Köznevelés, 1948 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1948-09-01 / 17. szám

eszközeit, a gondok­ szára kitalálását, a bűvös négyzet kitöltését vagy a verseny­számolást sem lehet felhasználni, mert a gyermek ezekben is játékot lát. Tudnunk kell azonban, hogy az erőfeszítés, amely valamilyen nehéz munka elvégzéséhez vagy nehéz feladat megoldásához szüksé­ges, nem csökken azzal, hogy a munka játékos színt kap. A játékjelleg az, ami a gyermeket a munka sikeres elvégzésére ösztönzi. Az öröm és jókedv, amellyel a gyermekek a versenyben indulnak, az erőfeszítés, amelyet mindannyian kifej­tenek, megcáfolja az ellenzők érveit. 5. A gyermek szívesebben végez testi, mint szellemi munkát. Ez jobban érdekli és kevésbbé fárasztja. Ahol a tárgy ter­mészete erőfeszítés nélkül megengedi, kössük össze kézimunkával. Rajzolás, mérés, papírhajtogatás és kivágás, agyag­munka, fafaragás, stb. igen jó szolgála­tot tehetnek a tanítás vonzóbbá tétele szempontjából. 6. Megtörténik, hogy a tanár kénysze­rítő eszközökkel, kiabálással, asztalcsap­kodással vagy büntetéssel igyekszik a tanuló szétszórt figyelmét tanítására irá­nyítani. Az így elért eredmény legtöbb­ször csak látszólagos, csak a tekintet irá­nyul a tanárra, a figyelem azonban szét­szórt marad. Akadhat különösen enge­delmes gyermek, aki erőlteti a figyel­met. Ez a kikényszerített, erőltetett fi­gyelem nagyon fárasztó, s rövid idő múlva a figyelem ismét csökken. A kény­­szerített figyelem az oktatás szempontjá­ból értéktelen. A figyelem szellemi munka közben erő­kifejtést kíván, s így bizonyos idő múlva fáradtságot okoz. Minden szellemi kifá­radás elsősorban a figyelem lankadásá­­ban és szűkülésében jelentkezik. Minél inkább fokozódik a fáradtság, annál in­kább hajlik a figyelem arra, hogy ne a kijelölt irányban működjön, hanem a tárgyhoz nem tartozó jelenségek felé irá­nyuljon. A kifáradt tanuló figyelmét egy irányba összpontosítani nem tudja. Általános tapasztalat, hogy a tantár­gyak nem egyenlő mértékben fárasztók. Különböző eljárásokkal megállapították az egyes tárgyak fárasztó együtthatóját. Ezzel kapcsolatban azt is megállapítot­ták, hogy­ nem az anyag mennyisége vagy nehézsége az, ami különösen fáraszt, ha­nem az anyag természete és kezelési módja. A fárasztó hatás kisebb vagy na­gyobb a tanár pedagógiai készsége sze­rint. Az a tanár, aki tárgya iránt érdek­lődést tud kelteni, kevésbbé fáraszt, mint az, akinek óráján a tanulók unatkoznak. Általában a tanulót érdeklő anyag nem fáraszt, de gyorsan kimeríti az olyan anyag, amely nem érdekli. A gyermeket kedvenc játéka akkor sem fárasztja, ha az folytonos, feszült figyelemmel jár. Ezt a figyelmet természetes érdeklődés táp­lálja, ilyen esetben a fáradtságot hosz­szabb időre is leküzdi az erős akarat. Az érdeklődés az a hajtóerő, amely az aka­ratot erősíti. Pedagógiai szempontból ez a tény azt igazolja, hogy ha sikerül a tanuló figyelmét hosszabb időre lekötni, ezzel a fáradtság leküzdésére szoktatjuk és akaratát erősítjük. A tanítás közben jelentkező kifáradás jeleit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az akár szervezeti okból, akár az előbbi órák fárasztó hatása következtében ki­fáradt tanuló feszülten figyelni, az elő­adott anyagot megérteni, emlékezetébe vésni nem tudja. Hiábavaló a tanár lel­kes magyarázata, a tanulónak pihennie kell. A fáradtság legfeltűnőbb jelei: a figyelem ellankad, a munkakedv kedvet­lenséggé változik, az emlékezet ereje ha­nyatlik, szórakozottság, unalom mutat­kozik. A pad alatti játszadozás is az unalom jele. Kényszerítő eszközökkel a pad alatti játék gyorsan megszűnik,­ de ezzel nem szűnt meg az unalom. A mód­szer eszközeivel az osztály hangulatát kell megváltoztatni. A szellemi kifáradás minden tünete megszűnik, ha a tanár érti a módját, miként kell a tanulók természetes érdek­lődését felébreszteni és ébren tartani. A tanulók érdeklődése s az ebből fakadó feszült figyelem, amely hosszabb időn át leküzdheti a jelentkező fáradtságot,­­a sikeres tanítás legfontosabb tényezői. A tanítás teljes sikere csak ezek elérésével biztosítható. VIZSGA VOLT ERDŐALJÁBAN... Árkossyné Szabó Margit budapesti ta­nítónő írja: Vizsga volt bizony, még­hozzá Táborhegyen. Ebben a pirostetős, sokablakos, nagyterraszos, szépséges is­kolaépületben. Igaz, hogy egyelőre csak a félföldszinten, mert a másik oldal s az emelet még padlózatlan, berendezetten. A nagyobbak hát továbbra is a Vörösvári­­út ősrégi padjait kell, hogy koptassák, de az alsóbb osztályok már itt fent hancú­­roznak a ribizlibokros cseresznyéskertek­ben, pirospozsgásan, rózsaegészségesen. Úgy virult a sok szép gyermek a vizs­gás virágok között, hogy könnybe lábadt mindnyájunk szeme. Kedves nap volt ez, régen várt ünnep, régi vágy beteljesülése. Vagy húsz esztendeje járta, kérte, kérvé­nyezte ezt az új iskolát a hegyvidék népe. Telket is adományoztak reá jó­­előre. Itt várt a szép kert az erdőség előtti tisztáson a közkút mellett. Itt várt évekig az építőkre. Végre álltak a falak a háború első esztendejére. De aztán nem volt pénz, nem volt kedv, — abbamaradt minden ... Szegény kisgyermekek tovább járták a messzi iskolákat nagy esőben, téli fagyban, hófúvásban, le­s fel a he­gyen. A félig kész­­épületet később a budai csata is alaposan megrongálta. De elérke­zett az újjáépítés ideje. Megint összefog­tak a szülők, a házmegbízottak, a főváros tanügyi tanácsnoka, meg az itteni tanító bácsi é­s lám, tavaszra felragyogtak az ablaksorok és iskolapadok kerültek a frissvakolatú, jó hűvös osztálytermekbe. Április első hetében tartották meg az avatást. Itt volt a környék apraja-nagyja. A zenekart az Úttörő-gyermekhad szol­gáltatta. A köszönőbeszédet pedig egy sokgyermekes boldog anya mondta. Megszületett hát a főváros harmadik kerületének tizenhatodik általános isko­lája. Hány nemzedék fog itt még felnevel­kedni, s mi minden fog itt még kifej­lődni, kivirágozni egy eljövendő centená­riumra ... Vízvezeték, autóbuszjárat máris tervbe van véve. Aztán munkásházak fognak épülni, egy egész kis erdei kolónia. Mondották is a vizsgázó gyermekek: Értünk épít a demokrácia. Mi pedig az­zal köszönjük meg, hogy már most mun­kába állunk. Egyelőre buzgón tanulunk. — Tessék csak nézni ezeket a szorgalmi rajzokat, ez a mi hároméves tervünk... Így képzeljük el a tanyákat vasúttal, vil­lanyvezetékekkel ... Ugy­e, milyen szé­pek a műutak, ahogyan szétvezetnek minden irányba? Ez itt a mélyszántás, így ül a gazda a gépeken, éppen csak a kormánykereket forgatja... Ez a csám­­pás kis vályogház két kicsi ablakocská­val, egy régi-régi községi iskola..­. Itt pedig azt rajzoltuk meg, hogy ilyenek lesznek az újak, ilyen szép muskátlisan nagyablakosak... Bizony, kedves vizsga volt ez, azelőtt nem láttam ehhez hasonlót. Nem volt itt zordarcú ellenőrzőközeg, itt mindnyájan elnökök voltunk. Hiszen mamák ülték körül a rózsacsokros tanítói asztalt, s a tanító bácsi is csupa mosoly volt. Aztán az volt a meglepetés, hogy alig kérde­zett. Inkább irányított, magyarázatokat kért és bírálatokat nyilváníttatott. Bi­zony, mi is sokszor bólogattunk reá, so­kat okultunk... Harangszóra a magyar költészet kin­csestára következett. Az eddig nem hal­lott csodálatos szép versek, a bátor­­szavúak, a mélyérzésűek. Még Petőfitől is az eddig ismeretlenek. Például az, hogy: ,,Meddig alszol még, hazám?“. S hogy: „Törjetek szét minden láncot, legyen elég vasatok, csináljatok vasuta­kat, járjátok a világot!“ Volt vers aztán favágóról, bányászról, kubikosról... Volt vers a kopottkabátú apákról, az izzadókról, a robotolókról... De szerethette édesapját az a kisfiú, aki­nek még a szeme is szikrázott, amikor ezt szavalta: Az én apám dolgozik és küzd, nála erősebb nincs talán, egy királynál is hatalmasabb az én apám. DEMÉNY IMRE ORGONA- ÉS HARMÓNIUMÉPÍTŐ, BUDAPEST VL LÁZÁR­ UTCA 13 AZ (OPERÁNÁL) ORGOZÁM orgonajavítások, átépítések, síppótlások, tisztítás, hangolás, karbantartás. MABMéílíIUMOSÍ újak, használtak, eladás, vétel, csere, javítás, bérlet. Új harmóniumokról árjegyzék ingyen. MZSTÉSKEDVEZMÉNY KÖZNEVELÉS­­ 427

Next