Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-18 / 82. szám
Főhadnagyokúl: Sebestyén Sándor ) , , , Kupán Károly ) hadnagyok-April hó 16-tól számítandó ranggal és illetménnyel. A. s 9690. A’ 6-dik huszár ezredhez Főszázadosul: Thomszdorf Ágoston, alszázados. Alszázadosul: ifj. Tóth György, főhadnagy. Főhadnagyoi: Násztray András, hadnagy. Hadnagyokai: Gartler Ferencz, Jánó Albert, Polacsek Gyula, Loog János, Kökényesi György, őrmesterek. April 16-tól számítandó ranggal és illetménnyel. Réz Andor 4. huszár ezredbeli alszázados hadügyministeri segédtiszt, rangban ifjabb bajtársai előléptetésük által hátramaradást szenvedvén, april i-sö napjától számítandó rangga és illetménnyel föszázadosul kineveztetik. A’ 7. huszár ezredhez Számfeletti hadnagyúl, Balla Pál jelen állásábani meghagyásával ápril 1-sö napjától számítandó ranggal. A’ 18-ik honvéd zászlóaljhoz, számfeletti főhadnagyul jelen állásábani meghagyatása mellett: Morvay Károly zászlóaljbeli számfeletti hadnagy, ápril 16. napjától számítandó ranggal és illetménnyel Az utász karhoz Hadnagyúl: Kussik György, aknász őrmester, folyó hó 16-ik napjától számítandó ranggal és illetménnyel Debreczen, april hó 15-én 1849. Mészáros Lázár, ideiglenes hadügyminister. RENDELET. A. 19130. A’ zólyommegyeiekböl, már rég megalakult, ’s eddigi táborozásaikban részt vett zólyomi önkénytes zászlóalj valóságos honvéd zászlóaljjá alakíttatván, a’ hadügyministerium által 51. számmal jeleltetik meg. Melly rendelet azon kijelentéssel tétetik közzé, hogy midőn a’ fentirt zászlóalj minden hivatalos felterjesztéseit, ’s zászlóalji ügyeinek kezelését az érintett számjegy alatt tenni utasittatik, egyszersmind más részről a’ nyilvánosság előtt megnyugtatik arról, hogy ezen uj 51. számú honvéd zászlóalj teljesen különbözik attól, melly Eszék várábani harcziatlan magaviseletéért törvényes vizsgálat alá vonatott. Debreczen apr. 15. 1849. Mészáros Lázár, ideiglenes hadügyminister. NEM HIVATALOS RÉSZ. Debreczen, april 17. Austria végzetei beteltek. Magyarország képviselői folyó hó 14-kén ünnepélyesen és egyhangúlag kijelentették, hogy az austriai ház, minden ágaiban Magyarország trónjához és sz. István koronájához minden törvényes igényét örökre elvesztette ’s hogy e’ hon földéről megmásolhatlanul száműzetik minden időkre. Roppant fordulata a’ végzetnek! Egy év előtt még nem akadt volna ember széles e’ hazában, ki teljes készséggel ne sietett volna meleg szivvérének utolsó csepjét is föláldozni a’ törvényes dynastiáért; ma nincs ember e’ hazában, ki utálattal, megvetéssel és a’ boszú égető szomjával ne fordulna el ama családtól, mellynek trónját bűneinek ’s fertelmeinek súlya alatt látjuk összeroskadni. A’ Habsburgok csillaga leáldozott, ’s Magyarország — mint phoenix— ifjultan támad fel hamvaiból, és követeli vissza helyét a’ nemzetek sorában, mellytöl a’ polgárisodásnak olly roppant veszteségével megfosztatott. Háromszáz nehéz év után ismét szabadon lélekzünk szabad hazánkban; a’ borúlátók oszolni kezdenek, mellyek olly soká nehezedtek lelkünkre; ’s mi egy büszke faj büszke gyermekei, ismét sajátunknak nevezhetjük a’ földet, mellyért apáink drága vért adának váltságúl; — sajátunknak nevezhetjük szabadságunkat, mellynek oklevele őseink vérével íratott, ’s mellyet — ha isten is úgy akarja — semmi földi hatalom nem fog többé elragadni. Magyarország függetlennek, az austriai ház trónvesztetnek és örökre számüzöttnek nyilváníttatott: ekkorát fordult egy rövid év alatt a’ sors kereke! Soha sem merült föl esemény Magyarország történeteiben, melly ennél komolyabb ’s eredményeire nézve fontosabb lett volna. ’S mi nem tagadjuk, mikép Magyarország képviselőinek ezen nyilatkozata életkérdés lesz, úgy az eddig uralkodott dynastiára, mint saját hazánkra nézve. A’ Habsburg-ház — mellyet kiválólag a’ magyar szent korona birodalmai tettek olly nagygyá és hatalmassá, miszerint a’ római császárság hanyatlása után is Sürbia elsőrangú hatalmasságai közt foglalhasson helyet ’s gyakorolhassa befolyását földrészünk ügyeiben, ’s melly Magyarország elvesztése által hihetőleg ama homályos létbe sülyedend vissza, mellyböl csak I. Rudolf tettereje ’s becsvágya által emeltetett ki — a’ Habsburgház, mondom, mit sem fog kisértetlenül hagyni, miszerint életfájától e’ halálos csapást elháríthassa, úgy viszont a’ magyar nemzet is, melly ezen ünnepélyes tette által elidegenithetlen ősjogát egy bitorló hatalomtól viszszafoglalta, komolyan ’s férfiasan számot vetve magával, utósó emberét ’s utósó fillérét is feláldozandja, miszerint Austriának minden ellentörekvéseit meghiúsítsa. Nem hiszszük, hogy ember akadjon közöttünk, ki e’mondhatlanul nagy pillanatban — melly élet vagy halál magvát hordja méhében — táblabirói kicsinkedéssel latolgatná a’ nemzetnek ezen előbb vagy utóbb mulhatlanul bekövetkezni kellett eljárását; nem hiszszük, hogy akadjon olly gyáva közöttünk, kivel a’ haza sorsa által követelt áldozat nagysága elfeledtetné, hogy a’ múlt szombati határozatban egy 300 év óta méltatlanul lábbal tapodott nemzet égető fájdalma tört ki, ’s hogy egyesek áldozatával egy haza boldog jövendője, egy nemzet dísze, fénye és nagysága van mérlegre vetve. Nem hiszszük, hogy ember akadjon közöttünk, ki idétlen gáncsoskodással a’ kedélyeket lehangolni, a’ hazafi buzgóságot csökkenteni vagy a’ kétség és viszályok konkolyát kihinteni akarná; mert ez olly bűn lenne, mellynél nagyobbat e’ nagyszerű perczben alig lehetne elkövetni a’ nemzet ellen. ’S ha mégis volna olly kába, ki magát elég erősnek hinné arra, hogy a’ sors kerekét megállítsa, ’s elég bölcsnek arra, hogy egy nemzetnek alkotmányos orgánumai által egy az alkotmányt forgató usurpatioval szemközt nyilvánított akaratának nyíltan vagy titkon, csábok vagy fondorkodások által ellenszegüljön, annak azt mondjuk, hogy jobb lett volna nem születnie, sem hogy egy szabadsága mellett föllelkesült nemzetnek gáncsot vetni igyekezzék. De illyen ember — hála a’ nemzet nemzejének! — nem létez közöttünk, ’s mi hazánk évlapjain példátlan egyetértéssel vethetjük össze vállainkat s munkálhatunk a’ hajdan olly dicső független Magyarország újjászületésén. Austria pedig tulajdonítsa magának, ha örökre elvesztette azon nemzetet, mellynek hűsége koronájának legdrágább gyöngye volt. Astria sem isteni sem emberi törvényre nem hivatkozhatik Magyarország képviselőinek f. hó 14-én hozott határozata ellenében. Austria alkotmányunkat, melly nem octrogált charta, hanem a’ magyar nemzet évezredes önálló életének fejleménye volt, martius 4-kei edictumában egy tolvonással megsemmitette; pedig Austria csak ezen alkotmány erejénél fogva viselé szent István koronáját. Magyarország alkotmánya, álladalmi önállósága ’s birodalmainak egysége és épsége volt azon föltétel, melly alatt a’ királyi méltóság az austriai házra ruháztatott. Austria mindezen föltételeket megszegte, mert megszegve királyi esküjét, eltörölte az alkotmányt, mellynek erejénél fogva Magyarország trónját bírta; az osztrák birodalomba olvasztotta hazánkat, mellynek függetlenségét esküvel és közlevelekkel biztosította; szétszaggatta a’ magyar korona birodalmait, mellyek épségben tartására hasonlag királyi esküt tőn. Austria szétszaggatta a’ pragmatics sanctiot, fölbontotta ama kölcsönös szerződést, melly által Magyarország birtokába jutott. Ennyi önkény és hitszegés után még gyáván hunyászkodva csúszni a’ zsarnok lábaihoz olly becstelenség lett volna, mellytöl csak a’ baromi létben tengő rabszolga arcza nem pirul. Ám teljenek be hát a’ végzetek, mellyek ostorát nem mi idéztük föl A’ magyar nép pedig gondolja meg, hogy egy évezredes lót tekint le rá az idők gúláiról; gondolja meg, hogy három század ínsége nyújtja kezébe a’ boszú fegyverét; gondolja meg, hogy ama jövendő, melly a’ diadal végéről int felénk százszoros kamattal téritendi meg mindazon nélkülözéseket és áldozatokat, miket tőlünk a’ hon, szabadság és emberiség ügye kér; ’s elvégre gondolja meg minden magyar, mikép azon ponton állunk, hogy valósulni láthassuk mindazt, mit egykor hazánkra nézve szépnek, nagynak ’s dicsőnek álmodánk; vagy pedig hogy elenyészszünk örökre, ’s haljunk meg ama gyáva népek halálával, mellyekre nézve a’ történtek mentője csak egy jótékonyt tartott fen: azt, hogy örökre feledve legyenek. NEMZETI GYŰLÉS. CXL. ülés a’ képviselőházban ápril 15-kén d.e. 10 ór. elnök: Almássy Pál. Olvastatott a’ tegnapi ülés jegyzőkönyve. Bezerédy Isván: Nekem egy csekély észrevételem van a’ jegyzőkönyvre. Mindenkor, de kivált a’ tegnapi tárgyban a’ legnagyobb pontossággal kell lennünk. Emlékeznek a’ t. képviselők, mielőtt Madarász László indítványát megtette Kossuth Lajosra nézve, midőn a’ kormányról szó volt, egy hangúlag Kossuth Lajos volt kormányzónak kikiáltva, és ez olly fontos dolog, hogy a’ haza lássa , miszerint a’ képviselő testület természetesnek és a’ dolgok mivoltából folyónak látja azt, hogy Kossuth legyen a’ kormányzó és nem is volt szükséges azt indítványozni, (igaz) annálfogva úgy kívánom ezt kifejeztetni, hogy a’ dolog teljes méltóságában álljon. (Helyes!) Elnök: Én is úgy emlékezem, hogy azon pillanatban, midőn a’ jegyző felolvasta, miszerint határozza el a’ ház, hogy egykor .is. alakíttassák a’ személyes felelősség eszméjén, akkor egyhangúlag felkiáltatott,hogy Kossuth Lajos legyen a’ kormányzó elnök; tehát a’ jegyzőkönyv hitelessége végett bejöjjön-e Madarász László indítványa? (Nem kell!) Irányi Dániel: Ha a’1. ház meghatározta azt, hogy Madarász László indítványa egyátalában a’ jegyzőkönyvben meg ne emlittessék, akkor az kimarad. Besze János: Ha egész hitelességgel akarjuk szerkeszteni azt, hogy Madarász László mit mondott, abból egy szót sem lehetet oda tenni, mert a’ sok ,,Kossuth“ név kiáltozások miatt Madarász beszédéből egy szót sem lehetett hallani, (úgy van!) mert mindnyájan közakarattal kikiáltottuk Kossuthot, és akkor felesleges volt indítványt tennie. (Helyeslés.) Bernáth József: Tegnap Szász Károly indítványt tett, azt hiszem, hogy azon indítványra semmi határozat nem következett, és igy arról említésnek sem kell lenni a’ jegyzőkönyvben. Elnök: Végezzük be előbb az elsőt. Úgy hiszem, a’ ház úgy kívánja a’ jegyzőkönyvet kiigazítani, hogy akkor, midőn a’ 4-ik pont, t. i. a’ kormány változtatása felolvastatott és elfogadtatott a’ ház által, egyhangúlag, közakarattal Kossuth Lajos kormányzóelnöknek kikiáltatott. (Úgy van!) Most Szász Károly indítványára nézve méltóztassanak szólani. Szász Károly: Mint az elnök kijelentette, hogy azon indítványnak vagy akkor, midőn a’ jegyzőkönyv megállapittatik, lesz az előhozásnak, pártolásnak, vagy elvetésnek helye, vagy akármikor, én ahoz tartom magamat. Elnök: Azt úgy érti a’ képviselő úr, hogy bemenjen a’ jegyzőkönyvbe? (Felkiáltások: nem szükséges !) Tehát a’jegyzőkönyvből azon indítvány kimarad. És igy kiigazítva a’ jegyzőkönyv megállapittatott. A’ mai ülés jegyzőkönyvét Keller János fogja vinni. Zeyk József: Sász Károly által tegnap tett indítvány kimarad? (Kimarad!) Szász Károly: Tehát a’ formulázott jegyzőköny felolvasásakor bátor leszek az iránt szólani. Mészáros Lázár hadügyminister: Tisztelt házi Huffeland hires orvos azt mondá: A’ ki 30-ik évében nem ismerte mi hasznos, mi káros organismusának, az nem érdemli meg az egésséget; — én meg azt mondom, ki ősz szakállal, valamelly ügynek élén állt és nem számíthatja ki azt, hogy mikor folyt le az ő ideje, az sok lehet, de aligha hazafi. És mivel én érzem, és ha polgára akarok maradni a’ hazának, már jóval ezelőtt újabban a’ hires kassai csata után, de legfőkép most elérkezettnek látom az időt, midőn virágokkal hintett hivatalomat ügyesebb kezekbe általadjam, és pedig áldásommal. (Éljenzés.) És mivel ok nélkül nem lehet semmit is tenni, tehát néhány okaimat előadom. A’kormánynak erősnek kell lenni, hogy pedig erős legyen, azon vezéreszméhez minden tagjának úgy kell szegődni, hogy mindenkit egy lélek, egy szellem és egy akarat lengjen körül; — és mivel én olly szerencsétlen voltam és újabban látom, hogy némelly ellentétben állok a’ mostani kormánynyal, tehát lehetlenné látom magamat; lehetlenné látom pedig magamat a’ seregre nézve is azért, mert olly szerencsétlen voltam, hogy huzamos ideig azon unalmas hosszúságban nevelkedtem fel, melly a’ megholt austriai házat olly nagyon kitüntette; és mig én azon ólmosságból ki akartam bontakozni, addig azon sereg, mellyet először a’ ministerelnök, később az országos hadi tanács, azután a’ honvédelmi bizottmány, később a’ kormánybiztosok, meg sok megyei bizottmányok velem együtt companiában teremtettünk, —saskint repült, és pedig annyira a’ csillagok felé, hogy engem szegényt elhagytak, hátrahagytak úgy, hogy most magamat roccocónak látom. (Tetszés.) És mivel ezt úgy látom, azon perpetuusm Frakknóságommal, a’ hadügy élére olly alakot szeretek állítani, a’ ki maga is a’ fiatalabbakkal egy délezeg paripán némellykor némelly ablak előtt egyet szöktet, és a’ magyar kellékek szerint a hol kell vágtat is, a’ ki feltétlen engedelmességet bir magának kivívni, — ha tud és ha lehet a’ feltétlen engedelmességet feljebb is adni, ha bír; — ki nem csak törvényeket tud szabni, és kiadni, hanem azokat mások által is megtartatni bírja, röviden, ki a’ mostani rendet, takarékosságot, hasznosságot, csínt és a’ többit, bírja kissé tágítani és azt a’ vezéreszmével egyhangúlatba hozni.Ma vasárnap van april 15-e, holnap hétfő april 16.— tehát már ma 13 órakor éjfél után bevégzettnek látom és tartom pályámat azért, hogy hétfőn ápril 16-kán az új minister datálja mint a’ consulok az öperáját, melly nap a’ muszkáknak dies nefastus. (Tetszés.) Ezután nincs más kérésem a’ 1. házhoz , minthogy legyenek olly szívesek engemet mint egyszerű polgárt, és bajai követet körükben elfogadni, úgy mint én szívesen felkérem, és mint önök jónak találják. (Hangos és hoszszas éljenzés.) Meghalt Mészáros az első, tűnődtem hogy talán parentátorom sem lesz, de reményiem, hogy egy veres sapkás a’parentatiot meg fogja érni és jobban meg fogja érni mint egykor Mészáros, ki Egerben meghalt, midőn azt mondták: „Meghalt a’ Mészáros, hús nélkül hagyta a’ várost.“ (Tetszés.) És mivel ez úgy jön, és reményem nem fogok békében nyugodni, tehát éljen a’ jövendő hadügyminister. (Szűnni nem akaró taps és éljenzés.) Bezerédy István: Igen tisztelt barátomnak férfias nyilatkozata ollyan, hogy vétenék jelleme ellen, ha őt itt oppognálnám, és szándékának megváltoztatására kényszeríteni akarnám; azt azonban érthette felkiáltásainkból, hogy a’ ház érzi, 300