Köznevelés, 1993 (49. évfolyam, 1-41. szám)
1993-03-12 / 10. szám
SZEMLE Felmutatni Mindszenty igazi arcát Már a nyolcvanas évek vége felé megkezdődött, és most is tart az 1945 utáni magyar történelem lomtalanítása, de annyi még itt a tennivaló, hogy Héraklész ereje és leleményessége kellene a nagytakarításhoz. Meg a korral foglalkozó történészek tárgyilagossága, ami jó néhány kutatóból ugyancsak hiányzik. Mert gyarló az ember, nem könnyű szembenézni régi önmagunkkal, belátni romantikus ifjúkorunk elfogultságait, nagy politikai tévedéseit, megcsalattatásunkat. Kiváltképp azoknak, akik harminc-negyven éve fújják a régi nótát! Itt van kiragadott példának Mindszenty József bíboros érsek élettörténete: annyi mocskot szórtak rá különböző rendű és rangú politikusok, történészek és ideológusok az utóbbi negyvenöt évben, hogy a rágalmak megkövesedtek, és a főpap az 1990-es rehabilitálás ellenére is „konzervatív, reakciós” személyiségként él sokak tudatában. Bizonyos értelmiségi körökben azonnal jobboldalinak minősül a régi baloldali ember is, ha ez ügyben perújrafelvételről mer nyilatkozni. Mert könnyű, és manapság divat, címkét ragasztani a másikra, ha a vitában elfogynak az ellenérvek: én haladó vagyok, bezzeg te reakciós vagy. Tertium non datur. 1945 és 1948 között „egy időben két pankrátor küzdött a porondon : Mindszenty és Rákosi - írja Balogh Sándor professzor -, a politikai szabályokat egyik sem tartotta be, szabálytalanul bántak el egymással. Az más kérdés, hogy Mindszenty lett az áldozat.” No már most, ha Mindszenty „konzervatív és reakciós” volt, akkor értelemszerűen az úgynevezett népi demokráciáért „küzdő” Rákosi számít haladónak. Miként lehet a magyar történelem egyik legsötétebb időszakát összefüggésbe hozni a társadalmi haladással? Ezenkívül pedig micsoda cinizmus azonos minősítést alkalmazni a zsarnokra és az áldozatra ! Mészáros István új könyvében (A hazai történettudomány 1948-1992 közötti Mindszentyképe) a több évtizedes történelemhamisítás genezisét és a megkövült rágalmak mai továbbélését veszi szemügyre. Visszamegy az 1949-es Sárga könyvig - ez hivatalos kormánykiadvány volt a szerzők nevének feltüntetése nélkül -, minden későbbi koholt vád ősforrásáig, majd megvizsgálja, hogy az itt leírt hamisítások hogyan élnek tovább napjainkban is a Mindszentykérdéssel, illetve az egyháztörténettel foglalkozó szakirodalomban, néhány történész „tudományos” közleményeiben. Meghökken az ember a hazugság láttán, amikor a Mindszentyt ért vádakat összeveti a bíboros tevékenységével és nyilatkozataival. A legitimizmus vádja így hangzik: „Mindszenty első, október 7-i körlevelében azonnal bejelentette, hogy ő »homo regius«, a jogfolytonosság és az alkotmányosság letéteményese.” Mészáros István kutatásai alapján: „a bíboros 1945. október 7-i kelettel nem adott ki körlevelet; október 7-én volt esztergomi érseki beiktatása, akkori beszédében egyetlen szóval sem említett ilyesmiket”. Ugyanakkor az ideiglenes magyar kormány miniszterelnöke, Dálnoki Miklós Béla jókívánságait fejezte ki az újonnan kinevezett esztergomi érseknek, aki ezt a következő szövegű távirattal viszonozta: „Meleg gratulációját hálásan köszönöm. Az ország első közjogi méltósága hazája rendelkezésére áll.” Nos, ezt a szöveget is ellene fordították, mondván, hogy „az ország első közjogi méltósága” kifejezés feudális tartalmat jelöl, Mindszenty a király helyettesének tartja magát. Emlékirataiban az érsek ezt visszautasította: „E táviratomban és székfoglaló beszédemben is csak azt hangsúlyoztam, amit a nemzet egésze 1945- ben elvárt tőlem: készen állok a magyar népem érdekeinek és az alkotmányban biztosított állampolgári és emberi szabadságjogainak megvédésére.” Vádolták az 1945-ös földosztás ellenzésével is, székfoglaló beszédének egyetlen mondata miatt. Ez így hangzott: „Nem jövök Széchenyi és Kopácsy dúsgazdagságával, pedig de jó volna ez a török időknél koldusabb, elvérzettebb magyar nemzetnek! Mondom ezt anélkül, hogy sírnék a földiek miatt, de anélkül is, hogy ami jogalap nélkül történt, jogosnak elismerném.” Érthetetlen ezek után a vád, hiszen Mindszenty tudomásul veszi a földreformot, egyetlen szó sincs itt arról, hogy visszavonása vagy megsemmisítése végett valamiféle lépéseket tervez, hogy visszakövetelné az egyházi nagybirtokot. A demokráciaellenesség vádja egyszerűen nevetséges. Az érsek 1946. február 10-i szentbeszéde az imádságról szólt. Ebben a következő mondat is elhangzott: „Csak imádkozó emberiség építhet egy jobb világot.” Némely történész szerint ez a mondat támadás a demokrácia ellen, mivel azt jelenti, hogy az ország újjáépítése „a marxista-ateista pártok és szövetségeseik vezetésével nem lehetséges”. Mészáros István adataiból, érveléséből az derül ki, hogy Mindszenty hűséges fia maradt a nehéz időkben is egyházának, hazájának. Ő volt az - s nem Rákosi és klikkje -, aki 1945-ben nyilvánosan elitélte az orosz megszállás szörnyűségeit (előzőleg bátor szókimondásáért a nyilasok hurcolták el, és zárták börtönbe), a hazánkat sújtó igazságtalan párizsi békediktátumot, a hazai németek és a felvidéki magyarok kitelepítését, az elhurcolásokat, az ország függetlenségének feladását, a moszkovita klikk szörnyű diktatúráját. Pedagógiai nézőpontból is hallatlanul fontos Mészáros István könyve, mert hiába következett be a rendszerváltás, hiába nyilvánította ki a hivatalos állami hatóság, hogy „Mindszenty József a terhére rótt bűncselekményeket nem követte el, elítélése törvénytelen volt, ennek ellenére az 1990 januárja óta megjelent történettudományi tanulmányok Mindszenty-említéseiben hajszáleresen tulajdonképpen az elmúlt évtizedek marxista-kommunista történelemfelfogása él tovább.” Az 1990-es kiadású Akadémiai kislexikonban, valamint számos, azóta napvilágot látott iskolai tankönyvben, olvasókönyvben is a régi vádak hangzanak tovább, csak valamivel visszafogottabban a korábbinál. Pedig a könyvben citált történészek is más nótát fújnak már. Balogh Sándor professzor 1989-ben A Mindszenty-dosszié című kiadvány számára a következőket nyilatkozta a bíboros elleni koncepciós perről: „A vádirat úgyszólván teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy ténylegesen mit követett el Mindszenty. Maga a per egy rossz mese volt, vicc, a hatalom részéről a butaság csimborasszója. A vádirat összeállítóinak nem lehetett más célja, minthogy maga a per minél látványosabb, politikailag minél inkább kiaknázható legyen, és a látványossággal összhangban minél súlyosabb ítélet szülessék.” Tanulságos Gergely Jenő történész megtérése is. Korábban - egyebek közt - azt állította, hogy Mindszenty félreállítása „a hatalom részéről jogos és elkerülhetetlen volt”. 1991-ben viszont már így írt: „ő egy olyan alkotmányos polgári berendezkedést tartott erkölcsileg jónak, amelynek alapértékei, mintegy eszmei-ideológiai alapjai a kereszténység és a nemzeti eszme, a hazafiság, a nemzeti függetlenséghez való ragaszkodás”. Mészáros István szükségesnek tartja leszögezni, hogy „egy széles körben ismert egyházi vagy világi vezető, egy közéleti személyiség több oldalról is megközelíthető, többféleképpen is megítélhető: egy életműnek többféle »olvasata« lehetséges, így vagyunk Mindszenty bíborossal is. Egyetlen megközelítés, egyetlen »olvasat« azonban teljes biztonsággal kizárható: az a Mindszentykép, amelyet az elmúlt negyven esztendő hazai marxista-kommunista történettudományának képviselői konstruáltak... Mindszenty bíboros sohasem volt a magyar nép, a szabadság, a demokrácia, a társadalmi haladás ellensége.” Ezt a könyvet az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola adta ki, és egy adományozó jóvoltából ingyen eljuttatja ezer hazai általános és középiskolába. (A főiskola címe: 2500 Esztergom, Majer István utca 1-3. Telefon: 33/13-699.) P. KOVÁCS IMRE A Csongor és Tünde diákoknak Az érettségire előkészítő, egyre népszerűbbé váló Matúra Klasszikusok sorozat legutóbb megjelent kötetét tartja kezében az előrelátó diák, tanár vagy szülő. Az ember tragédiája, a Bánk bán, az Édes Anna, a Rómeó és Júlia és az Anyegin után Vörösmarty Mihály drámai költeményének, a Csongor és Tündének teljes, jegyzetekkel ellátott szövegét, illetve a műre és szerzőjére vonatkozó kiegészítő fejezeteket tartalmazó Kerényi Ferenc gondozta kis füzet, amely azonban jóval több, mint egyszerű segédanyag a diák és tanára számára : bármely, az irodalom iránt behatóbban érdeklődő olvasó kezében hasznos olvasmány lehet. A főhősök irodalom- és kultúratörténeti jelentőségének tárgyalását a Csongor és Tünde teljes szövege követi, melyet lapszéli jegyzetek, magyarázatok, illetve kérdések tesznek könnyebben elemezhetővé, de ezen kívül is találunk összefoglaló kérdéseket az egyes felvonások után. A mű minél teljesebb megértését segítik a különböző irodalmi és esztétikai művekből kiemelt részletek, amelyek a Csongor és Tündében felvetett kérdésekre keresik a választ, illetve az Argirus-históriából származó idézetek. Ezeket a kötet szövegközlő részében, lapalji kiegészítésként találjuk meg. S hogy a diák minél jobban felmérhesse a Csongor és Tünde irodalomtörténeti szerepét, a kötet végén az Egy remekmű értelmezési lehetőségeiről c. fejezetben olyan szakemberek véleményét olvashatja, mint pl. Gyulai Pál, Lukács György, Szerb Antal, Sőtér István, Szauder József vagy Martinkó András. A könyvet díszletvázlatok, jelmeztervek, az ősbemutató (1879. december 1.) színlapja, a színházi előadások, illetve a tv-változat fotói és bibliográfia teszik teljessé. DELBÓ RITA A hazai könyvpiac ellentmondásos helyzetében és tarka képet mutató kínálatában országos jelentőségű kötet látott nemrég napvilágot; régen várt, afféle hiánypótló mű. Jelentőségét időszerűsége is növeli, mert szorosan kapcsolódik a barokk nemzetközi évének kulturális eseményeihez. Az említett könyv, A barokk Egerben és Heves megyében című fotóalbum kiadása Eger város és a Heves Megyei Önkormányzat összefogását szimbolizálja. A 83 színes reprodukciót és bőséges magyarázó szöveget is tartalmazó, több nyelven megjelentetett album azt mutatja be, milyen is volt a barokk Eger. Egy könyvbe összegyűjtve Eger és a megye egymástól távolabb eső barokk emlékeit, a szemlélődő olvasó könnyebben alkothat képet 18 Egri képeskönyv