Köztársaság, 1992. október-december (1. évfolyam, 25-33. szám)

1992-10-30 / 25. szám

KULTÚRA Gereblye „Ne higgyenek olyan hazugságoknak, hogy ez a kormányzat nem érzékeny az öregek, a gyerekek gondjai iránt. Már hogyne lennénk érzékenyek!” Antall József: Az újrakezdés ereje: őseink örök­sége (Beszéd a Szabolcs községben tartott Szent László-ü­nnepségen) Új Magyarország, 1992. június 29. „Az augusztusi áremelkedések azért érin­tették rendkívül kedvezőtlenül az elszegé­nyedő rétegeket, mert alapvető fogyasz­táskorlátozással nehezen kompenzálható árucikkek sorozatát érintette a drágulási hullám.” Még nehezebbé vált a szegények helyzete (Az ÚJCSAKÓ létminimum-számításai) Magyar Nemzet, 1992. szeptember 11. „A legnagyobb veszély a demagóg elége­detlenségszítás oldaláról jelentkezik, ami­vel könnyű manipulálni azután, hogy ezt az országot tönkretették.” Zacsek Gyula: Termeszek rágják a nemzetet Magyar Fórum, 1992. szeptember 3. „Kint, Erdélyben, ha nem tudjuk megfor­dítani, elvész 2 és fél millió magyar, ide­bent pedig kihullik az emberi létezésből hárommillió. És közben itt demokrácia lesz? Nem lesz. Egy olyan rohadt, nép­nyúzó mandarinvilág lehet ebből így, egy olyan önző, idegenszerű, kloákás élet, ami sokkal fertelmesebb lesz, mint ami­lyen a Kádár-rendszer utolsó szakasza volt.” Csurka István: Munkát, kenyeret! Hitel, 1989. május 10. „Önök nemegyszer félreértik a kormány intézkedéseit, hiszen nem hallhatnak mást: itt valamiféle tehetségtelen, középszerű társaság mást sem tesz, mint a virágzó kommunista gazdagságból a szegénységbe akarja önöket vezetni.” Antall József: Megőriztük élni akarásunkat (Beszéd a budai Várban tartott Szent István-napi megemlékezésen) Új Magyarország, 1992. augusztus 24. „Miközben föllendül az üzleti élet, a ki­rakatok zsúfolva drága áruval, ami mind elkél, Trabant helyett Mercedes és BMW araszol a zsúfolt úttesten, paloták épül­nek mindenfelé, az emberek bambán mondják egymásnak: Micsoda nyomorú­ság! Infláció! Munkanélküliség! (...) Roskadoznak a polcok, elfogy minden. Kis üveg kölnit már 7 000 forintért kap­ni. Megveszik. A belvárosban ruhakölte­mények, cipőcsodák, szigorúan külföldi áru­­­sorban állnak érte. Ilyen szegények vagyunk.” Benedek István: Az álnokok kamarillája Magyar Fórum, 1992. szeptember 3. „Felteszem tehát a kérdést, amit egy or­szágos újságíró-találkozón már megfogal­maztam: KI NEM ÉRZI ITT JÓL MA­GÁT? Ki vele, beszéljünk róla!” Murányi László: A szellemi környezetvédelem esélyei Magyar Fórum, 1992. április 2. „A perspektíváról szólva meg kell állapíta­nunk, hogy sokan pesszimisták napjainkban, mert felmerült a munkanélküliség, mert gaz­dasági nehézségeink vannak. Ez a pesszimiz­mus azonban semmivel sem indokolható!” Kádár János: Beszéd a csepeli aktívaértekezleten 1957. január 27-én K. J.: Szilárd népi hatalom, független Magyarország Kossuth, 1959. „Pörös György Bonyhádról írt levelet, amelyben nehezményezi elégedettségemet az olasz tengerpartra utazó sok-sok ma­gyar láttán. Megrovásának lényege: meg­feledkeztem, miként a kormány, a 2-3 millió létminimum alatt élőről. (...) Csak a magam nevében kérhetem Vörös urat ki­csit több megértésre, türelemre...” Vér Vilmos: Színe és visszája Új Magyarország, 1992. augusztus 5. „Rendkívül sok demagógia van a nyugdí­­j­­asok asztalára hintve. Tudjuk, fontos ez azoknak, akik állandó nyugtalanságot­­­akarnak eben az országban. (...) Szeretnék emlékeztetni a valamikori nagy családok­­­­ra, amikor három generáció is egy fedél­­ alatt élt. Tudom, nem mindig felhőtlenül. De akárhogy volt is, nem az államtól vár­ták el az idősek eltartását.” Czakó Sándor: Nyugtalan díjasok Új Magyarország, 1992. szeptember 4. „Drága a benzin, de az utcán az autóktól, nem a koldusoktól nem lehet menni. Ma­gyarországon gazdagság van, tömve van­­­­nak a kirakatok, aki itt dolgozni akar, az­­ ma is szépen megél, és van is munka elég.” Jakus Ibolya-Horváth Zoltán: Interjú Balaskó Jenővel HVG, 1992. szeptember 5. Mi lesz a sorsa annak a kilencvenezer embernek, akinek ebben az évben megszű­nik másfél évig tartó jogosultsága a mun­kanélküli segélyre? - Havi négyezer forintot kapnak majd. Én azt vallom egyébként: legfeljebb egy évig támogassuk őket ilyen módon. (...) Az emberek amúgy is rengeteg támogatást kapnak, gondolok például az SZTK-ra, az iskoláztatásra. Benne vannak abban a bu­rokban, amely az ország valamennyi lakó­ját megilleti.” Czene Attila: Politikamentes személyzeti munkát (Interjú Schamschula György munkaügyi államtitkárral) Somogyi Hírlap, 1992. május 14. „Ez a szegényember receptje. Van egy lista arról, hogy erre mit szabad felírni. Dopegytet, Corinfart, fájdalomcsillapítót például nem. Hiába állítottuk be tíz éve már a beteget arra a gyógyszerre, ami ne­ki a legjobb, ha azt a gyógyszert csak a pirosra írhatom. Ez itt, ni, a pénzesek re­ceptje. (...) Én, Sikari-Kovács András ki merem mondani, még akkor is, ha a mi­niszter tiltakozik ellene: diszkrimináló a fekete recept.” Bálint Ibolya: Cifra nyomorúság Mai Nap, 1992. február 19. „A miniszter kiemelte: a lakásviszonyok nem tartoznak a krízishelyzetek körébe.” A. S.: Abortusz: két kormánytervezet Népszabadság, 1992. június 30. „A pszichikai nehézségek leküzdése sok­szor még az anyagiaknál is nehezebb, kü­lönösen akkor, ha a politikát közvetlenül irányító vezetőknél jelentkeznek.” Kecső István: Társadalompolitikai meggondolások Az Ország Útja, 1942. január „Ha egyszer nem lesz hazánknak az ellen­zék nagy örömére gabonatermése, abban biztosak lehetünk, hogy gabonafutrinkája mindig lesz.” Balaskó Jenő: Gabonafutrinka Óbudán Magyar Fórum, 1992. szeptember 17. „Az uralkodó nézetek oldalán alkalmazott fékevesztett mocskolódás elijeszti az em­bereket attól, hogy ellenkező véleményt valljanak, vagy ellenkező véleményt kép­viselő embereket meghallgassanak. Épp ezért az igazság és az igazságosság érdeke sokkal inkább azt kívánná, hogy ezt a mocskolódó nyelvet korlátozzák, s ne a másikat.” John Stuart Mill: A szabadságról (1859) Magyar Helikon, 1980. KÖZTÁRSASÁG 1992/25 92

Next