magyarfaj földönfutó kol ússá tétetett volt, ostrommal kikergetve, ’s maga az egész Gsajkáskerület is már a’ törvénynek ’s magyar hatalomnak meghódolt. — Meg vannak téve az intézkedések, hogy Bánátra nézve legközelébb Hasonló biztos sikerrel történjék meg az, a’ mi e’ nemzetnek érdekében van, ’s Bánát az ellenségtől szintúgy kitisztítva ’s a’ nemzetnek visszaszerezve legyen. Meglehet tisztelt képviselőház, Hogy az ellenség nem elégelve meg azon szenvedéseket, miket a’ nemzet nyakára eddig hárított, uj meg uj invasiukkal fogja megkísérteni megöld a’ magyar nemzetet: de legyen nyugodt a’ nemzet, mert ha leéltük a’ múlt idők nehéz napjait, a’ midőn bennünket az ellenségnek kész hatalma, a’ saját kebelünkben bujtogatott pártütéssel,fegyvertelenül, készületlenül, erő, pénz, katona, fegyver lőszer, puskapor, ágyú és minden nélkül talált, a’ mivel egy nemzet magát az igazságtalanul megtámadó ellen védelmezheti,’s mégis most april havában úgy állunk, a’ mint elmondani szerencsém volt ,tehát hiszem a’magyar nemzetről, hogy nem lehet többé o 1ly gyáva, miszerint arra, a mi még hátra van, ha tízszeres erővel akarnának is reánk ruhanni, megmérkőzni elhatározott ne legyen, ’s elhatározott annyival inkább, mennyivel bizonyosabb, hogy már most készületlenek nem vagyünk, ’s ha imittamott sorainkban megritkultunk is, de legyen aktva az isten érette, meg is tisztultunk, (úgy van.) ^é^A’ kormány kötelessége szerint, gyámólitra a’ tisztelt ker iselőháznak rendithetlenűl elhatározott resignativus hazaszeretete által, ’s gyámolitva a’ népnek magasztos hazaszeretete által, mellynek tanúja valók utamban mindenütt, de méllyé olly magas fokon nem találtam mégis sehol, mint épen azon vidékeken, mellyek az ellenség nyomását érezték volt, — a’ kormány, mondom, mindezektől gyámolitva, nem fog semmit elmulasztani , hogy ha uj meg uj ellenség fenyegetné is az országot, azzal is diadalmasan megmérkőzhessünk, és én nem csak a’ hitnek szent hitével, hanem az észnek meggyőződésével mondom: elérkezett a’ perez, midőn Magyarországnak szabaddá, függetlenné kell lennie, — elérkezett a’ perez, midőn Magyarországnak ’s különösen a’ nemzet képviselőinek kötelessége, isten, a’ világ, Europa, és a’ nép előtt kimondani, hogy szabadok, függetlenéit lenni akarunk! (Leirbatlan lelkesedés, éljenzés és tapsolás.) Uraim ! ha én visszaemlékezem azokra, a’ mik épen most egy esztendeje történtek, és a’ mik közt az isteni gon ívelésnek kiszámíthattad rendelete szerint én magam is az események által a’ szerénység porából , mellyet örömest vallottam magaménak, kiemelve, némi tevékeny részt vevők; ha visszaemlékezem azon hűségre, mellyel az idők viszontagságai alatt iparkodtam az austriai háznak trónusát megtartani segíteni; ’s ha végig tekintem az árulást, hitszegést, ha végig nézem azon hálátlanságot, mellyel ezen indulat, a melly indulata keblemnek közös volt a’nemzet összeségével,— az austriai ház által viszonoztatott: talán mentve volnék isten és emberek elött, ha szélyes bosszúval,’s a’ szenvedélynek némileg felingerült hangával mondanám azt, hogy vere rendet neztetik isten kár mint ez életben, bocsáthat reá in szenvedést ocsáthatja reám a’ vérpadot, bocsáthatja reám ’ bürökpoharat, vagy a’ száműzést, de egyetem bocsáthat reám soha, azt nem, hogy én] 'valaha az austriai háznak alattvalója legyek.] (Átalános tetszés, közlelkesedés!) Azt nem bocsáthatja reám isten sem, mert az embernek, ki el van határozva valamire, bár lánczokba szoritatnának minden tagjai, mindig marad elég ereje meghalni tudni, ha máskép nem mentheti meg magát. (Roppant hatás.) Hanem uraim! én mint egyike a’ nemzet azon képviselőinek, kiket a nép bizalma e’ nehéz időkben meg ivott arra, hogy Magyarországot először megmentsék, azután újjá— teremtsék, ’s tegyél jövendőjét szabaddá, naggyá, dicsővé,— én, mint a' nemzet képviselője, a’ személyes ingerültség, a’ személyes indulat és szenvedély minden gondolatát esküm szerinti kötelességemnél fogva keblemből a’ nemzet nagy kérdéseinek megítélésénél száműzni kötelesnek vallom magamat, azért mindezt mellőzve, higgadtan, szárazon , nem akarva szólni az indulatokhoz, veszem fel röviden az eseményeket, mint elöttünk állanak. Az 1848-ki törvények erős meggyőződésem szerint, Magyarországon nem revolutio szüleménye. Az 1848-ki törvényekkel a’ magyar nemzet nem tett revolutiót, nem volt az sem' Ibi egyéb, ibént biztositott őrösi jogi kr.skr, mellyek papiroson, ti ha királyok esküje a’ papiros karasztjánál több volt volna, a’ királyok esküjében ’s a’ velők kötött alkukötésekben mindig sajátunk volt isten ’s világ előtt. Törvényeinkben ki volt mondva, hogy Magyarország szabad és független, és semmi más nemzetnek alávetve nincs; még az is, hogy a’ király távollétében a’ királyi hatalom nagy részének gyakorlata a’nádorra, mint helytartóra bízatott az uj törvények által, nem uj ’s nem ismeretlen szerzemény történetünkben, mert a’ nádor ezer év óta mindig a’ királyok helytartója volt, ’s más változás nem történt a’ dologban, mint csupán az, hogy a’ melly szabadságot, függetlenséget, ’s önállást ojdnak elötte a’ kormányszékek, ’s különösen a’ magyar királyi úgynevezett helytartótanács törvény szerint fentartani éles volt volna, ez a törvényeknek fentartása, végrehajtása ’s biztosítása ministerekre, nem pedig egy collegialis tanácsra bízatott. Ez volt az egész változás, a’minő változásokat azok, kik a’ magyar históriát ismerik, többeket fognak feltalálni; mert hiszen maga a’ helytartótanács is nem olly régi institutio, a’ múlt, században hozatott be csak. Hanem azon magában csekély változás, hogy az igazgatóságok helyett igazgatók, ’s a’ tanácsnokok gyűlése helyett ministerek állíttattak, az országnak mégis egy nagy szerzemény volt, azon szerzemény t. i. melly által egyes emberek személyes felelőssége alá valának helyezve a’ törvények, ’s a’ nemzetnek azon jogai, mellyeket a’ collegiumok, a’ collegialis administratiók nem őriztek meg, mert testület magában véve, személyes felelősséggel praxisban nem bir; hanem épen az, hogy a’ ministerialis kormányzat által a’ nemzetnek jogai, mellyekhez tartozott, hogy a’népnek vérével’s pénzével az austriai ház’s bécsi tanácsnokai könyökkedvek szerint ne rendelkezhessenek, mondom, épen ezen ministeri felelősség, melly azon jogokat biztosítandó vala, azt ragadta ki az austriai zsarnok hatalomnak kezéből, mit mindeneknél nagyobbra becsült, t. i. az önkényes uralkodás lehetőségét az országon, ’s a’ hatalmat, hogy a’ magyar nép vérével ’s pénzével, nem saját hazánk javára, megmentésére, hanem önkényes cséljaira kénye kedve szerint duponálhasson. ’S e’ szándékát valósította is 300 éven át; mert ha látjuk, hogy isten a’ jólétnek ’s boldogságnak minő elemeit adta e’ földnek; ha látjuk, mennyi erő, pénz, egészséges, ifjú erő van e’ népben, ’s végig nézünk az országon: „keserves fájdalommal kell elmerülni az embernek a’ mult előtt, milly borzasztó végzet volt az, hogy a’ boldogság annyi elemeivel, e’ jobb sorsra érdemes népnek olly szegény, olly nyomorultnak kellett lennie, mert vérének az önkény támogatására, idegen nemzetek rabigába fűzése végett kellett omlani, ’s keserves véres verejtékének az austriai udvar végetlen, ’s a népek szabadságával ellenkező szükségeinek fedezésére kellett fordittatni. (Igaz!) Azt pedig nem lehetett megengedni, hogy nálunk fejlődjék ki az erő ’s vagyonosság, mert féltek, hogy ha majd vagyonosabbak leszünk, nem fogunk akarni szolgák lenni. Ez a’ 848-ki törvényeknek, nem mondom históriája, hanem belső lényege. Ezen törvényekre esküdött meg a’ király, Vik Ferdinánd, de alig mondotta ki azt, hogy megtartom, ’s mások által megtartatom, már nevezett Horvátországba egy bánt a’ még akkor egészen meg nem alakított ministerium befolyása nélkül azon megbízással, kezdjen Horvátországban lázadást pártütést a’ magyar nemzet ellen; ’s csakhamar elkövetkezett a’ ráczoknak fellázadása, a’ melly annyi borzasztóságokkal volt összekötve, minőket alig ismer az újabb korban a’ história. ’S a’ király és az ő házának tagjai az egyik nyilatkozványt a’ másik után küldötték, hogy ekint ’s «kint roszalják a’ pártatást, hogy parancsolják, térjenek vissza a’ törvény ’s magyar ministerium iránti engedelmességre; ’s mig minekünk jó bolondoknak kik a’ ministeriumban valónk akkoron, e’ port szemünkbe szórták; még mi lehetetlennek hittük az árulás azon nemét, hogy midőn egy király ’s annak családja kárhoztat valamit ’s bűnnek mond, azt a bűnt tettekben minden hatalmával gyámolitsa, addig azon pártütőknek küldöttek fegyvert, biztatták csókokkal, küldöttek pénzt, küldöttek austriai tiszteket, szóval mindent a’ magyar nemzet elleni háborúnak folytatására, miszerint a’ nemzet ereje önmaga keblében szerteszaggatva leendvén, aztán a’ maga császári seregével, mint a’ gyenge bárányra lecsapó sas, egyszerre semmivé tehesse e’ nemzetet ! ’S e’ képmutatós annyira ment, hogy önöket magukat uraim, tisztelt képviselők, azon király a’ végett hívta össze, hogy teremtsenek katonai erőt é s pénzerőt a’ kormánynak a’ végett, hogy azon lázadást ’s pártütést, mellyet ő ’s királyi családja, leghatározottabban kárhoztatott, minél előbb legyőzzék, ’s Magyarországban a’ békét ’s a’ királyi esküvel szentesített törvények tekintélyét helyreállítsák, ’s es az alapja önök együttlétének; — de mig minket e’ végett együvehíttak, csak azt lesték, hogy érkezzék meg az idő, midőn biztosan betörhet Jellacsics az országba, ’s nyomban a’császári ólom nyílt paizsa alá vette őt az austriai ház, a’ pártütö kedves emberré vált, sőt annak, kit honárulónak bélyegzett egynéhány nappal elöbb, kezébe akarta letenni a’ Magyarország feletti hatalmat, ’s a’ magyar polgárok élete ’s vagyona feletti önkényes zsarnokoskodhatást. Mert azt gondolá, hogy ha mi a’ rációkkal nem tudunk elkészülni Szent-Tamásnál az ott fenforgott árulások miatt, a’ betört Jellacsicscsal annál kevesetbé fogunk megmérkőzhetni; mert nekünk minden kísérteteken keresztül kellett menni, ’s így keresztül mentünk saját hazánkfiai árulásának kisértetein is, ’s maga azon vezér, kit a’ Drávához küldénk, úgy őrizze a’ magyar határt, már akkor csimborált az ellenséggel, valamin most nyíltan küzd ellenünk, ha ugyan valahol meg sem lövetett. (Alávetés.) Bízott tehát az austriai hitszegés aban, hogy a’ magyar hadseregek romjai, mellyek az országon nitt amott tengődtek volt, az armádia egységének eszméjét maosabbra becsülendik, mint a’ haza szeretetet, és nem fognak a’ sárga fekete zászlók ellen küzdeni, mellyek alatt küzdöttek sokáig, és ha személyes bátorság ’s vitézség a’ dicső tettek sorába tartoznak, küzdöttek dicsőségesen, de fájdalom küzdöttek gyakran a’szabadság elleni Azonban ő számításában megcsalatkozott az austriai ház. A’ Készületlen nép tömegestül állott fel, ’s 10—12 ezerével fogta el a’ fegyveres ellenséget,’ mig Jellacsics csak nem Buda alá vonult, már a’ sukorói partokon annyi ereje volt a’ magyarnak, hogy ezen erő által az ellenség megveretve, fegyverszünetet volt kénytelen koldulni, a’ mit nagylelkűen megadánk neki, ’s a’ mit ő hitszegben megtört, ’s minden fegyverszünetnek azon feltétele ellenére, miszerint mind a’ két sereg előbbi positiójában szokott maradni, úgy nevezett Frankenbewegunggal kiszökött Bécs felé, seregeink utána mentek; bár sebesebben nyomultak volna utána! De Austriában, nem csak le nem fegyvereztetett Jokacsics, sőt inkább seregei Bécs szabadságának leigázására felhasználtatván, levetették nyíltan az álarezot, ’s maga a’ császári fővezér, császári seregekkel jött Magyarországba azon pártütést nem csak