Köztársaság, 1991. december (mutatványszám) - 1992. április-június (1. évfolyam, 1-11. szám)

1992-04-24 / 2. szám

DOKUMENTUM INTERJÚ ...az ember szeret úgy emlékezni, hogy ne kelljen szégyellnie magát Beszélgetés Aczél Györggyel* Adósai vagyunk a közvéleménynek - írástudók, történelemismerők - a magyar história rendszerváltozás előtti utolsó 35 évének elemzésé­vel. A KÖZTÁRSASÁG, nem lévén tudományos szakfolyóirat, nem vállalkozhat többre, mint hogy néhány adalékkal egészítse ki a lassan formálódó képet. Ezért adjuk közre Simon János szociológusnak Aczél Györggyel folytatott, félbeszakadt beszélgetését. Az interjú része volt annak a sorozatnak, amely program keretében a kérdezők - 1988-tól - az akkor még jelen idejét élő s azóta lezárult korszak felelős politi­kusait faggatták cselekedeteikről, indítékaikról, szerepükről. A fel­vételeket - nem az interjú helyszínén - Fejér Gábor készítette. Sokan akartak lebeszélni az interjú közzété­teléről, mondván, hogy még nem jött el az ideje az indulatoktól mentes számvetésnek, s hogy a szövegben szereplő személyek kö­zül többen élő kortársaink. Mégis a publiká­lás mellett döntöttünk, mert úgy véljük, hogy ez az interjú talán hozzájárulhat a Ká­dár-korszak születésének és néhány kritikus időszakának megismeréséhez, bizonyos összefüggéssek megértéséhez. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a szöveg, amivel az ol­vasó találkozik, nem a Kádár-korszak törté­nete, hanem Aczél György visszaemlékezé­se. Ráadásul az interjú befejezetlen. A poli­tikus gyorsan romló egészségi állapota, majd halála miatt a beszélgetés félbesza­kadt. A két és fél órás töredék szövegét kis­sé rövidítve közöljük, ügyelve arra, hogy a szöveghűséget megőrizzük. *A magnófelvétel 1991. március 22-én készült Aczél György lakásán, ahol Bruszt László szociológus is jelen volt. Kérdés: Kezdjük ötvenhattal, a felelős­ség kérdésével! Válasz: Nézze, én egy földön fekvő ember­be akkor sem rúgok bele, ha azt, enyhén szól­va, nem kedvelem, pláne (nem) egy 81 éves aggastyánba. De ha az egészben magyar rész­ről­­ (...) - egy vérszomjas ember, akkor az Kállai. Őrült felelősség terheli őt azért, mert az egyetlen ember volt, aki az első perctől kezdve bűnvádi eljárást akart. Kádár nagyon kevésszer gyakorolt önkritikát, de amikor én elmeséltem neki, amit Újhelyi Szilárd bará­tomtól hallottam, hogy hogyan viselkedett (Kállai) Snagovban, a fejéhez kapott, és azt mondta: „én állat, én azért küldtem őt (oda), mert azt hittem, ő van jóba (velük)! Hát gyer­mekkora óta ezekkel volt együtt!” Kérdés: Az ötvenhetes romániai talál­kozóra gondol? Válasz: Úgy lépett akkor föl, mintha Nagy Imre konciliáns lett volna. Meg a töb­biek is. Brutálisan lépett föl... Aczél György: „Magyarország volt az egyetlen ország, ahol nem volt muszáj politizálni” KÖZTÁRSASÁG 1992/2

Next