Közút, 1999 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1999-02-01 / 1. szám
Szakmatörténet Közút, 1999. február A közútkezelés negyven évének képe pontosabbá, szervezeti buktatói érthetőbbé válhatnak azzal, ha a számvetést legalább vázlatosan kiterjesztjük a közúti igazgatóságok megalakulását megelőző tíz évre is, különösen igaz ez olyan megyék esetében mint Nógrád, ahol a szervezet önálló működése az ünnepelt negyven évben is többnyire csak ábránd, hamvába holt kívánság maradt. A szervezet átalakításának napjainkig nem szűnő folyamata 1950. január 1-jével indult útjára, amikor a közútfenntartást 1868 óta csaknem változatlan elvek szerint házilagosan végző államépítészeti hivatalokról a Népgazdasági Tanács 339/XVIII./1949. számú határozata, valamint a Minisztertanács 340/1949. számú rendelete alapján leválasztották, és a munkák megvalósítására minden megyeszékhelyen útfenntartó vállalatokat hoztak létre. Nógrád megyében ekkor alakult meg a Balassagyarmati Útfenntartó Nemzeti Vállalat. Személyzetét és felszerelését részben az államépítészeti hivataltól örökölte, és az útfenntartáson túl az útépítés is a profiljába tartozott. A munkák ellenőrzése az átalakulást követően rövid időre még az államépítészeti hivataloknál maradt. Majd 1950. augusztus 1-jén a tanácsrendszer kiépítésével az államépítészeti hivatalokat a 143/1950. (V. 18.) MT. számú rendelet alapján megszüntették, valamint felszámolták a közúthálózat addigi háromszintű hierarchiáját, a teljes közúthálózat szakmai irányítását, finanszírozási felügyeletét a megyei tanácsok vb közlekedési osztályainak hatáskörébe utalták. Ez a szervezeti felépítés szakmailag irányíthatatlannak, így rövid életűnek bizonyult, 1954. április 1-jével, a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium megalakításakor szétválasztották a helyi (tanácsi) és az állami közúthálózatot. A Minisztertanács 517/IV./1953. számú határozatával az állami közutak és tartozékaik felügyelete ismét a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium irányítása alá került, s ezzel egyidejűleg a megyei tanács közlekedési osztályai megszűntek. Az említett határozat ugyan előírta, hogy az ország közútjait állami, megyei és községi (városi) utak csoportjába kell besorolni, de a gyakorlatban csak két kezelői osztályra bontás történt meg. Az állami közutak igazgatására a KPM, az országban 12 Közúti Kirendeltséget szervezett, Nógrád megye az Egri Közúti Kirendeltség illetékességi területére került. A kirendeltségekkel azonos területi tagozódás, két ütemben végbement a vállalatoknál is, először 1954. január 1-jétől a megyei tanácsok felügyelete alól a 19 útfenntartó vállalatot minisztériumi felügyelet alá rendelték, majd 1954. október 8-án a 381/XIX./1951. NT. számú rendelettel, ezek összevonásával 12 Útfenntartó Teherautó Fuvarozási Vállalatot hoztak létre. A vállalatok nevét 1955. január 1-jével Közúti Kőanyag Szállító Vállalatra változtatták. A vállalatok neve és szállítmányozási profilja jól tükrözi, hogy ekkor az útépítés, fenntartás legfontosabb alapanyaga a kő volt. A technológiai fejlődés során a vizes makadámburkolatok helyreállítása mellett a bitumenes kötőanyaggal történő hengerlés lassan tört előre és megkezdődött a makadámutak olajos portalanítása. A munkák stratégiai célja ebben az ideiben az volt, hogy a megyeszékhelyek a fővárossal, illetve a járás székhelyekkel pormentes úttal legyenek összekötve. A megyében 1956 végére az ún. „1000 tonnás napi forgalom” lebonyolítására alkalmas pormentes utak hossza elérte a 70 km-t, ennek hatására a vizes makadámutak aránya 90%-ra, a kiépítetlen földutaké 3%-ra csökkent. A megyében készült munkák közül kiemelkedik a 21. számú hatvan—salgótarjáni főközlekedési út átépítése. Az útfenntartási munkák racionálisabb végrehajtása, jobb szervezése, valamint a szakmai felügyelet színvonalának emelése szándékával a KPM 1958. évben a közúti kirendeltségek és a szállítmányozó vállalatok állományából változatlan székhellyel 12 közúti igazgatóságot, valamint közúti üzemi vállalatot hozott létre. 1958. május 1-jén alakult meg a KPM Egri Közúti Igazgatósága, melynek működési területe a Salgótarjáni kirendeltségen keresztül Nógrád megyére is kiterjedt. Az igazgatóságok saját hatáskörben végezték az utak, úttartozékok fenntartását és szerezték be a makadám útpályák fenntartásához szükséges fedanyagot. 1960-ban megkezdődött az útfenntartás kisgépesítése. A közúti igazgatóság létrejöttét követően Nógrád megyében a makadámutak korszerűsítési üteme érezhetően felgyorsult. 196 [UNK] végére a gépkocsiközlekedésre alkalmas portalanított utak hossza 264 km-re növekedett, a vízzel kötött makadámutak aránya 70% alá csökkent. A kedvezőtlen starthelyzet miatt az országos ütemet meghaladó növekedése ellenére Nógrádban, a portalanított utak aránya csak 27,6%-os volt, szemben az országos 51,3%-kal. Sorrendben a 16. helyet elfoglalva a nógrádinál csak Tolna, Bács és Baranya megyék mutatója volt rosszabb. A statisztikai adatok változásából 1968 év elejére az a következtetés volt levonható, hogy az igazgatósági székhellyel rendelkező megyék úthálózata jellemzően kedvezőbb állapotba került, melynek az érintett megyék először az akkor szokásos megyei feladategyeztető tárgyalásokon adtak hangot. A gazdaság ebben az időben szabadult ki a központi tervutasításos rendszer béklyójából és „az új gazdasági mechanizmus” decentralizációs törekvéseinek vonulatában az igazgatósággal nem rendelkező megyék egyre türelmetlenebbül követelték hátrányos helyzetük megszüntetését. Nógrád megyében 1969-ben élesen vetődött fel, hogy az Egri Közúti Üzemi Vállalat Nógrád megye területén működő építésvezetőségeiből a megyei tanács irányítása alatt alakuljon önálló vállalat. Ezzel szerették volna elérni, hogy a megye közútjainak felújítása és az új utak építése Nógrádban se szoruljon háttérbe. A megyei napilap, „Utak, de milyenek?” címmel nagy visszhangot kiváltó cikkében követelte az önálló megyei hatáskörű szervezet létrehozásának, kiemelve, hogy „addig nem lesz jobb nálunk a helyzet, míg a megye mostohagyereke az Egri Közúti Üzemi Vállalatnak. Történések és tanulságok a közúti igazgatóságok negyven évéhez