Köznevelés, 1977 (33. évfolyam, 1-44. szám)

1977-10-21 / 34. szám

A csehszlovák iskolák feladatai A csehszlovák közoktatási rendszer továbbfejlesztéséről szóló párthatározat nagy je­lentősséget tulajdonít az óvo­dai nevelésnek. Az óvodai nevelés új programjának ki­dolgozásakor a társadalmi igényekből indultak ki, figye­lembe véve az óvodáskorú gyerekek szükségleteit, az óvodai nevelés rendeltetését, az általános iskola fejlődési perspektíváit, valamint a pe­dagógia legújabb eredményeit. A legfontosabb feladatok: az óvodai nevelés egységes jelle­gének hangsúlyozása, vala­mint a munka minőségének javítása, elsősorban módszer­tani szempontból. Elmondhat­juk, hogy a bölcsődék és az óvodák új nevelési terve egy­séges rendszerbe foglalja az is­koláskor előtti nevelést. Alap­elv: a gyermekek természetes nevelése, személyiségük min­denoldalú fejlesztése a közös­ség keretei között. * Jelentős volt­ az elmúlt tanév az általános iskolákban is, mivel az első osztályokban megkezdődött az új tananyag tanítása. Lényegében befeje­ződtek az előkészületek az ál­talános iskola második osztá­lyának tartalmi átállására is. Az új tantervek sikeres beve­zetésének egyik alapfeltétele az alapvető pedagógiai doku­mentumok gondos előkészítése és kísérleti kipróbálása. Eb­ben a tanévben a harmadik­tól a nyolcadik osztályig foly­nak a kísérletek. A kísérletben részt vevő pedagógusok mód­szertani tanácsokat adnak a környező iskolákban tanító kollégáiknak. A párthatározat végrehaj­tása közben megváltozik a munkásosztály utánpótlása nevelésének tartalma, struk­túrája, intézményes kerete is. A cél az, hogy állandóan emeljük a fiatal munkások szakmai és politikai nevelé­sének színvonalát. Már négy éve sikeresen folynak a kísér­letek az érettségit adó négy­éves szakiskolai csoportokban. Az a fontos, hogy a szakmun­kásképzés új formáit olyan fiatalok válasszák, akik jó eredményt értek el az álta­lános iskolában, és feltehetően így végzik majd tanulmányai­kat a középiskolában is. A si­ker elsősorban attól függ, hogy biztosítani tudjuk-e a megfelelő, felsőfokú végzett­séggel rendelkező tanárokat. A szakoktatók és a nevelők et­től a tanévtől lehetőséget kapnak, hogy kiegészítő ta­nulmányokat végezzenek a pedagógiai karokon. * A gimnáziumi képzés új koncepciójának általános be­vezetése előtt az oktatási és nevelési munka hatékonysá­gát elsősorban az egyes tan­tárgyak tartalmának korsze­rűsítésével kívánjuk növelni, úgy, hogy megfeleljenek az egyes tudományágak fejlődé­sének. A fiataloknak logiku­san összefüggő, mély és tar­tós ismereteket kell szerez­niük, hogy képesek legyenek ismereteiket hasznosítani a továbbtanulás vagy munkájuk során. A tudomány és a tech­nika fejlődése megköveteli, hogy a gimnáziumok fokozott figyelmet fordítsanak a ter­mészettudományos tárgyak, elsősorban a fizika és a ma­tematika oktatásának színvo­nalára. A gimnáziumi oktatásban igen fontos változást jelent a szakmai képzés bevezetése. Az 1975/76-os tanévben tíz gimnáziumban megkezdtük a választható szakmai tantárgyi blokkok kísérleti tanítását a harmadik osztályban, az el­múlt tanévben pedig a ne­gyedik osztályban is. Ebben a tanévben további 29 gim­náziummal bővül a kör. A társadalom igényeivel össz­hangban magasabb színvonal­ra kell emelni a középfokú szakiskolák növendékeinek gyakorlati oktatását. * A csehszlovák köznevelési rendszer továbbfejlesztésének programja a speciális iskolá­kat új feladatok elé állítja. Új tananyagot és nevelési tervet kell kidolgozni a szel­lemi és a testi fogyatékos gyerekek számára. A cél az, hogy ezek a fiatalok képessé­güknek megfelelően tudjanak érvényesülni, megteremtsük nekik a lehető legkedvezőbb körülményeket. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy nevelé­sük eredményessége elsősor­ban attól függ, hogy sikerül-e elég korán — lehetőleg már óvodáskorban — felismerni fogyatékosságukat és megfele­lő intézetekben elhelyezni őket. Az oktató-nevelő munka színvonalának további eme­lése az elmúlt évi eredmé­nyek értékelésétől és a leg­fontosabb feladatok pontos meghatározásától is függ. Az eszmei nevelés terén a tan­ügyi szervek különösen nagy figyelmet fordítanak a fiata­lok kommunista nevelésére, különös tekintettel a világ­nézeti és a munkára neve­lésre. Az oktatás színvonalá­nak emelésében elsősorban a tartalom, a formák és a mód­szerek korszerűsítésére kell ügyelni. Különösképpen figye­lemmel kísérik a tananyag feldolgozását az általános is­kolák alsó tagozatán, vala­mint a kísérleti iskolákban. A fiatalok pályaorientálásá­ban a politechnikai oktatás­sal való szoros kapcsolat és az üzemekkel folytatott együttműködés játszik szere­pet. * A pedagógusokat illetően a legfontosabb feladat eszmei­politikai és szakmai fejlődé­sük biztosítása, felkészítésük az új tananyag tanítására. Az iskolák még szervezettebb irá­nyítása érdekében emelnünk kell a vezetők, elsősorban az igazgatók és helyetteseik cik­likus továbbképzésének szín­vonalát. A csehszlovák köznevelési rendszer előtt álló feladato­kat csak akkor tudjuk megol­dani, ha a pedagógusok és a nevelésügyi dolgozók aktívak, kezdeményezőek lesznek, ha a pedagógiai tudományokban megtalálják a segítséget a kommunista nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseinek megoldásához. DANA BEZDEKOVA az Uéitefské Noviny munkatársa, Pozsony JAPÁN Elitképzés? A japán oktatást mind in­kább a nagyfokú szelekció, az elitképzés, a versengés jellem­zi. A súlyosbodó problémákat a diákok öngyilkosságai és ön­gyilkossági kísérletei is jelzik: csak az elmúlt évben nyolc­­százhúsz tizenkilenc éven aluli gyermek vetett életének véget. Miért élnek ennyien a végső kétségbeeesés eszközeivel ? A japán társadalomban az isko­lázottság szintje meghatározza a társadalmi hierarchiában el­foglalt helyet. A legjobb állá­sokat a legelőkelőbb egyete­meken szerzett diplomával le­het csak megszerezni, így ért­hetővé válik, hogy már kis­gyermekkortól megkezdődik az elkeseredett küzdelem. Míg húsz évvel ezelőtt az óvoda gyakorlatilag nem létezett — ma sem kötelező — az ötéve­sek korosztályában tíz gyerek közül nyolc jár óvodába, első­sorban magánintézetekbe. Elő­fordul, hogy a gyerekeket már párhónapos korukban elője­gyeztetik egy jobb intézmény­be, ahonnan út nyílhat az elő­kelő iskolák felé. Az iskola­kötelezettség kilenc év, de így is nagy terheket ró a szülők­re. A szülők rengeteg pénz ál­doznak a vizsgaelőkészítőkre, hiszen minél magasabb szín­vonalú középiskolába jut be a gyerek, annál több esélye van rá, hogy egyetemre kerül­jön. A gyermeknek is nagy fe­szültséget jelent, hogy állan­dóan tesztek és versengés kö­zött él. Mint a Le Monde de l’éducation című francia fo­lyóiratban olvashattuk, egy tízéves tokiói gyerek egy nap boldogan újságolta szüleinek, hogy legnagyobb riválisa meg­halt leukémiában. A japán gyerekekre, elsősor­ban a fiúkra, kicsi koruk­tól nagy terheket­­ rónak, s a család elvárja, hogy a­ befek­tetett összeg megtérüljön. A befektetésként felfogott ösz­­szeg pedig igen magas: abban a családban, ahol egy főis­koláskorú gyermek van, a csa­lád évi jövedelmének 14—30 százalékát költik a képzésre. Az Economist című amerikai lap számolt be egy tizenkilenc éves fiú öngyilkosságáról, aki akkor vetett véget életének, amikor megtudta, hogy felvet­ték a gifui fogorvosi iskolába. Mint a szüleinek hátrahagyott leveléből kiderült, a fiú nem akarta, hogy kiskeresetű szü­lei teljesen eladósodjanak az öt millió jen beiratási díj miatt. Mivel a felsőoktatásban az intézmények hetvenöt szá­zaléka magánkézben van, le­írhatatlan verseny folyik a jó­val olcsóbb állami egyetemek korlátozott férőhelyeiért. A japán közoktatás súlyos problémáit jellemzi a virágzó korrupció, hiszen a magánok­tatásban a tehetséget vagyon­nal lehet ellensúlyozni. A ja­pán tanárok szerint a közok­tatás szellemét meg kell vál­toztatni, hogy ne a rentábili­­tás, hanem az ifjúság nevelése legyen az oktatás legfőbb célja. BARACS ÁGNES

Next