Köztársaság, 1992. október-december (1. évfolyam, 25-33. szám)
1992-10-30 / 25. szám
KULTÚRA Gereblye „Ne higgyenek olyan hazugságoknak, hogy ez a kormányzat nem érzékeny az öregek, a gyerekek gondjai iránt. Már hogyne lennénk érzékenyek!” Antall József: Az újrakezdés ereje: őseink öröksége (Beszéd a Szabolcs községben tartott Szent László-ünnepségen) Új Magyarország, 1992. június 29. „Az augusztusi áremelkedések azért érintették rendkívül kedvezőtlenül az elszegényedő rétegeket, mert alapvető fogyasztáskorlátozással nehezen kompenzálható árucikkek sorozatát érintette a drágulási hullám.” Még nehezebbé vált a szegények helyzete (Az ÚJCSAKÓ létminimum-számításai) Magyar Nemzet, 1992. szeptember 11. „A legnagyobb veszély a demagóg elégedetlenségszítás oldaláról jelentkezik, amivel könnyű manipulálni azután, hogy ezt az országot tönkretették.” Zacsek Gyula: Termeszek rágják a nemzetet Magyar Fórum, 1992. szeptember 3. „Kint, Erdélyben, ha nem tudjuk megfordítani, elvész 2 és fél millió magyar, idebent pedig kihullik az emberi létezésből hárommillió. És közben itt demokrácia lesz? Nem lesz. Egy olyan rohadt, népnyúzó mandarinvilág lehet ebből így, egy olyan önző, idegenszerű, kloákás élet, ami sokkal fertelmesebb lesz, mint amilyen a Kádár-rendszer utolsó szakasza volt.” Csurka István: Munkát, kenyeret! Hitel, 1989. május 10. „Önök nemegyszer félreértik a kormány intézkedéseit, hiszen nem hallhatnak mást: itt valamiféle tehetségtelen, középszerű társaság mást sem tesz, mint a virágzó kommunista gazdagságból a szegénységbe akarja önöket vezetni.” Antall József: Megőriztük élni akarásunkat (Beszéd a budai Várban tartott Szent István-napi megemlékezésen) Új Magyarország, 1992. augusztus 24. „Miközben föllendül az üzleti élet, a kirakatok zsúfolva drága áruval, ami mind elkél, Trabant helyett Mercedes és BMW araszol a zsúfolt úttesten, paloták épülnek mindenfelé, az emberek bambán mondják egymásnak: Micsoda nyomorúság! Infláció! Munkanélküliség! (...) Roskadoznak a polcok, elfogy minden. Kis üveg kölnit már 7 000 forintért kapni. Megveszik. A belvárosban ruhaköltemények, cipőcsodák, szigorúan külföldi árusorban állnak érte. Ilyen szegények vagyunk.” Benedek István: Az álnokok kamarillája Magyar Fórum, 1992. szeptember 3. „Felteszem tehát a kérdést, amit egy országos újságíró-találkozón már megfogalmaztam: KI NEM ÉRZI ITT JÓL MAGÁT? Ki vele, beszéljünk róla!” Murányi László: A szellemi környezetvédelem esélyei Magyar Fórum, 1992. április 2. „A perspektíváról szólva meg kell állapítanunk, hogy sokan pesszimisták napjainkban, mert felmerült a munkanélküliség, mert gazdasági nehézségeink vannak. Ez a pesszimizmus azonban semmivel sem indokolható!” Kádár János: Beszéd a csepeli aktívaértekezleten 1957. január 27-én K. J.: Szilárd népi hatalom, független Magyarország Kossuth, 1959. „Pörös György Bonyhádról írt levelet, amelyben nehezményezi elégedettségemet az olasz tengerpartra utazó sok-sok magyar láttán. Megrovásának lényege: megfeledkeztem, miként a kormány, a 2-3 millió létminimum alatt élőről. (...) Csak a magam nevében kérhetem Vörös urat kicsit több megértésre, türelemre...” Vér Vilmos: Színe és visszája Új Magyarország, 1992. augusztus 5. „Rendkívül sok demagógia van a nyugdíjasok asztalára hintve. Tudjuk, fontos ez azoknak, akik állandó nyugtalanságotakarnak eben az országban. (...) Szeretnék emlékeztetni a valamikori nagy családokra, amikor három generáció is egy fedél alatt élt. Tudom, nem mindig felhőtlenül. De akárhogy volt is, nem az államtól várták el az idősek eltartását.” Czakó Sándor: Nyugtalan díjasok Új Magyarország, 1992. szeptember 4. „Drága a benzin, de az utcán az autóktól, nem a koldusoktól nem lehet menni. Magyarországon gazdagság van, tömve vannak a kirakatok, aki itt dolgozni akar, az ma is szépen megél, és van is munka elég.” Jakus Ibolya-Horváth Zoltán: Interjú Balaskó Jenővel HVG, 1992. szeptember 5. Mi lesz a sorsa annak a kilencvenezer embernek, akinek ebben az évben megszűnik másfél évig tartó jogosultsága a munkanélküli segélyre? - Havi négyezer forintot kapnak majd. Én azt vallom egyébként: legfeljebb egy évig támogassuk őket ilyen módon. (...) Az emberek amúgy is rengeteg támogatást kapnak, gondolok például az SZTK-ra, az iskoláztatásra. Benne vannak abban a burokban, amely az ország valamennyi lakóját megilleti.” Czene Attila: Politikamentes személyzeti munkát (Interjú Schamschula György munkaügyi államtitkárral) Somogyi Hírlap, 1992. május 14. „Ez a szegényember receptje. Van egy lista arról, hogy erre mit szabad felírni. Dopegytet, Corinfart, fájdalomcsillapítót például nem. Hiába állítottuk be tíz éve már a beteget arra a gyógyszerre, ami neki a legjobb, ha azt a gyógyszert csak a pirosra írhatom. Ez itt, ni, a pénzesek receptje. (...) Én, Sikari-Kovács András ki merem mondani, még akkor is, ha a miniszter tiltakozik ellene: diszkrimináló a fekete recept.” Bálint Ibolya: Cifra nyomorúság Mai Nap, 1992. február 19. „A miniszter kiemelte: a lakásviszonyok nem tartoznak a krízishelyzetek körébe.” A. S.: Abortusz: két kormánytervezet Népszabadság, 1992. június 30. „A pszichikai nehézségek leküzdése sokszor még az anyagiaknál is nehezebb, különösen akkor, ha a politikát közvetlenül irányító vezetőknél jelentkeznek.” Kecső István: Társadalompolitikai meggondolások Az Ország Útja, 1942. január „Ha egyszer nem lesz hazánknak az ellenzék nagy örömére gabonatermése, abban biztosak lehetünk, hogy gabonafutrinkája mindig lesz.” Balaskó Jenő: Gabonafutrinka Óbudán Magyar Fórum, 1992. szeptember 17. „Az uralkodó nézetek oldalán alkalmazott fékevesztett mocskolódás elijeszti az embereket attól, hogy ellenkező véleményt valljanak, vagy ellenkező véleményt képviselő embereket meghallgassanak. Épp ezért az igazság és az igazságosság érdeke sokkal inkább azt kívánná, hogy ezt a mocskolódó nyelvet korlátozzák, s ne a másikat.” John Stuart Mill: A szabadságról (1859) Magyar Helikon, 1980. KÖZTÁRSASÁG 1992/25 92